Re: Álommal kapcsolatos tapasztalatok

Vendég Szomb. 15 Nov. - 18:54

Áprilia írta:Etoile, biztos, hogy a saját hangod az, és nem az álmodási megbízotté? Az álmodási megbízott szokott ilyen nyüstölő lenni (Castaneda könyvei alapján) és neked mostanában sok ilyen van.

– Egyszer és mindenkorra meg kell értened, hogy az efféle dolgok teljesen normálisak egy varázsló életében – mondta. – Nem fogsz megőrülni; csak az álmodási megbízott hangját hallod. Az álmodás első vagy második kapuján áthaladva az álmodók elérnek egy energiaküszöböt és elkezdenek dolgokat látni, hangokat hallani. Jobban mondva nem hangokat, hanem egyetlen hangot. A varázslók ezt az álmodási megbízott hangjának hívják.

– Mi az az álmodási megbízott?

– Idegen energia, ami tudatossággal bír. Idegen energia, mely célja az álmodók segítése azáltal, hogy dolgokat mond nekik. Az a probléma az álmodási megbízottal, hogy csak olyan dolgot képes mondani, amit a varázslók már tudnak, vagy tudniuk kellene, ha megérnék a pénzüket.

– Azzal, hogy azt mondod: idegen energia, ami tudatossággal bír, egyáltalán nem segítesz nekem, Don Juan. Miféle energia – jóindulatú, ellenséges, jó, rossz, milyen?

– Csak olyan, amilyennek mondtam, idegen energia. Egy személytelen erő, amit mi nagyon személyessé teszünk, mert hangja van. Néhány varázsló esküszik rá. Még látják is. Vagy, ahogy te magad is, egyszerűen hallod, mint egy férfi vagy egy női hangot. És a hang mesélni tud nekik a dolgok állásáról, amit ők általában szent tanácsként megfogadnak.

– Miért hallja néhányunk hangnak?

– Látjuk vagy halljuk, mert a gyűjtőpontunkat egy új, meghatározón helyen tartjuk rögzítve; minél erősebb ez a rögzítés, annál erősebb a megbízott megtapasztalása. Vigyázz! Meztelen nőnek is láthatod és érezheted.

Don Juan nevetett saját megjegyzésén, de én túl riadt voltam az önfeledtséghez.

– Képes ez az erő megtestesíteni magát? – kérdeztem.

– Természetesen – válaszolta. – Csak attól függ, mennyire rögzített a gyűjtőpont. De nyugodt lehetsz, ha képes vagy fenntartani egy bizonyos fokú függetlenséget, semmi sem történik. A megbízott az marad, ami valójában: egy személytelen erő, ami a gyűjtőpontunk rögzítése miatt hat ránk.

– Biztonságosak és józanok a tanácsai?

– Ezek nem lehetnek tanácsok. Csak megmondja mi micsoda, és mi magunk vonzzuk be a zavaró hatást.

Elmondtam Don Juannak, mit mondott nekem a hang.

– Ahogy mondtam – jegyezte meg Don Juan. – A megbízott semmi újat nem mondott neked. Az állítása helyes volt, de csak úgy tűnik, mintha dolgokat fedne fel előtted. A megbízott pusztán csak megismételte, amit már tudsz.

– Attól tartok, nem állíthatom, hogy mindezt már tudtam, Don Juan.

– De állíthatod. Végtelenül többet tudsz a világmindenség misztériumáról, mint amit racionálisan sejtesz. De ez a mi emberi betegségünk, többet tudni a világmindenség misztériumáról, mint amit feltételezünk.

Ezt a hihetetlen jelenséget teljesen egyedül megtapasztalni, Don Juan vezetése nélkül, a büszkeség érzését keltette bennem. Többet akartam tudni az álmodási megbízottról. Éppen kérdezni kezdtem Don Juantól, vajon ő szintén hallja-e a megbízott hangját.

Félbeszakított, és széles mosollyal az arcán azt mondta: – Igen, igen. A megbízott hozzám is beszél. Fiatalkoromban úgy láttam, mint egy szerzetest, fekete csuklyában. Egy beszélő szerzetes, aki minden alkalommal halálra rémisztett. Amikor a félelmem kezelhetőbbé vált, akkor egy megtestesületlen hanggá változott, ami a mai napig mond nekem dolgokat.

– Miféle dolgokat, Don Juan?

– Bármit, amire a szándékomat fókuszálom, dolgokat, melyek követésével nem akarok magam vesződni. Mint például részletek a tanítványaim viselkedésével kapcsolatban. Mit csinálnak akkor, amikor nem vagyok a közelükben. Különösen rólad beszél nekem részletesen. A megbízott mindent elmond, amit teszel.

Ezen a ponton igazán nem tetszett az az irány, amit beszélgetésünk felvett. Őrült módjára kerestem más témákban kérdéseket, miközben ő harsányan nevetett.

– Az álmodási megbízott egy szervetlen lény? – kérdeztem.

– Mondjuk úgy, hogy az álmodási megbízott egy erő, ami a szervetlen lények birodalmából jön. Ez az oka annak, hogy az álmodók mindig találkoznak vele.

– Úgy érted, Don Juan, hogy minden álmodó hallja, vagy látja a megbízottat?

– Mindenki hallja a megbízottat, és csak kevesen látják vagy érzik.

– Van erre bármiféle magyarázatod?

– Nincs. Ráadásul nem igazán érdekel a megbízott. Az életem egy pontján döntést kellett hoznom, hogy a szervetlen lényekre koncentrálok és a régi varázslók nyomdokaiba lépek, vagy az egészet elutasítom. Tanárom, Julián nagual segített arra az elhatározásra jutnom, hogy elutasítsam őket. Sohasem bántam meg ezt a döntésemet.

Vendég Szomb. 15 Nov. - 19:07

Áprilia írta:Nem tudom értelmezni, hogy álmodásban mit jelent az, hogy "felsőbb én" (vagy alsóbb én, meg ilyen, meg olyan én.)
Ír erről például Castaneda, vagy valaki?

A nyugati ezoterikus iskolák nagyon sokat szívtak magukba az indiai miszticizmusból, jelentősen átalakítva azt. A Felsőbb ÉN is egy ilyen módosított, sőt, eltorzított fogalom. Belekeverték már az angyalokat, különféle dimenzionális lényeket meg mittom én miket, úgyhogy elég nagy a káosz ezzel kapcsolatban. Én a saját tapasztalataimat alapul véve csak annyit mondhatok, hogy talán létezik egy érettebb, tudatosabb énünk, mellyel álom során kapcsolatba léphetünk. Ez az én ha Castanedára hivatkozunk lehet a flyer elmétől mentes valódi Énünk. Persze csak találgatok.

Áprilia Szomb. 15 Nov. - 19:36

Épp azon gondolkodtam én is a minap, hogy kikeressem Az álmodás művészetéből az álmodási megbízottas részt, úgyhogy köszi Etoile, én azonban elsősorban erre (is) gondoltam volna még, emiatt gondoltam, hogy az esetedben esetleg az álmodási megbízottról lehet szó:

"Ez az új képesség, hogy gyors pillantásokat tudtam vetni az álom elemeire, egy kitartó zsörtölődéssel párosult, hogy emlékeztessem magam az álom elemeinek nézésére. Tudtam jellemem megrögzött hajlamáról, de álmomban a megrögzöttségem óriásira nőtt. Olyannyira feltűnővé váll, hogy nem csak az idegesített, hogy hallom magam zsörtölődni, hanem már azt is kétségbe vontam, hogy ez egyáltalán a megrögzöttségem, vagy valami más. Arra is gondoltam, hogy elment az eszem.
– Vég nélkül beszélek magamhoz álmomban, arra emlékeztetve magam, hogy nézzek rá a dolgokra – mondtam Don Juannak.
Mindvégig tiszteletben tartottam megállapodásunkat, hogy csak akkor beszélünk az álmodásról, ha ő hozza fel a témát. Azonban most úgy gondoltam, vészhelyzet van.
– Úgy hangzik, mintha nem is te lennél, hanem valami más? – kérdezte.
– Ha belegondolok, igen. Nem úgy hangzik, mintha én lennék olyankor.
– Akkor az nem te vagy. De még nincs itt az ideje, hogy elmagyarázzam. De mondjuk úgy, hogy nem vagyunk egyedül ebben a világban. Mondjuk úgy, hogy az álmodók számára más világok is elérhetők, teljes világok.
Azokból a másik teljes világokból néha energetikai entitások jönnek hozzánk. Amikor legközelebb hallod magad akadékoskodni álmodban, legyél nagyon mérges és kiáltsd azt a parancsot, hogy hagyd abba!
Egy újabb kihívás mezejére léptem: emlékeznem kellett álmomban arra, hogy kiáltsam a parancsot. Azt hiszem, talán mert annyira idegesített, hogy hallom magamat akadékoskodni, emlékeztem arra, hogy elkiáltsam magam, hagyd abba. Az akadékoskodás abban a pillanatban megszűnt és sohasem ismétlődött meg.
– Minden álmodó megtapasztalja ezt? – kérdeztem Don Juant, amikor legközelebb láttam.
– Néhányan igen – válaszolta közönyösen.
Elkezdtem arról szónokolni, milyen különös volt az egész. Félbeszakított és azt mondta: – Kész vagy arra, hogy elérd az álmodás második kapuját."

Vendég Szomb. 15 Nov. - 21:32

Én is köszönöm. Én meg azon morfondíroztam, hogy jó lenne elővenni és útmutatást kérni tőle, azonban egy évvel ezelőtt elhatároztam, hogy addig nem nyúlok hozzá, amíg nem érem el az első kaput. Most ez a hang meg a sokszor felbukkanó segítő megzavart, de még mindig nem érzem magam elég késznek a továbblépéshez. Fejlődnöm kell és dolgoznom magamon. Sokat.

fortis Vas. 16 Nov. - 21:09

Olvastalak benneteket és csak annyi jutott az eszembe , mennyire örülök , hogy itt vagytok !

Áprilia Vas. 16 Nov. - 23:19

Vendég Szer. 10 Dec. - 13:02

A mester tanított. Látványos bemutatókkal érzékeltette, mi mindenre lehetünk képesek - álomban. Eleinte kevés önbizalommal bár, de utánacsináltam:

1. Egy út menti lámpaoszlopra koncentráltam, majd telekinézissel kitéptem a helyéből és a levegőben táncoltattam. Az aljából elektromos vezetékek lógtak sercegve. A tekintetemmel fogva tartva ide-oda dobáltam, végül nagy erővel egy másik helyre állítottam le. Ezután felemeltem egy, a közelben álló emlékmű nagy bronzgömbjét és a lámpapózna tetejére lebegtettem. "Alkotásom" úgy nézett ki mint egy óriás nyalóka.

2. Nekifutásból, mintha csak egy falról elrugaszkodva szaltóznék ugrottam a levegőbe, félfordulatot tettem és fejjel lefelé, a lábaimmal kapaszkodtam meg a semmiben. Valami olyasmit kell elképzelni, mintha mágnestalpaim lettek volna és a mennyezetről függtem volna alá. Többször visszaestem, mire sikerült megcsinálnom. Az egész sikere azon múlt, hogy magam mögött tudom-e hagyni rögeszméimet a fizikai törvényszerűségekről, a lehetségesről és lehetetlenről.

Voltak mások is, egy csoport tagja voltam, akiket tanítottak. A mester barátságos volt, türelmes, ám végig azt éreztem, hogy ő maga is csak feladatot teljesít. Volt egy cél, amihez megfelelően kiképzett emberekre volt szüksége.

Áprilia Szer. 10 Dec. - 13:13

fortis Szer. 10 Dec. - 21:32

Etoile írta:
Az egész sikere azon múlt, hogy magam mögött tudom-e hagyni rögeszméimet a fizikai törvényszerűségekről, a lehetségesről és lehetetlenről.

Igen , úgy tűnik ez volt a lényeg .
Eszembe jutott egy régebbi álomtapasztalatom erről , ahol hasonló következtetéssel lehetett csak túljutni a falakon egy katasztrófa sújtotta zárt helyről . Érdekes , hogy három típusú ember volt .
1 / Akinek volt benne hite és meg tudta csinálni
2 / Akinek volt benne hite , de nem volt képes rá
3 / Akinek nem volt benne hite és meg sem próbálta .

Amúgy nagyszerű tapasztalat volt , gratulálok !

Vendég Vas. 14 Dec. - 10:39

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy semmi sem történhet meg, ha te magad nem teremtesz rá lehetőséget. Volt két álmom is, melyekben konfliktusba keveredtem, szó szót követett, végül tettlegességbe fajult a dolog. Pedig nem vagyok egy veszekedős fajta, mégis önmagamat meglepve támadtam a szerencsétlen álomalakokra. Az az érdekes, hogy mintegy igazolásként tettemre, harc közben egyre félelmetesebbekké vált a külsejük. Tehát ha szörnyekkel hadakozom, az nem olyan rossz. Holott eredetileg nem volt bennük támadó szándék, sőt, mintha őket is váratlanul érte volna a zaklatásom. Az egyikük morgolódott is emiatt (hagyj már békén!). Ugyanakkor én magam elégedettséget is éreztem, mert más félelmetes helyzetekben inkább menekülni szoktam, nem harcolni. Most én voltam az aktív fő, talán túlságosan is.

fortis Vas. 14 Dec. - 11:33

Etoile írta:Egyre biztosabb vagyok benne, hogy semmi sem történhet meg, ha te magad nem teremtesz rá lehetőséget. Volt két álmom is, melyekben konfliktusba keveredtem, szó szót követett, végül tettlegességbe fajult a dolog. Pedig nem vagyok egy veszekedős fajta, mégis önmagamat meglepve támadtam a szerencsétlen álomalakokra. Az az érdekes, hogy mintegy igazolásként tettemre, harc közben egyre félelmetesebbekké vált a külsejük. Tehát ha szörnyekkel hadakozom, az nem olyan rossz. Holott eredetileg nem volt bennük támadó szándék, sőt, mintha őket is váratlanul érte volna a zaklatásom. Az egyikük morgolódott is emiatt (hagyj már békén!). Ugyanakkor én magam elégedettséget is éreztem, mert más félelmetes helyzetekben inkább menekülni szoktam, nem harcolni. Most én voltam az aktív fő, talán túlságosan is.

Az jutott az eszembe , hogy tulajdonképpen ez természetes , hogy minden helyzetet önmagunknak teremtünk , hiszen ha csak kilépek az utcára , már ezernyi lehetőségnek helyzetnek adok vele esélyt . Ez az álmokban is igaz lehet .
Amúgy meg szerettem volna kérdezni , hogy utólag nem éreztél lelkiismeret furdalást , vagy valami egyéb érzést ?
Visszaemlékszem egyik álmomban volt egy kis cigánygyerek aki az utcán sétálva nem hagyott békén és megdobált valamilyen sárgombócokkal . Egy ideig tűrtem , de aztán annyira felbosszantott , hogy elkaptam és megfürdettem egy sártócsában . Később miután felébredtem lelkiismeret furim volt , hogy helytelenül viselkedtem . Ha már álom megoldhattam volna a helyzetet sokkal normálisabb eszközökkel is . Szóval van ilyen , hogy az ember utólag megbánja .
Te hogy vezetted le ezt magadban , volt rád akár milyen hatással önmagad cselekedete ?

Vendég Vas. 14 Dec. - 13:10

fortis írta:Amúgy meg szerettem volna kérdezni , hogy utólag nem éreztél lelkiismeret furdalást , vagy valami egyéb érzést ?

Még közben is éreztem, mégsem álltam le. Bánom is a dolgot mert azonkívül hogy nem értettünk egyet egy kérdésben nem tett velem semmi rosszat. Az volt a baj, hogy nem tudtam elfogadni az ellenkezését. Mindenáron ki akartam állni az igazamért, még ha erőszakot is kell alkalmaznom. És ez nem helyes. Az álmokban hajlamos vagyok engedni az indulataimnak, kisebbek a gátlásaim. Lehet így vezetem le, hogy a valóságban visszatartom a feszültséget és ha lehet kerülöm a konfliktusokat.

Áprilia Vas. 14 Dec. - 15:10

fortis Vas. 14 Dec. - 16:17

Etoile írta:
fortis írta:Amúgy meg szerettem volna kérdezni , hogy utólag nem éreztél lelkiismeret furdalást , vagy valami egyéb érzést ?

Még közben is éreztem, mégsem álltam le. Bánom is a dolgot mert azonkívül hogy nem értettünk egyet egy kérdésben nem tett velem semmi rosszat. Az volt a baj, hogy nem tudtam elfogadni az ellenkezését. Mindenáron ki akartam állni az igazamért, még ha erőszakot is kell alkalmaznom. És ez nem helyes. Az álmokban hajlamos vagyok engedni az indulataimnak, kisebbek a gátlásaim. Lehet így vezetem le, hogy a valóságban visszatartom a feszültséget és ha lehet kerülöm a konfliktusokat.

Szóval ha lelkiismeret furdalásod volt , akkor az sem lehetetlen , hogy az álomvilág arra akarna ösztönözni , hogy légy tudatosabb és kerüld az erőszakot , hisz ott hajlamos vagy jobban elengedni magadat az elmondottak alapján .
Néhány álmomban velem is előfordul t , hogy erőszakos voltam , de ezek az álmok nem hoztak ébren lelkiismeret furdalást , viszont vannak egyes álmok , amik pont arra tanítanának , hogy találjam meg a helyes utat , egy tudatosabb megoldást a problémás esetre és ha ez nem sikerül , na akkor jöhet a lelkiismeret furdalás .
Ezért lenne fontos , hogy mit érezhettél utólag ébrenléti állapotodban , mert ez meghatározhatja az álombéli élményedben hogy helyes volt e álmodban amit tettél .
Hmm Tudatosan elkerülni valamit és nem belemenni egy kellemetlen játszmába nagyobb tudatossági szint elérésére utalhat . Nos itt viszont te voltál a kezdeményező , bizonyára szabadjára engedhetted az indulataidat , , ellenben az utó hatás érzékeltette veled , hogy ennek most nem lett volna itt az ideje ebben az álomban .

Áprilia Vas. 14 Dec. - 17:03

fortis Vas. 14 Dec. - 17:28

Áprilia írta:
Áprilia írta:Szerintem pont arra akarnak az ilyen álmaid megtanítani, hogy az itteni világban is bátrabban állj ki magadért.

...és álomban lehet gyakorolni, megtanulni. Itt meg alkalmazni, amit ott begyakoroltál, megtanultál.
Lehet, hogy erre ment ki a játék. Harcosoknál előfordul, hogy álomban kell megtanulniuk azt, amit itt alkalmazni kell.

Igen , jelentheti ezt is . yes

Bár ez a lelkifurdalás nekem nem smakkol .

Áprilia Vas. 14 Dec. - 19:25

Vendég Kedd 16 Dec. - 11:25

Egy apró kis tapasztalat, de bizonyítja, hogy a látáson kívül a többi érzékszervünk is tökéletesen működik álomban:

Valami ízesített tea vagy üdítőfélét kortyolgattam nagy élvezettel. Nagyon finom volt, felfrissültem tőle. Rendesen éreztem az ízt, tényleg ugyanolyan valósnak tűnt mint ébren.

fortis Kedd 16 Dec. - 16:27

Etoile írta:Egy apró kis tapasztalat, de bizonyítja, hogy a látáson kívül a többi érzékszervünk is tökéletesen működik álomban:

Valami ízesített tea vagy üdítőfélét kortyolgattam nagy élvezettel. Nagyon finom volt, felfrissültem tőle. Rendesen éreztem az ízt, tényleg ugyanolyan valósnak tűnt mint ébren.

Ez így igaz , amikor álmomban süteményt majszolgattam , nekem nagyon fonom volt . Very Happy

Vendég Pént. 26 Dec. - 14:15

Álomban minden lehetséges, viszont könnyebb a már meglévő dolgokat átalakítani, mintsem újakat létrehozni. Az evolúció is így működik, nem teremt, hanem egymásra épít. Az új formák a régiek üledékének összessége. Az agyunk is tulajdonképpen tökéletesített hüllőagy.

Szóval mikor ráösszpontosítom a figyelmem az álom egy elemére, azonnal kapcsolat alakul ki közöttünk (megremeg) és készen áll a változásra. Az álom mint anyag, a gondolat mint közvetítő, a tudat mint formatervező. Félelmetes hogy milyen mértékű az azonnaliság. Elképzelem mit akarok és máris beindul a reakció. A dolog pedig oda-vissza is működik, könnyen vissza lehet térni a kiindulási pontra.

Más a helyzet a repüléssel. Amíg a teremtés/átalakítás nagy figyelmet igényel, addig itt az elengedettség a célratörő. Minél tudatosabban vagyok benne jelen, annál nehezebb az irányítás, leesek vagy egyáltalán nem megy. Ha viszont nem törődök különösebben vele, ha száműzöm a válaszokat akaró kutató elmét és élvezem a pillanatot, minden könnyűvé, természetessé válik.

A Segítő: kérdéses helyzetekben mindig megmondja mit tegyek. Váratlanul csendül fel, nem tudom megkülönböztetni saját belső hangomtól. Magasabb rendű ÉNtudat vagy valami idegen entitás? Inkább az első.

Megfigyeltem némi ellenállást, mikor olyat akarok tenni, aminek nincs logikus alapja. Az elmének mindig magyarázatra van szüksége. Példa: egy templomban ültem és hiányoltam az orgonazenét. Az előttem lévő padon ott volt mindkét kezem árnyékszerű lenyomata. Rátenyereltem és az akaratom közvetítőjének használva elképzeltem ahogy az álom anyaga hangokat generál. Az elmém lázadozni próbált, orgona, billentyűzet és sípok nélkül hogyan keletkezhetne hang? Az árnyékkezek is megpróbáltak kicsúszni a tenyereim alól, de nem hagytam magam eltántorítani és erősen koncentrálva hamarosan felcsendült körülöttem a zene. Kimerülten és elégedetten dőltem hátra és élveztem a semmiből jövő előadást.

fortis Vas. 28 Dec. - 16:48

Etoile írta:
1 -Szóval mikor ráösszpontosítom a figyelmem az álom egy elemére, azonnal kapcsolat alakul ki közöttünk (megremeg) és készen áll a változásra. Az álom mint anyag, a gondolat mint közvetítő, a tudat mint formatervező. Félelmetes hogy milyen mértékű az azonnaliság. Elképzelem mit akarok és máris beindul a reakció. A dolog pedig oda-vissza is működik, könnyen vissza lehet térni a kiindulási pontra.

2 -Más a helyzet a repüléssel. Amíg a teremtés/átalakítás nagy figyelmet igényel, addig itt az elengedettség a célratörő. Minél tudatosabban vagyok benne jelen, annál nehezebb az irányítás, leesek vagy egyáltalán nem megy. Ha viszont nem törődök különösebben vele, ha száműzöm a válaszokat akaró kutató elmét és élvezem a pillanatot, minden könnyűvé, természetessé válik.

3 -A Segítő: kérdéses helyzetekben mindig megmondja mit tegyek. Váratlanul csendül fel, nem tudom megkülönböztetni saját belső hangomtól. Magasabb rendű ÉNtudat vagy valami idegen entitás? Inkább az első.

4 - Megfigyeltem némi ellenállást, mikor olyat akarok tenni, aminek nincs logikus alapja. Az elmének mindig magyarázatra van szüksége. Példa: egy templomban ültem és hiányoltam az orgonazenét. Az előttem lévő padon ott volt mindkét kezem árnyékszerű lenyomata. Rátenyereltem és az akaratom közvetítőjének használva elképzeltem ahogy az álom anyaga hangokat generál. Az elmém lázadozni próbált, orgona, billentyűzet és sípok nélkül hogyan keletkezhetne hang? Az árnyékkezek is megpróbáltak kicsúszni a tenyereim alól, de nem hagytam magam eltántorítani és erősen koncentrálva hamarosan felcsendült körülöttem a zene. Kimerülten és elégedetten dőltem hátra és élveztem a semmiből jövő előadást.

1 - Ez főleg tudatos álom állapotban érvényesül igazán , hisz ott az álmodó maga a teremtő .
2 - Nálam ez pont fordítva működik . Ha tudatosabb vagyok egy álomban , akkor sokkal könnyebben irányíthatom a repülést és a kontrollálással nincsenek gondjai, . Tehát ha repüléni akarok , akkor repülök . Kevésbé vagy nem tudatos állapotban ez képlékeny , hol szükségeltetik bele némi erőfeszítés , hol meg egyáltalán nem sikerül . Ennek oka szerintem a belénk nevelt ideák , amik azt sugallhatják , hogy az ember nem tud repülni .
3 - A segítő hangja szerintem tőled magadtól származhat .
Ezt abból gondolnám , hogy hangot hallottam , néha álmomban néha ébrenlétben , de én megvoltam győződve arról , hogy a hang nem tőlem származó , tőlem független . Bizonyítani nem lehet , de valahogy érzi tudja ezt az ember .
4 - Ez nagyon aranyos volt . Nem tudom hogy működik , de én magam is komponáltam már zenét , méghozzá olyasféle szimfonikusat , nem tudom hogy csináltam de mindig gyönyörű volt . Ja igen és persze zenekar nélkül . Very Happy

fortis Hétf. 29 Dec. - 8:05

Áprilia és Etoil néhány hozzászólását amik a saját tudatos álmaimhoz tartoztak áthelyeztem innen a saját topikomba , hogy ne legyen kavarodás . Tulajdonképpen köszi Áprilia , hogy felhívtad rá a figyelmemet , mert ez így valóban nem volt a legjobb ötlet ahogy csináltam !

Áprilia Hétf. 29 Dec. - 9:59

Vendég Hétf. 29 Dec. - 10:04

Ennek a fának nem itt kéne lennie, hiba volt átültetni, most útban van, nehéz mellette elmenni autóval. Nekiálltam kiásni a kb. 3 méteres fenyőt, majd húzni kezdtem fel a kertbe az előző helyére. Mire megérkeztem vele, teljesen kifáradtam. Abba is kellett hagynom a munkát, mert a gyengeség és az álmosság elvette minden erőm. Ezután egy másik álomba kerültem ahol egy régi lemezlejátszón régi slágereket hallgattam, ez egészen magamhoz térített, annyira, hogy eszembe jutott a fenyő. Nagyon kíváncsi lettem, vajon még mindig ott van ahol hagytam? Visszatértem és megkönnyebbülve láttam hogy igen. Elültettem. Reméltem nem nagyon sínylette meg a mozgatást, a gyökérzete rendben lévőnek tűnt.

1. álomban is lehetsz álmos és fáradt

2. emlékezhetsz korábbi álomcselekedeteidre

3. zenét hallgatva szórakozhatsz (a zene eredete nem mindig tisztázott, valamiképp te magad is lehetsz a szerző még ha nem is értesz hozzá, lásd az előző álmom templomorgona zenéjét)

fortis Hétf. 29 Dec. - 14:09

Etoile írta:Ennek a fának nem itt kéne lennie, hiba volt átültetni, most útban van, nehéz mellette elmenni autóval. Nekiálltam kiásni a kb. 3 méteres fenyőt, majd húzni kezdtem fel a kertbe az előző helyére. Mire megérkeztem vele, teljesen kifáradtam. Abba is kellett hagynom a munkát, mert a gyengeség és az álmosság elvette minden erőm. Ezután egy másik álomba kerültem ahol egy régi lemezlejátszón régi slágereket hallgattam, ez egészen magamhoz térített, annyira, hogy eszembe jutott a fenyő. Nagyon kíváncsi lettem, vajon még mindig ott van ahol hagytam? Visszatértem és megkönnyebbülve láttam hogy igen. Elültettem. Reméltem nem nagyon sínylette meg a mozgatást, a gyökérzete rendben lévőnek tűnt.

1. álomban is lehetsz álmos és fáradt

2. emlékezhetsz korábbi álomcselekedeteidre

3. zenét hallgatva szórakozhatsz (a zene eredete nem mindig tisztázott, valamiképp te magad is lehetsz a szerző még ha nem is értesz hozzá, lásd az előző álmom templomorgona zenéjét)

Jó lenne tudni , hogy amikor eszedbe jutott a fenyő , akkor hogyan tértél vissza ? Egyszerűen kimentél az udvarra , vagy álmot váltottál , és visszatért az eredeti helyszín ? Ha álom váltásokról lenne szó , akkor ez jó példa arra , hogy a gyűjtőpont hogyan mutatkozik meg bizonyos helyzeteiben . Egy picike apró eltolódás és már ott is vagy , ahol előzőleg voltál .

1 / " Álmodban is lehetsz álmos és fáradt . " Igen , szóval ezt megerősíthetem . Régebben többször előfordult , hogy álmomban annyira elálmosodtam , hogy le kellett feküdnöm aludni , mondjuk elég fura helyzet volt abból a szempontból , hogy ahogy ott elaludtam , úgy ébredtem fel ebben a világunkban . Általában ez volt a jellemző . Megesett , hogy egy másik álomban ébredtem fel , de ez volt a ritkább eset és nem az előző . előző sokkal .
2 / Igen , ezt is megerősíthetem . Sokszor visszaemlékezhetünk előző álom eseményeinkre épp úgy , ahogy akár az e világi történéseinkre . .
3 / Ezt is megerősíthetem . Sőt mint tudjuk ízlelhetünk is , szagolhatunk is , fázhatunk is és lehet melegünk is .

Áprilia Hétf. 29 Dec. - 15:41

Vendég Hétf. 29 Dec. - 21:22

fortis írta:Jó lenne tudni , hogy amikor eszedbe jutott a fenyő , akkor hogyan tértél vissza ? Egyszerűen kimentél az udvarra , vagy álmot váltottál , és visszatért az eredeti helyszín ? Ha álom váltásokról lenne szó , akkor ez jó példa arra , hogy a gyűjtőpont hogyan mutatkozik meg bizonyos helyzeteiben . Egy picike apró eltolódás és már ott is vagy , ahol előzőleg voltál .

Csak hirtelen eszembe jutott a fenyő és már ott is voltam. Olyan teleportálás jellege volt.

fortis Kedd 30 Dec. - 8:26

Etoile írta:

Csak hirtelen eszembe jutott a fenyő és már ott is voltam. Olyan teleportálás jellege volt.

Az asztrális tapasztalatoknál egy gondolat egy emlék egy érzés képes lehet elrepíteni az embert . Azért kérdeztem hogy mi módon jutottál vissza , mert ez arra utalhat , hogy a környezet egy másik helyen lehetett . Azaz ha a gyűjtőpontot tekintem alapul annak helyzetének változnia kellett . Ebből következtethetünk arra , hogy ha vissza jutottál és ugyan arra a helyre , és a világ nem változott , akkor azt a helyet az észleléseddel eléggé kimerevíthetted . Mondhatni lehorgonyoztad a környezetet .
Fura ez amikor az ember álmában képes ugyan arra a helyre visszaugrani . No és akkor képzeljük el a sorozatos álmot amikor az ember mindig ugyan oda jut vissza . Én ezt jó dolognak tartom a megfigyelés szempontjából minden képen . A lehetőség kicsit emlékezetet arra , amikor az ember felépít magának egy világot , ahová visszajárhat . Lehet ez most távol volt még ettől , de ezt juttatta az eszembe . Nem könnyű szándékozni ugyan azt a környezetet álomváltások során .

Vendég Szer. 31 Dec. - 7:59

Kabócák

Lejövök a kertből és a kapu tövében, félig a sárban meglátok két kis kabócát. Ez egy játék, nem biztos hogy ismeritek. Két részből áll: felül egy hüvelykujjszerű, öblösen kialakított ívelt fémlap, alul egy acél nyelvecske. Érdekes, kattogó hangokat lehet vele kiadni. Leguggolok hozzájuk és úgy ahogy letisztogatom őket. Érintésre hidegek, felszínük enyhén érdes. Kipróbálom, mindkettő másképp szól. Az egyik magas, a másik mély hangot ad ki.

Közben ránézek a kezemre és ettől eszembe jut, hogy talán álmodom. Nagyon izgatott leszek, tényleg, mi van ha igaz? De a lelkesedésem hamar alábbhagy, mert minden annyira életszerű hogy igazából nincs okom kételkedni. Még az idő is. A nap ragyogóan süt, kellemes meleg van, igaz szilveszterkor ez kicsit furcsa, de pár napja is milyen tavaszi meleg volt. Az időjárás mostanában teljesen meghülyült. Kicsit csalódott vagyok, pedig először álomnak tűnt. Na mindegy, felkapom a kabócákat és azon kezdek morfondírozni, hova is tehetném őket.

Koszosan nem akarom bevinni a házba, így az ablak párkányára helyezem őket. Előtte még megkocogtatom hogy kijöjjön belőlük a föld. Ekkor átvillan rajtam a gondolat, hogy makacsságom okán még akkor is hullana belőle föld ha már nem volna benne. Hát igen, állapítom meg, én már csak olyan vagyok, hogy minden engedelmeskedik az akaratomnak. Erre a föld még jobban kezd szitálni... Feltámad a szél. Az ajtó mellett van egy kerti asztal, rajta viaszosvászon terítővel. A szél majdnem lefújja, ránézek ettől mintha valaki rátenyerelt volna a közepére, szorosan az asztalra tapad, csak a szélei ugrándoznak természetellenes mozdulatokkal. Belépek az ajtón, felébredek.

fortis Szer. 31 Dec. - 10:11

De jó kis álom volt és olyan szépen leírtad , hogy minden részletét és mozzanatát láthattam . A viaszos vásznat az asztalon olyasféle kékes zöldes árnyalatúnak , kicsit kopott már , de a célnak megfelel , Az asztal kör alakú , a bejárati ajtó barnás vagy fenyő színű , meg ilyesmik . ( Persze a saját elképzeléseim nyomán , mert lehetnek egészen más jellegűek is , de én ilyennek láttam )
Kár , hogy nem győzted meg magad hogy valóban álmodsz , én azt mondanám neked , hogy ne csak a kéznézés legyen az ami erre ráébreszthetne , hanem tégy ilyenkor egy tesztet , erre a legalkalmasabb a repülés lenne . Ugorj fel és mond ki , hogy repülni akarsz . öröm

Ilyenkor jönnek a meglepetések .

Ajánlott tartalom