Tudatos álmok 2021-2022

Akit nem látni
Ezt a napokban álmodtam, de nem akartam leírni, mert rövid és nincs különösebb története, de ide hozom mert mégis csak furcsa. 
- Szóval körülöttem jött és ment pár álom alak, és az egyikkel  beszédbe elegyedtem. A fura a történetben az volt, hogy állt a hátam mögött egy másik álom alak, de akivel beszélgettem szemlátomást nem vett róla tudomást, és egyre nagyobb lett a gyanúm, hogy esetleg ő nem láthatja.  Meg is kérdeztem tőle, hogy lát e valakit a hátam mögött, mire azt felelte, hogy nincs ott senki.  A biztonság kedvéért mégis oda néztem, és meggyőződhettem róla, hogy valószínűleg valóban nem láthatja.

Gondolom "odaát" sincs mindenki hasonló szinten ...

Veszna írta:Gondolom "odaát" sincs mindenki hasonló szinten ...

Szóval volt már annyi, hogy megfigyeljem a dolgok leginkább normálisnak tűnnek, az egyik álom alak nem gyalogol keresztül egy másikon, kikerülik egymást, beszélnek egymással,  nem sokban különbözik attól, ami a valóságunkban is meg ne történhetne. A zavaró tényező leginkább én vagyok, aki néha beavatkozik a dolgok természetébe.

Ártatlan
Lazítás, újszámlálás , ( most nem az a törtfehér opálos kéz jelent meg mint szokott, hanem inkább eredetibbnek tűnő színárnyalatú ) Mintha egy  nagy sötét  üregben lettem volna, ott lebegtem a semmi közepén.  bezúdult néhány gondolat, próbáltam kizárni azokat, de nem is volt helyük itt, hiszen álmodtam.  Nem is értem igazán, ilyesmi akkor fordul elő, ha nem alszom, de aztán elcsendesedett minden, és csak egy szót hallottam ismételgetve  Ártatlan ! Ártatlan, Ártatlan !

Idegen helyen. 
Szóval mi a csudát írjak erről, úgy kerültem arra a hegyvidéki havas lejtőre, hogy éber állapotban voltam, de nem akartam én ezt a helyet, mégis ide kerültem valahogy.  Szóval bele kerültem egy álomba, eleinte még furcsálltam a helyzetemet, képes voltam távolról szemlélni önmagamat, oly távolra kerültem, hogy pontszerűre zsugorodtam, de aztán vissza kerültem az álmodott testembe. Elindultam a lejtőn lefelé , míg végre találtam egy elhagyatottnak tűnő építményt, ami egy sziklafalba volt beékelődve.  Beléptem a deszkából tákolt ajtószerűségen, odabent nem volt sok látnivaló, a sarokban egy koszos jutazsák hevert,így tovább mentem egy belsőbb helyiségbe.  Itt már tisztábbnak tűnt a környezet, de itt sem igazán volt mit nézni, így még beljebb haladtam. Ahogy egyre mélyebbre jutottam az épületben eszembe jutott, hogy nem is gondoltam volna, hogy ez ennyire szerteágazó és nagy, odakintről nézve inkább csak valami menedék kunyhónak tűnt, amit a sziklába vájtak.  Végre találtam valakit az egyik helyiségben, valamivel nagyon foglalatoskodott, odamentem hozzá , hogy jobban megnézzem, egy középkorú nő volt, és amikor rám nézett csak ennyit mondott." Válassz egy gombafajt de csak egyet!"  Nem gondolkodtam túl sokáig, hamar kiböktem, hogy azt a penészgombát választom, amiből a penicillint lehet kivonni. Hmm talán azok a labor eszközök hozhatták ki ezt belőlem amiket a helyiségben láthattam.  Nemsokára belépett a helyiségbe egy férfi és beszélgetésbe elegyedett a nővel.  A nő a kezembe nyomott egy nagyobb törülközőt, és megkért vigyem el a fürdőbe, mert XY a nevére nem emlékszem sajnos nem vitte magával  Kisétáltam a helyiségből és hamarosan megtaláltam a fürdőt, ahol szintén egy középkorú nő zuhanyzott éppen.  Megfordult a fejemben, hogy ez az egész történés talán nem véletlen, de sokáig nem töprenghettem a dolgon, mert egy másik álomba kerültem. 
Ebben a másik álomban nem volt jelen a tudatosságom, de elég fura volt ez a helyzet is, így a csuda tudja olyan különös állapotban lehettem álmodáshoz képest.  
Mintha az előbbi zuhanyzós hölggyel haladtunk egy elhagyatott helyen lévő épület felé, ami inkább tűnt egy hangárnak vagy raktárnak, mint lakó épületnek.  A bejárat helyén egy vastag nejlon lógott, ez óvta a bennlévőket a kinti hűvösebb időtől.  Odabent több alak is tartózkodott, szétszórtan heverésztek a fal mentén, egyik másik olvasgatott, elég fura egy társaság.  Az egyikőjük odajött hozzánk, de már nem emlékszem miről beszélgettünk, csak arra, hogy megkért minket érezzük magunkat otthon.  Miután odébb állt és mi nézelődtünk úgy döntöttem megkeresem ezt a fickót. Meg is találtam amint éppen hevesen jegyzeteket írt egy füzetbe, az asztalán szétszórtan könyvek. Kezembe vettem az egyik könyvet és bele olvasgattam. Sejtekről, szövetekről, biológiáról volt benne szó.  Elképedve néztem a fickóra, aki talán orvosira is készülhetett volna, de tudtam ebből a környezetből esélye sincs, legalábbis az álomban  számomra ez jött le .

Ha éber állapotban csinálsz ilyeneket, szerintem az jungi aktív imagináció és nem tudatos álmodás. (Nem mintha ez kicsinyítenè a tapasztalat értékét, csak nem ugyanaz a kettő.)

Áprilia írta:Ha éber állapotban csinálsz ilyeneket, szerintem az jungi aktív imagináció és nem tudatos álmodás. (Nem mintha ez kicsinyítenè a tapasztalat értékét, csak nem ugyanaz a kettő.)

Igen, hasonlóképpen lehetett az aktív imaginációhoz, de ez nem az volt, bár annak is jó lenne. 
Épp azért volt annyira furcsa ez az egész, mert mintha nem is lett volna átmenet. Egyik pillanatban még ébren voltam, a másik pillanatban meg már azon a havas lejtőn, ahogy írtam is " bele kerültem egy álomba" és ez ott tudatosult bennem,és az is , hogy pár pillanattal ezelőtt még ébren voltam, tehát emlékeztem önmagamra. .  Inkább olyan ez mint egy hipnotikus váltás, egy csettintés az újaddal, és minden megváltozik.

Kórházban egy kollégával
Egy kollégát kísértem el egy kórházba, és megállapodtunk egy széles folyosón, ahol középen egymásnak háttal széksorok húzódtak.  Gondoltam a kolléga tudhatja hová kellett jönni, én csak elkísértem.  Leültünk egy egy székre, és a kolléga egy orvosi papírt tartott a kezében, amin éppen megállapította, hogy nincs teljesen kitöltve, hiányzik róla az orvos neve.  Mondtam neki, hogy majd én ráírom, és itt jött a váltás, mert fura módon nagyon nehézkesnek tűnt ráírnom a nevet, ráadásul elég rondán is írtam, úgy vélem ezt máskor is ki kellene próbálni, hogyan tud az ember álmában írni.  Aztán a kolléga eltűnt, tudtam, hogy mosdóba mehetett, ezért én ott maradtam a folyosón, hátha szólítják közben. Kicsit később visszatért, én meg odébb sétáltam egy a folyosó végén lévő nagyobb terembe nézelődni, majd mikor visszatértem akkor a folyosó már sokkal keskenyebb volt, és a széksorok is eltűntek.  A kollégát megint nem találtam, gondoltam talán bemehetett az orvosiba, majd amikor ismét előtűnt, megkérdeztem tőle észrevette e, hogy megváltozott a folyosó mérete? Azt felelte igen. 

Megjegyzés: Nem nagy álom,  a tudatosság sem volt kiemelkedő, épp, hogy csak észrevettem, hogy mi a helyzet , de megmaradtam az álomban normál szereplőnek. 
Észrevételeim az írás, bár más álmokban emlékszem, hogy nagyon szépen tudtam festeni, itt az írás valamiért nagyon nehézkesen ment. 
- A szereplő eltűnése, nem szokványos de azért előfordul, hogy valaki eltűnik az álomból, majd visszatér minden változás nélkül. 
- A hely megváltozása, ilyesmit ritkábban szoktam tapasztalni, most megtörtént.
Később az álom folytatódott egy másik helyszínen a többi kollégámmal, akiknek azt meséltem, hogy gyógyvizes fürdőt kell vennie a kollégának, az használhat a számára.

Csillagközi utazás.
Ezt az álmot elmondani nem igazán lehet, leginkább megmutatni volna való, de sajnos ez is lehetetlen. 
Elalvás előtt kísérleteztem némi  tudatkeresgéléssel, hátha létrejöhetne némi kapcsolat, sajnos szokás szerint semmi válasz. 
Aztán elindult bennem valami, mert a csillagos eget láttam, amiben repülve elhagyva azt csak a sötétség, majd újabb csillagok bukkantak elő amik elsuhantak mellettem a térben, talán olyan mintha egyre gyorsabban haladhattam volna, újabb csillagrendszerek, majd újabbak, ismét a sötétség, majd újabbakat szeltem át, miközben a tudatomat magamban hordhattam.

Ezt megnéztem volna 

Skyrimban vagyok. 
Ismeretlen barátokkal találkoztam egy elhagyatott helyen, sietnünk kellett, mert mintha valakik ezt nem nézték volna jó szemmel.  A fal előtt ahol álltunk nem volt tovább hová menni, ekkor vettem csak észre, hogy jobb oldalunkon valami fényleni kezdett, és egy boltíves kapu formálódott ki a levegőben.  Fénylő ruhás alakok léptek ki belőle, nekem úgy tűnt, mintha ez egy megbeszélt találkozási hely volna.  Talán a kapun át értünk jöhettek, de nem voltam meggyőződve róla, hogy azon bár ki átléphetne.  Ekkor tűntek fel akik ellenünk törtek, lándzsákkal felfegyverkezve döfködtek a levegőbe.  Az egyik fénylő ruhás gyorsan vissza lépett a fénylő kapun, majd a másik követte volna, de megpróbálták hátba döfni. Szerencsére nem sikerült és átjutott az alak, mire gondoltam egyet és magam is neki vetődtem a fénylő falnak bízva abban hátha magam is átjuthatok.  Sikerült is a kapu nem fogott vissza, és egy nagy füves mező domboldalában találtam magamat. A lejtő alján sűrűn nőtt fenyvesek  sejtették áthatolhatatlanságukat, mire beugrott végre, hogy ez olyan hely akár csak Skyimben lennék, tehát álmodom! Körülnéztem hátha megpillanthatnám valahol a két alakot, de nem láttam őket sehol. A lejtő alján lévő fenyveseket bámultam még egy ideig , aztán véget ért ez az álom szakasz. 

A felderítő
Egy suliban voltam, ahol a folyosón négyzet alakban voltak a padok összetolva,  kerestem rajta, hogy melyik lehet a helyem.  Öltöző szekrények is voltak a padok mellett, lassan rájöttem nem mindegy, hogy hova ülök, a szekrényeken is lógtak, meg a padokra is le voltak téve jelek, onnan tudtam melyik az enyém.  Ez talán csak jelképes, de nem igazán emlékszem vissza, az én jelem vagy egy ajtó, vagy egy ablak volt. 
Aztán lementem az udvarra, majd kint egy téren sok ember vitatkozott egymással, az egész társaság két részre oszlott.  Egy részük eltávozott, ők voltak az agresszívebben,  a nagyobb rész maradt, de itt gyerekektől kezdve minden korosztály maradt.  Készültünk a harcra, tudtuk meg fognak támadni minket.  Egy nő bokszoló meg karate mozdulatokat tanított néhányunknak, én magam is bokszoltam a levegőbe.  Egy helyiségben voltam, a gyakorlatokat végeztem, és volt ott az asztalon egy piros szirmú virág, talán tulipán. Egy félresikerült mozdulat miatt, azt hiszem véletlenül neki lökhettek támaszkodtam erre a virágra, és amikor a szirmához értem megváltozott a tudatállapotom, tudatosodtam az álmomban.  Gondoltam ez nagyszerű, de nem hanyagoltam az álom folytatását , úgy döntöttem elrepülök az ellenséges táborba, és kifürkészem mik a terveik.  Nem tudom hol volt ez a tábor, úgy tűnik ilyenkor  ( mint máskor is) a cél magához húzott, így hamar ott teremtem.  Egy helységben találtam magamat, ahol férfiak fürödtek és készülődtek. A vezérükhöz mentem hallgatózni, nem láthattak, mert láthatatlan voltam.  Sajnos nem jártam túl nagy sikerrel, mert volt közöttük valaki, aki érzékenyebb volt a láthatatlanokra, és bár nem látta őket volt nála egy műszer, ami sejthetővé tette az ilyen jelenlétet.  Közeledett is felém, én hátráltam, de végül egy ajtó zárta el az utamat. Gondoltam átmegyek az ajtón , így majd elveszíti a nyomomat, így is tettem,  és a következő pillanatokban elhatároztam, hogy visszatérek, de nem a másik helyszínre értem, hanem felébredtem.

Az erdőben

Nem nagyon érteni a szöveget, de az mindig jó, ha valaki önmagából ad. Ritka tulajdonság.

A virágárus
Nahát ez nagyon komoly !   Álmomban egy virágboltban jártam, ahol a  virágárus csaj egy másik nőnek mutogatta, hogy melyik növényekből csinált már bonsait. Odamentem hallgatni mit mond, az egyik növény mögül figyeltem, de ő nem zavartatta magát, tovább mutogatta a növénykéket. A poén az egészben csak az volt, hogy a virágárus dadogós volt. Ilyesmivel még nem találkoztam az álmaimban.  Kedves kinézete volt a hölgynek, elgondolkodtam rajta, hogy ez a dadogás hogy hathat rá, de az álmom nem volt hosszú. 

Azt hiszem a tudatosságot a dadogása hozta ki nálam.

Elveszetten
Ez egy kicsit furán fog hangzani.  A szomszédban voltam, megkértek egy szívességre, vigyázzak valamire. Hamarosan megérkezett a szomszédasszony, kedveltem őt, de semmi különös, beszélgettünk egy kicsikét miközben pakolászott, én még maradtam. Aztán lassan hazajött a férj a kisfiukkal , a kissráccal  beszélgettem pár  pillanatig, aztán úgy gondoltam tovább nincs miért maradnom, amúgy sem marasztaltak.  Beléptem hát a saját lakásunk ajtaján, és ekkor elcsodálkoztam azon amit odabent láthattam. A szobánkban volt vagy négy szép méretes szobafenyő, lógó kis világító lámpácskákkal, tudtam ez nem stimmel, ez csak egy álom lehet.Rájöttem, hogy a szomszédaim sem voltak igazán szomszédaim, bár emlékeztettek valakikre de ez is olyan valószínűtlennek tűnt, mint szituáció.  Aztán megérkezett anyám aki jóval fiatalabb volt a koránál, az arca olyan furán viasszerű.  Beszélt hozzám, de én nem akartam,  ehhez most nem volt kedvem, el akartam hagyni a helyet, de jött két idegen férfi és nem engedtek.  Rájöttem ez nem álom, ez attól valószerűtlenebbül mélyebb. Utolsó ötletemként eszembe jutott Mayra, és lám volt nálam mobil, amivel felhívhattam.  Mayra bele is szólt az ő egyedi humoros hangján, de miután elmondtam neki, hogy úgy tűnik beragadtam egy másik dimenzióba, borúsan  hümmögöt, mintha csak azt akarná vele jelezni,  hogy ugye megmondtam ! Mayra nem tudott segíteni, így magamra maradtam, próbáltam kiszabadítani magamat az emeletről, de a két férfi megragadott, és egy harmadik injekciót nyomott a nyakamba, ettől minden elsötétült, és felébredtem az álomból.

Ez nem kicsit volt fura....

Rémálmod van az oltás miatt , nagyon nem akarod. 
Nem találok ördögi vigyort.

Mayra1 írta:Rémálmod van az oltás miatt , nagyon nem akarod. 
Nem találok ördögi vigyort.

Hát nem igazán, de azért ettől függetlenül már regisztráltam.

Az jelen lévő érzésekről most nem igazán tudok mit mondani, de annak örültem viszont, hogy Mayrával kapcsolatot tudtam teremteni, teljesen átéreztem a kapcsolatot.  Mondjuk nagyot dobott volna a helyzeten, ha valamelyest némi érzések jelentkeztek volna nála ennek kapcsán, pl mint amikor az ember fel akar hívni valakit, és annak a másiknak is éppen akkor jut eszébe, hogy jó lenne vele beszélni telefonon,  de ezt nem igazán erőltetem, csak jó lett volna ha így alakul.

Teleport
Kis folyó, vagy szélesebb csatorna (?) érdekesnek tűnt, de ez csak egy álom.  Akkor még nem tudtam, hogy az, azt az embert figyeltem  aki a csatornában úszott, és próbált eljutni a hídig. Ez nem volt egyszerű feladat, mert a csatornában óriási ember méretű rákok úszkáltak, és ollóikkal el akarták kapni a fickót.  A férfi néha kikényszeredett a partra, majd vissza ugrott a vízbe én meg valahonnan fentről szemlélőként figyeltem az egészet.  Drukkoltam a férfinak, hogy eljusson a hídig, a lényeg úgy tűnt, hogy átúszhasson alatta. Már egészen közel volt, amikor egy nagy rák ismét oda úszott, és eltorlaszolta a tovább jutást, de aztán a fickó egy csellel kicsit odébb csalogatta, majd egy merész ugrással  a híd íve alá vetette magát, szinte érezhető volt, hogy  ezen még maga a rák is megdöbbent, a sodrás meg már megtette a magáét.  
Én voltam ez a férfi, és rájöttem a híd egy teleport volt. Ott álltam csurom vizesen egy nagy épület emberekkel teli folyosóján és azon járt az agyam hogy szerezhetnék száraz ruhát.  Egy biztonsági őrt szorítottam sarokba szemrevételezve, hogy vajon jó lesz e rám a cipője, és a ruhája? A tervem sajnos nem sikerült, mert jött még két őr, és elvezettek egy mosdóba.  Mint kiderült Amerikában voltam, és migránsnak néztek, ugyanis elkaptak még egy fickót egy boglyas hajót talán kubai lehetett. Volt némi szókincsem, de tudtam nem fogják megérteni amit magyarázok, ha pedig azt mondom nekik valahogy ideteleportálódtam, elvisznek egy elmegyógyintézetbe.  Szerencsére jött egy nő aki talán fontos személy lehetett, talán civilruhás rendőr és átvette az irányítást a biztonságiak felett. Vizelet mintát kellett adni, fura módon tudtam ezt nem tehetem meg, ezért a nő azt mondta majd ő ad helyettem.  Oké, gondoltam had adjon, aztán rám szólt, hogy menjek ki a mosdóból, mert nem képzelem, hogy előttem fog pisilni a vécében. Kimentem hát az ajtón a két biztonsági a kubaival volt elfoglalva.  Aztán észbe kaptam, vissza kinyitottam az ajtót, és a nő már nem volt bent.  A fenébe gondoltam , ő is teleportáló volt, így megálltam az ajtóban mi tévő legyek?  A folyosó egy csarnokba nyílott, emberek jöttek mentek, és megláttam azt a szalmaszőke alacsony nőt, vagy kislányt nem tudom, a kora meghatározhatatlan volt.  Aztán láttam, hogy a sarkon túl a fal mögül leselkedett és engem figyelt. Hírtelen elrugaszkodva rohanni kezdtem felé, a lány szaladt kicselezve az embereket, így kergettem két folyosón át, mire egy lépcsőfeljárónál sikerült végre elkapnom.  Fura mód innentől kezdve már nem ellenkezett.  Egy számítógéphez vezetett ami a feljáró kanyarulatában volt, és sebesen valamit bepötyögött rajta.  Eztán azt mondta."  A magyarok apokrizise nem az, hogy tengerre magyar. " Nem érettem mit akar ezzel mondani, de próbáltam magamban mondogatni, hogy ne felejtsem majd el.  Aztán végre megkérdeztem mit akar ezzel mondani, de nem szólalt meg.  Ekkor megkérdeztem tőle, hiszen tudtam álom ez az egész, és egy választ ki akartam még csikarni belőle, mert éreztem hamarosan véget ér.  
"Hol van a feleségem , a túlvilágon? "- jobb nem jutott az eszembe, de ez egy elhatározás volt, hogy ha tudatos álmom lesz ennek utána kellene járnom. Még egyszer megkérdeztem, de ez a meghatározhatatlan korú személy csak nézett rám a nagy kerek szemeivel, én meg kiestem az álomból. 

Megjegyzés: A teleporttól kezdve tudtam, hogy egy álom részese vagyok, de a körülmények a népsűrűség annyira valóságszerű volt, hogy inkább úgy éreztem magamat, mintha egy film szereplője lennék. Az álomnak saját története volt, a kérdésemet én csikartam ki a végén felrúgva mindent, tudtam nem illik a történetbe. 
Próbáltam utánanézni az apokrizis jelentésének, de semmi értelmes dologra nem bukkantam ami beilleszthető a mondanivalóba.  Talán egyetlen megfelelő eleme a választás, vagy kiválasztódás lenne a krízissel összekötve mint valaminek a hatására választás elé helyeződve. Fura, hogy ezt a magyarokra értelmezte az álom, szóval nem értem mi lehetett ennek a lényege. 
Feltehetően a víznek is lehetett jelentősége, a csatorna, és aztán a vizes öltözék. 
Válaszokat továbbra is keresek, talán egyszer sikerülhet megkapnom azokat.

Megerősítés
Tök mindegy, szerintem amúgy is mindenki tudja, legalábbis gondolja vagy beszélnek róla.  De mégis ez egy álom volt, és az álomban pedig nem igazán volt más csak én és a szürkeség meg talán a felsőbb én, aki azt mondta, hogy " ahhoz, hogy elérhessek valamit a való világban, először álomban kellene tudnom elérni. " Szóval igen, végülis ez nem is annyira egyszerű, mint ahogyan hangzik , van rá mód, de ezt az embernek meg kellene erősítenie magában. 
Gondoltam leírom ha már megtörtént.

Ez olyan, mint a jelenlegi mottóm  

Veszna írta:Ez olyan, mint a jelenlegi mottóm  

Mi is az ?

 Az aláírásom itt a fórumon.

Veszna írta: Az aláírásom itt a fórumon.

Oké látom . 

A bányánál ( tudatos álom) 
Nagyon fura kellemetlen hely, nem olyan ahová az ember igazán vágyik. Több futballpálya nagyságú volt a területe, és mintha egy nagy beszakadt vulkán kőr alakú ívét rajzolta volna ki annak határait. A fennsíkon volt található egy épület, amiben az öltözőket és olyasféle pihenőszobákat alakítottak ki, de minden rumlis és koszos volt, és emberek nyomorogtak az épületben. 
Ez nem nekem való hely gondoltam magamban, és elsétáltam a hatalmas kőr alakú mélyedés széléig.  Odalent hatalmas vasöntödéknek tűnő olvasztó egységek voltak, és ahogy bámultam a füstszerű szürke hangulatot kockáztattam, és neki iramodtam a mélységnek, ellökve magamat a peremtől és siklani kezdtem a levegőben. Igen néha eszembe jut, hogy próbára tegyem az életem, de van ott valami kapcsoló, ami tudatlanul is arra ösztökél, hogy ezt megtehetem.  Innentől kezdve tudtam, hogy egy vacak álomba merültem, aminek a hangulata nem túl jó. Odalent a mélyedésben ahogy elsétáltam a kohók mellett észrevettem egy magas obeliszk szerű oszlop tüneményt, az aljában egy paddal, amin egy hölgy ült.  Kicsit előre dőlve könyökét a lábain támasztva előre bukó fejjel bámult maga elé.   Átfutott rajtam egy gondolat, hogy odamehetnék hozzá hátha tudna mondani néhány fontos információt, de közben rájöttem, hogy az imént elloptak tőlem valami fontos dolgot, aminek köszönhetően elsajátíthattam magát a repülést.  Tettem néhány próbát, és körbe jártam a területet, hátha ráakadok a tettesre, de nem sikerült. Kicsit később valahogy feljutottam a felszínre, és láttam ahogy az imént látott hölgy valahogy feljuthatott az obeliszk tetejére és most ott egyensúlyozva áll.  Távolodni kezdtem a helytől, annál inkább, mert észre vettem valami igazán furát. Megláttam valamit ami voltaképpen láthatatlan volt, és oda érve a karomat kinyújtva a semmibe, egy masszaszerű hártyába jutottam, amit a kezeimmel széttépve  kitárult a mögötte lévő igazság.  Emberek voltak a hártya mögött, leigázottan elnyűtten de a hártyát széttépve kijuttathattam őket ebbe a mocskos szürke világba. Harc vette kezdetét egy jobb világ felé.

Egyik világ sem tűnt túl szimpatikusnak...

Zsiráf
- Egy zsiráf nézett be az erkélyünkre, de én gyorsan beugrottam, és becsuktam az ajtót. A zsiráf visszahúzta a nyakár és eltűnt. 
- Arra gondoltam nem történhet semmi, és hol van a zsiráf? Erre a zsiráf ismét oda nyújtotta a nyakát, én beugrottam az erkélyajtón át, de már nem zártam be az ajtót.  A zsiráf visszahúzta a nyakát, és eltűnt, 
- Arra gondoltam ez a zsiráf aranyos és biztosan nem bántana, hiszen nem is lenne képes rá, erre a zsiráf ismét odanyújtotta a nyakát, én az erkélyajtóban álltam és megsimítottam a fejét.