Álommal kapcsolatos tapasztalatok

Kicsit elgondolkodtam azon, hogy mi lehet annak az oka, ha  az ember alszik, tudja, hogy alszik, és nem az álom szituációba és környezetbe való hangok, és képek szűrödnek be. Éjjel pont így jártam, volt egy tudatos rész, tisztában voltam önmagammal és az álom környezetemmel, és ezeket a nem oda illő hangokat és beugró képeket figyelhettem meg, ahogyan beugranak az álmomba, ahol semmi keresnivalójuk nem lett volna. Mint egy külső megfigyelő tapasztalhattam és pipa is voltam érte, hogy belerondítanak az álmomba.

Egy nővér elkapott és behívott a rendelőbe. Többen is voltak ott, nálamnál fiatalabbak. Volt még itt pár orvos is. Valami kísérletet végeztek éppen, egy szérumot próbáltak ki az alanyokon. Kérték az együttműködésem. Én gyanútlanul beleegyeztem, mire a nővér vagy női orvos hirtelen a nyakamba szúrt egy tűt. A szer azonnal hatott: minden olyan távoli lett és homályos, szédelegtem. Aztán egy fokozatosan erősödő nyomás jelentkezett, melyet az egész testemben éreztem. Az állkapcsom remegett. Úgy éreztem ez az erő kívülről jön és össze akar roppantani. A gyorsulásnál fellépő nyomásra hasonlított, mikor több G-s erő hat a pilótákra. Az arcom eltorzult, a bőröm is remegett. A többi alany nem sokáig bírta és azt hiszem ájultak lehettek, de én megacéloztam az akaratomat, ugyanis dühíteni kezdett hogy azt várják el tőlem, mikor esek össze. Kihúztam magam és összeszorított fogakkal dacoltam a testemre nehezedő nyomással. Nagyon fájdalmas volt. A testem minden porcikája sajgott, mintha présbe tettek volna. Az orvosok összesúgtak, megleptem őket és elégedettséggel töltött el hogy nem hagytam magam legyőzni, sőt, azt kezdtem érezni hogy akár növelhetnék is a dózist, többet is el tudnék viselni, a testem és az akaratom erősebbnek bizonyul. Aztán vége lett, a fájdalom eltűnt és kimehettem a helyiségből.

Nekem az a tudatos álmodra adott válasz jutott az eszembe, ahol a szédülés és hányinger volt jelen az álmodban.  Bár az talán mégis más volt, mint az itteni testi tünetekre adott reakció, mert itt az egyik pillanatról a másikra ugye megszűnt a nyomás.

fortis írta:Nekem az a tudatos álmodra adott válasz jutott az eszembe, ahol a szédülés és hányinger volt jelen az álmodban.  Bár az talán mégis más volt, mint az itteni testi tünetekre adott reakció, mert itt az egyik pillanatról a másikra ugye megszűnt a nyomás.

Mivel az agyunkkal érzünk és érzékelünk, az álmok mint az agy által keltett víziók se jelentenek menedéket a fájdalom elől. És ugyanezen okból csak ott lehet legyőzni őket leghatékonyabban. A placebo effektus is ez alapján működik, a páciens elhiszi hogy az adott szer segít neki, és valóban jobban is érzi magát, holott hatóanyagot nem tartalmaz. Meg ide tartoznak azok a szentekről szóló csodák is, amikor tűzbe tették a kezüket és nem égtek meg. A hitük olyan erős volt hogy a tűz nem árthatott nekik.

Asd ezeket itt lealázhatnád a tapasztalataiddal:

https://www.facebook.com/groups/oobelivegroup/

Marcus Aurelius mondotta:

"Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is eléred."

Pozitív gondolkodás.

Már a múltkor is gondolkoztam azon, hogy mi lehet az oka, hogy olyasvalami jelenik meg néha az álmunkban, ami bizonyosan nem kapcsolható hozzánk. Már nem emlékszem, mi volt az az álmom, amiről úgy éreztem - a nagyon nyitott hozzáállásom ellenére is -, hogy ennek nincs köze hozzám.

Ehhez a gondolathoz kapcsolható, ami a minap történt.
Anyukám régen mindig nagyon finomakat főzött, de mostanában már csak ritkán sikerül neki jól, az sem, amit milliószor megfőzött  már. A hibákat kikerülni általában együtt főzünk hétvégén, de aztán ez elfogy a hét közepére. Így történt most is, és amíg dolgozni voltam, anyukám főzött, és várta, hogy hazajöjjek, és jót egyek belőle. Nem volt olyan nagyon finom, de ezt nem mondtam neki.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy nap közben néz egy filmsorozatot, és gyakran főzős műsort is.

És ezután következett az álma. Azt álmodta, hogy a sorozat egyik öreg szereplője főzött neki valamit, és nem volt finom, de nem akarta az öregnek megmondani, hogy az öregsége miatt már nem tud jól főzni. Ezért nem jóízűen, de megette, amivel az öreg kínálta.

Szóval az álmában benne volt, amiket aznap nézett a tévében, ugyanakkor egyes szám első személyben megálmodta azt, amit én éltem át vele kapcsolatban, mintha ő lett volna én.

Ahogy olvastalak  nekem inkább az jött le, hogy ez az intelligenciával lenne kapcsolatos.  Ugye ahogyan te sem mondanád meg neki, hogy nem ízlik az étel amit főz, úgy ő sem mondaná meg másoknak, ha már kínálják. Szóval a helyzet ugyan az. 
Ami mégis különlegessé teszi ezt az egészet, az az volna, hogy ez egy rövid időn belüli történés, mintha valóban a te gondolataidat adta volna vissza önmagára, és a műsorban szereplőre  ültetve. 
Valami olyasmire gondolnék, hogy nagy lehet köztetek az összhang, mint tudod a telefonnál is, amikor egy időben gondol két ember egymásra, hogy fel kellene hívni.

Még esetleg kiegészítésként, hogy jobban értsd mire is akartam utalni, szóval anyud a sorozatban olyasmivel találkozik, amivel te találkozol az ő kapcsán. Ezért a két szituáció lehet nagyon hasonló, és mivel egy mentalitásotok volna, ezért a reagálásaitok is hasonló.  Mégis a fura az az egészben, hogy ez nagyjából egy időszakaszra lebontható.

De nem találkozott a sorozatban semmi olyannal, amit én átéltem vele kapcsolatban. A sorozatból csak a szereplő volt az álomba véve, történet semmi. Nem történt a sorozatban semmi olyasmi, hogy ez a szereplő bármit is főzött volna.

Efi írta:De nem találkozott a sorozatban semmi olyannal, amit én átéltem vele kapcsolatban. A sorozatból csak a szereplő volt az álomba véve, történet semmi. Nem történt a sorozatban semmi olyasmi, hogy ez a szereplő bármit is főzött volna.

Igen, azt anyud rakta össze az álmában. 
Ezért is említettem a telefonos témát, hogy nagyon azonos hullámhosszon vagytok.  
Mindenesetre klassz, hogy ilyen is van, mert bár nem bizonyíthatóak még, és csak tapogatózunk a tapasztalatok között, de egyre inkább bebizonyosodnak ezek a kapcsolódási pontok két személy között, akár ébren, akár álmában.

Engem jobban érdekel a történetből az, hogy hogyan jelenik meg az egyik ember álmában a másiknak az élménye? Hogyan jön létre az álom? És ezzel összefüggésben: mi az álom tulajdonképpen? Vagy érzésem szerint helyesebb azt mondani, mi az egyik féle álom, és mi a másik féle álom? Vagy a harmadik féle? Mennyiféle van?

  Egy biztos, sokféle. Ha csak a tudatos álmokat tekintem kapásból van vagy ötféle.  De ez csak hasra ütve.

"Engem jobban érdekel a történetből az, hogy hogyan jelenik meg az egyik ember álmában a másiknak az élménye?"


Úgy érzem ilyesmivel szoktam néha magam is találkozni , de nem igazán tudnék kézzel fogható magyarázatot adni. 
Most hiába mondanám azt, hogy ha egy kedves ismerősöddel vagy rokonoddal történne valami, akkor azt valahogy megérzed. Azt hiszem ezt hívják előérzetnek. Az álmoknál ez valószínűleg hasonlóképpen működhet. Ha van egy szeretett lény, akkor ott kötések jönnek létre. Ezt úgy képzeld el, mintha szálakkal kapcsolódnátok össze. Ezek a szálak információ csatornák, és lelki kapaszkodók is egyben. 
Ha a tudat alattit vesszük alapul, akkor ezek a szálak valahol ott lehetnek. 
Szokták néha mondani, hogy minden szálat megszakítasz valakivel, ha éppen nem kívánatos személy már a számodra.  A köztudatban ez azt jelentheti, hogy minden kapcsolatot megszakítasz vele. Én ennél sokkal többre gondolnék. Nem csupán a fizikai érintkezésekre. A szálak megszakítása a lelki szálakat is jelentené főképpen.  Ezt amúgy megszakítani teljes mértékben véleményem szerint lehetetlen. Akiknek volt valamilyen kapcsolatuk már, ott a megszakítás teljes mértékben nem lehetséges. Ha az volna, akkor az illetőről teljes mértékben megfeledkezne az ember, de amíg a tudatában él, addig a szálak kapcsolódnak. Na mindegy, nem ez most a lényeg hanem az, hogy minél erősebbek a szálak, annál erősebbek a ráérzések. Az pedig már mindegy, hogy a megérzés álomban jön e vagy az ébrenlétünkben. 
Szerintem anyudnál is működhetett ez a tudatalatti információ csere, plusz rásegített még a sorozat is amit nézni szokott, mert egy hasonló szituációt generálhatott a tőled jövő infók, és a nézett sorozat között.  Ne értsd félre, ehhez nem szükséges, hogy a tv-ben pl éppen főzőműsor legyen, lehet elég ha a szereplő benne éppen egy szakács, vagy ha egyszerűen csak a főzésről beszélgetnek. 

Fortis, nem képzelek el szálakat, mert semmi nem támasztja alá, hogy szálak kötnének össze minket, a tapasztalataim sem.
Nem mintha a "szálak" feltételezése bármit is megmagyarázna. Csak egy újabb dolog lenne, ami magyarázatra szorul.

Efi írta:Fortis, nem képzelek el szálakat, mert semmi nem támasztja alá, hogy szálak kötnének össze minket, a tapasztalataim sem.
Nem mintha a "szálak" feltételezése bármit is megmagyarázna. Csak egy újabb dolog lenne, ami magyarázatra szorul.

Oké, ez az én magyarázatom lenne. Én úgy gondolnám, hogy ezek a láthatatlan szálak léteznek.  Más ötletem sajnos nincsen.

Nem baj, nem is ötletelni kell, az nem vezet sehova.

Az álmokra jelentős hatással van, hogy a testünk alvás közben milyen állapotban van. A testhelyzet, az öltözék, az ágy, a takaró, stb; mind befolyást gyakorol az álom minőségére. Tapasztalataim szerint elmondhatom hogy mikre kell figyelni, különösen ha az ember tudatosan is akar álmodni:

- hátonfekvés (a paralízis átéléséhez ideális testhelyzet)
- laza öltözék (ne szorítson el semmit, hogy a vérkeringés egyenletes maradjon)
- kemény ágy (a süppedős, túl puha matrac nem jó a gerincnek)
- vékony takaró (egy 20 fokos szobában szükségtelen a vastag paplan, a takaró ne legyen vastagabb mint a ruhánk)

A fentiek variálhatók egyéni igények szerint, ami számít az az, hogy ne gubózzunk be a meleg vackunkba. A túlzott kényelem és meleg ellustítja a tudatot és nagyon mély álomba kerülünk. A speciális testhelyzet és körülmények viszont emlékeztetnek rá hogy legyünk éberek. Ezt fokozhatjuk olyan segédeszközökkel amiket csak a tudatos álom gyakorlása során alkalmazunk. Az egyik legjobb az amit Castanedánál olvashatunk: Az ujjaink közé tegyünk lapos kavicsokat vagy rövid, vékony fémrudakat, esetleg kristályokat. A feladat lényege a figyelmünk fenntartása és a koncentráció erősítése alvás közben. Tartsuk meg a kavicsokat egész éjjel és az általuk kifejtett nyomás testi inger formájában emlékeztetőül szolgál arra hogy mi a célunk. Mindezt kiválthatjuk akárcsak azzal is ha ökölbe szorítjuk a kezeinket és úgy alszunk el, ez esetben viszont jó ha nagyok a körmök és belevájnak a tenyerünkbe.
 
Fontos megjegyezni hogy mindig válasszuk ketté a pihentető alvást és a tudatos gyakorlást. A kettőt ne keverjük. A testnek szüksége van a rendes pihenésre, aludjunk mélyen, takarózzunk be nyakig. De 5-6 óra után keljünk fel a vackunkból és a fentiekre figyelve feküdjünk vissza újra. Az ideális az lenne ha a második alvásunkat egy másik ágyban végeznénk, amit kineveznénk álmodó ágynak. Ezt csakis meditációra és az álmodási gyakorlatokhoz használnk.

Örültem Áprilia T-álmának, mert minden T-álom még ha rövid is , de nagyon élvezetes és hasznos. 
Én sajnos most nem voltam ilyen szerencsés,  egy nagyon különleges álmot élhettem meg amiről úgy gondoltam meg fogom tudni jegyezni, de sajnos szinte semmi sem maradt meg belőle, mire felkeltem és  leírhattam volna.  Ez számomra most tanulságos. 
Azt tudom, hogy két helyszín között váltogattam, és az egyik amit külsőként érzékeltem valamiért, ott két álomalak és egy ismeretlen hang szóváltásba kerültek egymással.  A hang valamilyen kapuról beszélt, ami a váltást tehette lehetővé, és az idővel kapcsolatosan utalt.  Ez akkor és ott nagyon fontos információnak tűnt, de sajnos semmire sem emlékszem már, , fel kellett volna kelnem és akkor abban a pillanatban leírnom. Nos így jártam, győzött a lustaságom.