Álommal kapcsolatos tapasztalatok

A bibliai értékeket nézve, s párhuzamot vonva - bocsánat ha ezt teszem;

semmi fura nincs benne.
Az álmok szellemi térben "születnek" és oda térnek vissza elmúlásukban is.
Tehát - születik; a születésük az egyetemes Igazság kivetítésétől mikromnyit sem térhetnek el.
Isten a dicsőséget nem vonta vissza sőt azt átadta Jézusnak egy időre, szolgálatként. Az álmok szolgálnak polaritásukban is.
Ez a negatv (furcsa) tálalhat félelmet és tálalhat intelmet. Az intelem "féltő szeretet"!
TE! Szeretetben vagy Istened előtt! Egyéniséged nyílván erős, határozott és igazolja azt amit állítok.
Elhívott vagy! ( mindőnk )
Elhívásodban a kard és a máj, nem egyéb mint szimbólikus kép. A máj kiválasztó és egyféle bosszú áldozata is, ilyetén ezen át kellene nézni rá. Nem ismerem léted de, légy bátor, s emeld ki belőle a bosszút.
Elhívásod elfedi a hamis erőket.
A kard általában kétélű, s leginkább védelmet adó sőt elmetsző, s nem gyilkoló valamint hatalmi jel.
Vedd át "hatalmad" talán mint valami "Őriző" vagy efféle...
Tehát - haláluk; a haláluk sem különlegesebb a ostoba "elejtésnél" mikor valaki nem figyel oda rá és alapvetően sem fejt ki annyi bátorságot, hogy szemlélje - "hasznosítsa"!
Az álom adatik és nem a látónak ám a környezetében célszemélynek, személyeknek, csoportoknak. Az egyén az álomban akkor növekedhet ha átadó s nem megfosztó!
Én keveset álmodok, nem tudom mért de, most pld. érzek erőt és kegyelmet...feléd!
Légy Józsué; "bátor és erős"....
szilárdúlj bele Istenbe!
Lehetőséged!
Jogod!
Elmulasztanád?
.... ...!

Etoile írta:

fortis írta:Vajon mi hozhatott felszínre benned egy ilyen álomtapasztalatot ha abból indulnánk ki , hogy a fizikai mivoltodban történt események leképeződése ?

Nem tudom, de van ennél extrémebb is:

A földön fekszem félbevágott testtel. Felettem áll "gyilkosom" , akiben önmagamat ismerem fel. Lehajol(ok) hozzám és kiveszem a májamat. Bal kézbe fogom, jobban véres kardot tartok. Az áldozati önmagam értetlenül bámul és képtelen megszólalni. Fura mi..?

Ez úgy hangzik , mint valami önpusztítás . Mit művelhetsz , ami árthat a májadnak ? Ki lehetne ebből indulni ? -mert ha igen , akkor ezek igen komoly figyelmeztetések . Ha nem , akkor is valamilyen önmarcingolásnak tűnik .

Amit Elek írt szimbolikusan az is elég érdekes . 

Esetleg az jutott az eszembe még , hogy  eléggé messzire juthattál  a tudat kalandjainak útján , és ha létezik ellen erő akkor azok próbálnak összezavarni ilyen és ehhez hasonló álmokkal , hogy leállítsanak és elvegyék a kedved a további kalandozásoktól . Ez elég  komoly probléma , de le lehet küzdeni .

A világegyetem legnagyobb kalandorai az apostolok voltak.
Folyamatosan megtapasztaltak.
Hogy miféle kimenetellel?
Nos, ingyé oda adnám a "mostanimat" az övékért, pedig ez sem ad okot az elégedetlenségre....általában.

Magyarázat

Vissza akarok térni a lakásomba, de a helyén egy éttermet találok. Nem értem, pedig biztos jó helyen járok mert felismerem az előcsarnok fekete/arany berendezését. Tanácstalanul forgolódok, mire odajön hozzám a tulaj, karon ragad és leültet egy asztalhoz. Kérdő tekintetemre elmeséli, hogy a lakás valójában soha nem is létezett, én hoztam létre a jelenlegi valóság egy eltorzított képét. Kétkedéssel fogadom a mondandóját és felötlik bennem a kérdés, hogy milyen alapon lenne ez a helyzet valóságosabb mint a lakásom volt. A gondolkodás kizökkent a szituációból és közönséges álomba süllyedek.

Etoile írta:Magyarázat

Vissza akarok térni a lakásomba, de a helyén egy éttermet találok. Nem értem, pedig biztos jó helyen járok mert felismerem az előcsarnok fekete/arany berendezését. Tanácstalanul forgolódok, mire odajön hozzám a tulaj, karon ragad és leültet egy asztalhoz. Kérdő tekintetemre elmeséli, hogy a lakás valójában soha nem is létezett, én hoztam létre a jelenlegi valóság egy eltorzított képét. Kétkedéssel fogadom a mondandóját és felötlik bennem a kérdés, hogy milyen alapon lenne ez a helyzet valóságosabb mint a lakásom volt. A gondolkodás kizökkent a szituációból és közönséges álomba süllyedek.

Hú ez nagyon olyan álmodási megbízott szagú , mármint a tulaj jelenléte . 
Jellemző , hogy olyasmit mond , amivel amúgy is tisztában vagy , esetleg voltál valahol mélyen , és úgy adta elő , mint valami újdonságot , egy nagyszerű infó formájában .

Áprilia írta:Nekem meg az ugrott be, mennyire hasonlít Etoile eme álma az általad a minap álmodott Síkok-hoz: síkok, melyek zavarbaejtően hasonlítanak egymáshoz, de mégsem azonosak.

Engem arra a féltudatos álmomra emlékeztetett , amikor egy emeletes épületben laktam és lementem lifttel , hogy benézzek a postaládába . Eddig még minden rendben is volt , de amikor vissza föl akartam menni a saját szintünkre , valahogy egy tetőteraszon  találtam magamat . Az hagyján , de a végén kiderült , hogy még valami vasútállomás is volt a tetőn , és arra haladt a vonat . Elég ciki volt , ott álltam már nem emlékszem , talán pizsomában és nem találtam merre juthatnék haza .

Elmélkedés egy dolgozat fölött

Iskola, vizsgadolgozat, irodalom. Az osztálytársak döngicsélve döngicsélnek, megy a susmus, nehéz koncentrálnom. Tudok olvasni, értem is a feladatokat, de nagyon nehéz beszűkítenem a figyelmem. Az egy pontra fókuszálástól nem lesz homályosabb a kép, viszont valamit bennem ez nagyon igénybe vesz és forgolódnom kell hogy újra legyen elég erőm a lapra nézni. Van amit könnyen megoldok és van amibe beletörik a bicskám. Az az érdekes, hogy szellemileg mintha visszafejlődtem volna, egész pontosan még ha tudnám is a választ, minden össze van zavarodva bennem. Az emlékeimben kutatok, de falba ütközök. Az elmém szó szerint egy ködös terület.
A padtársam szeretne rólam másolni, mire mutatom neki, hogy szinte semmit sem tudtam megoldani és bizonyításként végigpörgetem előtte a lapokat, vigyázva, a kitöltött részeket gondosan takarva. Van ahol rovásírást alkalmaztam, ez elég meglepő. Miért...? Nincs időm agyalni rajta, mert lejárt az idő, a tanárnő már kezdi beszedni, mikor egy utolsó erőfeszítéssel nekivetem magam az utolsó kérdésnek. Ennek lényege, hogy röviden összegezzem az ember világban elfoglalt helyét és határozzam meg létének a történelem tükrében való értelmét, kivetítve a jövőre is. Egy szót írok a papírra, nagy, nyomtatott betűkkel és három felkiáltójellel: REMÉNY!!!

Áprilia írta:Lehet, hogy a könyv, vagy az interjú volt rád hatással (?).

Biztosan, mert volt egy féltudatos másik álmom is, ahol emlékeztem rá, mit mondott az író, amikor arról beszélt, hogy a gondolatok azonnal testet öltenek, és akármit szerettem volna, az tényleg meg is jelent előttem. Nem mintha ez új dolog lenne, azt eddig is tudtuk, hogy az álom "anyaga" engedelmeskedik az akaratnak.

Áprilia írta:

Etoile írta:Elmélkedés egy dolgozat fölött

Az az érdekes, hogy szellemileg mintha visszafejlődtem volna, egész pontosan még ha tudnám is a választ, minden össze van zavarodva bennem. Az emlékeimben kutatok, de falba ütközök. Az elmém szó szerint egy ködös terület.

Ez a momentum hasonlít a Könyvajànlóba általad betett Holografikus univerzum írójával készített interjún elhangzott azon részhez, melyben azt mondja, hogy ha elfelejtünk is valamit, nem tűnik el a teljes információ, csak homályosabbá válik maga a teljes információ. De minden megvan, csak homályosabban. Lehet, hogy a könyv, vagy az interjú volt rád hatással (?).

Valóban ha bele gondolunk , minden ott lapul valahol belül , és mennyire mélyen elásva , hogy még homályosan sem vagyunk képesek emlékezni  . Erről az egészről az jutna az eszembe , hogy mindig pont azok vagyunk akik a jelen pillanatában . Lehet akik tegnap voltunk , azok már egy másik ( Én ) avagy mi voltunk . Dolgokat már másképp érzünk és gondolunk . Mi már  egy másik mi magunk vagyunk .

Etoile írta:Elmélkedés egy dolgozat fölött
 Ennek lényege, hogy röviden összegezzem az ember világban elfoglalt helyét és határozzam meg létének a történelem tükrében való értelmét, kivetítve a jövőre is. Egy szót írok a papírra, nagy, nyomtatott betűkkel és három felkiáltójellel: REMÉNY!!!

Ez nagyon érdekes , mert több értelmezésben is el lehet rajta gondolkodni . Pl , hogy a jelenünkben valami nagyon nincs rendben , különben miért lenne a jövőnk a remény ? 
Vagy esetleg , hogy mi magunk vagyunk a remény más szemszögéből nézve  , azaz bennünk van mások , esetleg más fajok reménye ? Esetleg szellemi  oldalról nézve kellene értelmezni ?

Hójáró (részlet)

A bátyámat, a királyt az ellenzék megbuktatta és megölte. Én mint hercegnő sem voltam biztonságban, úgyhogy menekülőre fogtam. A palota hátsó kapuja üvegajtós volt és elektromos zár nyitotta. Ezt kicsit furcsálltam, de nem foglalkoztam vele különösebben. A zár halkan kattant, szerencsére nem hallotta meg senki és kiléptem az udvarra. Hátul volt egy befagyott folyó és majd' térdig érő hó borított mindent. Merre induljak..? Mezítláb voltam, a sietségben még cipőt se húzhattam, ennek ellenére a hót nem éreztem hidegnek, sőt, a talpaim fénylettek. Ekkor felébredtem és rögtön az álmot kezdtem elemezni. Arra gondoltam, hogy a hercegnő helyében a biztonság kedvéért azért tekertem volna valami ruhadarabot a lábam köré. Elképzeltem, hogy széttépném csíkokra a kardigánom és ezt használnám alkalmi lábbelinek. Újra elaludtam és az álom folytatódott:

A hercegnő levetette kardigánját, széthasogatta és a lába köré tekerte. Így folytatta aztán nehéz útját, dacolva a szemébe fújó hideg széllel és hópelyhekkel...

Etoile írta:Hójáró (részlet)

A bátyámat, a királyt az ellenzék megbuktatta és megölte. Én mint hercegnő sem voltam biztonságban, úgyhogy menekülőre fogtam. A palota hátsó kapuja üvegajtós volt és elektromos zár nyitotta. Ezt kicsit furcsálltam, de nem foglalkoztam vele különösebben. A zár halkan kattant, szerencsére nem hallotta meg senki és kiléptem az udvarra. Hátul volt egy befagyott folyó és majd' térdig érő hó borított mindent. Merre induljak..? Mezítláb voltam, a sietségben még cipőt se húzhattam, ennek ellenére a hót nem éreztem hidegnek, sőt, a talpaim fénylettek. Ekkor felébredtem és rögtön az álmot kezdtem elemezni. Arra gondoltam, hogy a hercegnő helyében a biztonság kedvéért azért tekertem volna valami ruhadarabot a lábam köré. Elképzeltem, hogy széttépném csíkokra a kardigánom és ezt használnám alkalmi lábbelinek. Újra elaludtam és az álom folytatódott:

A hercegnő levetette kardigánját, széthasogatta és a lába köré tekerte. Így folytatta aztán nehéz útját, dacolva a szemébe fújó hideg széllel és hópelyhekkel...

Az álom közben nem érezted a hideget . Ez jó alkalom lett volna a tudatosodásra , de sajnos az történt , hogy felébredtél és elemezni kezdted az álmod . A normál tudatállapotodban természetesen előtérbe kerültek az ideák , mármint , hogy a hó hideg , védekezni kell . Újra elaludtál és immár a gondolataidba vésődött elvekkel folytatódott az álom tovább . 
Nos az elő szokott fordulni , hogy az ember felébred , kimegy pisilni és hasonlók és aztán folytatódik az álma . Te az elemzésed   következtében ahogy az álomról kezdtél el gondolkodni , valahogy átvitted az itteni ideákat az álom oldalára .
Tulajdonképpen sem jó , sem rossz , ha az ember ezt teszi , végül is egymáshoz közeledik a két oldal , ha a szabályok hasonlóak , de erre lenne való többek között a tudatosság , hogy felismerjük  a szabályok nem feltétlenül kell , hogy bennünket irányítsanak .

Egy érzékletes álom

Egy domboldalon ültem a barátaimmal. Ujjaim élvezettel markolták a nedves fű puhaságát, éreztem az arcomba fújó lágy szellőt, az ég kristálykék színben tündökölt, a Nap vakítóan sütött. Nagyon kellemes élmény volt, megnyugtató. Saját belső hangom azonban folyton ostromolt: "Nem ülhetek itt, nem ülhetek itt, valamit tennem kell!" Felálltam és körülnéztem. A barátnőm rám nézett, tekintete homályos volt. Mit akarok, miért megyek el? - kérdezte - Üljek vissza és pihenjek. "Nem, nem, nekem mennem kell." Elfordult tőlem és egyhangúan meredt maga elé. Szomorú voltam, amiért elmegyek, talán sosem térek vissza, de valami hív, ülni és várni nem az én utam. Elindultam lefelé a dombról...

Etoile írta:Egy érzékletes álom

Egy domboldalon ültem a barátaimmal. Ujjaim élvezettel markolták a nedves fű puhaságát, éreztem az arcomba fújó lágy szellőt, az ég kristálykék színben tündökölt, a Nap vakítóan sütött. Nagyon kellemes élmény volt, megnyugtató. Saját belső hangom azonban folyton ostromolt: "Nem ülhetek itt, nem ülhetek itt, valamit tennem kell!" Felálltam és körülnéztem. A barátnőm rám nézett, tekintete homályos volt. Mit akarok, miért megyek el? - kérdezte - Üljek vissza és pihenjek. "Nem, nem, nekem mennem kell." Elfordult tőlem és egyhangúan meredt maga elé. Szomorú voltam, amiért elmegyek, talán sosem térek vissza, de valami hív, ülni és várni nem az én utam. Elindultam lefelé a dombról...

Hú ha ! 

Szóval ez akár még egy figyelemfelhívás is lehetett volna . Ne üldögélj tégy már valamit ! Légy tudatos és cselekvő ! Pl jusson már eszedbe , hogy kérdezz , vagy legalább nézz rá a kezeidre ! 
Más oldalról megközelítve ha jelképeket keresünk , akkor az , hogy elindultál az utadon sokat jelenthet a számodra . A barátnődnek homályos volt a tekintete , tehát elképzelhető , ha ő létezik , akkor a valóságban sem tudja mitévő legyen . Te vagy a tudatosabb .

Áprilia írta:Etoile, biztos, hogy a saját hangod az, és nem az álmodási megbízotté? Az álmodási megbízott szokott ilyen nyüstölő lenni (Castaneda könyvei alapján) és neked mostanában sok ilyen van.

  Igen ez egy jó gondolat .

Áprilia írta:Etoile, biztos, hogy a saját hangod az, és nem az álmodási megbízotté? Az álmodási megbízott szokott ilyen nyüstölő lenni (Castaneda könyvei alapján) és neked mostanában sok ilyen van.

Önmagamat biztattam, egyes szám első személy volt, nem éreztem hogy a sürgetésemnek bárki/bármi külső forrása lenne.

Etoile írta:

Áprilia írta:Etoile, biztos, hogy a saját hangod az, és nem az álmodási megbízotté? Az álmodási megbízott szokott ilyen nyüstölő lenni (Castaneda könyvei alapján) és neked mostanában sok ilyen van.

Önmagamat biztattam, egyes szám első személy volt, nem éreztem hogy a sürgetésemnek bárki/bármi külső forrása lenne.

Ellenben ha egy felsőbb éned biztatott volna , nem biztos , hogy nem e a pillanatnyi éntudatoddal azonosítanád úgymond a nagyobbik önmagad .

Egyet értek , nem szabad megállni .

Áprilia írta:

Azon gondolkodom Etoile, hogy az oké, hogy szereted az álmokat, az álmodást, de megállsz itt? Ismered Castaneda műveit, meg egyebeket is szerintem. Nem érdekel az a része a dolognak, hogy az álmokat átjáróknak használd más valóságokba? Vagy ezt a részét nem fogadod el a tanoknak?
Álmaidban biztosan vannak felderítők, nem gondoltál még arra, hogy "meglovagold" őket és elszállíttasd magad idegen világokba?

Készületlenül fejest ugrani az ismeretlenbe nagy meggondolatlanság lenne. A felderítőkkel nem foglalkozom, még csak nem is gondolok rájuk. Túl korai lenne. Egyelőre azon vagyok, hogy megszilárdítsam a figyelmem. Több tudatosságra és több tapasztalatra van még szükségem, nem szeretnék csapdába kerülni.

A bajuszos férfi

Meredten bámultam egy férfit. Csúnya, rőtes, drótkefebajusza volt. Vajon szebb lenne nélküle? - kérdeztem magamtól kíváncsian. Belső hangom azonnal magyarázni kezdett:

Minden amit tennem kell, hogy koncentrálok és elképzelem bajusz nélkül. 

Így tettem és figyeltem átalakulását: előbb ritkulni kezdett, majd borostás lett, végül egy szőrtelen arcot láttam magam előtt. Vidáman megráztam a fejem. Nem, nem egy cseppet se lett vonzóbb, ennek a férfinak muszáj bajuszt viselnie, mert nélküle csak rosszabb. Újra "felöltöztettem".

Idáig az álom. A hangról csak annyit mondhatok mint fentebb, a sajátomnak éreztem és hajlok fortis magyarázatára, hogy egy tudatosabb énemé lehetett.