Álommal kapcsolatos tapasztalatok

Jó hogy hoztátok ezeket a dolgokat, köszönöm!

Áprilia írta:
Ez a tapasztalás nem áll ellentétben azzal, amit don Juan vagy don Carlos mondott az alakmásról, mivel a „harmadpéldány” valójában pusztán az álmodó test egy aspektusa, mely az álmodó azon képességével áll kapcsolatban, hogy képes egyszerre kívülről és belülről is érzékelni. Nézhetjük úgy a helyzetet, mintha egy filmet néznénk, vagy érzékelhetjük belülről, a film egyik szereplőjeként is.

Így már világosabb a dolog, de vajon mi a helyzet az úgynevezett asztráltesttel? Azt írják, hogy ez a fizikai test másolata, ahogy létezik egy másolat a világról is, de ez igazából nem valódi - tehát nem energialétrehozó - csak egyfajta lenyomat, mint ami a virágok után keletkezik amiket könyvben préselünk. Ha az asztrálvilág nem valódi akkor a test sem amiben mozgunk. Vagy akkor válik valódivá, mikor áthelyezzük bele a tudatunkat? Az energiatest önmagában csak halott energia lenne? A tudatunk a sofőr és benzin egyszemélyben...?

A 2-es pontban felvetett példáról az jutott eszembe , hogy akár honnan is nézzük , minden a valóságból indulhat ki , így maga az illúzió is a valóságnak kell , hogy legyen része , mert valóság nélkül illúzió sincs .

Na jó, erőt veszek magamon, és elmondom, mit gondolok erről.

Szerintem:
definíció: illúzió az, ami nem létezik
definíció2: valóság az, ami létezik


Az, ami nincs, nem lehet része semminek.
Következtetés: Az illúzió nem része semminek, tehát a valóságnak sem.

Azt mondod, hogy valóság nélkül nem létezik illúzió sem.
Szerintem a valósággal sem létezik az illúzió. Mert hogy attól illúzió, hogy nem létezik.

efi írta:

Na jó, erőt veszek magamon, és elmondom, mit gondolok erről.

Szerintem:
definíció: illúzió az, ami nem létezik
definíció2: valóság az, ami létezik


Az, ami nincs, nem lehet része semminek.
Következtetés: Az illúzió nem része semminek, tehát a valóságnak sem.

Azt mondod, hogy valóság nélkül nem létezik illúzió sem.
Szerintem a valósággal sem létezik az illúzió. Mert hogy attól illúzió, hogy nem létezik.

Igen!   

Én erre rácáfolnék .  Mi magunk vagyunk a valóság , és mi magunk teremtjük az álmainkat , ami ugye illúzió . Ha mi nem léteznénk , álmaink sem volnának . Ennyi .
A másik , azt mondod , hogy :  " Az, ami nincs, nem lehet része semminek. "
Ha jobban bele gondolsz magára a gondolatra is azt mondhatod , hogy nem létező valami , hiszen  nem lehet megfogni , megmérni ,  mégis van , mert mi akik létezők vagyunk hozzuk létre azokat tehát a gondolatok a mi részeink  , belőlünk származnak  . Az álmok illúziók és az álmok gondolatok . Most akkor hogy mondhatod azt , hogy  az illúzió egy nem létező dolog , mert ha ezt mondod akkor azt is mondhatnád , hogy az álmok sem léteznek . ami azt jelentené , hogy gondolatok sincsenek .

De mondhatnám azt is , hogy a semmi , a mindenből származó . A minden nélkül nem létezne a semmi , mert a semmit a minden alkotja .

Ügyes válasz!
Megadom magam.

efi írta:Ügyes válasz!
Megadom magam.

Egyszerűen csak másképpen vélekedünk ugyan arról Efi , azaz más nézőpontból , megközelítésből próbáljuk magyarázni . Ettől viszont a lényeg még nem változik , a valóság valóság marad , az illúzió pedig az aminek mondjuk .

efi írta:Ügyes válasz!
Megadom magam.

Jut eszembe , nem ilyennek ismerlek , de ugye nem azért mondod , mert úgy véled erről értekezni velem már reménytelen ?
Mondjuk ha úgy is gondolnád , igazad lenne .

fortis írta:

efi írta:Ügyes válasz!
Megadom magam.

Jut eszembe , nem ilyennek ismerlek , de ugye nem azért mondod , mert úgy véled erről értekezni velem már reménytelen  ?
Mondjuk ha úgy is gondolnád , igazad lenne .

Nem. Őszintén mondtam, hogy meggyőztél.

Nahát , akkor köszi mindkettőtöknek a megértést !

Az álmot most nem részletezem, csak a tapasztalatot magát:

A felismerés szinte letaglózott, olyan volt mintha valami nagy sebességgel rohant volna meg. Nem volt előzménye, se kéznézés, se valóságteszt, egyszerűen csak felismertem hogy álmodom. Hihetetlen érzés. Normál esetben féltudatosan vagy még úgy sem kóvályogsz, majd egyszer csak minden kitisztul. Tudod ki vagy, mi vagy és ami fontos: hol vagy. Komolyan éreztem, hogy valami megérint, hogy valami felém jön. Mintha energialöketet kaptam volna valakitől. És a világ amiben voltam extra valóságosnak tűnt.

Minden amit megérintettem szilárd volt, kézbe lehetett venni és minden oldalról körüljárni. A járműveket használni lehetett. Annyira valóságos volt, hogy a repülési próbálkozásaimból csak hosszú szökdelések lettek. Egyszerűen nem illett volna ebbe a világba egy repülő ember. A tárgyak viszont csak külsőleg voltak valóságosak. Nem volt tartalmuk, nem sugároztak energiát. Mégis a váza, ha nincs is benne víz, még lehet gyönyörű. Minden csak díszlet volt, de roppant élethű!

Áprilia írta:

Etoile írta:
A tárgyak viszont csak külsőleg voltak valóságosak. Nem volt tartalmuk, nem sugároztak energiát.

Ezek szerint csak fantázia elemek voltak? Ezt hogyan ellenőrizted le?

Éreztem. És nem tudom jobban elmondani. Minden a megtévesztésig igazinak tűnt, mégis valahogy a világ és benne a tárgyak halott volt. Furcsa volt megélni ezt a kettősséget.

De jó kis tapasztalat ! 
Képzeld Etoile , ha minden szilárdnak tűnt volna ahogyan írod , viszont megérinteni mégsem tudtad volna . Áthatolt volna rajta a kezed . 
Sokat gondolkodtam már el azon , hogy az ember amikor hasonló tapasztalatban van része , miért nem jönnek elő vajon azok a gondolatok ,amiket az ébrenléti állapotában már eleve eltervezne magában , pl , hogy gyakorolni fogja a látás gyakorlatát , hogy annak kapcsán fedezhesse fel egy álomban , hogy mi rendelkezik önálló energiával és mi az ami csak illúzió . 
De ezernyi más dolog is van amit mondjuk szeretne az ember kipróbálni , de egyszerűen nem jönnek a felszínre azok a gondolatok .

Mert azt a részét, amiben az emlékek vannak, az ágyban hagyta?

efi írta:Mert azt a részét, amiben az emlékek vannak, az ágyban hagyta?

Kiváncsi lennék  milyen gondolatokat írnátok ehhez a kérdéshez ?

Ha olyasmit látunk amit nem ismerünk, akkor az agyunk átalakítja valami ismertté:
Egy szép alkonyi tájat néztem, a narancsos, pirosas színek vibrálva keveredtek el a fák fekete lombjaival és ettől az egész olyan élőnek tűnt. Kételkedni kezdtem a látványban. Felvetődött bennem a kérdés, lehet-e ilyen csodás az alkony, mire a kép megváltozott és az ártalmatlan színekből falánk tűz lett, ami mindent felégetett ami az útjába került.

Az álom mindig engedelmeskedik az akaratnak!
A tudatosság nem feltétel, elég kívánni valamit és megtörténik. Például: Egy sötét csarnokba kerültem, zavart hogy nem látok semmit, ezért hangosan kimondtam: fényt akarok! Minden azonnal ragyogó fényárba borult.

Etoile írta:Az álom mindig engedelmeskedik az akaratnak!
A tudatosság nem feltétel, elég kívánni valamit és megtörténik. Például: Egy sötét csarnokba kerültem, zavart hogy nem látok semmit, ezért hangosan kimondtam: fényt akarok! Minden azonnal ragyogó fényárba borult.

Véleményem szerint ez inkább a tudatosabb szakaszokra lehet igaz . 
A rémálmokban történő eseményeket pl az ember legszívesebben azonnal megváltoztatná , sok esetben ez mégsem sikerül . 
Ott volt pl a " Lőj hasba " című tapasztalatom . Ötször ismétlődött meg ugyan az az álom , amikor hasba lőttek és meghaltam kezdődött minden elölről . Minden álmomban egyre tudatosabbá váltam abból a tekintetből , hogy kijátsszam az üldözőimet , de mindig túljártak az eszemen , hiába akartam megváltoztatni a tényállást .  Az ötödik alkalommal már nem szaladtam el , egyszerűen oda löktem nekik , hogy itt vagyok , lőjenek csak nyugodtan hasba . Ez vetett véget ennek a sorozatnak . 
Szóval azt hiszem mivel az ember ha nem tudatosan álmodó , amit megél valóságként éli meg . Ezért nehéz másképpen reagálni , vagyis oly módon ahogy említetted szerintem Etoile .
Magyarán ha sötétben vagy , nem fog eszedbe jutni , hogy kimond , fényt akarsz , esetleg csak akkor , ha ezzel a tudatos álmodással már elég sokat foglalkoztál ahhoz , hogy a valóságtesztekből leképeződvén ilyesmi már az egyszerűbb álmaidnál is a felszínre bukkanhassanak . Ez esetben igen valóban működik , de szerintem nem ez az elterjedt , és leginkább csak nálad történik így és a hozzád hasonlóakkal .

Etoile írta:Ha olyasmit látunk amit nem ismerünk, akkor az agyunk átalakítja valami ismertté:
Egy szép alkonyi tájat néztem, a narancsos, pirosas színek vibrálva keveredtek el a fák fekete lombjaival és ettől az egész olyan élőnek tűnt. Kételkedni kezdtem a látványban. Felvetődött bennem a kérdés, lehet-e ilyen csodás az alkony, mire a kép megváltozott és az ártalmatlan színekből falánk tűz lett, ami mindent felégetett ami az útjába került.

A videós oldalra betettem egy linket  a "  Mi a csudát tudunk a világról ? " címmel . 
Ebből idéznék egy részletet ami a bejegyzésedhez illene szerintem talán némi magyarázatként talán inkább csak elgondolkodtatóként , hogy értsük mi is történhetett .  

" Van egy nagyszerű történet, amit igaznak hiszek. Úgy mondják, hogy az amerikai indiánok, a Karib szigeteken látták Kolumbusz hajóit közeledni, ám gyakorlatilag egyáltalán nem láthatták azokat, mivel semmihez nem hasonlítottak, amit addig ők már láttak. Tehát nem láthatták azokat. Amikor Kolumbusz spanyol hadserege odaért a Karib Szigetekhez, az amerikai indiánok nem látták a hajókat, bár azok ott voltak a látóhatáron. Az ok, amiért nem látták a hajókat az volt, hogy ők nem tudták, agyukban, semmilyen információ nem létezett a nagy sebességű vitorlás hajók létezéséről. A Sámán nézte az óceánt és látta a hajók által keltett hullámokat, ám egyetlen hajót sem látott. Így hát feltette magában a kérdést, mi okozhatja az illető hatást. Tehát minden nap kiment és nézte a tengert. Egy bizonyos idő elteltével, sikerült neki meglátnia a hajókat. Mihelyt meglátta azokat, elmondta mindenkinek, hogy a hajók léteznek. Mivel mindannyian bíztak benne, ők is meglátták azokat. "

" Mi teremtjük a valóságot. Egy valóságot teremtő gépezet vagyunk és állandóan valóság effektusokat teremtünk. Mindig azután észlelünk valamit, miután tükröződött emlékezetünk tükrében. Arra a tényre vonatkozólag, hogy vajon egy óriási szimulátorban élünk-e vagy nem, ez egy olyan kérdés, melyre nem feltétlenül rendelkezünk helyes válasszal. Ez egy jelentős bölcseleti kérdés, melyet ama fogalmaknak megfelelően kell megoldanunk, amit a tudomány világunkról mond, mivel az új tudomány területein, mi mindig megfigyelők vagyunk. Tehát, gyakorlatilag, meghatároznak minket az emberi agy által felfogott információk, melyek lehetővé teszik számunkra, hogy lássunk és felfogjunk mindent, amit látunk. Vagyis lehetséges, hogy minden csak egy nagy illúzió, amiből semmiképp sem tudunk kilépni, hogy meglássuk azt, hogy tulajdonképpen mi van rajta kívül. Agyunk nem tesz különbséget a között, ami kívül történik és a között, ami itt, belül történik. Semmi "külső" nem létezik kívül, ami független lenne attól, ami itt, belül történik. Tulajdonképpen létezik annak lehetősége, hogy megválasztjuk az irányt amerre életünk halad. Ezek a lehetőségek, a kvantum hatások tendenciái kis szinten, melyek szűréssel nem küszöbölődtek ki. "

fortis írta:

Etoile írta:Az álom mindig engedelmeskedik az akaratnak!
A tudatosság nem feltétel, elég kívánni valamit és megtörténik. Például: Egy sötét csarnokba kerültem, zavart hogy nem látok semmit, ezért hangosan kimondtam: fényt akarok! Minden azonnal ragyogó fényárba borult.

Véleményem szerint ez inkább a tudatosabb szakaszokra lehet igaz . 
A rémálmokban történő eseményeket pl az ember legszívesebben azonnal megváltoztatná , sok esetben ez mégsem sikerül . 
Ott volt pl a " Lőj hasba " című tapasztalatom . Ötször ismétlődött meg ugyan az az álom , amikor hasba lőttek és meghaltam kezdődött minden elölről . Minden álmomban egyre tudatosabbá váltam abból a tekintetből , hogy kijátsszam az üldözőimet , de mindig túljártak az eszemen , hiába akartam megváltoztatni a tényállást .  Az ötödik alkalommal már nem szaladtam el , egyszerűen oda löktem nekik , hogy itt vagyok , lőjenek csak nyugodtan hasba . Ez vetett véget ennek a sorozatnak .

Ilyen lövöldözős álmom nekem is volt. Menekültem, üldöztek, majd fegyvert fogtak rám és hátba lőttek. A golyót csak tompa fájdalomként éreztem. De! Nem történt volna meg a lövés, ha nem akarom azt, ugyanis még a lövés előtt a félelem hatására elképzeltem hogy el fognak találni, bár józanul persze nem szerettem volna. Minden azonnal realizálódik ha nem vagy ura a gondolataidnak és a te esetedben is mivel már többször vesztettél ellenük, benned volt a kudarc gondolata. Ennyi elég is volt. Tehát tudat alatti akaratról volt szó - szerintem.

fortis írta:Magyarán ha sötétben vagy , nem fog eszedbe jutni , hogy kimond , fényt akarsz , esetleg csak akkor , ha ezzel a tudatos álmodással már elég sokat foglalkoztál ahhoz , hogy a valóságtesztekből leképeződvén ilyesmi már az egyszerűbb álmaidnál is a felszínre bukkanhassanak .

Ebben lehet valami. Egy másik álmomban valami veszélyt éreztem közeledni, szinte pánikba estem, mert biztos voltam benne, hogy jelenlegi alakomban meg fog ölni. Becsuktam a szememet és erősen azt kívántam változzam át valami erőssé. Szinte toporzékoltam és csak azt ismételgettem hogy: át akarok változni, át akarok változni...Mikor kinyitottam a szemem, már az új alakomban voltam (egy harcosnő) és magabiztosság árasztott el. A fenyegetés is eltűnt.

Etoile írta:

fortis írta:

Etoile írta:Az álom mindig engedelmeskedik az akaratnak!
A tudatosság nem feltétel, elég kívánni valamit és megtörténik. Például: Egy sötét csarnokba kerültem, zavart hogy nem látok semmit, ezért hangosan kimondtam: fényt akarok! Minden azonnal ragyogó fényárba borult.

Véleményem szerint ez inkább a tudatosabb szakaszokra lehet igaz . 
A rémálmokban történő eseményeket pl az ember legszívesebben azonnal megváltoztatná , sok esetben ez mégsem sikerül . 
Ott volt pl a " Lőj hasba " című tapasztalatom . Ötször ismétlődött meg ugyan az az álom , amikor hasba lőttek és meghaltam kezdődött minden elölről . Minden álmomban egyre tudatosabbá váltam abból a tekintetből , hogy kijátsszam az üldözőimet , de mindig túljártak az eszemen , hiába akartam megváltoztatni a tényállást .  Az ötödik alkalommal már nem szaladtam el , egyszerűen oda löktem nekik , hogy itt vagyok , lőjenek csak nyugodtan hasba . Ez vetett véget ennek a sorozatnak .

Ilyen lövöldözős álmom nekem is volt. Menekültem, üldöztek, majd fegyvert fogtak rám és hátba lőttek. A golyót csak tompa fájdalomként éreztem. De! Nem történt volna meg a lövés, ha nem akarom azt, ugyanis még a lövés előtt a félelem hatására elképzeltem hogy el fognak találni, bár józanul persze nem szerettem volna. Minden azonnal realizálódik ha nem vagy ura a gondolataidnak és a te esetedben is mivel már többször vesztettél ellenük, benned volt a kudarc gondolata. Ennyi elég is volt. Tehát tudat alatti akaratról volt szó - szerintem.

Ez oké , ez jó magyarázat , de ha így nézzük a dolgokat akkor elmondhatjuk , hogy minden álom mozzanat akár tudatos akár nem a mi akaratunk eredménye az első pillanattól fogva . Mondhatni ha tudatosak vagyunk akkor tudatosan , ha nem vagyunk tudatosak akkor tudattalanul , de mi teremtjük meg az éppen aktuális mozzanatokat . 

Írnék egy 2008-as tapasztalatot a számodra , ami valahol egybe vághat a te álmoddal .

Sötétség és fény

Elég fura egy élményem volt az elmúlt éjjel . Próbáltam tudatos maradni , aztán nem tudom hova a csudába kerültem , talán félig álom , félig ébrenléti állapotban , mindenesetre egy utcán találtam magam .Ez nem is lenne olyan érdekes , de azokat a szavakat ismételgettem , hogy szeretem a sötétséget , szeretem a sötétséget . Miért mondogattam ezt ?Nem én mondtam és mégis . Szeretem a sötétséget , de ami történt , az egészen más volt , mint A SÖTÉTSÉG .
Elkezdett az utca besötétedni , korom feketévé vált minden . A sötétség nem azt jelenti , hogy nincs valahol benne egy kis fény , de ebben nem volt semmi .Úgy közeledett akár a köd , és elborított mindent . Tökéletesen eltakarta az egész utcát , össze kellett kuporodnom , hogy fényben maradhassak , mert már csak én és közvetlen környezetem világított. Ez érdekes , mert nem tudom mi gerjesztette a fényt , csak világosság volt körülöttem . Elkezdtem tudatosan gyorsan kántálni , hogy szeretem a fényt , szeretem a fényt .Ez most én voltam és külső szemlélőként láttam magam . Nem tudom a sötétség megállt e , mert teljesen éber lettem , és kinyitottam a szemem .

Azon gondolkodtam , hogy amikor a fényt láthattam , akkor nem e a saját fényemet láttam ? vagyis , hogy látással láthattam  e önmagamat ? 
Hisz minden eltűnt körülöttem csak önmagam maradtam . 

Etoile írta:

fortis írta:Magyarán ha sötétben vagy , nem fog eszedbe jutni , hogy kimond , fényt akarsz , esetleg csak akkor , ha ezzel a tudatos álmodással már elég sokat foglalkoztál ahhoz , hogy a valóságtesztekből leképeződvén ilyesmi már az egyszerűbb álmaidnál is a felszínre bukkanhassanak .

Ebben lehet valami. Egy másik álmomban valami veszélyt éreztem közeledni, szinte pánikba estem, mert biztos voltam benne, hogy jelenlegi alakomban meg fog ölni. Becsuktam a szememet és erősen azt kívántam változzam át valami erőssé. Szinte toporzékoltam és csak azt ismételgettem hogy: át akarok változni, át akarok változni...Mikor kinyitottam a szemem, már az új alakomban voltam (egy harcosnő) és magabiztosság árasztott el. A fenyegetés is eltűnt.

     he he , ez nagyon tetszett , igen így kell ezt csinálni .

fortis írta:Sötétség és fény

Annyira szeretted a sötétséget, hogy meg is idézted. Közeledett feléd, ez megrémisztett, ezért világítani kezdtél, mintha azt mondanád: "hozzám nem érhetsz, én a fényhez tartozom". Egyedül a fény képes megállítani a sötétséget.

fortis írta:Azon gondolkodtam , hogy amikor a fényt láthattam , akkor nem e a saját fényemet láttam ? vagyis , hogy látással láthattam  e önmagamat ?

Nos, Castaneda szerint fénytojások vagyunk.

Etoile írta:

fortis írta:Sötétség és fény

Annyira szeretted a sötétséget, hogy meg is idézted. Közeledett feléd, ez megrémisztett, ezért világítani kezdtél, mintha azt mondanád: "hozzám nem érhetsz, én a fényhez tartozom". Egyedül a fény képes megállítani a sötétséget.

fortis írta:Azon gondolkodtam , hogy amikor a fényt láthattam , akkor nem e a saját fényemet láttam ? vagyis , hogy látással láthattam  e önmagamat ?

Nos, Castaneda szerint fénytojások vagyunk.

Igen , szóval azért hoztam fel a témát , mert arról beszélgettünk ,hogy  az ember megteremti a saját  álmát , abban minden megtörténhet amit a tudatunkkal ki szeretnénk vetíteni önmagunk számára , légyen az akár akarattal , akár tudatunkon kívül is , de működik és megtörténnek a dolgok . 
Ez a  tapasztalat  2008-as volt , tehát a jelenre nincs túl nagy jelentősége már , de a sötétség valóban számomra barátságos volt , a korai  időktől  fogva , míg nem bele nem kerültem egyszer egy olyan állapotba ahol a sötétség mellé az abszolút semmi  társult és ez nagyon rémisztően is hatott a számomra . 
Azt hiszem mi mind valóban fénylények vagyunk és ez a lételemünk is . 
Castanedai értelembe véve valóban fénylő tojások vagyunk , talán ezt láthattam , talán csak a magam köré megteremtett fényt . Ez már a múlt , de azt hiszem mégis csak jó példája annak , hogy mennyire működő képes a teremtő erő .

Furcsa dolog ez a hamis ébredés. Komolyan azt hiszed hogy felébredtél és minden körülötted olyan normálisnak tűnik, eszedbe se jutna megkérdőjelezni a dolgok valódiságát. Mikor ébren vagyunk, tudjuk hogy ébren vagyunk és hiába végzünk valóságtesztet, az csak rutin, mert őszintén hisszük hogy nem álmodunk. Esti álmom:

Felébredtem. Mit is álmodtam? Nem volt semmi különös. Kicsit csalódott voltam. Aztán kimentem az udvarra. A Nap erősen sütött. Minden nagyon fényes volt. Aztán felugrok a levegőbe (automatikus valóságteszt?) és egy helyben lebegek. Nem, nem gondolom hogy álmodnék, elhiszem hogy tudok repülni, mindig is éreztem magamban a képességet. Tudatos vagyok, azaz tudok önmagamról, világosan gondolkozok, beszélek és cselekszem. És repülök, és ezt igaznak vélem! Ha már így alakult, nem tudva hogy mennyi ideig tudom fenntartani magam, mindenféle pozícióval próbálkozom. Tesztelem, meddig tudok emelkedni és hogy mennyire tudom a lebegésemet irányítani. Hol gyorsítom, hol lassítom a tempót. Alapestben függőleges pozícióban vagyok és a bal lábamat enyhén felhúzom. Eszembe jut a klasszikus "szupermen féle" vízszintes, kinyújtott kezű repülés, hát ezt is kipróbálom. Közben kuncogok. Na persze, én mint szuperhős...Közben-közben folyton előjön bennem, mekkora képtelenség is ez, de egyszerűen kénytelen vagyok meghajolni a tények előtt.

Megjelenik anyám. Szól hogy jó lenne ha abbahagynám és láthatóan nem tetszik neki a bohóckodásom. Mit gondolnak majd az emberek? Meglep mennyire sötét a tekintete, nincs szemfehérje, csak néhány fénylő pont van fekete szemén. Erre csökken az összpontosítóképességem és majdnem leér a lábam. Nagy lélegzeteket veszek és koncentrálok. Bizsergés indul meg a lábaimba a hasam tájékáról. Ó, igen, az akarat központja, innen irányítom a dolgot. Sikerül stabilizálnom a helyzetet. Most a nővérem érkezik. Nagyon lelkes: "hű, te tényleg repülsz!" Mondom neki hozza a kamerát. Előveszi a telefonját és filmezni kezd, én meg arcoskodva pózolok és ide-oda szálldosok. Nemsokára felébredtem aztán.

Most vagyok csak igazán csalódott. Megint hagytam hogy elragadjon a szenvedélyem és minden energiámat értelmetlen repkedésre fecséreltem. Pedig micsoda lehetőség lett volna hatékony álommunkára fordítani ezt az energiát!

Etoile írta:Furcsa dolog ez a hamis ébredés. Komolyan azt hiszed hogy felébredtél és minden körülötted olyan normálisnak tűnik, eszedbe se jutna megkérdőjelezni a dolgok valódiságát. Mikor ébren vagyunk, tudjuk hogy ébren vagyunk és hiába végzünk valóságtesztet, az csak rutin, mert őszintén hisszük hogy nem álmodunk. Esti álmom:

Mindjárt elolvasom az álmodat is , de erre előbb feltétlenül reagálnom kell . 

Szóval a hamis ébredésnél az ember valóban azt hiszi , hogy ébren van és ebben nem is kételkedik abban a pillanatban , de később mindenképpen tudni fogja , vagy azért mert felébred , vagy mert tovább álmodik , vagy egyszerűen csak tudja és kész utólag , hogy az az állapot hamis ébredés volt . 
Viszont van amikor a hamis ébredésben történnek olyan mozzanatok , amik az embert arra vezetik hogy észrevegye , rájöjjön , hogy itt mégsem stimmel minden , és így átcsúszik a hamis ébredés talán egy tudatos álomba , vagy megmarad hamis ébredéses állapotban azzal a tudattal , hogy nem stimmelnek a dolgok , na de ez van . 
Mondanék erre egy példát . 
Azt álmodtam , hogy felébredtem  , a párom elmélyülten olvasott a kanapén , a gyerek a tévét bámulta . Óvatosan felültem az ágy szélére és kitaláltam , hogy majd jól rájuk ijesztek és arra gondoltam , hogy majd olyasféle múmiás hangokat adok majd ki magamból . Elkezdtem morogni , és a kezeimet kinyújtani feléjük , de hirtelen valami történt és átalakultam egy gyolcsokkal vagy mikkel körbe tekert valódi múmiává . Na ez meglepett , és jöttem rá a hamis ébredésemben , hogy nem is vagyok ébren , hanem még mindig álmodom .