Álommal kapcsolatos tapasztalatok

Etoile-sama írta:Egy házban vagyok egy népes társasággal. Van egy szabály, hogy nem szabad semmit sem elmozdítani a helyéről, mert különben beindul egy "védelmi rendszer" és kiszabadulnak a ház bal szárnyában foglyul ejtett "szellemek". Kíváncsi leszek rájuk. Otthagyom a többieket és óvatosan bekukkantok a szomszéd helyiségbe. Egy fekete, amorf alakzat lebeg egy üvegfalú ketrecben. Engem bámul. Nincs benne érzelem, csak várakozás. Elbizonytalanodok. Egy ragadozó - gondolom. Félelmem végül legyőz, az egyik nő az ujjára húz egy gyűrűt, ezáltal megszegi a szabályt és a lények kiszabadulnak. Már csak a menekülés létezik. Valahogy kijutok a házból, de kis lelkifurdalásom van a többiek miatt, így próbálok segítséget találni.
A szomszédba megyek. A szomszéd fiú még azelőtt észrevesz, hogy szólhatnék, itt vagyok, ez először meglep, de aztán eszembe jut, hogy nem kell feltétlenül kimondani mit szeretnék, elég ha rágondolok. Homályos sejtéseim vannak róla, hogy álmodom, de nem válik bizonyossággá. Odajön a fiú anyja is, nem tetszik neki a jelenlétem. Mindketten csak sajnálkoznak, hiába mondom, hogy hívni kéne a rendőröket vagy valakit. Végül otthagyom őket. A ház még mindig fenyegető. Mi van ha az egyik szörny utánam jön? A gondolatom valósággá válik és egy fehér kutya képében üldözőbe vesz. Felmászok egy fára, a kutya folyamatosan ugat és felfelé ugrál. Egyszerre találom félelmetesnek és rendkívül humorosnak a helyzetet. Tudom, hogy a félelmem vonzza, és hogy nem több egy energiaalakzatnál, melyet magam teremtettem, de annyira beleélem magam a furcsa helyzetbe, hogy végül felébredek.

Áprilia írta:

fortis írta:
... túl kevés az energiád , hogy fordíts a helyzeten...

Mivel - ha jól vettem ki -, nem igazán volt tudatos álom:

Etoile-sama írta:Homályos sejtéseim vannak róla, hogy álmodom, de nem válik bizonyossággá.

Etoile-sama írta:Minden nagyon gyorsan történt. Hirtelen, átmenet nélkül tudatossá váltam. Tőlem jobbra egy nő állt. Barnás/szőkés haja volt. Azt gondoltam Áprilia az, de persze mivel nem ismerem, nem lehettem benne biztos. Egy templom előtt álltunk. Nagy, ódon kapuja volt. Sürgető érzés belülről, tudom, nincs sok időm és cselekednem kell. A nő mintha nem lenne teljesen tisztában vele, hogy hol van. Valami azt súgja, hogy meg kell fognom a karját a könyökénél és behúznom őt az álmomba, akkor talán felébred, azaz kitisztul a tudata. Érte nyúlok, de mintha elhúzódna vagy az én energiám csappanna meg, hirtelen eltávolodunk, egy erő elszakít minket, aztán...Nem tudom, nem emlékszem.  

Áprilia írta:Köszönöm Etoile, amit értem tettél tegnap (olvastam mindent.)
Vigyázz magadra!

Áprilia írta:
Még annyit, hogy ügyes vagy, hogy a halál érzésekor eszedbe jutott, hogy balra nézz, gondolom, azért tetted ezt, mert a halál, mint tanácsadó a baloldalunkon helyezkedik el a castanedai tanítások szerint. Nem is értem, hogy ez a tett az álomban tudatosság hiányában - ha jól vettem ki, ebben a szakaszban még nem jutott eszedbe, hogy álmodsz, vagy igen? - hogy jutott eszedbe. Ennyire beléd van égve a halál, mint tanácsadó?

Etoile írta:Nem igazán tudom eldönteni, hogy álom volt-e vagy TKÉ?

Kora reggel a kertben sétálok. Enyhe szél fúj, kellemesen süt a Nap. Nemrég keltem fel és az álmaimra próbálok emlékezni. Anyám is itt tesz-vesz körülöttem. Valamiért felugrom a levegőbe - önkéntelen valóságteszt lehet - nem esek vissza. Egy emelkedős részen vagyok, így lefelé kezdek szállni. Kb. 1 méter magasan stabilan tartom a pályámat. Nagyon könnyűnek érzem magam, erőlködés nélkül megy. Mint máskor, most is a testem közepe táján érzem azt az erőt, ami fenntart. Ez lehet az akarat központja. Viszont ahogy telik az idő, mintha ez az energia alig észrevehetően fogyna. Több összpontosításra van szükségem. Nem gondolom hogy álomban lennék, ellenkezőleg, azon kezdek morfondírozni, hogy milyen egyszerű is ez és ujjongok, amiért át tudtam hozni a valóságba ezt a képességet. Mikor földet érek aztán, rögtön fel is ébredek az ágyamban.

Utána kimentem leellenőrizni a környezetet. Az idő tényleg olyan volt mint az álomban és anyámat is kint találtam azon a helyen ahol "láttam". Az egyetlen különbség, hogy a tapasztalat során nem volt ott a kerti pad, de az is lehet, hogy mivel a levegőben voltam, egyszerűen nem esett a látókörömbe.

Etoile írta:Az erős érzelmi hatások ugyancsak erősen befolyásolhatják az álmokat. Most nem részletezem az álmot mert hosszú lenne, elég annyi hozzá, hogy nemrég láttam egy ijesztő horrorfilmet és persze azzal is álmodtam. Amint megelevenedtek a szörnyű film képei, a rettegés szinte kézzel tapinthatóvá vált. Annyira be voltam rezelve, hogy az már valószínűtlenné tette az egész helyzetet. "Ilyen nincs, ez egy álom, tuti hogy álmodom!" - mondogattam magamnak. És tényleg! Amint felismertem a dolgot, rögtön el is tűntek vagy ártalmatlanná szelídültek a kísértő alakok. Rendkívül megkönnyebbültem, te jó ég, hogy milyen hülyeségekkel ijesztgetem magamat!

fortis írta:Igen , ez bizonyára így lehet , az élmények hatásokat gyakorolhatnak ránk . Ilyen lehet egy erős vágyakozás is akár . Nálam ez a repülésnél szokott jelentkezni , amikor  este az égre nézve a csillagok közé vágyódom repülni , sokszor repüléses álomban bontakozik ki ez a vágy  .

Áprilia írta:

Etoile írta:... De kérdés, hogy álmodjuk a tké-t vagy tényleg abban vagyunk..?

Ez nem is olyan könnyű dolog, mivel ennek megkülönböztetése már az álmodás 4. kapuja. Pontosabban, az a negyedik kapu, amikor meglátjuk a saját fizikai alvó testünket, azonban ezt nem csak álmodjuk (hogy látjuk), hanem a valóságban látjuk a valós fizikai alvó testet. Magyarán ez azt jelenti, hogy sikerült önállóan áthoznunk az energiatestet az álomvilágból a fizikai (azaz egy valós) világba! Juan Matus azt mondta, hogy ennek a tesztje az, hogy ebben a helyzetben próbáljuk meg körbesétalni az alvó fizikai testet. Ha nehézségbe ütközik az energia test mozgatása, akkor a fizikai világban vagy az energia testeddel, és nem az álomvilágban.