Tudatos álmok 2021-2022

Nekem hiányzik azon pillanatok leírása az álmaidból, amikor tudatodra ébredsz. Ha eleve tudatosan alszol el, akkor az. És hogy az egyes álmok közti átmenet hogyan történik.

Tudatosan merülök álomba, így fennmarad a tudatosság .  Ez úgy működik, hogy addig figyelem magamat ellazultan, amíg el nem kezdek álmodni. 
Máskor álom közben jön elő egy olyasféle automatikus control. Egyszerűen minden ok nélkül rájövök, hogy álmodok. 
Olyan is van, hogy valami fura történik álom közben, és ettől válok tudatossá. 
Az átmenetek meg sok esetben úgy történnek, hogy képszakadás, és már egy másik álomban vagyok. 
Néha felébredek és pillanatok alatt visszaalszom, és akkor már nem biztos, hogy ugyanott folytatódik. 
Szóval eléggé kaotikus.

Nem tudom konkrétan leírni, hogy ekkor vagy akkor kezdődött, mert a tudati folytonosság nem szokott megszűnni amikor álomba merülök. 

Sajnos minden részletet nem írhatok le, de az álom lényege, hogy találkoztam az erdő szélén egy szőke hosszú hajú nővel, aki felajánlott 5 portál lehetőséget valamiért cserébe, amiről viszont egy magamban nem dönthettem, mert nem csak rám vonatkozott.

Lefekvéskor hívtam azt a nőt aki az 5 portált kínálta a múltkor . Egy erős kő házban találtam magamat, bár nem láttam kívülről mégis tudtam hogy nézhet ki. Egy kerek torony volt, amihez a többi rész épült. Elkezdtem odabent kutatni , kihuzigáltam a fiókokat egyiket a másik után, de apróbb mütyürkéken kívül semmit sem találtam.

Kicsit később egy másik álomban ugyan oda jutottam. Ekkor végre megtörtént amire vártam. Elkezdett a semmiből kiformázolódni az a nő a portálos. Hát te vagy az , szegeztem neki a kérdést. Meg akartam tudni mit akar a portálokért cserébe, de válasz helyett azt felelte, hogy ez itt már egy portál.  Tovább akartam faggatni, de megzavart az a két fickó meg az a nő, akik megjelentek a házban. A portálos pedig eltűnt. Na csajok, kezdte az egyik fickó, mire felhívtam a figyelmét, hogy itt csak egy csaj van.  A lényeg, hogy meg kellett volna tanulni egy latin mondatot, de sehogyan sem tudtam megjegyezni, pedig segíteni is akartak.

fortis írta:a tudati folytonosság nem szokott megszűnni amikor álomba merülök. 

Ezt hogy fejlesztetted ki?

Megfigyelem ahogyan elalszok

fortis írta:Megfigyelem ahogyan elalszok

Korábban miért nem figyelted meg? Miért pont most jutott eszedbe?

Castanedás feladatok egyike.  " Figyeld meg a testedet ahogyan elalszol" .  Én is megkaptam ezt a feladatot .

Álmomban egy olyan szobába léptem be, aminek volt egy külön beugró része, mint pl egy ajtó nélküli gardrób helység. Nem értettem mi az amit ott látok, egy teljesen szokatlan jelenség, a helységet egy sár örvény töltötte ki, ami ott forgott középen.  Ennek a szokatlan helyzetnek a látványától tudatára ébredtem, hogy álmodok,  elgondolkodtam mit kezdhetnék a helyzettel. Nem sokat vaciláltam, beevickéltem a tölcsérbe, amely magával ragadott valami sötét mélységbe. Eltelt valamennyi idő, nem tudom mennyi, a tölcsér egyszer csak kidobott magából, és ugyanott voltam abban a szobában. Nagy lélegzetvétellel érkeztem, mintha nem kaptam volna addig levegőt.  Ezen elcsodálkoztam, mert ugye ennek nem kellene így lennie, ezért ismét bele gázoltam a tölcsérbe ami újra magával ragadott, ismét csak a sötétség, az idő meghatározhatatlan, aztán újra kidobott, ismét a szobában.

Csak annyit fűznék az álmodhoz, hogy ma reggel nekem is volt egy fuldoklásos tapasztalatom, hirtelen felébredtem és egyszerűen nem kaptam levegőt. Úgy éreztem mindjárt végem.

asd94 írta:Csak annyit fűznék az álmodhoz, hogy ma reggel nekem is volt egy fuldoklásos tapasztalatom, hirtelen felébredtem és egyszerűen nem kaptam levegőt. Úgy éreztem mindjárt végem.

Hmm vajon mi idézhette ezt elő?

Csak azért, mert nemrég varjúvá változtam.

Ebben az álomban nem az volt a lényeg, hogy tudatos voltam benne, hanem a fókuszálási tapasztalat, mert ilyesmit most tapasztaltam először . 
Nos igen, képes voltam egy távoli tárgyra ráfókuszálni, közelíteni, majd ismét távolítani, akár a fényképezőn használnánk a fókusz állítást. Marha érdekes volt ezt így megtapasztalni.

Nem veszítettem el a kontrollt, de valami egészen különös dolog történt. Távcső látással kezdtem el szemlélni egy idegen országbéli város részt. Valóban mintha egy távcsövön néznék keresztül, de ez a helyszín is borotva élesen valóságos volt. Az utakon járművek közlekedtek, az öböl türkiz árnyalatú vízén hajók úsztak , a hídon autók és emberek jártak, és ezt látva jártattam ide oda ezt a rést, amin keresztül láthattam ezt az egész látványt. Nem tudom mi idézhette elő, hirtelen jött , és fenntartottam amíg csak tudtam.

Odamentem a tükörhöz és belenéztem. Eléggé meglepődtem, mert egy egészen más figura nézett belőle vissza rám, mint amilyen én vagyok. Kerek fejű jó húsban lévő figura voltam a tükörben, és önmagam számára teljesen idegen. Megnéztem a fogaimat, szép fehér tökéletes fogsor. Nem lehettem több 35 évesnél, valahonnan tudtam, hogy szemüveges vagyok, de a tükörben nem volt rajtam a szemüveg. Tettem egy próbát, eljöttem a tükörtől, vártam egy kicsit, majd visszamentem, de ugyan az a pofa nézett vissza rám. Lehet csak a tükör mutatott másnak mint aki vagyok? Nem éreztem azonosságot a tükörben látottakkal, mégis én voltam az akit mutatott.

A más külső lehet egy korábbi álom maradéka, amiben passzív szereplőként vettél részt. Általában belső nézetből éljük át az álmokat, így nem tudjuk hogyan nézünk ki bennük, hacsak nem találunk egy tükröt. A történések függvényében változhat a külsőnk, hogy alkalmazkodjon a helyzethez. Ha négerekről álmodsz, és elragad az álom története, valószínű hogy te is néger leszel, a külső körülményeket vetíti rád az elméd, hogy csökkentse az ellentmondásokat. Mert ilyen az elme természete, mindig alkalmazkodik, a legkisebb ellenállás felé terelget.

Hmm ez elgondolkodtató Asd. Amúgy többnyire a normál külsőmet szoktam látni akár a kirakatok tükrében, akár a síma tükrökben . Hmm a ruházatom az ami leginkább változó, meg az életkorom.

Egy kis társasággal voltam a domb aljában, én úgy döntöttem felmegyek a domb tetejére, a többiek lent maradtak. Odafent széttártam a karjaimat, hogy bele kapjon a szél, de e helyett valami egészen különös dolog történt. Ettől a valamitől egyből tudatossá váltam. Szóval bele kapott valami a karomba, de az nem a szél volt, hanem egy tömény energia. Ez az energia volt képes fent tartani és repülhettem álltala. Jobban mondva mintha támaszkodhattam volna rá. Marha furcsa érzés volt, nem is csináltam mást csak ide oda repkedtem a domb körül.

Ősi romok, lezárt vasajtó.. Mintha az úgynevezett tudatalatti szimbólumai lennének, azon részeink amikhez nehéz hozzáférni, amikre nem vagyunk még tudatosak, vagy szándékosan zártuk el őket. A pap itt egy őrzőféleség. Ő ment oda hozzád, viszont eszembe jutott az a klasszikus álompélda, mikor az álmodó végre szembenéz az őt üldöző szörnyeteggel és megkérdi mit akar tőle? "Honnét tudjam, te hívtál ide!" - feleli amaz. Szóval azt gondolom a pap azért jött oda hozzád mert kíváncsi voltál rá, bevonzottad, neki magának nincs saját akarata. Ha beszélhettél volna vele, a válaszai vagy értelmetlenek lettek volna vagy megfeleltek volna a foglalkozásához illő elvárásaidnak.

Végülis eszembe jutott, hogy a pappal mégis váltottunk néhány szót. A vállamon cipelt teherre utalva mondta, hogy ne cipeljem, tegyem le .

A nő
A nő egy börtönből szabadult.  Láttam, hogy ez a börtön nem hétköznapi, hanem inkább olyan mint egy sorház, minden lakrészhez tartozott egy kert, és a fogság jellemzője csupán az volt, hogy nem hagyhatták el a rabok a lakrészüket és a kertjüket.  A kellemetlenebbik része az volt, hogy egyedül voltak, nem beszélhettek senkivel.  Egy pszichológussal való röpke beszélgetés után a nő szabadon járhatott, és a fejében az járt, hogyan állhatna bosszút azon a korrupt bírón, aki őt börtönbe juttatta.  A városban találkozott egy másik nővel, régi ismerősként köszöntötték egymást.  A beszélgetés folyamán a börtönből szabadult nő próbálta meggyőzni társát, hogy ez itt nem a valóság.  A másik nő nem hitt neki, nem lehetett meggyőzni, eközben a nagy forgalomban karamból volt, és az egyik autó a tetejére fordulva pár méterrel előttük csapódott egy oszlopnak. A másik nő erre azt mondta a társának, hogy na látod? - Látod, hogy ez a valóság ? Erre a börtönből szabadult nő felkapott egy éles üvegdarabot ami az összetőrt autóból repült elé, és felvágta vele a saját torkát.  Nézd meg, nézd, látod már, hogy ez nem a valóság ?-mondta a másik nőnek. Én magam is láthatatlan szemlélőként egész közelről figyeltem a nő torkát, hogy fog e vérezni, vagy sem . Halványan ott volt a vágás nyoma, de nem vérzett.  Ekkor ugrott be, hogy rajtunk kívül nincs senki más az utcán, az autók is némán állnak, egy ilyen balesetnél dudálniuk kellene, és embereknek akik ide oda rohangálnak a baleset miatt.

Tél vagy nyár?
Kirándulni voltunk egy társasággal  és a vendégházban más társaságok is voltak. Az egyik apartman a mi nappalinkból nyílott , amit egy nő vett ki lakrészül.   Kinéztem az üveges ajtón keresztül, és láttam, hogy odakint a hó beborította az autók tetejét.  Elsőre még nem kapcsoltam, de aztán rájöttem, hogy ez nem lehetséges, hiszen nyár van.  Épp ekkor ment volna be a szobájába az a nő, de én utána siettem és még az ajtóban elkaptam.  Ez egy álom -mondtam a nőnek, aki hitetlenkedve nézett vissza rám. Már hogy lenne ez egy álom, nézzek csak körül, az lehetetlenség, válaszolta.  Megfogtam a kezét, és oda húztam az ablakhoz. Nézd meg odakint mekkora hó van, és mutattam a hóval fedett udvar felé.  A nő meglepődött, aztán elismerően bólintott, hogy ez valóban egy álom.  Elindult a szobája felé, én meg utána mentem, és bementem vele a szobájába.  Megkérdezte mit szeretnék, mire azt feleltem, ha már így alakult, hogy egy álomban vagyunk, akkor bár mit megtehetünk, pl akár szexelhetnénk.  Gyere mondta a nő, és becsukódott mögöttünk az ajtó.  Azt hiszem elaludtunk az esemény után, mert másnap korán reggel jöttem ki a szobából. Már nem volt hó odakint, hanem nyár volt. Néhányan pisilni mentek, meg kezdték összeszedni a cuccaikat, mert nemsokára jött értünk a busz ami tovább vitte a társaságot.  A folyosón jött az éjjel megismert hölgy, és félrehúzódtunk a falnál. Megkérdeztem tőle, hogy ő hogyan emlékszik a tegnap éjszakára, hogy egyeztetni tudjuk, ki hogyan élte meg az eseményeket ? A szexre  emlékezett, és éppen elkezdtünk róla beszélgetni, amikor mások is mellettünk megálltak, és elkezdtek hozzánk beszélni. Úgy voltam vele majd máskor folytatjuk, ki kellene mennem a vécére, és végülis valóban ki kellett mennem , az álomnak ezzel lett vége.

Román gyerek
Ez nem tudatra eszmélés, egyszerűen csak tudatában voltam annak, hogy ez egy álom, bár marhára élethű volt az egész, aztán már magam sem voltam benne biztos, hogy nem e valami más, de inkább megmaradtam az álom elméletnél. 
Lényegébe véve egy Román kisfiúnak a testében találtam magamat, a srác lehetett talán 6-7 éves. Nem tudom mi történhetett vele, egyszerűen átvettem a helyét. Azt sem tudom , hogy a háttérben ott lehetett e vagy sem, mert semmit sem érzékeltem belőle, csak a testét. Egy széles járdán álltam, minden felé boltok kirakatai Körülöttem ,  nem tudtam mit kellene kezdenem magammal, vagy hová menjek, de aztán úgy döntöttem egy ekkora kisfiú mint én nem kószál csak úgy egymagában az utcán, valaki biztosan értem jön, vagy rám talál majd. Ez így is történt, hamarosan rám talált az anyám, eléggé izgatott volt és átölelt.  Románul szólt hozzám , egy mukkot sem értettem belőle, hogy mit mond , de mindenesetre érdekes, hogy felismertem a nyelvet, tudtam ki vagyok. Anyám idegen volt  számomra, de elkönyveltem, hogy rendben , nincs más választásom.  Haza mentünk, és hamarosan feltűnt a családnak, hogy egy mukkot sem beszélek, és nem reagálok a kérdéseikre. Hogyan is reagálhattam volna, amikor nem értettem mit beszélnek, de igyekeztem megjegyezni néhány szót. A szülők ijedtsége odáig vezetett, hogy elvittek egy pszichológushoz.  A doki arra gondolhatott, hogy valami sokk hatás érhetett, ezért nem szólalok meg, de hogy megsemmisítsem az elméletét, elkezdtem magyarul beszélni.  A nyelvet azonnal felismerték, de nem értették honnan tudom ezt a nyelvet, sosem beszélt a környezetemben senki sem magyarul.  Mi egy városi Román család voltunk. Gondoltam elmondom, hogy én nem az ő fiuk vagyok, hanem csak valahogy bele kerültem ennek a gyereknek a testébe, de aztán gyorsan lemondtam róla, feltehetően ellenségesen fogadták volna velem szemben ezt a magyarázatot.  Aztán csak kinyögtem valahogy románul , hogy anya szeretlek, addigra már pár szót megjegyezhettem. Anya magához ölelt, és azt hajtogatta, tudom fiam, tudom, én is nagyon szeretlek.  A pszichológus közben kiötlötte, hogy ilyen sokk hatás, mint pl amikor egy kisgyerek elveszik a tömegben,  kiválthat olyan reakciót, hogy elkezd egy idegen nyelven beszélni, talán még emlékei is lehetnek egy másik korszakból.  Erre vevő lettem, és elkezdtem magyarázni, hogy hol éltem, ki voltam, és hogy a rokonaim hol élnek.  Még arra is gondoltam elmehetnénk meglátogatni a magyar családomat, de valahogy  az tudatosult bennem, hogy mostanra már az unokám is nagyobb talán lehet vagy 16 éves.  Hiába mennénk el oda, senki nem tudná ki vagyok, bár in az emlékeimből merítve eléggé sok információt tudnék minden egyes családtagról. Aztán ahogy ezen elgondolkodtam hirtelen véget ért az álom. 
Megvallom őszintén igazán furcsa érzés ha az ember egy másik ember testében találja magát, főként ha az illető mondjuk éppen egy kisfiú. 
Azt még hozzá tenném, amíg otthon voltunk a lakásunkban, elém tették a matek leckét, hogy tanuljak, de hát nyilván valóan pillanatok alatt megoldottam minden feladatot, ezért egyre bonyolultabb feladatokat csináltattak velem, mire  eszembe ötlött, hogy ennek semmi értelme, hogy folytassam.

Többszörösen is. 
A párommal találkoztam egy számomra ismeretlen helyen , meg sem tudnám fogalmazni mifélén , de nem tartózkodtunk ott sokáig, mert átléptünk hamar egy kapun.  A túloldalon egy másik álom fogadott, ahol lovakká váltunk. Én egy nagyobb szürkés feketés ló voltam, míg a párom egy fiatal fehér csikó. Ott rohangáltunk egy darabig, élveztem a helyzetet,  és tudatában voltam annak, ( mert eszembe jutott) , hogy míg a párommal itt lovak formájában  sétálunk, otthon a testem az ágyban alszik. Azon a szűk területen ahol voltunk volt egy kis srác, meg egy gnóm, de az is lehet csak egy púpos ember, mert csak hátulról láthattam. Gondoltam rácsapok a hátára, de aztán meggondoltam magamat, miért is bántanám? Persze ez nem volt egyértelmű gondolat, hiszen lovak voltunk, de ettől a gondolataim még emberiek voltak.  Aztán keresztül lépegettünk egy szurdokon, és egy másik álomban találtam magamat. Érdekes, hogy a tudatosságom nem  szűnt meg, úgy kerültünk át egy másik álomba, ott pedig hálát adtam az istennek, hogy a párommal találkozhattam egy kicsit.  Ezen a másik helyen autóval mentem egy haverral, és volt egy mélyülő út ami tele volt esővízzel, gondoltam áthajtok rajta, de ez nem sikerült. Ki kellett kecmeregni a vízből, majd miután sikerült, egy másik álomba jutottam.  Egy kút mellett álltam, és bele estem a kútba, de lehet direkt ugrottam bele ez most nem egészen tiszta már, mindenesetre  Tom meg Márta ott voltak, és ők húztak ki engem a kútból. ( Két harcos társ) . Miután kint voltam elmentünk a lakásukra, Márta a laptopját böngészte és egy könyvesboltra, vagy könyvtárra utalt, hogy menjek el oda, megkeresni egy könyvet, amit el kellene olvasnom.  Ezt a könyvet ismertem már, és olvastam is, de nem beszéltem erről, ellenben amikor a könyvesbolt felé igyekeztem, megláttam egy lépcső párkányán üldögélő csajt, aki sírt.  Oda mentem hozzá, hogy megkérdezzem mi a baj, de mielőtt megtehettem volna odaért egy másik srác is, aki a saját bajait kezdte el sorolni és a női kapcsolatát, ami balul ütött ki a számára.  Időközben oda értünk az épülethez amiben a könyvtár volt, felmentünk az emeletre, és a nagy üvegezett terasz előtt beszélgettünk még, amikor feltűnt nekem, hogy a teraszon egy madárka egy óriási fészket épít, nagyon szép virágokkal tűzdelte körül a fészek oldalát, de ami az egészben különös volt, hogy ennek a fészeknek az átmérője lehetett vagy négy méter, és az átellenben lévő részén egy kis kő ház is húzódott.  Na gondoltam micsoda kis luxus fészke van ennek a madárnak, és jót vigyorogtam magamban, hiszen tudtam, hogy álmodok, és a testem otthon az ágyamban fekszik.  A srác egy idő után abba hagyta végre a beszédet, és elbúcsúzott, elment valahová, én a csajjal meg bementünk a könyvesboltba.  A kezembe fogtam a könyvet, igen öreg könyv volt már ez, bele lapozgattam, a borítóját óvatosan tartottam, féltem, hogy nehogy széttöredezzen a kezeim között.  Nem tudom mi volt a címe, erre nem utalt az álom, de tudtam miről van szó, ismertem az írást.  A könyvtárból kijövet elmentem a csajjal egy vendéglőbe, és valami zöldes színű alkoholos italnak tűnő valamit kortyolgattunk, talpas üveg pohárból.  A csaj itala előbb elfogyott mint az enyém, és kérdőn nézett rám, hogy kellene neki belőle még.  Semmi gond mondtam a csajnak, csak gondolni kell rá, hogy feltöltődjék ezzel az energia esszenciával, de még végig sem mondtam a gondolatot, mire a pohár ismét megtelt.

Álmomban leginkább csak szemlélő voltam, de az üzenet nekem szólt . Egy négy fős társaság álldogált egy jókora nagy fa alatt, és egy fickó azt mondta, hogy "Na  Így kell álmodni", és ezzel elindult a fatörzs felé. Lábát neki feszítette a fának, és elkezdett fölfelé sétálni a törzsön, dacolva a nemlétező gravitációval. Amikor felért az egyik vastag oldalághoz, nem hagyta abba és tovább lépkedett rajta immár fejjel lefelé. Meghiszem fura egy látvány volt.

fortis írta:Többszörösen is. 

Egy kút mellett álltam, és bele estem a kútba, de lehet direkt ugrottam bele ez most nem egészen tiszta már, mindenesetre  Tom meg Márta ott voltak, és ők húztak ki engem a kútból. ( Két harcos társ) . Miután kint voltam elmentünk a lakásukra, Márta a laptopját böngészte és egy könyvesboltra, vagy könyvtárra utalt, hogy menjek el oda, megkeresni egy könyvet, amit el kellene olvasnom. 

Milyen volt velük tudatos álomban találkozni? Nem érezted közben, hogy ez kivételes alkalom és ki kellene használni?

Tapintás.
Vonaton utaztunk, egy nő és egy pasi az ülések egyik oldalán ( ismeretlen ismerősök), én egy másik nő mellett a túloldalon ( a csaj is egy ismeretlen ismerős volt).  Úgy érzem nem az én ötletem volt,( egy haver nemrég azt mondta, hogy az ember fantáziája teremt a számunkra oly dolgokat, hogy elterelhesse a figyelmünket a tudatos dolgainkról, ) nem tudom honnan jött, de a nő elém nyújtotta a karját, hogy érintsem meg. Megtettem. Eleinte nagy kíváncsisággal, és valóban teljesen átérezve az érintés érzetét, ahogy a karján végig simítottam az ujjaimmal. Aztán a nyakát érintettem meg, majd a mellkasát, a nő kigombolta a blúzát, így elém buggyantak feszes mellei.  A melleit éreztem, más volt a tapintása mint a karjának, bár feszes volt mégis puha,  a mellbimbói a simogatás hatására egyre keményebbé  és feszesebbé váltak.  Elképzeltem ahogyan haladok majd egyre lefelé és lefelé, de odáig már nem jutottam el, mert a nő megfogta a kezeimet, szelíden félre tolta, és összegombolta magán a blúzát.  Valahol éreztem, hogy ezzel értésemre kívánta hozni, hogy itt most nem a szex, hanem az érintés érzete az ami dominált.