Re: Álommal kapcsolatos tapasztalatok

Vendég Szomb. 17 Dec. - 10:50

Áprilia írta:
ne kommenteljük az álmait

Semmi gond, időnként engem is feszít a mondanivaló. Meg aztán a jelenlétemnek sincs semmi értelme ezen a fórumon, ha nem nyitok néha egy kiskaput. Ha valaki nagyon szeretne hozzászólhat a tapasztalatokhoz, de azt nem garantálom hogy belemegyek mindenféle elemzésbe, magyarázkodásba, meg elméletgyártásba. Áprilia amit írtál a kacsás képről az érdekes, de a fentiek miatt inkább nem spekulálnék.

Áprilia Szomb. 17 Dec. - 11:14

fortis Szomb. 17 Dec. - 13:02

Én kedvelem a spekulációt, mint mély gondolatokat ébresztő eszmefuttatást, mert ötleteket adhat. És szerintem ez jó. Jobb mint a bebetonozott elméletek.

Vendég Szomb. 17 Dec. - 13:16

fortis írta:Én kedvelem a spekulációt, mint mély gondolatokat ébresztő eszmefuttatást, mert ötleteket adhat. És szerintem ez jó. Jobb mint a bebetonozott elméletek.

Fortis, arról van szó, amikor az emberek nem értik, de azért ötletelnek, és véleményezik a dolgot. Ilyenkor összehordanak hetet-havat. Nem értésből nem származik semmi hasznos, csak üres fecsegés. Ennél már csak az a rosszabb, amikor a kitalációjukat igazságként tálalják.

fortis Szomb. 17 Dec. - 13:20

efi írta:Fortis, arról van szó, amikor az emberek nem értik, de azért ötletelnek, és véleményezik a dolgot. Ilyenkor összehordanak hetet-havat. Nem értésből nem származik semmi hasznos, csak üres fecsegés. Ennél már csak az a rosszabb, amikor a kitalációjukat igazságként tálalják.

Nos véleményem szerint az álmok pont ilyen közeg. nem értjük igazán, tehát ötletelünk. Néha ezekből az ötletelésekből mégis gyöngyszemek születnek.

fortis Szomb. 17 Dec. - 14:36

Amúgy azzal egyet értek, hogy ha valaki rá akarja erőltetni másra a vélt igazát, az valóban nem jó dolog.

Vendég Szomb. 17 Dec. - 15:56

fortis írta:Nos véleményem szerint az álmok pont ilyen közeg. nem értjük igazán, tehát ötletelünk. Néha ezekből az ötletelésekből mégis gyöngyszemek születnek.

Sosem születnek gyöngyszemek az álmoknál az ötletelésből. Én is pont az álomértelmezésekre gondoltam, mikor a fentieket írtam.

Ja, és pont ezek az ötletelések azok, amik a leginkább "bebetonozott elméleteken" alapulnak.

fortis Szer. 28 Dec. - 12:16

Médea 58-as álom
" - Te látsz engem?
Bólogat és furcsán néz rám, miért is ne látna..? Támad egy ötletem, hogy megpróbálom beszéltetni, kideríteni mit tud rólam.
- Mesélj valamit rólam! - kérem meg ő "

Nagyon jó dolog, hogy kérdezel, de miért olyasmit, amiről bizonyos, hogy tisztában vagy vele? Olyasmiket kellene kiderítened, amiről nem tudhatsz, amiről nem lehet tudomásod. Ezek vinnének előbbre.
Mondjuk ez a rólad mesélés csak arra lenne jó, hogy olyasmi idéződjön fel rólad, amit esetleg már elfelejthettél. Ez is jó végül is, de ha olyan infóhoz tusz ezen a módon jutni amiről nem tudhattál, az inkább bizonyító erejű.

Vendég Szer. 28 Dec. - 14:55

fortis írta:Médea 59-as álom
" - Te látsz engem?
Bólogat és furcsán néz rám, miért is ne látna..? Támad egy ötletem, hogy megpróbálom beszéltetni, kideríteni mit tud rólam.
- Mesélj valamit rólam! - kérem meg ő "

Nagyon jó dolog, hogy kérdezel, de miért olyasmit, amiről bizonyos, hogy tisztában vagy vele? Olyasmiket kellene kiderítened, amiről nem tudhatsz, amiről nem lehet tudomásod. Ezek vinnének előbbre.

Nem készültem előre kérdésekkel, amúgy a részemről kétlem hogy olyasmit mondhatnának nekem amit már ne tudnék. Ezt úgy értem, hogy persze bizonyosan vannak bennem tudattalan információk, de ezek szerintem belső tények és nem külsőek. Szóval ha megkérdezném például a lottószámokat, kaphatnék egy rögtönzött számsort, ám az aligha lenne hiteles és beteljesülő jóslat, mivel se tudatosan se tudattalanul nem vagyok a birtokában ennek az információnak.

fortis Szer. 28 Dec. - 16:52

Médea írta:
fortis írta:Médea 59-as álom
" - Te látsz engem?
Bólogat és furcsán néz rám, miért is ne látna..? Támad egy ötletem, hogy megpróbálom beszéltetni, kideríteni mit tud rólam.
- Mesélj valamit rólam! - kérem meg ő "

Nagyon jó dolog, hogy kérdezel, de miért olyasmit, amiről bizonyos, hogy tisztában vagy vele? Olyasmiket kellene kiderítened, amiről nem tudhatsz, amiről nem lehet tudomásod. Ezek vinnének előbbre.

Nem készültem előre kérdésekkel, amúgy a részemről kétlem hogy olyasmit mondhatnának nekem amit már ne tudnék. Ezt úgy értem, hogy persze bizonyosan vannak bennem tudattalan információk, de ezek szerintem belső tények és nem külsőek. Szóval ha megkérdezném például a lottószámokat, kaphatnék egy rögtönzött számsort, ám az aligha lenne hiteles és beteljesülő jóslat, mivel se tudatosan se tudattalanul nem vagyok a birtokában ennek az információnak.

Lehet, hogy igazad van, na de ha ki sem próbálod, akkor átsiklasz ezek a dolgok felett. Pedig lehet létjogosultsága, kár lenne elvetni csak úgy pusztán meggyőződésből. Ne a lottóval próbálkozzál, hanem mondjuk megtudni valamilyen információt egy olyan emberről, akit alig ismersz, de visszanyomozható. Ha nem találsz ilyet a környezetedben,akkor vállalom a kísérleti nyúl szerepet. Persze csak diszkréten.

Áprilia Csüt. 2 Feb. - 22:24

fortis Csüt. 2 Feb. - 22:58

Én azt nem értem, miért vannak ezek a visszaesések. Az ember elsajátít valamit, aztán kihagyja, és mikor újra kezdené, kezdheti az egészet elölről.
Ha szellemben, vagy tudatosságban elérünk valamit, vajon miért nem marad fenn? Miért kell erőfeszítéseket eszközölni ahhoz, hogy megtarthassunk egy elért szintet?

Áprilia Csüt. 16 Feb. - 17:42

fortis Csüt. 16 Feb. - 18:13

Nekem az ilyesmi nem válik be. Régebben már kipróbáltam.
Amúgy meg nincs gondom az álomemlékezetemmel.

Áprilia Csüt. 16 Feb. - 18:14

fortis Csüt. 16 Feb. - 18:16

Áprilia írta:
fortis írta:Nekem az ilyesmi nem válik be. Régebben már kipróbáltam.

Milyesmi.....egyetlen konkrét dolgot említettem. Mit általánosítasz már megint.

" Mostanában nekem az jön be az álmodás terén, ha lefekvés előtt forgok. "
- Nekem az ilyesmi nem jön be. Ennyi.

Áprilia Szer. 15 Márc. - 22:39

Áthozat a kapus Álmodós játékból. Most jöttem rá, hogy ez lehetett a jungi aktív imagináció:

Áprilia írta:
Csak felületesen átfutottam, amit írtatok, direkt nem mélyedtem bele, mert ma reggel még adni akartam magamnak egy utolsó esélyt. Az álmodás mostanaban nem megy extra fáradtság miatt, így ma reggel (még az ágyban fekve) meditációval próbálkoztam.
Elcsendesedtem, és megjelent az ajtó. Sokáig még a közelébe sem engedett, csak vagy 10 méterről lebegve nézegettem (testetlenül). Probáltam közelebb menni, de nem sikerült. Kérdeztem is, hogy "mi lesz már?" Majd hosszabb idő elteltével közeledni tudtam, mėghozzá olyan közel kerültem, hogy rátapaszthattam az orrom az ajtó üvegére, de előtte a kilincs szerű képződményt pásztáztam közelről, hogyan is tudnám megragadni és átmenni rajta, de nem sikerült még megfogni sem, és az ajtó sem volt még résnyire sem nyitva. Ezt kovetoen jott, hogy az üvegre nyomtam az orromat. Láttam az erdőt az ajtó mögött. Egyszer csak az ajtó túloldalán találtam magam a magasban lebegve, háttal a sötét erdőnek, szemben immár az ajtó túloldalával. A túloldalról néztem befelé az ajtón. Innen nézve mintha egy szobabelső lett volna, fehér falakkal. Nem sokáig bámultam, mert oldalt a fehér nyuszi el kezdett szaladni mellettem-alattam (én a magasban lebegtem), és a figyeltem a mozgását. Befelé szaladt az erdőbe és követni kezdtem, úgymond ő mutatta az utat, de érdekes módon még mindig félig-meddig háttal voltam az erdőnek, mert ahogy távolodtam a nyuszit követve, még figyeltem az egyre távolodó ajtót is, az onnan kiszűrődő fényt. Bár a fák a magasban gyönyörű zöldek voltak, le-lenézve megállapítottam, hogy lenn olyannyira sötét volt, hogy nem látszott semmilyen növényzet, csak a feketeség. Csak a fehérlő nyuszi ugráló mozgása mutatta az utat. Még mindig háttal voltam. Egyszer csak a nyuszi már egy kövesúton futott, világosabb is lett, az erdő a kövesúton két szélén helyezkedett el. Senki nem járt az úton, csak a nyuszi, én pedig háttal követtem a levegőben. A táj egyre kiszélesedett, az erdő a két oldalon egyre messzebb kerult, de az út nem tűnt el, csak az út és az erdő közé közbeékelődött egy egyre szélesebbé váló síkság. A kövesútat követve haladtam a levegőben, még mindig háttal. Már nem volt ott a nyuszi, eltunt, amikor kiszélesedett a táj. Ahogy háttal haladtam, az utat keresztezte lenn a piros kis hidacska. De vizet nem láttam. Hirtelen megfordultam végre: egy hatalmas táj tárult elém. Síkság. Fákkal, dombokkal a messzeségben. A horizonton iszonyatosan vakító, erős fény sugározta be a tájat. Elindultam a fény irányába, és éreztem, hogy suhanok, nagy fehér szárnyakat láttam magam körül. Kissé külön váltam ekkor attol a valamitől, mert látni akartam, hogy micsoda: Madár volt. Immár külön váltam tőle és kívülről, a madár háta felett figyeltem "magam". A madár feje, szeme, testközelbe közelített felém, nagyon közelről nézett rám, hogy nézzek a szemébe, ez többször megismétlődött, szinte pár centire volt tőlem a szemgolyója. "Mit akarsz tőlem?"- kérdeztem. "Hogy a bőrömbe bújj!" - válaszolta. Gondoltam, ez lehetetlenség, hogyan tudnám ezt megoldani? De valahogy meg akartam oldani, és úgy láttam megvalósíthatónak a "feladatot", hogy a madár hátára kitárt karokkal ráfeküdtem úgy, hogy a karjaim ( ekkor már emberi testben láttam magam kivulrol) ráfeküdjenek a madár kitárt szárnyaira. Közelről láttam a feje körüli tollazatát, fekete volt a nyaka es a szeme körül a tolla. Annyi lett az egészből, hogy a hátán fekve iszonyat sebességgel el kezdett velem repülni a felé a vakító fény felé. Elobb-utobb a karjaimmal átöleltem a madár nyakát a sebesség miatt. Nem értük el a fényt, valahogy volt egy olyan érzésem azzal a fénnyel kapcsolatban, hogy nem akarja, hogy elérjek oda. És a madár is, bár oda törekedett velem, de inkább mintha csak száguldozni akart volna, nem akarta határozottan elérni velem a fényt. (Az a vakító fény természetfeletti jelenseg volt.) Ekkor sajnos mindenféle külső zajok megzavartak, és a következő pillanatban a madár már visszafelé száguldott velem nagy sebességgel, már a piros ajtóhoz közelítettünk az erdőn át, és a madár az ajtóhoz közeledve sem "fékezett", annak üvegreszét nagy robajjal áttörve landoltunk az ajtó túloldalán. Ekkor kiestem a tapasztalatból.

"A jungi aktív imagináció
A tudatos ego párbeszéde a tudattalanjával. A tudat aktív belépése, munkája és küzdelme a saját belső, élő, mitikus világával. A tudattalannal való kapcsolatba kerüléshez az egonak le kell szállnia annak mélységeibe. Az alvilágba vezető út veszélyes, próbákkal teli, de igazi fejlődés, gyógyulás e nélkül nincsen. A jungi lélektan éles különbséget tesz az imagináció aktív és passzív formái közt. A passzív imaginációban az egó engedi, megfigyeli, kíséri a jelenséget anélkül, hogy lényegében beavatkozna a folyamatba. Ha aktívabbá válik az egó, könnyen megzavarja a spontán imaginatív történést. Az aktív imaginációban a tudat éber és összeszedett, az egyén átéli, hogy eszével és szívével is jelen van, és mindkettő aktív. Az ego a tudattalannal kooperatív viszonyban van. Az ego nem kritizál, de elemzi, amplifikálja az átélt jelenségeket és párbeszédet folytat velük. (Ez a tudat és a tudattalan viszonyának fejlődésével érhető el: ellenségesség, tagadás – küzdelem – ismerkedés, barátkozás) Az aktív imagináció lényege a tudatos egyezkedés, párbeszéd. Pl. álom értelmezése aktív imaginációban, az álmot megelevenítjük és megtartott tudatossággal, kérdéseinket megfogalmazzuk az álomnak. Az éber álom kérdésünkre reagálva válaszol a maga szimbolikus nyelvén. Egy analógia, szimbólum sokszor sokkal hatékonyabb lehet, ha nem értelmezzük. Az álom nem feltétel, a belső csendben várhatjuk egy képnek, hangnak vagy egy mozdulatnak a megjelenését. Ha valaminek különösen nagy a belső jelentősége, ha megragadtunk valamit rögzíteni kell, pl. leírás, lerajzolás. Ne engedjük el, amíg fel nem dolgoztuk. A feltörekvő tudattalan tartalmak érettségi foka meghatározza, mekkora erővel igyekeznek tudatosulni. Az aktív imaginációval rokon az igazi hívők belső imaélete, imaküzdelmei, mikor angyalokkal, szellemekkel küzdenek, pl. Jákob az angyallal; vagy az alkimisták titkos elmélkedései, a sámánok utazása, szerzetesek meditációi."

Vendég Szer. 15 Márc. - 23:11

"Most jöttem rá, hogy ez lehetett a jungi aktív imagináció"

Igen, szerintem is.

Vendég Szer. 15 Márc. - 23:45

Nekem a történetírás is olyasmi, mint ez a jungi imagináció. Nem agyból írom, hanem valahogy előhívom magamból. Hagyom, hogy magától bontakozzon ki.

"Egy analógia, szimbólum sokszor sokkal hatékonyabb lehet, ha nem értelmezzük."

Valami hasonlót éreztem, mikor nem akaródzott a történetemnél az árnyéklény pszichológiáját fejtegetni. Mintha kinyírnánk ezzel a történetet.

fortis Csüt. 16 Márc. - 7:46

Most nem szólnék a Jungi dolgokhoz hozzá, meg nem is igazán értem.
Ellenben ami felötlött bennem, az a kint és a bent megtapasztalása.
Bentről kilátott Áprilia, az erdőre, ami ugye jelképesen ha jól tudom akár egy labirintus, egy útvesztő, talán a tudat alatti mélysége. Amikor kint volt, akkor viszont befelé látott, abba a kis fehér egyszerű szobába, amiből kiindult.
valahol olvastam egyszer, hogy a tudatunk olyan, mint a tengerben úszó jéghegy. Egy pici része kilátszik a vízből, de a 90 %-a az bezony a felszín alatt van. Valahogy így jellemzik a tudatos részünk viszonylatát a tudat alattinkhoz képest.
Nos ha ezt vennénk figyelembe, akkor nem lenne csoda, hogy ahonnan Áprilia érkezett, az egy kis fehér szoba, míg a tudat alatti rész egy nagy erdő egy hatalmas felfedezetlen síksággal.
Nekem nagyon tetszett ez a momentum, hogy vissza tudott nézni, és mindkét irányból látni, magát a helyzetet. Ez nagyon klassz nekem !
Aztán elvileg Áprilia maga körül látta a szárnyakat, én úgy vettem le a történetből, hogy ő maga volt a madár. Aztán jött a következő részlet:
" A madár feje, szeme, testközelbe közelített felém, nagyon közelről nézett rám, hogy nézzek a szemébe, ez többször megismétlődött, szinte pár centire volt tőlem a szemgolyója. "Mit akarsz tőlem?"- kérdeztem. "Hogy a bőrömbe bújj!" - válaszolta. "
Ez megint egy fantasztikus rész. Áprilia kérdezni tudott ! Mindig azt szoktam mondani, hogy az ember sokat kérdezősködjön, jusson eszébe kérdezni. Ő most megtette.
És a madár azt akarta, hogy egyesüljön tulajdonképpen vele. De ki , vagy mi lehetett tulajdonképpen ez a madár? Szerintem épp annyira ő volt a fehér nyúl, mint az égen lévő fény és a repülő madár is egyben. Ő lehetett maga a tudat alatti idegenvezetője, talán maga a tudat alatti, aki mélyen elvitt magával.
nem csodálkozom azon, hogy nem akart tulajdonképpen elvinni a határon túlra, hiszen annak mi értelme lenne?
Így utólag könnyű okosnak lenni, de olyan kár, hogy nem kérdezted meg tőle, hogy hová is visz tulajdonképpen?

Vendég Csüt. 16 Márc. - 8:58

"ahonnan Áprilia érkezett, az egy kis fehér szoba, míg a tudat alatti rész egy nagy erdő egy hatalmas felfedezetlen síksággal.
Nekem nagyon tetszett ez a momentum, hogy vissza tudott nézni, és mindkét irányból látni, magát a helyzetet. "

Ez nagyon jó meglátás, szerintem! Eszembe juttatta, aminek magától eszembe kellett volna jutni, csak nem olvastam elég figyelmesen az Áprilia által átélteket. Embarassed

Azzal a különbséggel gondolom, hogy a kint és a bent nem a tudat és a tudatalatti, hanem az ember belső világa (tudattal, tudatalattival, mindennel, archetípusokkal, mindennel), a kint pedig az, amit külső világként tapasztalunk: a köröttünk levő anyagi (ha hétköznapi tudatunknál vagyunk) és szellemi világok.
Amikor nappali tudatunknál vagyunk, akkor nem látjuk a belső világot, hanem a külső köti le a figyelmünket (azaz a fizikai világ), amikor pedig két testünk, az énünk és az asztráltestünk kihúzódik a fizikai és étertestünkből (jellemzően alváskor), akkor eggyé válunk a szellemi világokkal, szétterülünk bennük, és a belső világunkra tudunk kívülről ránézni. Ami nappal belső, az lesz ebben az állapotban a külső világ a számunkra.

Vendég Csüt. 16 Márc. - 9:05

Még a szellemi világok különböző szintjei is felismerhetőek ebben az imaginációban. A vakító fény világa az egy magasabb világ. Oda nem kerülhet be semmi, ami nem tökéletes. (A halálunkkor is le kell dobni magunkról minden rossz részt, és csak ami így még megmarad belőlünk, azt vihetjük oda).

Áprilia Csüt. 16 Márc. - 13:45

Köszi, amiket írtatok. Éreztem már akkor is, hogy ez valami sajátos tapasztalat, hála Veszna kapujának. Nem is volt se előtte, se azóta ilyen.

fortis Kedd 2 Május - 9:20

- Visszanéztem a 2017-es álmaimat, főként a tudatosokat gyűjtöttem egybe. Azt figyeltem meg, hogy a törekvéseimhez híven miszerint együtt álmodásra törekedjek valakivel, Áprilia rengetegszer megjelent az álmaimban. Mondjuk elhiszem, hogy ez terhes lehetett a számára, ahogy ennek az álmaimnál hangot is adott, és a legtöbb hozzászólását ki is törölte sajnos.
- Aztán megállapítottam, hogy az álmaim többségének főszereplője akár gyerek formában, akár felnőttként, de többnyire női nemű volt. Úgy tűnik valahogy jobban vonzódhatom a női karakterekhez álmaimban, mint a férfiakéhoz, bár ezen mondjuk nincs nagy csodálkozni való.
- Azt is megfigyeltem, hogy egyes karakterek, helyszínek, szituációk néha ismétlődhetnek. Nem úgy kell érteni, hogy ugyan az a történet, hanem mondjuk ugyan az a helyszín, A karakterek ismerősek lehetnek, még ha nem is pontosan úgy néznek ki, vagy nem ugyan azok a karakterek, amik előző álmaimban előfordulhattak, viszont képviselhetnek egy ugyan olyan minőséget, ami ez által ismerőssé válhatnak az emlékezetemnek.
- Ami még feltűnt, és ennek nagyon tudok örülni, hogy nem sajnálom hogy kérdéseket tegyek fel karaktereknek.
legtöbbször a " Hol vagyok? " - kérdés merül fel, amire többnyire nem kapok választ, viszont generál számomra egy olyan lehetőséget, hogy tudatossá válhassak az álmomban, úgy vélem ez egy jó beidegződés lehet.
- Megfigyeltem, hogy az álmaim többsége békés, kerülöm bennük a konfliktus helyzeteket, és ha más lehetőség nem adódik, inkább világot váltok, vagy valamilyen módon elhagyom a helyszínt. Azt hiszem az erőszakosság nem igazán jelenthet megoldást a számomra, és amint ezt átgondolom, ez igaz lehet itt is, a való életben.
-Megfigyeltem azt is, hogy az ébrenléti helyzetek néha összecsúsznak az álombéli szituációkkal. Ez azt jelenti, hogy az e világi gondolatok, események, elfoglaltságok tudatosulnak az álmok során, és az álmok annak megfelelően alakulnak, hogy az evilági szituációk abban a helyükön lehessenek.
Példa erre mondjuk, ha egy adott időpontban dolgom támadna, és az álmok során ez a felszínre kerül a tudatomban, akkor az adott időpontra úgy szervezem az álmom elemeit, hogy a megadott időpontra ne csináljak magamnak az álomra programot, mert az az időpontom már az álomban is foglalt. Szóval ez egy olyasféle összecsúszás lehet szerintem, ami mindkét világban lévő tudatosságomat valamilyen módon egybe olvasztja.
- Ami még érdekességként megjelent az álmaimban az az , hogy néha nemet váltok. A nem váltás a másik nemet illetően nem szokott sokáig tartani, de azért mégis csak érdekes. Ilyenkor át tudom érezni női mivoltomat, hiszen az identitásom ilyenkor valóban a női oldal képviselője, ellenben önmagammal szemben ezzel még sohasem éltem vissza. Mondjuk ha a pillanatnyi identitás tudatot veszem alapul, akkor nincs ezen semmi csodálkozni való, hiszen férfiúi identitásomban sem vagyok azzal elfoglalva, hogy mondjuk a fütykösömet megfigyelhessem.

Vendég Vas. 12 Nov. - 8:59

Felértem a dombtetőre és gyönyörű látvány tárult elém. Alattam amerre a szem ellátott, füves rét hullámzott. A lankás domboldalt élénk, zöld fű borította. Alant a völgyben egy falu házai bukkantak elő a fák koronái mögül. Kisebb nagyobb erdősávok keretezték a völgyet, és távolabb a magas dombháton is sűrű erdőség látszott. Valahogy eszembe jutott egy gyakorlat amit Castanedánál olvastam: a jobb karomat leengedtem a derekamhoz, tenyérrel lefelé tartottam, miközben az ujjaimat széttárva a völgy felé mutattam. Emlékeim szerint ez a gyakorlat azt a célt szolgálja hogy begyűjtsük vele a hely energiáját. És valóban, a levegő vibrálni kezdett, délibábszerűen, fénypontok tűntek fel benne és érezni lehetett hogy a hely telítve van energiával. Az ujjaimon át szívtam magamba ezt az energiát és egészen felfrissültem tőle. Lent egy utat pillantottam meg, mely a faluba vezetett és repülni kezdtem felé. Csodás érzés volt a mezők felett és fák között suhanni. A helyről azt gondoltam hogy a falum egy számomra ismeretlen része, de inkább egy csendes kisvárosnak tűnt. Kicsit elhanyagolt is volt, az utcák koszosak, az emberek szintén. Mégis olyan békés volt. Azt gondoltam hogy a főúttól való távolsága miatt lett ilyen, elkerülik a civilizáció áldásai. A szűk, macskaköves utcákat, cégéres üzletek és alacsony házak szegélyezték. Az álom folytatásában ezen a településen bolyongtam.

Na most a számomra legérdekesebb tapasztalat az a Castaneda féle gyakorlat volt. Nem vagyok benne biztos hogy olvastam nála ilyesmit, mégis ott az álomban nem volt kétségem felőle hogy ez egy létező gyakorlat.

fortis Vas. 12 Nov. - 13:43

Gondolom, hogy ez egy erő gyakorlat lehet, és ha nem is írtak róla, talán összekombináltad a lehetőségét az elméddel. A lényeg, hogy működött, mert felfrissültél tőle, és volt elég energiád repülni is és az álom folytatására is.
Amúgy volna egy kérdésem, a feltöltődöttség kimerült e az álom során, vagy hatott az ébrenléti állapotodra is?

Áprilia Hétf. 13 Nov. - 11:07

2017. Oktober 23. (reggel) Vízesések és angyalok

Ahogy felkeltem, lelki szemeim előtt - még csukva voltak a szemeim, de már nem aludtam - a magasban lebegtem a természetben, alattam a mélység. Vizek felett száguldottam, aztán mintha valakinek a bőrébe bújtam volna, aki a vízesésbe ugrott bele és úgy zúgott bele a hatalmas tóba. Aztán olyan vízfolyamon száguldottam keresztül, ami körkörösen alkotott vízesést, olyan volt, mint egy hatalmas üreg, egy vízicsúzda, amelynek hullámzó vízből álltak a falai. Majd láttam egy hófehér ködből álló alakot hosszú hajjal, szárnyakkal, aki épp egy búcsú csókot nyomott a párja szájára és elváltak. Ekkor a teljesség érzete töltött el.

Értelmezés (2017.)

Az alábbi képhez hasonló rajzolt férfi angyal jelent meg, csak a másik oldalra fordulva. A párját, a nőt nem figyeltem meg, de tudom, hogy szájon csókolta.
Amikor együtt jelenik meg párban a férfi-nő ("szüzügia"), ez az ősvalót szombolizálja, mivel az ősvalónk kétnemű lény.

Álommal kapcsolatos tapasztalatok - Page 18 Image10

Áprilia Hétf. 13 Nov. - 11:13

2017.10.20. Varázsló

Lefekvéskor alig hunyom be a szemem - de még nem alszom -, máris mindenféle ősképek jelennek meg a kollektív tudattalanból: macska, tigris, még a valamikori, Veszan által betett vörös ajtóval kapcsolatos tapasztalatból származó griffmadár is megjelenik akinek anno a hátán utaztam. Ugyanolyan nagy szeme van es engem néz. Egyszer csak megjelenik egy ősz hajú varázsló, hegyes sapkában, köpenyen sárga csillag mintával, kezében varázspálcával. Nagyon megörülök a varázslónak, és bár határozottan ébren vagyok, üdvözlöm. Azonban elgondolkodom, hogy ez már lehet, hogy tudatos álom? Azt kérem tőle, hogy a varázspálcájával varázsolja ide fortist. Ekkor hozzápendíti valamihez a varázspálcáját, amitől a vége szikrázni kezd, mint egy csillagszóró - és a kislányom ekkor kirángat a tapasztalatból. Eztán megpróbálom még tobbszor is visszahozni a varázslót, de az már nem olyan, mint amikor az előbb minden magától ment. Tudattalanul álomba zuhanok.

fortis Szomb. 18 Nov. - 6:22

Áprilia írta:
2017. Oktober 23. (reggel) Vízesések és angyalok

Ezzel az álmoddal volna egy tervem, mert megélhettem hasonlót, csak éppen angyal szárnyak, nő és csók nélkül.

fortis Szomb. 18 Nov. - 6:29

Áprilia írta:
2017.10.20. Varázsló

Lefekvéskor alig hunyom be a szemem - de még nem alszom -, máris mindenféle ősképek jelennek meg a kollektív tudattalanból: macska, tigris, még a valamikori, Veszan által betett vörös ajtóval kapcsolatos tapasztalatból származó griffmadár is megjelenik akinek anno a hátán utaztam. Ugyanolyan nagy szeme van es engem néz. Egyszer csak megjelenik egy ősz hajú varázsló, hegyes sapkában, köpenyen sárga csillag mintával, kezében varázspálcával. Nagyon megörülök a varázslónak, és bár határozottan ébren vagyok, üdvözlöm. Azonban elgondolkodom, hogy ez már lehet, hogy tudatos álom? Azt kérem tőle, hogy a varázspálcájával varázsolja ide fortist. Ekkor hozzápendíti valamihez a varázspálcáját, amitől a vége szikrázni kezd, mint egy csillagszóró - és a kislányom ekkor kirángat a tapasztalatból. Eztán megpróbálom még tobbszor is visszahozni a varázslót, de az már nem olyan, mint amikor az előbb minden magától ment. Tudattalanul álomba zuhanok.

De kár, hogy felébresztettek. nagyon kíváncsi lettem volna, mi kerekedett volna ki belőle.
Amúgy önmagában is már egy teljes értékű klassz tapasztalat.

Ajánlott tartalom