Tudatos álmok 2021-2022

fortis írta:Zsiráf
- Egy zsiráf nézett be az erkélyünkre, de én gyorsan beugrottam, és becsuktam az ajtót. A zsiráf visszahúzta a nyakár és eltűnt. 
- Arra gondoltam nem történhet semmi, és hol van a zsiráf? Erre a zsiráf ismét oda nyújtotta a nyakát, én beugrottam az erkélyajtón át, de már nem zártam be az ajtót.  A zsiráf visszahúzta a nyakát, és eltűnt, 
- Arra gondoltam ez a zsiráf aranyos és biztosan nem bántana, hiszen nem is lenne képes rá, erre a zsiráf ismét odanyújtotta a nyakát, én az erkélyajtóban álltam és megsimítottam a fejét. 

Ez nagyon aranyos 
Az jut eszembe róla, hogy tegnap az ablakkeretünkre (nyitva volt az ablak) repült egy galamb,szóval ott egyensúlyozott a kinn és benn határán. Elhesegettem, mert attól féltem, hogy össze fogja törni magát idebenn ha berepül.

Felnőtt tartalom :

Egy sivatagi országban voltunk, talán egy kis királyság.  Különös módon mégis tele volt tócsákkal az az út, amin a kis fura régimódi teherautónkkal menekültünk azok elől, akik megpróbálták megakadályozni, hogy elérjük a célunkat .  Mi a célunk, még nem tudtam, de miután autónk keskeny mivoltából sikerült kicselezni üldözőinket, utunk felfelé vezetett  egyenesen a királyi vár felé.  Itt már gyalog közlekedtünk tovább azon a szerpentinen, amit kétöldalról füves keskeny ligetek határoltak,  és ami a legszebb,  isteni szépségű meztelen nők heverésztek és pózoltak rajta . Én megtorpantam, hogy közelebbről is szemügyre vehessem legalább az egyiküket, lezseren intettem a többiek felé, hogy majd megyek hamarosan ne várjanak. 
Itt ugrott át némi tudatosságba az álom, és azt gondoltam milyen szép is, szobrok helyett emberek díszítik a parkot.  Ekkor ugrott be, hogy a többiek után kellene sietnem, és néhány felfelé futó lépcsősor után el is értem őket, egy szűk kőből faragott folyosószerű átjáróban. 
A folyosón közlekedett néhány ember, egy egy helyi  lenge öltözékbe öltözött lány, az egyik mellett csak úgy fértem el, hogy a fenekét átkarolva ( jól megmarkolva) átfordítottam magunkat.  Vártam, hogy valami ellenállásféle vagy szemrehányás történik majd, de ehelyett jóleső kacagás és egy megjegyzés, hogy mennyire jólesett ez a mozdulat.  Gondoltam legyen hát ismétlés, és a popó masszírozás folytatódott még egy darabig, de aztán csak a többiek után siettem.  A legfelső szinten volt egy nagy tágas terasz , ahol egy nagy asztal meg puffok voltak. Néhány arab elénk jött mondván, hogy már vártak bennünket. Ebből baj lesz szólított meg az a némi tudatosság, hiszen biztosan összekevernek bennünket valakikkel.  Aztán megjött végre az ifjú akit várt a fogadóbizottság, valami külföldi útjáról térhetett haza.  Elég unszimpatikusnak tűnt, azt hiszem bemutatni felesleges, ellenben odajött hozzánk és engem kitárt szívélyességgel fogadott.  Talán nálunk tanulhatott gondoltam, de ekkor a földön heverő puffokhoz invitálták a társaságot mondván, hogy akár egy tábortüzet üljünk egymással szemben egy kőrben. 

A megmentés
Ez eleve tudatosan kezdődött, egy vasúti pályaudvarfélén találtam magamat.  Megláttam egy nőt aki az egyik utolsó vagon ajtaján próbált volna éppen felszállni , gondoltam oda megyek beszélek vele.  A vonat ajtaja olyan volt mint a hévé , kétfelé nyíló tolóajtós, és a csaj félig föltornázta már magát, de az egyik lába beakadhatott, így félig már fent volt, félig meg kilógott a szerelvényből , így csapkodta a becsukódni nem tudó, de újra és újra kinyíló ajtó.  Szaladtam, hogy segíthessek rajta, felhúztam a lelógó lábát és egy nagy lökéssel a testemmel berántottam a szerelvény belsejébe.  Ott fetrengtünk egymásba gabalyodva, anyaszült meztelenül, ( ezt nem tudom hogyan történhetett idő közben) olyan pozícióban, hogy akár meg is történhetett volna valamiféle aktus. Felnéztem, hogy láthat e minket valaki, de a szerelvény teljesen üres volt.  Ez a pillanat viszont elég volt ahhoz, hogy a nő feltápászkodjon.  Éreztem bőrének hűvös nyirkos tapintását, szóval igazán ..... Felálltam én is , ahogy néztem a teste tökéletes volt, a fején viszont valami zöld trutyi lógott, mintha olvadt gumicukorral leöntötték volna. 
Köszönöm, megmentettél ! mondta a nő és a szemem láttára köddé oszlott.  Ott maradtam egyedül, pucéran, nem volt mit tenni, a vezető fülke felé haladtam.  Meglepetésemre a vonat teljesen üres volt, így a vezetőfülkében sem találtam senkit, ruhaneműt sem, csak valami ronda masiniszta szoknyát, de hát azt csak nem veszem fel magamra. 
Aztán volt mégis csak valami rongy, talán törölgetni, azt tekertem a derekam köré, úgy szálltam le a szerelvényről.  Épp arra jött két masiniszta akik menet közben egymással beszéltek fontos teendőikről, rájuk szóltam, hogy ha nem látnák szükségem lenne valami ruhára, szerezzenek nekem valahonnan.  Az egyikőjük megtorpant, de aztán a másik visszaszólt, hogy ettől sokkal fontosabb dolguk is van, és simán tovább sétáltak. 
Később ugrott be ez az egész helyzet, hogy minek akart felszállni az a nő, ha utána meg eltűnik, azt még én mentettem meg állítólag.

A jármű amin nincs vezető....

Veszna írta:A jármű amin nincs vezető....

Dejavu - m van...én már olvastam egy ilyen álmot (Kivéve a meztelen nőket, azokra akkor sem koncentráltam)...és ugyanez volt a válaszom... 
Érdekes, hogy itt ezen az oldalon gyakran előfordul, hogy úgy érzem ez már megtörtént...máshol-a nem virtuális életemben, bár mi nem virtuális   - szinte sosem.
Ez azt jelenti, hogy:
1.egy helyben forgunk
2.valami összezavarodott a térben és időben...

Hová vezet az út? 
Hasonló volt a hely mint amerre már jártam, keskeny ösvény, a fejünk fölött összeboruló fákkal. Négyen voltunk, de ketten hátra maradtak, én követtem az előttem haladót.  Egy idő után kicsit magam is lemaradtam, aztán eszembe jutott, hogy így talán eltévesztjük az irányt, és nem biztos, hogy ugyan oda érkezünk majd meg, bár nekem mégis sikerült oda jutnom, ahol már az előttem haladó megpihent.  A történet valahol itt kezdődött, és ekkor váltott az álom, eleinte nem értettem hogy kerülhettem a metróba, azt hiszem nem volt jegyem, nos e tekintetből ez is egy visszatérő álom.  Kiszálltam a metróból mielőtt incidensbe torkollhatott volna, és a lépcsőn feljutva egy kőr alakú térhez érkeztem.  Tudtam a tér nevét, de valahogy semmi sem stimmelt, mert  láthattam a Duna partot, és egy olyan sziklás hullám védet ami elvileg itt lehetetlen volna.   Gondoltam megkerülök egy kis öblöt, ami menet közben valahogy egyre nagyobbnak és nagyobbnak tűnt a számomra, minden jel arra mutatott, hogy álmodom.  Izgatott a hely, ezért keresni kezdtem a járókelők közül egy olyan valakit, aki esetleg útba igazíthatott volna.  Ki is szemeltem egy fiatal nőt, odasiettem hozzá, és megkérdeztem tőle mi ez a hely, hol vagyok?  A nő ha akart volna sem tudott volna válaszolni, mert egy szempillantás alatt ismét a metróban találtam magamat, közeledett a megálló, én kiszálltam és felsiettem a felszínre és csodálkozásomra ismét ugyan ott voltam. Ismét elindultam, hogy keressek magamnak valakit, aki útba igazíthat, és kiszemeltem magamnak a következő áldozatom.  Egy sportos de nem túl szép nő volt akihez odaléptem, de ezúttal arra gondoltam a betájolás érdekében legjobb lenne ha elkísérne hazáig.  Na itt jött egy kis gond, és mennyire látszik, hogy hiába a tudatosság, a gondolataink vagy a tudat szintünk nem mindig azonos a felszíni énünkével, ugyanis nem tudtam megmondani hol lakom.  Maga az utcanév nem jutott az eszembe, ez még a Pesti címemre vonatkozhatott, de hiába törtem a fejem sehogy sem villant be a neve. A nő azt mondta gondolkozzak, de mindentől függetlenül azért elindult egy irányba. Én követtem őt, bár elég gyorsan haladt, hamarosan egy omladozó épület emeletén azaz annak tetején ugráltunk faltól falig, majd a nő egy gyors mozdulatsorral a földszintig tornázta magát, nos gondoltam nem szenvedek minek is ha már ez úgyis egy álom, és leugrottam az épület egyik pilléréről, hogy a nő nyomában haladhassak. Nem esett semmi bajom, de ezen amúgy nem is csodálkoztam, de az iszonyúan zavart, hogy még mindig nem tudtam, hogy hol lakom.

Meglepetés.
Metró peron. ( Már nem is csodálkozom, hiszen vasútról van szó)  Spontán tudatosodtam.  Láttam egy fiatal nőt, aki a peronhoz sétált. Odamentem, hogy megnézzem közelebbről is.  Szép élénk piros volt az ajka, így oda hajoltam és megcsókoltam.  A nő nem ellenkezett, hanem együtt szálltunk fel a begördülő szerelvénybe.  Ezek a vasutak nagyon fura egy álombéli szállítóeszközök, nem igazán tudni mikor jön a váltás, és máris egy másik helyszínen vagyok.  Ligetes puszta, ide oda rohangáló emberekkel, akik egymást gyilkolásszák.  Idővel rájövök, hogy nem biztos, hogy mind ember, némelyik csak annak tűnik, vagy legalábbis úgy néz ki, most éppen egy ilyennel állok szemben, két kést tart a kezében, és roppantul ügyesen forgatja.  Ez elől nincs menekvés gondolom, aki ilyen ügyes a késekkel az bizonyára ügyesen is hajítja.  Kicsit hátrálok, nem tudom meg lehet e ezt úszni, de valahonnan megjelenik egy ajtó, kinyúl belőle egy kéz, elkapja a vállamat és beránt magával az ajtón túlra.  Egy röpke pillanatig még érzékelem hol vagyok, de aztán feledésbe merült az egész, nincs további infó.

Nem érzitek, hogy ez túl fura? A semmiből megjelenik egy ajtó, kinyúl egy kéz és átránt a túloldalra?    Még mindig a hatása alatt vagyok.

fortis írta:Nem érzitek, hogy ez túl fura? A semmiből megjelenik egy ajtó, kinyúl egy kéz és átránt a túloldalra?    Még mindig a hatása alatt vagyok.

Tudatos álomban miért lenne fura? Bármi előfordulhat. Különösen, hogy nem te irányítottad az eseményeket.

Azt hiszem az ilyesmit meg kell tapasztalni, hogy az ember megértse mi az ami fura és szokatlan , az ehhez hasonló tapasztalatoknàl

Kincsvadászok. 
Volt ott egy ősi épület, amit nem kezdett még ki az idő vasfoga, masszívan állt a helyén megőrizve titkait. Egy nővel jártuk körbe az amúgy hosszúkás leginkább tégla formájú kőből készült építményt, aminek mindkét oldalán volt két két bejárata, bár ez elmondható a lapos tetején is, kutattuk hol lenne a legegyszerűbb bejutnunk.  Aztán feltűnt a vetélytárs is, egy kreol bőrű férfi, és innentől kezdve megindult a hajsza. Próbáltuk elterelni a férfi figyelmét, eltávolodtunk az épülettől, majd én gyorsan visszafutottam, a férfi pedig utánam. A nő valahol itt kerülhetett ki az álmomból, nem szerepelt  tovább. Felmásztam az épület tetejére, majd az odalent toporzékoló férfit azzal bosszantottam tovább, hogy lekiabáltam neki, hogy ismerem a kapuk titkát, és tudom hogyan lehet bejutni az épületbe. Nos ez hazugság volt, de a férfi nem tudta. Mindenesetre úgy voltam vele, hogy időt nyerek majd. Mondtam, hogy segítek neki, ha fele fele arányban osztozunk a kincseken, és segítjük egymást. A férfi bele egyezett, én meg lemásztam az épület tetejéről. Elindultunk a déli sarka felé, ahol üvegesen tükröződő felületek voltak. Leültünk egy kicsit pihenni,  majd a tükröződő felület felé fordulva azt figyeltem meg, mennyire jól láthatók vagyunk benne.  Itt tudatosodtam az álomban, és ha már így történt gondoltam ránézek a kezeimre. Kis fehér kezem volt, de aztán gyorsan tisztult a kép, és rájöttem hamar, hogy azért, mert ökölbe voltak szorítva az ujjaim.  Úgy éreztem, ha tovább nézem a kezemet kiesek az álomból, ezért a velem szemben ülő felé néztem, és mondtam neki, hogy nézze meg az épületen azt a tükröződő felületet, milyen jól látszódunk rajta. Én magam is oda néztem újra és ez valóban így volt.  Aztán elindultunk ismét az épület felé, de mire odaértünk változások történtek az álomban. A kreol bőrű férfi átalakult egy fiatal fiúvá, és  három műanyag poharat tartott  a kezében, és az egyiknek a tartamát bőszen tömögette a szájába.  Én is fiatalabb lettem idő  közben, de a sráchoz mérten még mindig felnőtt. Mit eszel kérdeztem tőle, mire a fülére mutatott jelezvén, hogy hallgatózzak egy kicsit, Meg is hallottam a szájában a ropogást, így rákérdeztem? Robbanó cukorka? A srác bólintott és felém nyújtotta a pohár maradék tartalmát. Beöntöttem a számba, és magam is élveztem az apró pattogást.  A srácban ekkorra már nem égett a kalandvágy , hogy bejusson az épületbe, eltűnt belőle teljesen az az idősebb kalandor, én meg rájöttem, hogy nincs szükségem nekem sem bejutnom, hiszen odabent pár napja egy másik álomban magam is jártam már.  A srác időközben elsétált valahová, én pedig felevenítettem magamban az emlékeimet, mit csináltam odabent a falakon túl. Az épület jóformán üres volt, sötét itt ott félárnyékos helyekkel kisebb szobákkal, és emberszerű lények őrizték akikről nem tudnám pontosan  megmondani mire is hasonlíthattak. Abban az álmomban volt nálam egy fegyver amivel az egyik ilyen figurát kiiktathattam,egy hülye ötlettől vezérelve arra gondoltam fel kellene boncolni, hogy vajon létező lényekről van e szó, vagy inkább robotok, de a lövések zajára közeledett egy másik, nekem meg már csak egyetlen lövésem maradt, ami nem volt elég semmire sem az ég világon. Meghúzódtam egy kisebb sötétebb szobában, majd eszembe jutott, hogy fel kellett volna kapaszkodnom a mennyezet alá, ott biztosan nem vennének észre, de az álomban erre már nem került sor. 
Eztán véget ért az álom.

A kilincs
Furcsa helyzetbe kerültem, olyan mintha ébren lettem volna, de tudtam, hogy álmodok.  A helyszín is elég furcsa volt, mintha nem is lett volna, de mégis ott volt. Egy fal választott el bennünket egymástól, de lehet nem is fal volt, hanem egy ajtó.  Úgy éreztem a párommal beszéltem, és azt kérdeztem tőle, hogy vannak e ott mások is, és van e mit csinálnia?  Odaátról jött a válasz, hogy fogjam meg a kilincset, és akkor megtudhatom.  Azt is megkérdeztem, hogy tényleg vele beszélek e, vagy esetleg önmagammal?  Ekkor azt mondta, hogy a kilincs tulajdonképpen egy ........... Egy számomra ismeretlen kifejezést mondott, sajnos ezt elfelejtettem, hogy mi volt. Egy ideig még az eszemben volt, de mire felébredtem semmivé foszlott. Emlékszem még rákérdeztem a kilincsre, hogy ez valami jelképes dolog? - de a válasz mindig ugyan az volt. Fogjam meg a kilincset akkor megtudhatom.  A tudatom halványulni kezdett, feltettem még egy két kérdést, de folyton a kilincsre terelődött vissza a hangsúly.  A tapasztalat csak ennyiről szólt. Utána átkerültem egy másik álomba.
A tapasztalatban nem láttam sehol se kilincset, inkább mintha csak egy fura ködös áttetsző fal lett volna, de az is lehet, hogy egy kilincs nélküli ajtó.

Jajj, mi a sz@rér nem fogtad meg azt a kilincset kérdezősködés helyett!!!!

fortis írta:Nem érzitek, hogy ez túl fura? A semmiből megjelenik egy ajtó, kinyúl egy kéz és átránt a túloldalra?    Még mindig a hatása alatt vagyok.

Velem az történt a minap hogy álomban áthaladtam egy téren, mikor hirtelen odajött hozzám egy ismeretlen és belémcsimpaszkodott. Nagyon bizalmasan viselkedett, a karjával átölelte a nyakamat és ömlött belőle a szó. Engem viszont felháborított ez a nyomulás és durván eltaszítottam. Én is meglepődtem rajta hogy miért viselkedett így ez az álomalak, mikor a többi járókelő a városban közönyösen elsétált mellettem. Szóval igen, vannak ilyen fura szituk.

Áprilia írta:Jajj, mi a sz@rér nem fogtad meg azt a kilincset kérdezősködés helyett!!!!

Mert nem volt kilincs.

asd94 írta:

fortis írta:Nem érzitek, hogy ez túl fura? A semmiből megjelenik egy ajtó, kinyúl egy kéz és átránt a túloldalra?    Még mindig a hatása alatt vagyok.

Velem az történt a minap hogy álomban áthaladtam egy téren, mikor hirtelen odajött hozzám egy ismeretlen és belémcsimpaszkodott. Nagyon bizalmasan viselkedett, a karjával átölelte a nyakamat és ömlött belőle a szó. Engem viszont felháborított ez a nyomulás és durván eltaszítottam. Én is meglepődtem rajta hogy miért viselkedett így ez az álomalak, mikor a többi járókelő a városban közönyösen elsétált mellettem. Szóval igen, vannak ilyen fura szituk.

Fú, nekem az jutott az eszembe a tapasztalatodról, hogy talán el akarhatta terelni a figyelmedet az a szószátyár alak. 
Amúgy valóban eléggé idegesítő és elég bizarr, nem csoda ha kiakadtál.

fortis írta:

Áprilia írta:Jajj, mi a sz@rér nem fogtad meg azt a kilincset kérdezősködés helyett!!!!

Mert nem volt kilincs.

Akkor csupán csak a lényeget nem írtad le!

Áprilia írta:

fortis írta:

Áprilia írta:Jajj, mi a sz@rér nem fogtad meg azt a kilincset kérdezősködés helyett!!!!

Mert nem volt kilincs.

Akkor csupán csak a lényeget nem írtad le!

De hát leírtam, hogy a taspasztalatban seholsem láttam kilincset.

Csoport
Létrehoztam egy csoportot a tagjai ismeretlenek a számomra, de hogy megismerhessük egymást összejöttünk egy találkozón.  Az egyik társunk elővett egy poharat, aminek a belsejében végig húzva körbe körbe az ujját,így  felhangzott egy dallam.  Ezt ismerem én is mondtam, hiszen már egy ideje itt csengett a fülemben, én egy kis rézharangból nyertem ezt a dallamot, ugyan ezzel az eljárással. Ezen kicsit meglepődtünk, és beszélgetni kezdtünk róla. 
Ez csak egy kis tudatos álom volt, nem volt benne semmi extra, leginkább próbáltam megjegyezni a részleteket, de így a nap végére nem sok az ami megmaradt.

Séta a párommal. TÁ
A házunk udvara osztatlan közös tulajdon, van egy kis játszótér, ami mindig tele van apró gyerekekkel, így majdnem olyan érzés, mintha egy ovi vagy bölcsöde lenne az udvarunkon.  Éppen hazafelé tartottam kinyitottam a kis kertkaput , hogy belépjek az udvar területére, amikor a szomszéd kislány éppen ki akart jönni rajta. Beszélgettünk egy kicsit a rácson keresztül, amikor kinyújtottam a kisujjamat olyasféle kézfogás gyanánt, eleinte nem értette, de aztán jól reagált, és a két kisujj hamarosan egymást rázogatta.  Tovább indultam a kapunk felé, jött is hamarosan a kislány anyukája meg apukája a kistesóval, köszöntünk egymásnak, majd tovább haladtam. Ezúttal is sok kisgyerek volt az udvaron, két kicsi annyira belefeledkezett a játékba, hogy meg kellett állnom mellettük, de az egyik kislány így is nekem jött, és felborult a fűben. Nyöszörögni kezdett, jött is az apja, hogy rendbe tegye, én meg mondtam a kicsinek, hogy azért néha kinyithatná a szemét. Nem volt szép kislány, kifejezetten öreg arca volt, na mindegy nincs hozzá sok közöm, beléptem a kapualjba. A postaláda tele volt levéllel meg volt két postai értesítő is, de annyira tele volt a kezem, hogy nem tudtam mind megfogni, sebaj, gondoltam majd fordulok egyet és lejövök a maradékért.  Fölsétáltam a szintünkre, ott éppen egy takarító géppel porszívózott egy nő, és megkérdezte nálunk is felporszívózhat e a konyhában. Mondtam köszönöm nem, így is örültem ha nyugodtan bejuthatok a lakásba.  A párom a konyhában üldögélt, átadtam neki a leveleket, ő a csekkekkel kezdett el foglalkozni, majd rám bízta volna, de én úgy voltam vele, jobb ha ő tölti ki.  Volt is egy megjegyzése, hogy nem tudok kitölteni egy csekket, de én inkább lesétáltam vissza a többi levélért, amiket a postaládában hagytam.  Eddig minden olyan természetesnek tűnt, eztán jött némi változás. A postaládák helyén valami  más szerkezetek voltak, egy gombot megnyomtam és egy előhívatlan filmtekercs kezdett el kiömleni egy résen, szerencsére épp arra jött valaki, hogy leállítsa a folyamatot. A földre zuhant tekercset kidobtam a kukába.  Aztán lejött a párom is és elindultunk sétálni egy kicsit.  A környezet megváltozott, nagyobb terek voltak itt ott magas fákkal, mondtam is a páromnak, hogy itt nem stimmel valami, minden megváltozott. Ő nem ismerte fel ezt a változást, de én tovább magyaráztam. Nézd ott egy újabb tér, amott meg benőtte egy futó növény az épület oldalát, de még mindig nem voltam eléggé meggyőző. Aztán egy elhagyatott romos épületet vettünk észre, és ekkor azt mondtam a páromnak. Ez egy álom. Most éppen álmodunk. A párom még mindig kétségek között volt, de én már átéreztem a felismerés örömét.  Hidd el ez egy álom, próbáld csak ki, szökkenj csak fel a levegőbe, mondtam.  Kézen fogva pár lépés után tett egy próbát, de nem sikerült neki.  Ettől az örömünk és a jó kedvünk még jelen volt, én meg csak hajtogattam, hogy ez egy álom, és minden annyira szuperül élethű. Én is felszökelltem, mintha csak el akarnám kapni a pár méterrel felettem lógó faágat, de a nem létező gravitáció engem is visszahúzott, de nem számított megelégedtem annak tudatával, hogy a párommal egy álomban együtt sétálhatunk. 

Nők között TÁ
Öblök és tavak húzódtak körülöttem és közöttük szállodákhoz hasonló modern épület együttesekkel. Mint kiderült a jelenlét volt a fontos, ezt egy nő magyarázta el nekem, mikor rákérdeztem minek kell nekem itt lennem(?) . Elfogadtam a tényt, tehát valaki helyett vagyok most fontos, bár lehet ez csak egy lehetséges kifogás, de elfogadtam.  Az épületekben szórakozó helyek is voltak, tornaszerek, futópadok, és pihenő helyek.  Azt fedeztem fel, hogy mennyire sok nő van, férfit alig látni egy kettőt.  Ennek felismerése erősítette bennem a tudatosságot, így megjött a kísérletező kedvem, és arra gondoltam, kipróbálom hogyan fognak reagálni a közeledésemre. Odaléptem az első hozzám legközelebb eső nőhöz és szorosan átöleltem őt.  Úgy tűnt, mintha meglepődött volna, de nem volt semmi ellenállás. Aztán oda léptem egy másik nőhöz, őt is átöleltem és elkezdtünk csókolózni. Ennek a nőnek sem volt ellenállása, úgy tűnt belement a játékba.  Egy fiatalabb nő állt tőlünk pár méterre és vegyes érzelmekkel , mintha kicsit felháborodott volna a látottakon, de mintha kíváncsi is lett volna, figyelt bennünket. Elengedtem a csókolózó nőt, és átléptem ehhez a fiatalabb kicsit alacsonyabb csajhoz. Átöleltem, úgy tűnt ő sem tanúsított ellenállást. Cipzáras overál volt rajta, egy húzással kibontottam a ruházatából, fiatalos melle a felszínre bukkantak, majd a csupasz lábai is megszabadultak a ruhadarabjaitól. Figyeltem a nőt, és az járt az agyamban, mennyire álomszerű az egész történés, mennyire nincs ellenállás, az én mesterkélt álmom, és bár nem tudni miért és hogyan jöhetett a felszínre, de most valóban azt tehetek amit csak akarok. Amúgy nem így alakult, mert az álom véget is ért.

Emlékszem asd ilyen jellegű álmaira, hogy ezek a csajok nem tanúsítanak ellenállást.

Áprilia írta:Emlékszem asd ilyen jellegű álmaira, hogy ezek a csajok nem tanúsítanak ellenállást.

Álltalában nem, de azért emlékszem egy két pofonra.   Fura amúgy, mert tényleg nem jellemző, úgy hogy nem tudom mitől függ , talán önmagunktól, nem tudom.

Farkasok
Igen, szóval úgy tűnik mostanában az a gyakoribb, hogy megtörténnek a dolgok, de nem igazán változtatok rajta, hagyom ami jön, had menjen.  
Egy sziklagörgetegen tanyáztak a farkasok, de amint közeledtem lejöttek onnan, egyik a másik után  egymást követve. Kicsit túlhaladtam a sziklagörgetegen, és mivel úgy tűnt a farkasok felém fordulva nézegettek, felvettem egy téglányi nagyságú szikladarabot, hogy lássák nem vagyok egészen fegyvertelen.  Később felmásztam a sziklagörgetegre, de rájöttem ez egy felesleges mozzanat volt, onnan sehová sem visz az út, a farkasok is talán csak megbújtak rajta, ráadásul fent lenni nem is olyan veszélytelen az omlásveszély miatt. 
Szóval az álom nagyjából ennyi, de viszont egy elég érdekes dolgot fedeztem fel benne, ez pedig a felvett kődarabbal van összefüggésben.  Szóval súlya volt, ez a momentum nem szokott az álmaimban annyira szem előtt lenni, de most igazán ráéreztem.  Az ember álltalában csak felvesz valamit, aztán lerakja, de a súlyával nem igazán foglalkozik. Szinte beleremegett a karom ahogy felemelve tartottam a kezemben a farkasok előtt. Nehéznek éreztem.

Valahol azt olvastam a napokban, hogy álmainkban az állatok az aktuális érzelmi állapotainkat fejezik ki. Lehet, hogy te most fenyegetve érzed magad egy csoport farkastól.
Nem támadtak, benne van az álomban, hogy csak néztek téged.

Áprilia írta:Valahol azt olvastam a napokban, hogy álmainkban az állatok az aktuális érzelmi állapotainkat fejezik ki. Lehet, hogy te most fenyegetve érzed magad egy csoport farkastól.
Nem támadtak, benne van az álomban, hogy csak néztek téged.

Na igen, végülis így történt vagy fog történni tudom.

Tetkó
Konyhában voltam, még ketten voltak ott rajtam kívül, de nem tudnám már beazonosítani, hogy kik.  Lényegében ránéztem a kezeimre, és láttam, hogy valami nem stimmel.  Nem jöttem rá azonnal, de lassan felfedeztem, hogy tetoválás van a bal karomon.  Leginkább egy nyolcashoz hasonló , de inkább hajaz a windowsnak egy képernyő kímélőjének ábrázatához.  Valahonnan nem rég érkezhettem vissza , egy álmodási gyakorlatból vagy valami hasonló helyen járhattam. Arra gondoltam onnan hozhattam magammal ezt a jelet, vagy ott kerülhetett rám, nem ebben az álomban. Azért kipróbáltam történt e valami változás, és a mellettem lévő nőt megfogva a magasba emeltem, súlytalan volt.  Magam is kipróbáltam a lebegést, itt lett vége az álom.

Nagy fa
Egy kis csapattal haladtam az erdőben, meg kellett találnom egy fát, amit a többiek már ismertek.  Nem kellett sok hozzá, hamar megtaláltam, mire azt kérdezték, hogy tudtad megtalálni ezt a fát? Azt feleltem úgy, hogy ez a fa nincs itt, ez a fa álmodásban van.

Üldöző és üldözöttek
Az álom csak a vége felé vált tudatossá, lehet jobb lett volna inkább két részre bontani az egészet, de ez egy egybefüggő álom volt. 

Valahol egy vidéki kisvárosban voltunk Mandulával, és hazafelé tartottunk volna, de leégett  a jobb első kerékről a gumi, ezért vissza kellett fordulnunk.  Amíg én a kereket csináltattam, Mandula valahová eltűnt, és nem is találtam meg.  Telefonon keresztül adta az instrukciókat merre kell haladjak, hogy rá találjak, ellenben mire oda értem a megadott helyre, ő már nem volt ott.  Keresés közben egyszer átbillentem egy álmon belüli látomásra, ahol egy ember forma lény kutatott Mandula után, és tudtam, hogy Mandulának miatta kell menekülnie. Ez az emberforma aztán ahogy haladt az utcán meglátott egy kaput, egy háznak a bejáratát, ahol egy vörös sárkány álldogált.   Odament a sárkányhoz és beszélni kezdtek egymással, úgy tűnt ismerik egymást.  Aztán a sárkány a két kezét az emberformájú sötét alakra tette és fojtogatni kezdte volna, de ekkor a bőre felizzott. Látszott, hogy ennek a műveletnek nem lesz jó vége, és a sárkány utolsó szavait hallhattam még, aki ezt mondta a sötét alaknak. Feláldoztam az életemet érted. -és ezzel össze csuklott
Az álom azzal folytatódott, hogy végre megláttam Mandulát amint integetett egy öreg épület emeleti ablakából, így végre rá találhattam egy zegzugos elágazásokkal teli lépcsőházban.  Mandula végül elmesélte, hogy a múltjában valamikor réges régen történt valami, amiért most őt keresi egy férfi, ( én össze kapcsoltam a sötét alakkal) és aki cseppet sem kívánatos hogy megtalálja, ezért menekülnie kell.  Valahol itt tudatosodhattam ezen a tájékon, és arra gondoltam több mint 35 éve ismertem Mandulát, hogyhogy erről az egészről semmit sem tudhattam(?) . De elfogadtam a tényt, és láttam, hogy a helyzet cseppet sem veszélytelen, ezért együtt kerestünk valamilyen menedéket, amit meg is találtunk aztán egy olyan templomban, ami egy épület  belsejiben volt.  Leültem itt egy padra ami közvetlen az oldalfal mellett volt, amíg Mandula ismét eltűnt valahová.  Volt ott két ajtó is a fal két szélén, és az egyiken fura alakok asszonyok kezdtek belépni. Én oda mentem és visszalökdöstem egy két fenéken biccentéssel őket, itt már totál tudatos voltam.  Nem akartam, hogy bár ki bejöjjön, ezért kicsit agresszívabbnak mutatkoztam.  Aztán fiatalabbak is érkeztek az idősek után, de őket is visszalökdöstem az ajtón túlra, míg fel nem támadt bennem egy bűnös gondolat, és az egyiküket magamhoz húzva kijelentettem, hogy ő maradhat.  Itt eljátszogattam egy kicsit, végig tapogatva minden testrészét, amikor végül álmot váltottam, és ismét Mandulával találtam magamat itt már az utcán haladtunk és megláttam azt a zöld ajtót amire egy kis vörös sárkányfigura volt fellógatva. Oda mentünk, megnézni közelebbről, és mindenféle gondolatok futottak át rajtam, mert tudtam, hogy ez a műanyag báb,  nemrég még egy igazi élő álomalak volt.  A sárkány háta fel volt hasítva, talán ennek lehet köze ahhoz az incidenshez, amit láthattam azzal az ördögi alakkal amikor kimúlt. 
Tovább mentünk, majd egy  egészen más körülmények között találtuk magunkat ,  ahol három barátom is ott volt, két nő és egy férfi pontosabban.  Mandulával anyaszült meztelenek voltunk és Mandula az ölemben ült. A többieket figyeltem ekkor, hogy az egészhez vajon mit szólhatnak, de ők csak ültek és néztek nyugodtan, mintha semmi különöset nem találnának abban.

Medve
-Erdélyben jártunk egy kis  öt fős társasággal, és a hatalmas fákkal teli vidék keskeny ösvényén haladtunk.  Egyszer csak feltűnt egy medve a bocsaival,  megtorpantunk, és lassan hátrálni kezdtünk. Az álom majdhogy nem látomás szerűen jelentkezett, ezért végig tudatos voltam. 
- A következő szituációban már üldözött bennünket egy feltehetően másik medve, mindenki rohant ,a medve engem vett célba mert én voltam a legmagasabb, egy nagy fához értem, és föl akartam gyorsan mászni rá, de nem értem át, így ez lehetetlennek tűnt. 
-A következő részben  az egyik kis törékeny testalkatú nőt vette célba a medve, én oda rohantam hozzá, és a testemmel eltakarva próbáltam megvédeni, feltehetően nem voltam túl szerencsés.
- A következő szituációban jött a medve, egy baltát fogtam a kezembe, bár nem voltam benne biztos, hogy ez elég lesz e a védekezéshez. Szerencsére mondtam előre a többieknek, hogy vigyünk magunkkal fákjákat, így egymás mellé állva a tüzes fákjáktól a medvének elment a kedve tőlünk és elszaladt.

Mandula kaland

Valahol egy vidéki városban voltam, Mandulát kerestem  a munkahelyén. Ez a hely ismeretlen volt a számomra, Mandulát nem is találtam ott, csak a főnöknőjét.  Elindultam hát, hogy megkeressem, és az egyik keskeny kis utcában meg is pillantottam, amint belép egy épület lépcsőházába.  ( Jaj ne , ez ugyan az az épület ami a múltkor volt, ugyan az a lépcsőház. Odalentről kiabáltam neki, hogy jöjjön vissza itt vagyok, de azt felelte, hogy neki dolga van. Visszafordultam hát, és elmentem a pályaudvarra, ami olyan volt mint a metró. Nem tudtam melyik a helyes irány, nem mertem felszállni az érkező vonatra.  Vissza ballagtam hát, a kiindulási pontomra, ami egy kis szobából és egy mellékhelyiségből állt.  A szoba nem volt üres, egy fiatal hölgy várt a szobában, barna hajú, kicsit molett, de nem volt kövér.  Azt mondta csatlakozni szeretne hozzám, én pedig kétkedve fogadtam, nem igazán értettem miről lenne szó.  Lefeküdtünk egymás mellé, majd kis idővel magamhoz húztam. Nem tudom még melyik vonatra szálljak feleltem neki. De hát nem vonattal mész, hanem az autópályán felelte ő. Kinéztem az ablakon közvetlenül az utcára láttam.  Mire felocsudtam az ablakon való bambulásból, egy kisbabát találtam a szobámban.  Ő az én fiam volt, és rájöttem már mi a baj. A gyerek nyöszörgött, és akár melyik pillanatban óbégatni kezdhetett volna, mondtam a lánynak, így nem mehetek el sehová. A lány megértette és elsétált.  A lábamra néztem, és azt vettem észre, hogy a cipőim marhára koszosak.  Nem, én ilyen koszos cipőben nem lehetek itt benn a szobában. Ez a megállapítás egy olyan törést hozott, hogy az álomban tudatosultam. A gyerekre néztem, aki ekkor már hirtelen lett vagy 3 éves, majd gyorsan növekedve valahol tízen évesen megállt.  Megkérdeztem tőle, tudja e , hogy hol vagyunk, de nemmel felelt. Ugyan ez volt a válasz, amikor azt kérdeztem tőle, tudja e, hogy az anyja hol van?  Aztán megkérdeztem tőle tudja e mikor halt meg melyik évben, de a válasza továbbra is csak tagadó.

Azt álmodtam,  hogy csomagok jöttek vékony fehér csomagolópapírral bevonva.  Az egyikről letéptem a csomagolást, úgy gondoltam az egy tálca lehet, így is volt, de kiderült nem tálca volt, hanem egy tálcának álcázott tükör, és abban a pillanatban megláttam benne magamat.  Most nem tükrözünk, jutottak eszembe a mágikus tükrömmel való gondolatok, ezért gyorsan félretettem eltoltam magamtól.  Talán az álomnak ennyi volt a lényege, a tükör akart megtalálni, de így vége is lett az egésznek.
A következő álomban egy folyóparton voltam egy nővel, de nem emlékszem, hogy ki volt.  Aztán láttam egy fürdőző csajt, akit sebesen vitt az ár, és ezt marhára élvezte.  Volt a parton három kenu is, amit a benne ülők ide oda ringattak, így a keletkező hullámok felkavarták az iszapot, így azon a részen elszürkült a víz.  A fürdőző csaj lebukott a víz alá, én meg kerestem a tekintetemmel, hogy merre viheti az áramlat, hol fog majd felbukkanni.  Az idő telt, de a csaj csak nem bukkant fel sehol. Arra gondoltam utána kellene ugrani, de tehetetlen lennék, mert hol keressem, a sodrás eléggé erős volt.   Mondtam a kétségeimet az ott csacsogó embereknek, de senkit sem érdekelt igazán.  Aztán megjelent a csaj, örültem neki, hogy nem esett baja.
A következő álomban Einsteinnel tartózkodtam egy szobában.  Valahogy kiderült, hogy unokatestvérek voltunk.  Einstein  kiment a teraszra, én utána.  Volt neki ott egy fura bicaj ami egy rúdhoz volt rögzítve, így csak félkörívben lehetett vele haladni. Tekert pár kört, én meg bekukucskáltam a mellettünk lévő irodába, ami szintén a teraszra nyílott.  Kijött onnan egy nő, én meg gondoltam egyet, és hátulról hozzá simultam.  Hát miért ne, hiszen álmodok, azt csinálhatok amit akarok. A nő hozzám simult, felkapaszkodott a mellkasomra. Sajnos ez nem tartott tovább kiestem az álomból
A következő álomban egy szálló helyiség külön termében voltunk jónéhányan.  Asztaloknál ültünk, mintha vártunk volna valamire.  Az is lehet, a lényeg csak az volt, hogy mindenki jelen legyen, de voltunk vagy húszan. Aztán hirtelen mindenki felállt, és elindultak a szálláshelyünkre.  Hoztam a táskám, és az jutott az eszembe, hogy minek hoztam magammal vagy 20 borotvát, . Úgy tűnik jellemvonásom lehet, hogy mindenből pluszban bebiztosítsam magamat. Ez hülyeség, úgy döntöttem leszokok erről a tulajdonságomról, csak a helyet foglalják ezek a kacatok.  Aztán elkezdtem látni valami különös módon.  A helyiséget csíkozottnak láttam, a mennyezetet is. Tudtam álmodok, ez kétségtelen.  Nem tudom miért látok így, de különös hangulat kiséri ezt a látást.  Aztán elindultam a többiek után, akik már kint tolongtak a folyosón.