Egyéb különös álmok 2

Efi írta:Szerintem ezek nem létező problémák. Azt kell megélni, ami most van, és kész.

Ebben a mondatba kevés együttérzés szorult Efi. 
Nem 8 milliárd Efi lakja ezt a bolygót, hanem mindannyian mások vagyunk, így kB. 8 milliárd kérdéssel és problémával, és mindenkinek a maga problémája a megoldandó.
Az a te felelősséged és döntésed, hogy maradsz csak az elme szintjén, vagy megpróbálsz szívből kapcsolódni a másikhoz. 
Mindkettőt tiszteletben tartom.

Efi írta:Szerintem ezek nem létező problémák. Azt kell megélni, ami most van, és kész.

Igen Efi, ezek nem létező problémák, ellenben az álomban azok voltak.

Veszna írta:

Efi írta:Szerintem ezek nem létező problémák. Azt kell megélni, ami most van, és kész.

Ebben a mondatba kevés együttérzés szorult Efi. 
Nem 8 milliárd Efi lakja ezt a bolygót, hanem mindannyian mások vagyunk, így kB. 8 milliárd kérdéssel és problémával, és mindenkinek a maga problémája a megoldandó.

Eléggé szűkszavú voltam, kifejtem bővebben.

Megoldandó problémája akkor van az embernek (a 8 milliárd nem-Efinek is  ), ha választania kell cselekvések között. A "problémám van", és a "jaj, mit tegyek?" megfogalmazások egyenértékűek.

Fortis néhai neje nem tért vissza, így nem kell választania két nő között; a Te láthatatlan másik feled sincs jelen ebben a világban, így Neked sem kell választani. Ellenben ott van mellettetek a párotok, az egyetlen, így a jelenben nincs más teendő, mint vele 100%-ban megélni mindazt, amit a mostani élethelyzet kínál. Ellenkező esetben elherdálnátok a Most soha vissza nem térő ajándékait (jót is, rosszat is akár), de szerencsére erről - tudtommal - nincsen szó.


Ez a válaszom a Te kérdésedre is.
 ("Férjnél vagyok,ugye, van egy életem itt. De tudom, hogy van 'valaki' odaát, aki vár rám, aki szinte olyan, mint egy másik felem. Hogy működik ez? Ez egy agyzsibbasztó gondolat kísérlet! Hogy lehet ezt az ellentmondást feloldani?") 

Én nem látok itt ellentmondást, most a férjed van, ez a sors adatott a számodra megélnivalóként, "odaát" meg majd ki tudja, hogyan fogod látni a helyzetet. 
Vagy lehet, hogy az a hit okozza az ellentmondást, hogy a nő (férfi) félember, és van egy férfi (nő) másik fele, akivel egy egészet alkotnak, és nem tudod, kivel is akarjál egy egész lenni. Szerintem nincs az embernek másik fele (bár hosszan, akár több életen keresztül érezheti úgy, hogy egyvalaki van, aki jól kiegészíti őt, aki leginkább hozzá tartozik a nagy tömegből).
Önmagunk egészek vagyunk ugyan, de részei is egy nagyobb létezőnek, amit emberiségnek hívunk. Ha emberiségnek is megéljük magunkat, azaz ez is átélhető ténnyé válik a számunkra, akkor minden más emberrel egységet érzünk. Egyszerre van jelen ez a két élmény, az egyediség és az egység, és azért nincs köztük ellentmondás, mert a létezés különböző szintjeire vonatkoznak. A szerelem, a párhoz való kapcsolódás vágya jelenleg a legerősebb késztetés arra, hogy a mással való egységet kicsiben (egy adott pillanatban egyetlen másikkal) megtapasztaljuk. Ez az első lépés a mindenkivel való egység felé, meg ott van még valamiféle összetartozás érzés azokkal az emberekkel, akikkel karmikus módon újra és újra együtt visszatérünk a földi életbe.


Fortis szeret megválaszolhatatlan kérdéseket feltenni, régen próbálkozott egy "mit tennétek, ha..." játékkal is. Ha így fogjuk fel a kérdését, játéknak, akkor az a válaszom, hogy azt választanám, akit jobban szeretek. De igazából nem tudom eldönteni, mert a szívemre/megérzésemre/belső hangra hallgatnék, ami elképzelt szituációban nem szólal meg, csak igazi élethelyzetben.
Érdekesebb lenne azon gondolkozni, miért álmodta azt, amit, most is, és az édesapja halála után is, de ez a kérdés - úgy tűnik - nemigen érdekli, vagy csak nem bízik abban, hogy elfogadható választ tudna kapni.
Tőle az is kitelik, hogy azt kérdezi, mit tegyen álmában, ha hasonló helyzet máskor is előáll.   Szerintem tök mindegy, mit tesz, egyiket választja, a másikkal meg tapintatosan megbeszéli, hogy az ő ideje lejárt, vagy háremet alakít, mindegy. Álomban nem számít, ha hibázik az ember, nincs végzetes következménye. Alakítani lehet a körülményeket, vagy újra kezdeni; de ha nem, akkor sincs semmi probléma. Majd felébred, és ennyi. Volt probléma, nincs probléma.

Efi írta:

Veszna írta:

Efi írta:Szerintem ezek nem létező problémák. Azt kell megélni, ami most van, és kész.

Ebben a mondatba kevés együttérzés szorult Efi. 
Nem 8 milliárd Efi lakja ezt a bolygót, hanem mindannyian mások vagyunk, így kB. 8 milliárd kérdéssel és problémával, és mindenkinek a maga problémája a megoldandó.

Eléggé szűkszavú voltam, kifejtem bővebben.

Megoldandó problémája akkor van az embernek (a 8 milliárd nem-Efinek is  ), ha választania kell cselekvések között. A "problémám van", és a "jaj, mit tegyek?" megfogalmazások egyenértékűek.

Fortis néhai neje nem tért vissza, így nem kell választania két nő között; a Te láthatatlan másik feled sincs jelen ebben a világban, így Neked sem kell választani. Ellenben ott van mellettetek a párotok, az egyetlen, így a jelenben nincs más teendő, mint vele 100%-ban megélni mindazt, amit a mostani élethelyzet kínál. Ellenkező esetben elherdálnátok a Most soha vissza nem térő ajándékait (jót is, rosszat is akár), de szerencsére erről - tudtommal - nincsen szó.
...... 

'szűkszavú voltam'-ez kissé hm...kevéssé fedi a valóságot, itt szinte költői magaslatokra juttattad a kommunikációs stílusodat...már már Haikuban válaszoltál...de elraktátozom az Efi humora aktába.  
Van ilyenem, igen. 

"megoldandó probléma akkor van..."-ezzel nem értek egyet. Az élet sokkal bonyolultabb, minthogy nekimenjünk egy karddal, mint Nagy Sándor tette a gordiuszi csomóval. Ha, ebben az esetben Fortis, azt mondja, hogy ez a gondolat valamiért zavarja, akkor érdemes utána járni, egyúttal megoldani, világosságra hozni, mi okozza a gubancot. (Valószínűleg egy létező ellentmondás van benne, amit meg kell tanulnia feloldani, megbocsátani stb...) 
Különben további gubancokat okoz, lelkileg, akár fizikailag is. 

Fortis és a játékai. 
Fortis a maga módján és stílusában szeretne beszélgetésre invitálni minket. Lehet ezt szeretni vagy nem szeretni. Én például értékelem az igyekezetét és a nyitottságát. Nem mondom, hogy mindennel egyetértek, de az alap hozzáállásom az, hogy tanulni mindenkitől lehet. Ha mást nem, az interakciónk során a saját reakcióm mutat egy tükröt, egy képet, amiből tanulhatok magamról. 

Amit leírtál rólam, azzal sem egyetérteni nem tudok, sem tagadni nem fogom. 
Nem tettél fel kérdéseket. 
Csak egy kép van benned rólam, ami alapján igyekszel újraformálni. Egy Efi verzió is létezik belőlem!! 
A viccet félretéve, ez valóban nem olyasmi, amit fizikailag meg tudok oldani, de lelkileg, spiritualisan kérdéseket vet fel bennem, amik időnként okoz gubancokat érzelmileg. És ezek a kérdések elvezetnek nagyobb és fontosabb kérdésekhez, talán csak ez a szerepük ezeknek a belső szenvedéseknek...
Még valami, nem érzem fél embernek magam.



Efi
Értékes gondolatok vannak benned, miért nem osztod meg másokkal, aka velünk. A megfelelő válasz bejelölendő. 
A: nincs kedved 
B: túl ostobák vagyunk
C: hallgatási fogadalmat tettél mint egy Karthausi szerzetes
D: végleg csalódtál az emberiségben , így nem vesztegeted rájuk az idődet.
E: miért, vannak itt mások is?! 
F:............................................................ 

U. I. -:kérlek, még csak véletlenül se írd, hogy minket nem érdekel. Nos, mások nevében nem nyilatkozhatok, bár jóhiszeműen azt gondolom ők is szívesen olvasnának tőled, de én mindenképp. 
Sorry, ez a vonat elment. 
Találj ki egy másik választ. 


U. II.: Remélem értékeled az időt, hosszú másodperceket, amit azzal töltöttem, hogy kipontozzam az F választ neked.

Efi írta:Szerintem ezek nem létező problémák. Azt kell megélni, ami most van, és kész.

Efi, nekem nagyon tetszik ez a rövid, velős, lényegre törő válaszod itt fentebb.
Bennem mindig sokkot okoznak (gurdjieffi értelemben) a válaszaid (mert úgy érzem, határt szabnak a parttalan képzelgésnek) és felébredek tőlük. Ezért nekem olyanok a megnyilvánulásaid, mint egy ajándék, mivel az ember saját maga saját magának nagyon nehezen tud létrehozni az életében ébresztőleg ható sokkokat, pedig ezekre nagy szükség lenne. Nagyon élvezem őket és - abból a szempontból Vesznával értek egyet, hogy - még még még!

Köszönöm szépen a biztatást mindkettőtöknek.

@Veszna: 
Nekem egy ilyen hosszabb komment megírása, mint a fenti, nagyon sok időbe telik. Átgondolom, leírom, újra és újra átjavítom, még egyszer visszaolvasom a korábbiakat, stb. Ezért csak aķkor fogok bele, ha elég időm van.
Most már, hogy nincsenek ápolási teendőim, jobban ráérek, talán többet hozzá fogok szólni, meglátjuk. Nem mindig érzem úgy, hogy van befogadás a másik oldalon, akkor meg minek?

@Áprilia:
Azért nem hiábavaló a gyakorlati életen túli dolgokon töprengeni, spiritualitással foglalkozni, gyakorlatokat végezni, de még játszani a fantáziával sem. Csak sokszor nem vesszük észre, hogy a legerősebb spirituális edzést a sorsunk adja nekünk. Az életünk nem egy mellékes, lényegtelen dolog a transzcendencia mellett, nem véletlenül vagyunk ott, ahol vagyunk, történik velünk, ami történik. A legfontosabb dolgunk azokkal az emberekkel van, akik körülvesznek minket. Azért születtünk pont ide, pont ezek közé az emberek közé, mert ami a szellemi iskolázásunkhoz éppen kell, az itt jön elénk. Ezért az igazán spirituális ember komolyan veszi a földi életét, két lábbal benne áll a mindennapjaiban.

Ezzel nem tudok maradéktalanul egyet érteni, ugyanis egy hibás döntés az álomban rányomhatja bélyegét az emberre, egész hátralevő életére. Ezt én magam megéltem, ezért ki merem mondani.

fortis írta:Ezzel nem tudok maradéktalanul egyet érteni, ugyanis egy hibás döntés az álomban rányomhatja bélyegét az emberre, egész hátralevő életére. Ezt én magam megéltem, ezért ki merem mondani.

Nem tudom, meg lehet-e osztani, hogy mi volt ez konkrétan, mert anélkül nem hiszem el. Nem azt állítom, hogy hazudsz, hanem hogy hibás következtetést vonsz le. Nem veszed figyelembe, hogy ami történt, annak más oka is lehet. Ilyesmi.

Efi írta:
Nem mindig érzem úgy, hogy van befogadás a másik oldalon.

Ez alatt mit értesz? Nem egyetértést, gondolom, de akkor mit?

Azt, hogy amit mondok, süket fülekre talál.

Efi írta:Azt, hogy amit mondok, süket fülekre talál.

Ebben sosem lehetsz biztos.

Áprilia írta:

Efi írta:Azt, hogy amit mondok, süket fülekre talál.

Ebben sosem lehetsz biztos.

Ezzel egyet értek

Jó, oké.

Efi írta:

fortis írta:Ezzel nem tudok maradéktalanul egyet érteni, ugyanis egy hibás döntés az álomban rányomhatja bélyegét az emberre, egész hátralevő életére. Ezt én magam megéltem, ezért ki merem mondani.

Nem tudom, meg lehet-e osztani, hogy mi volt ez konkrétan, mert anélkül nem hiszem el. Nem azt állítom, hogy hazudsz, hanem hogy hibás következtetést vonsz le. Nem veszed figyelembe, hogy ami történt, annak más oka is lehet. Ilyesmi.

Igen, természetesen megosztható.
Sőt már rég megosztottam, csak esetleg nem terjedt ki a figyelem arra, hogy a történések mennyire súlyosan érintették a lelki állapotomat. A fura lánykáról volt szó, talán így emlékeztek még , hogy volt egy ilyen álombéli alak, akivel sokszor találkozhattam álmaimban, a legtöbb tudatos.
Annál az utolsó találkozásnál belekényszerített egy olyan helyzetbe, amit nem akartam, annak ellenére, hogy az álomban tudatos voltam. Semmit nem tehettem ellene. Ő irányította az események folyását. Ébredés után azonnal tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége. A hangulatomra hónapokra rányomta a béjegét , de a legrosszabb az volt, hogy soha többé nem találkozhattunk az  eset után, többé nem láthattam. Ez a mai napig fájó pont, és az is marad. Tehát befolyással volt az életem érzelmi oldalára, ha akartam , ha nem.

Eme nyüglődésem után született ez a videó. 
Indavideó
https://indavideo.hu/video/fortis_alom__Hol_jarhat_e_lelek

Szép ez a videó. Amúgy is nagyon szeretem Simon és Garfunkel dalait, a filmedben meg nagyon jól illik a képekhez és a vershez.

Na igen, az oké, hogy az álom kihat a lelkiállapotra ébredés után, de hogy egész életedre, az meghökkentő és elgondolkoztató. Nekem fél napnál tovább nem szokott tartani.
Megjegyzem egyébként a pontosság kedvéért, hogy ebben az esetben nem a Te jó vagy rossz döntésed hatott az ébrenléti életedre, hiszen nem is voltál döntési helyzetben, kényszerítve voltál. Nem volt befolyásod az eseményekre.
De kezdem kapiskálni, attól félsz, hogy esetleg nem látod többet az exedet, ha nem őt választod. Ha meg igen, megtagadod a párodat.
Megint oda jutottunk, hogy az okozza a problémát, hogy nem tudod a volt feleségedet elengedni. Belenyugodni, hogy ő a múltad. 
Szerintem ennek így kellett lennie, ahogy most van. Ha a jelenben dolgotok lenne egymással, akkor nem halt volna meg.

Igen ezt jól látod Efi .  Ennek az álomnak a hatása már elmúlt.
A példát pedig csak arra hoztam, hogy lehetnek olyan álmok, amik hosszú távon elkisérhetnek.

A tónál
Egy kicsi tónál üldögéltünk, nem volt nagyobb egy tornateremnél. A partján a víz fölé nyúló ágaival magasodott egy göcsörtös girbegurba fa, annak egy vaskosabb gyökerén üldögéltem éppen. Egy kis társaság volt ott, talán hatan heten lehettünk, ezoterikus beállítottságú Castanedások. Ott volt Áprilia is, meg Seszi, meg Márta, bár e két utöbbi elmentek valahová mondván , majd visszatérnek.  
Engem elkapott egy furcsa érzés, mintha álomban lennék , ezt nehéz elmagyarázni, mert ez az álom számított ébrenlétnek, tehát mintha egy álomban álmodnék érzés volt a lényeg. Úgy gondoltam teszek egy próbát, és előre búktam a vízbe, gondolván ha ez egy álom, akkor úgysem leszek vizes. Nos nem így történt, mert csupa víz lettem. A többiek nézték, hogy mi a csudát csinálok, én meg azt feleltem, hogy azt hittem, hogy álmodom az egészet.

Vacak egy álom volt. Az egy dolog, hogy eltévedtem, de ami roszabb az az amit láttam. Emlékeztek azokra a kisérletekre , ahol egerekbe őssejteket juttatva emberi fülek nőttek  ki az egerek hátán?  Nos az álomban egy olyan helyre bukkantam ahol ugyan ezt csinálták, csak emberekkel.  Abban a szobában öntudatlanul emberek feküdtek  ágyakon, és a testükből kezek nőttek ki. Hasukból, lábukból, még az arcukból is.  Sok sok lkéz, és még integettek , és mozogtak is

A sötét én. 
Egy árúházban voltam, várakoztam éppen, mikor odajött hozzám egy tízen éves cigány  kislány. Már nem emlékszem mit mondott, de azt tudom hogy valamivel inzultálni akart engem. 
Ekkor megkérdeztem tőle, hogy" nem félsz ? " Aztán azzal folytattam, hogy van itt egy sötét oldal, egy árny, ami az akaratomon és rajtam kívül cselekszik, és megtorol mindent ami számomra bántóan hatott rám. Aztán a képe alá nyomtam a nyitott tenyeremet, amin vastagon olyasféle vonalak erős tónusai rajzolódtak ki rajta. A lány ránézett, aztán jobbnak vélte ha odébb ál.