Álommal kapcsolatos tapasztalatok

A viaszosvászon fordítva volt az asztalon (vajon miért?), a színét eltaláltad és a többi is stimmel. Az volt a baj, hogy nem vettem igazán komolyan a lehetőséget hogy talán álmodom. Megelégedtem egy szimpla körülnézéssel és minden normálisnak tűnt és valósnak, a nap melegen sütött, a kezemben éreztem a kabócákat, mellettem a kerti pad, a szél, stb. Az ilyen álmok nagyon megtévesztőek tudnak lenni, nehéz ellentmondást felfedezni.

Etoile írta:A viaszosvászon fordítva volt az asztalon (vajon miért?), a színét eltaláltad és a többi is stimmel. Az volt a baj, hogy nem vettem igazán komolyan a lehetőséget hogy talán álmodom. Megelégedtem egy szimpla körülnézéssel és minden normálisnak tűnt és valósnak, a nap melegen sütött, a kezemben éreztem a kabócákat, mellettem a kerti pad, a szél, stb. Az ilyen álmok nagyon megtévesztőek tudnak lenni, nehéz ellentmondást felfedezni.

Valóság teszteljél . Az ugrás és a repülés a legjobb szerintem .  A kezeden sem volt semmi különös ?

fortis írta:Valóság teszteljél . Az ugrás és a repülés a legjobb szerintem .  A kezeden sem volt semmi különös ?

Végül is álomban csak azt tesszük amit ébren is, szóval napközben kell több és alaposabb valóságtesztet csinálnom, de őszintén szólva kicsit mindig hülyén érzem magam ilyenkor, mikor tudom hogy nem álmodom. A túlzott magabiztosság se jó. Nem, a kezemen nem volt semmi különös.

Áprilia írta:A tudatos álmodásnak csak a szórakozást szolgálja az a része, hogy ott teremteni lehet az elvárásainknak megfelelően. De aki komolyabbra akarja használni a tudatos álmodást, az mást keres bennük.

Én úgy vagyok vele, hogy megpróbálok szórakozva tanulni.

Etoile írta:

fortis írta:Valóság teszteljél . Az ugrás és a repülés a legjobb szerintem .  A kezeden sem volt semmi különös ?

Végül is álomban csak azt tesszük amit ébren is, szóval napközben kell több és alaposabb valóságtesztet csinálnom, de őszintén szólva kicsit mindig hülyén érzem magam ilyenkor, mikor tudom hogy nem álmodom. A túlzott magabiztosság se jó. Nem, a kezemen nem volt semmi különös.

Azt hiszem erre most illik a mottó az aláírásomból .
'A szándék nem gondolat, nem tárgy és nem kívánság. A szántszándék az, ami győzelemre visz, amikor a gondolataid azt súgják, vesztettél. "
- Szóval csinálj  csak nyugodtan  hülyét  magadból , nem számít ha azt hiszed ez őrültség .

Szórakozva tanulni , meg ilyesmik .
Ööö szóval ehhez nekem is lenne  gondolatom . Szóval az sem jó , ha hagyjuk folyni az álmot a maga útján , mert akkor elveszítjük a lényeget .  Az sem jó , ha az akaratunkat akarjuk  kifejezésre juttatni , mert bár jó dolog a teremtés és szükséges is és ezt meg is kell tudnunk tanulni , de aztán ezt be kell fejezni  . Nem is tudom , hogy igazán a lényeg hol kezdődik , de valahol  ebből a világból kellene , hogy kiinduljon , mert bizonyítást csak innen nyerhet .  Azt hiszem ez a mondanivaló így még hiányos , de gondolkodom még rajta , hogyan lehetne normálisan kifejezni .

Áprilia írta:Fentebb arra céloztam, hogy Castaneda már mindent leírt. Mi nemigen fogunk tudni mit hozzátenni.

Az a baj , hogy mindent leírt , de hiányosan . Legalábbis véleményem szerint  sok még a sötét folt . Másra meg nem igazán hagyatkozhatunk csak a saját tapasztalatainkra .  Annál is inkább , mivel mögötte ott állt egy nagual , mögöttünk meg csak ezek a hiányos dokumentumok .
Ez nem jelenti azt , hogy az olvasottak ne lennének nagyon fontos információk , mert igen is , hogy azok . A lényeg fő vonalai előttünk vannak , de az apró szálak  , hmm nos  volna min magunknak is ezen mit dolgoznunk .

Áprilia írta:
A fentiekkel arra céloztam, hogy a teremtgetés helyett a valós elemek felkutatására kell törekedni.

Kezdjük az Új évet azzal , hogy ezzel tökéletesen egyetértek .

Két ÉN (részlet egy álomeposzból)

Az egyik ÉN: remegtem, féltem, forró könnyeim végigfolytak arcomon, karjaimmal hátulról átöleltem őt, arcomat a hátának szorítottam és arra kértem zokogva, védjen meg a démonoktól.

A másik ÉN: megváltoztam, démon vagyok/voltam, akit a szerelem emberré tett. Külsőm is követte belső változásomat: bár testem nem anyagból hanem fényes energiahalmazokból épül fel, de megtudom annyira szilárdítani hogy a szemet és a kezet becsapva igazinak hasson és ő, kit úgy szeretek, biztonságban érezhesse magát mellettem. Hogy tapad hozzám! Ujjai a hasamon összekapcsolódnak. Megnyugtatón megpaskolom a kezét. Itt vagyok, ne félj...
Karjaimat széttárom a felénk közelítő vörös kísértetnek megálljt parancsolok: "Elég volt! Ő a védelmem alatt áll, ne kínozzátok tovább az embereket!" Támadónk farkasszemet néz velem, majd kis idő múlva meghunyászkodva eloldalog.

megj: A két ÉN annyira szorosan összetapad, hogy egynek tekintendő és ez kétfajta tudati minőséget képvisel.

Etoile írta:Két ÉN (részlet egy álomeposzból)

Várjál csak .
- Egyik Én védelmet keres és fél .
- Másik én védelmez
- A másik én szerelmes és ezért emberi formát ölt .
- Az első én a másodiknál keresi a védelmet .
- A másik én az elsőbe szerelmes akit védelmez .

A megjegyzésedből pedig arra következtetnék , hogy bár énekről lenne szó , végül is az összetapadás  testi jellegű  , ami két tudati jelleget képvisel .

Elsősorban jó lenne , ha megerősítenéd , hogy helyes e  az értelmezésem , másod sorban pedig azt mondanám , ez nekem olyannak tűnik , mint mikor egy olyan összekapcsolódásról lenne szó , amikor a Jin és a Jang egybe olvadna . Így lennél teljessé .

fortis írta:- Egyik Én védelmet keres és fél .
- Másik én védelmez
- A másik én szerelmes és ezért emberi formát ölt .
- Az első én a másodiknál keresi a védelmet .
- A másik én az elsőbe szerelmes akit védelmez .

Ez így korrekt. Nem is tudom melyik valódibb. Hol egyik, hol másik voltam. A heves érzéseimet én szerelemként fordítottam le és a kerettörténet is ezt erősíti meg (ezt túl hosszú lenne leírni, csaknem egész éjszaka tartott az álom, csak annyit hogy egy ősi kastélyban voltunk, ahová azért csalták be az embereket, hogy gonosz szellemek prédái legyenek és én is egy voltam ezen démonok közül). A szerelem mindkét félnél megvolt, de a gyáva ÉN-nél elnyomta a rettegés: "Kérlek védj meg!" - kérleltem szó szerint a másikat.

Mindenesetre nagyon érdekes egy álom lehetett . 
Jó lenne tisztába jönni azzal , hogy vajon melyik részed lehetett az amelyik az egyik , illetve a másik formában képeződhetett le .

Áprilia írta:Hát, ha már álomban tudod, hogy megy ez, majd itt is tudni fogod előbb-utóbb, hajrá!

Igazából nem tudom hogy megy ez, minden nagyon spontán és nem állítom hogy ebben az álomrészletben az energiatestemben lettem volna, illetve kapaszkodtam bele. Szeretem a szimbolikát és a pszichológiai magyarázatokat, ez nem cinizmus, csak közelebb áll hozzám az ilyen értelmezés mint a Castaneda féle. Jobban passzol a gondolkodásomhoz. Hehe... persze az is lehet túl sokat gondolkozom.

Etoile írta:Külsőm is követte belső változásomat: bár testem nem anyagból hanem fényes energiahalmazokból épül fel, de megtudom annyira szilárdítani hogy a szemet és a kezet becsapva igazinak hasson

Így ezt olvasván valóban spontánnak tűnik , de aztán mintha mégis benne lett volna a kezed , hogy olyan formává válj amit képes lehettél elérni .
Mondjuk az igazság az , hogy álmomban amikor valamilyen alakot akartam magam is ölteni , ezek rendszerint spontán jelenségek voltak amik maguktól alakultak olyanná amivé lettem .

A pókká változott leány

Mint a Két ÉN álmomban itt is volt egy gyenge, esetlen és egy erős, védelmező típusú karakter. A védelmező ismét szerelmes volt, a sírós megint nála talál menedéket (lehajolok hozzá, átölelem és eddigi néma szenvedése könnyekbe csap át)

Felfeküdtünk mindketten egy óriási tengelyre, mely egy mély szakadék fölé nyúlt ki. Egy óriási jobb kéz a tengelyhez kapcsolt kart megragadva forgatni kezdett minket (a kéz vízszerű volt). Ugyanabban a pózban feküdtünk, mint amiben aludtam. Forgás közben hirtelen külső nézetbe váltottam át és egy pillanatra felvillant, hogy valójában az akaratommal irányítom a mozgást (ekkor a kéz eltűnt). Lenéztem, nagyon szédülni kezdtem, elvesztettem az eszméletemet.

Mikor újra magamhoz tértem, a sírós pókká változott. Nagyon jól érezte magát az új bőrében, depressziója teljesen eltűnt. Számomra a helyzet meglehetősen bizarr volt, nem értettem a dolgot és félni kezdtem hogy véletlenül rá találok lépni. A pók elindult hogy ajándékot hozzon nekem.

Már jó ideje várakoztam és a pók még nem tért vissza. Keresni kezdtem. Négykézláb kotorásztam a fűben és közben mindenféle rovar akadt a kezembe. Az egyiket felemeltem, ott gubbasztott nagy kényelmesen a bal mutatóujjamon. A kezem fehéres színezetű volt, aranyló aurával (általános tapasztalat). Kérdezgettem a bogarat, ő e az akit keresek, mert nem emlékeztem biztosan, hogy pókká vagy kis bogárrá változott-e.

Telepatikusan kellene próbálkoznom? "Te vagy az?" - sugalltam felé, de így se felelt, helyette felemelte kitinpáncélja alól a szárnyait és elegánsan elrepült. Nagyon csalódott voltam, lehet örökre elvesztettem? Hamarosan felébredtem, de még ébren továbbgondoltam a történéseket és visszaaludva úgy folytatódott ahogy elképzeltem.

Nagyon fura egy álom . Nem tudom észrevetted e már , hogy  ha veszélyeztetve érzed magad , ( rám is jellemző néha ) akkor a testeden kívülre helyezed magadat ? Ez olyasféle menekülés szerintem , mert ha kívül vagy , akkor csak szemléled és nem átérzed a veled történő dolgokat .  
A bogárrá válás sem rossz dolog , az ember jobban tud kapaszkodni , meg ha leesne sem ütné meg magát 
Mindenesetre elég különös ez a dupla  én forma , mintha a hétköznapi az lenne , hogy a kettő egybe kellene , hogy legyen  , nálad ez meg egyre jobban elszeparálódik , bár a kötődés  az tagadhatatlan .
Ebben az álomban úgy tűnik , mintha tudat alatt félnél , hogy az egyik a sírósabb részed elveszítenéd , mondjuk nem vagyok vele tisztában , hogy ez lehetséges volna  ?  Elképzelhető , hogy egyensúly van  ezt is tükrözheti még a két forma , mert mint tudjuk , szellemben elmében , vagy gondolkodásban vannak olyanok , akik vagy az egyik , vagy a másik oldalra csúsznak . Ilyen jellegűek lehetnek a mentális zavarok .
Figyi ahogy ezt leírtam , nem lehet , hogy tartasz néha ettől , hogy a tapasztalataid nehogy ilyen irányba sodorjanak ? 
Mindenesetre az ilyen jellegű álmok jó kis bepillantást nyújthatnak az én rejtelmeibe , pláne ha higgadt maradsz . Én úgy látom elég higgadt vagy  és még azt sem tartanám kizártnak , hogy az ilyen jelenléti forma akár még a tudatosabb önismeretnek is az egyik velejárója volna . Ismerjük meg részeinket címszóval .

fortis írta:Minden esetre elég különös ez a dupla  én forma , mintha a hétköznapi az lenne , hogy a kettő egybe kellene , hogy legyen  , nálad ez meg egyre jobban elszeparálódik , bár a kötődés  az tagadhatatlan .

Nem tudok lelki válságról, bár az álom szerint mintha kezdenék szétesni. Igen, a kötődés megvan, nem szívesen hagynám magára a sírósat, nélkülem elveszne, de lehet épp ez lenne a cél, az elengedés.

Ismét védelmező voltam és akkor már megpróbálom rendszerbe foglalni az eddigieket:

1. álom
Az egyik felem teljesen tehetetlen és ő maga kéri a segítséget (hátulról átölel)

2. álom
A védelmező kérés nélkül is a segítségére siet (elölről öleli át), a védelmezett nem tehetetlen, csak passzív

3. álom
A védelmezett nem szorul védelemre, harcias és agresszív a támadókkal szemben, a védelmező azonban ott van mellette és felajánlja (mint lehetőség, nem kötelező) segítségét (oldalról öleli át)

Összegezve: mint megfigyelhető a védelmezett fejlődik és az ölelkezési irány is változik. A harmadik álomban továbbá emlékeztem az előző kettőre, mintha ébren lennék elmerengtem rajtuk. Érdekes volt még hogy miközben a karjaimban tartottam, az teljesen valósághű volt, éreztem szíve dobogását, a kezem alatt vállcsontját, izmai puhaságát. Mindhárom esetben szerelmes vagyok.

Azon gondolkodom , hogy a támadók miért csak a védelemre szorulót támadják , aki látszatra úgy tűnik egyre erősebbé és agresszívabbá válik ? Olyannak tűnik számomra , mintha ez egy cél lenne , hogy a gyengéd ilyenné váljon . Jó ez vajon a számotokra ? Ez valóban fejlődési irány ?
Úgy tűnik , hogy a gyengédsége egy idő után teljesen felszívódik . Ha felszívódik mi marad utána ?
Még megkérdezném , te hogy érzed , a védelmező is agresszív e  a támadókkal szemben , vagy másképpen oldja meg a védelmezés irányát ?

Ezekkel a kérdésekkel nem akarnék arra utalni , hogy ez jó e vagy rossz e , csak arra , hogy te hogy érzed , hová vezet ez az egész , mi lesz ennek a következménye ?

fortis írta:Még megkérdezném , te hogy érzed , a védelmező is agresszív e  a támadókkal szemben , vagy másképpen oldja meg a védelmezés irányát ?

Ezekkel a kérdésekkel nem akarnék arra utalni , hogy ez jó e vagy rossz e , csak arra , hogy te hogy érzed , hová vezet ez az egész , mi lesz ennek a következménye ?

A védelmező egyáltalán nem agresszív, ő csak aggódik, félti a másikat, puszta jelenlétével növeli a védelmezett magabiztosságát, ezért tud az végül szembeszállni az ellenséges környezettel. Én úgy érzem a 3. esetben mivel oldalról öleltem át, az jelenthet egy partneri viszonyt, mert most már erős, és megáll a saját lábán. A következményt nem tudom, talán a szerepek felcserélődnek...?

Etoile írta:
A védelmező egyáltalán nem agresszív, ő csak aggódik, félti a másikat, puszta jelenlétével növeli a védelmezett magabiztosságát, ezért tud az végül szembeszállni az ellenséges környezettel. Én úgy érzem a 3. esetben mivel oldalról öleltem át, az jelenthet egy partneri viszonyt, mert most már erős, és megáll a saját lábán. A következményt nem tudom, talán a szerepek felcserélődnek...?

Nem , a szerepek nem fognak felcserélődni . A védelmező marad az aki volt , de már nem lesz kit védelmeznie . Ez esetleg azzal is járhat , hogy a gyenge én aki agresszívvá válik egyedül maradhat .  Ha jobban belegondolsz az az erős kötődés ami a két félt eddig összekötötte lazulni látszik . Már nem elölről vagy hátulról van a kapaszkodás , hanem oldalról . Ez gyengülésnek tűnik a kapcsolatban .
Én az álmaim sokaságában megfigyeltem , hogy az álmok síkján rengeteg a kísértés . Az agresszió agressziót szül , ahogy a mondás is tartja , aki kardot ránt , kard által vész el .  Ez vonatkozik az emberre még ha védekezésként is válna azzá  . Magyarán nem különbözik az ember a másiktól aki bántani akar.
Itt álmokról és egyéb tapasztalatokról lenne szó , ahol mindig van más megoldás .  Én attól tartok Etoile , hogy az agresszív támadások ezt a feledet próbálnák erősíteni , ami nem lenne igazán hasznos , másik lehetőségként viszont  esetleg azt a tudást próbálnák kihozni belőled , ami agresszió nélkül hozhatná el a megoldást . Erre nagyon jó példa az a másik én akit védelmezőként mondottál .
Szóval az esély kettős , nem merném megállapítani , hogy hasznos e ez az út a fejlődés felé , de hát nem is vagyok benne biztos , hogy ami felé haladsz  , azt  tudatosan irányítanád .

Másfelől  Áprilia megközelítését sem szabad figyelmen kívül hagyni ,  érdemes fontolóra venni az energia test  és a tudatos éned közötti megközelítést .

Áprilia írta:Szerintem is jó az, ha a gyengeség megszűnik és kiáll magáért valaki az ellenséges környezetben.
Az itteni életedre is kihat ez a jellembeli változás?
Probálom az álombeli folyamatot Castanedával, az energiatesttel, a forma nélkülivé válással, az "uralt bolondság" képességének elsajátításával, a belső fejlődéssel is összekötni, de nem találom a szavakat.

Azt mondják Castaneda igen komoly harcot vívott a szervetlen lények világában , de ez a harc nem egy agresszív magatartásra utalt , hanem a szabadság iránti szeretete küzdött meg , hogy kiszabadíthassa a kék felderítőt .
Szóval én úgy gondolom , hogy jó dolgokat írsz Áprilia , de felül kell vizsgálni  az úgymond agresszív védekezés mivoltát , hogy miben is nyilvánulhat ez meg Etoilénél egyáltalán ?

Megemlíteném még egy Áprilia álltal használt módot a védekezés terén .
valaki rátört a szobában és ugye ahelyett , hogy hadakozott volna vele mit tett ? -Hát egér méretűvé varázsolta . így a támadóból nem lett más , csak egy kis mitugrálsz .
Fontos , hogy az ember használja a tudatát és nem elsősorban az erejét .