Álommal kapcsolatos tapasztalatok

Köszi , hogy megtaláltad sok jó dolgot említenek benne .

fortis írta:

Áprilia írta:Amikor don Juan arról beszél, hogy annál a valahanyadik kapunál nem szabad hogy a dupla felebressze az alvó fizikai testet, annak a kapunak az a lényege, hogy a dupládat már annyira sikerült megszilardítanod, hogy ÁT TUDTAD HOZNI A FIZIKAI VILÁGBA. Tehát ennél, amit don Juan mond, nem az van, hogy az asztrál tested az ASZTRÁL SÍKRÓL szemléli a fizikai testedet, hanem a FIZIKAI SÍKON szemléli a fizikai testedet.
Ahogy én értem....
Még irja is don Juan az adott helyen, hogy amikor az általa vett értelemben annál a valahanyadik kapunál találkozik a kettő, akkor a duplának az a feladata, hogy járja körbe a fizikai testet és rá fog jönni, milyen nehéz mozognia. Ezt most nem tudom idehozni, de a fejemben már egyszer összeállt ennek a lényege. Nagyjából arra jutottam, hogy ennél a kapunál, amikor nem szabad, hogy az egyik felebressze a másikat, MINDKETTŐ A FIZIKAI SÍKON VAN.

De jó , hogy ezt így leírtad . Amúgy TKÉ-nél egyes könyvekben azt írják , hogy onnan lehet megtudni , hogy az ember a fizikai síkon tartózkodik e , vagy egy asztrális térben , hogy megfigyeli minden a helyén van e . Az asztrális síkokon előfordulhat , hogy felcserélődnek az irányok . Tehát egy jobb oldalon lévő ajtó , lehet a bal oldalon lesz . Vagyis mintha egy tükör világban lennél .De olyan is elő fordulhat , hogy van ott egy tárgy , ami amúgy nem kellene , hogy ott legyen . . vagy éppen nincs amikor kellene hogy legyen .

Nekem úgy tűnik, hogy a duplával a fizikai síkon tartózkodni csak akkor lehet, ha kellőképpen meg van szilarditva az a dupla. Don Juan azt is mondja, hogy az álmodással lényegében az energiatest megszilárdítása a feladatunk.

Hmm mi van , ha az energia test megszilárdított változata tulajdonképpen a TKÉ-ben lévő szellemi kivetülésünk megtestesítése esetleg?
Tehát ha az asztrális testünk megszilárdításáról lenne szó tulajdonképpen ?

fortis írta:Hmm mi van , ha az energia test megszilárdított változata tulajdonképpen a TKÉ-ben lévő szellemi kivetülésünk megtestesítése esetleg?
Tehát ha az asztrális testünk megszilárdításáról lenne szó tulajdonképpen ?

Ezt az ablakomból hoztam, az Idézetek Castaneda műveirőlből, szóval ott már beszéltünk erről:

Áprilia írta:Ezeket a gondolatokat pár napja tettem be az Álmokról általában-ba, de ide is idehozom, hogy könnyen megkereshető legyen (számomra):

Ez egy részlet abból a linkből (Castaneda: Sárárnyékok), amit Nogusta tett be:

"Don Juan azt állította, hogy a fegyelmen keresztül az energiatestet bárki közelebb hozhatja a fizika testhez. Rendszerint a kettõ közötti távolság hatalmas. Amint az energiatest egy bizonyos hatótávolságon belül van, mely mindegyikünknél egyénenként változik, a fegyelmen keresztül, bárki a fizikai test pontos másolatává alakíthatja, hogy úgy mond, egy háromdimenziós szilárd teremtménnyé. Továbbá a fegyelem ugyanazon folyamatán keresztül, bárki átalakíthatja háromdimenziós szilárd testét az energiatest tökéletes másává, egy éteri energiatöltetté, amely, mint minden energia, az emberi szem számára láthatatlan."

Hmm köszi az ismétlést !

Étoilenak érdekes álma volt, az már igaz.

(( megyünk...

  Jó dolog , de csak annyira szeretem , mint fára mászni , csörlők , kampók és szögek nélkül . és nem 2000 m magasságban .

yees, az a 2000 m nekem is sok!

A Budai-hegyek, Pesthidegkút, 3.-as Határhegy...stb...Szalajka völgy és effélék....

Elek írta:yees, az a 2000 m nekem is sok!

A Budai-hegyek, Pesthidegkút, 3.-as Határhegy...stb...Szalajka völgy és effélék....

Esetleg a Rám szakadék a Pilisben .

Húúú, igen...nagyon sok szépség + még egyel több is....  

Ma megszólítottam egy álomalakot és azt mondtam neki, hogy ez egy álom és semmi sem valóságos körülöttem, így az sem számít hogy én vagy ő mit tesz. Erre azt felelte, hogy tévedek, mert ez a világ ugyanolyan valóságos mint az enyém. Elhallgattam és gondolataimba merültem...

Etoile-sama írta:Ma megszólítottam egy álomalakot és azt mondtam neki, hogy ez egy álom és semmi sem valóságos körülöttem, így az sem számít hogy én vagy ő mit tesz. Erre azt felelte, hogy tévedek, mert ez a világ ugyanolyan valóságos mint az enyém. Elhallgattam és gondolataimba merültem...

Valahol igaza volt annak az álom alaknak szerintem . mert akkor az volt a számodra és az ő számára is a valóság és nem ez .
Volt egy tudatos álmom  a közel múltban , ahol egy asszonnyal álltam le beszélgetni az utcán és azt mondtam neki . Ugye tudja , hogy ez itt most egy álom ?  A nő azt felelte akkor , hogy igen , tudja .
Tehát egyes álom alakok úgy tűnik tudják , mások pedig nem .
Erre a mások pedig nem -re jó példa egy ismerősöm tapasztalata , aki egy tudatos álomban több emberhez is oda ment és sorra kérdezgette őket , hogy tudják e , hogy ők most egy álomban vannak ?  Szóval a válaszok hol így , hol úgy alakultak .

Ha a látást használod az álmod során , és egy olyan entitásnak teszed fel a kérdést , hogy tudja e , hogy most egy álomban vagytok , azt fogja mondani , hogy igen .  Természetesen tudni fogja , hiszen ő egy felderítő és nem hazudhat .  
Ha viszont egy sima álomalaknak teszed fel a kérdést , valószínűleg nem fogja tudni , hogy miről beszélsz . Szerintem kb úgy reagálna , mintha Isten megszólalna dörgő hangján az égből és azt kérdezné tőled , hogy tudod e , hogy ez a világ amiben élsz csak egy álom ?  Hmm szóval a többség talán azt hinné , hogy megtébolyult , de nem hinné el , hogy a világa csak egy álom világ .  Néhányan talán akiket jobban foglalkoztat a téma és az ezoteria ezen oldala , lehet azt gondolnák , igen , tudjuk ez valóban így  lehet  .

Áprilia írta:

Etoile-sama írta:Ma megszólítottam egy álomalakot és azt mondtam neki, hogy ez egy álom és semmi sem valóságos körülöttem, így az sem számít hogy én vagy ő mit tesz. Erre azt felelte, hogy tévedek, mert ez a világ ugyanolyan valóságos mint az enyém. Elhallgattam és gondolataimba merültem...

Lehet, hogy ha a bal kéz kisujjal leellenőrizted volna, neki lett volna igaza?
  

Na pont erre gondoltam én is .   

Egy álomalak, aki külsőleg egy régi barátom képében jelent meg, de belsőleg egyáltalán nem emlékeztetett rá, arra tanított meg, hogy miként tudok eltaszítani magamtól bármit, ami nincs kedvemre. Karját hirtelen előrelendítette - olyan volt mint egy karatemozdulat - és tenyerével egy másik álomalak felé mutatott, mire azt felkapta egy széllökéshez hasonló erő és messzire repítette. Tanárom mosolygott és biztatott, hogy csináljam utána. Megpróbáltam és nekem is sikerült. Ez nagyon fellelkesített. Hatalmam van, gondoltam. Száguldani kezdtem, szinte repültem. Aztán később, mikor utamba akadt egy újabb alak, megint megpróbáltam a mozdulatot, de ezúttal megszólalt bennem a racionalitásom és elkezdtem gondolkodni rajta, hogy miként is lehetséges ez. Meg is lett az eredménye. Most nem repült el, csak mintha vállon taszítottam volna, kicsit megingott, de ennyi.

Egy másik alkalommal megint a józan eszem akadályozott. Mint oly sokszor ismét repkedtem. A szokásos élvezetet és felszabadultságot azonban elrontotta, hogy megpróbáltam megérteni a folyamatot - a repülés titkát - és azt, hogyan tudom ezt átvinni az éber állapotomba. Megkérdőjelezhetetlen testi bizonyosságként jelentkezett, hogy ez egy természetes állapot, amire mindig is képes voltam és a testem közepéből kiáramló erő tart fent a levegőben. De ahogy nőtt bennem a megértés utáni vágy, úgy vált egyre nehezebbé a haladásom. Elnehezültem, a testem bizsergett és rendkívül fárasztó összpontosítással tudtam csak fenntartani magam a levegőben.

Tehát valamiféle egyensúlyi állapotra lenne szükség, melyben ugyan jelen van az értelem is, de nem túl hangsúlyos. Ti mit gondoltok?

Etoile-sama írta:Egy álomalak, aki külsőleg egy régi barátom képében jelent meg, de belsőleg egyáltalán nem emlékeztetett rá, arra tanított meg, hogy miként tudok eltaszítani magamtól bármit, ami nincs kedvemre. Karját hirtelen előrelendítette - olyan volt mint egy karatemozdulat - és tenyerével egy másik álomalak felé mutatott, mire azt felkapta egy széllökéshez hasonló erő és messzire repítette. Tanárom mosolygott és biztatott, hogy csináljam utána. Megpróbáltam és nekem is sikerült. Ez nagyon fellelkesített. Hatalmam van, gondoltam. Száguldani kezdtem, szinte repültem. Aztán később, mikor utamba akadt egy újabb alak, megint megpróbáltam a mozdulatot, de ezúttal megszólalt bennem a racionalitásom és elkezdtem gondolkodni rajta, hogy miként is lehetséges ez. Meg is lett az eredménye. Most nem repült el, csak mintha vállon taszítottam volna, kicsit megingott, de ennyi.

Egy másik alkalommal megint a józan eszem akadályozott. Mint oly sokszor ismét repkedtem. A szokásos élvezetet és felszabadultságot azonban elrontotta, hogy megpróbáltam megérteni a folyamatot - a repülés titkát - és azt, hogyan tudom ezt átvinni az éber állapotomba. Megkérdőjelezhetetlen testi bizonyosságként jelentkezett, hogy ez egy természetes állapot, amire mindig is képes voltam és a testem közepéből kiáramló erő tart fent a levegőben. De ahogy nőtt bennem a megértés utáni vágy, úgy vált egyre nehezebbé a haladásom. Elnehezültem, a testem bizsergett és rendkívül fárasztó összpontosítással tudtam csak fenntartani magam a levegőben.

Tehát valamiféle egyensúlyi állapotra lenne szükség, melyben ugyan jelen van az értelem is, de nem túl hangsúlyos. Ti mit gondoltok?

Klafa egy tapasztalat volt . Engedd meg , hogy ne csak a kérdésedre válaszoljak .

Szóval beszíneztem néhány dolgot . Ez a mester szerintem nem volt a legpozitívabb oktató .
- A legveszélyesebb felderítők akik az életünkre tőrnek , a családtagjaink és a legjobb barátaink bőrébe bújnak . Te érzékelted is ezt , hogy csak kívülről emlékeztet rá , de belülről valahogy egészen más . Érdekes egy előző tapasztalatodnál pedig apukád bőrébe bújt egy felderítő , valahogy hiányzik ez irányban belőled  a felismerés .
- Nézzük mire tanított . Hogyan kell  magadtól eltaszítani dolgokat .  Ez véleményem szerint nem a legpozitívabb megoldás . Na mindegy , nézzük tovább .
- Hatalom érzeted támadt , köszönhetően ennek az állítólagos mesternek .  nem vagyok benne olyan biztos , hogy a hatalom érzet mások fölött olyan pozitív tulajdonság lenne .  Az ősi varázslók tulajdonsága lehetett tán ez az érzés , amiről tudjuk , hogy nem a legkellemesebb és pozitívabb befolyásra használták fel .
- Az , amikor már nem ennek a mesternek a tanításaival foglalkoztál , valahogy kezdtek a dolgok is normális kerékvágásba kerülni . A repülés és annak megértésére koncentráltál . Külön tetszett , hogy eszedbe jutott , hogyan tudnád a tudományt áthozni a hétköznapi valóságunkba , mert úgy vélem bizonyos módon ez valóban lehetséges . Pl a gyógyítás terén .

Nos , hogy a racionális elmére , vagy az értelemre gondolnék , azt tudjuk ugye , hogy  az emelkedett tudomás állapotában sokkal jobban megérthető minden , mint a hétköznapi valóságunkban . A probléma tehát nem az , hogy a racionális elmét használod , hanem az , hogy a tudatos álomban még nem érted el az emelkedett tudomás állapotát .
Szóval két út lehet , a tudomás vagy visszahúz a racionalitásba, vagy felemel az emelkedett tudomás állapotába . Egyik esetben ahogy tapasztalhattad visszaránt , a másik esetben megérthetted volna , hogy működik a repülés .

Áprilia írta:

Nagyon ügyes vagy!
A kérdésedre: engem személy szerint elkéserít, hogy ha odaát - ezek szerint - megpróbálunk valamit megérteni, akkor lőttek az egész tapasztalatnak. Mindazonáltal el kell, hogy mondjam, amikor odaát vagyok, veled ellentétben nekem nem szoktak eszembe jutni olyasfajta "agyalások", amiket te csinálsz. Ebből talán az is következhet, hogy csak olyan mértékű racionalitás a megengedett, ami automatikusan beáll a tapasztaláskor: hiszen már azt is, hogy nem puszta káoszos kaleidoszkópot látunk odaát, az (automatikus) racionalitásunk okozza. Az itteni értelmezési rendszerünk automatikusan ott is beindul, don Juan szavaival élve, a "segítségünkre siet". Én jól elvagyok ezzel. De úgy látszik, hogy ennél több agyalás már a tapasztalat vesztét okozza.
De lehet az is, hogy olyankor csak megcsappan az álmodási energiád.

Igen én inkább arra gondolnék , hogy az álmodási energia csappan meg , hisz a gondolkodás energiát igényel .  Amúgy tudjuk , hogy az emelkedett tudomás állapotában az ember képes jobban megérteni dolgokat , amiket itt rendre szépen el is felejt . Szóval a racionalitás két oldalról is szólhat .
1 / tudom , hogy tudok repülni , mert ez egy természetes tulajdonságom
2 / Tudom hogy nem tudok repülni és ez csak kivételes , mert éppen álmodom .

Nyilván a 2-es eset visszaránt és nehézkessé teszi a repülést , hiszen a racionalitásunk ebbe az irányba fordul . De ennek  nem lenne így  lennie , mert az ideáktól ha az ember képes megszabadulni , akkor tisztában lesz vele , hogy az , hogy éppen nem tud repülni csak egy fizikai megkötöttség , amit felül lehet írni . Jó pl erre Jézus vizen járása például , vagy azok a mesterek akik levitálni tudnak .

Azért van, hogy eltűnik vagy megváltozik a dolog, ha álomban elkezdtek rajta agyalni, mert az a világ, ahol álomban vagyunk, nagyon képlékeny, és azonnal engedelmeskedik a gondolatnak. Tehát ha arra gondoltok, hogyan lehet az, amit láttok és ami ellentmond a megszokottnak, akkor a világ azonnal engedelmeskedik annak a megbújó gondolatnak, hogy ilyen dolog nem lehetséges. Vagy azokhoz a törvényekhez idomul, amiket elővesztek, mikor magyarázatot kerestek.

Igen , mondhatni a kétely az elég nagy visszatartó erő , még a morzsája is .

fortis írta:Igen , mondhatni a kétely  az elég nagy visszatartó erő , még a morzsája is .

Nem erre gondoltam. Nem visszatartó erőre, hanem teremtő erőre. Arra, hogy mihelyst eszedbe ötlik, hogy talán nem olyan a világ, amilyennek látod, azonnal másmilyen is lesz, olyan, amilyennek gondolod.

efi írta:

fortis írta:Igen , mondhatni a kétely  az elég nagy visszatartó erő , még a morzsája is .

Nem erre gondoltam. Nem visszatartó erőre, hanem teremtő erőre. Arra, hogy mihelyst eszedbe ötlik, hogy talán nem olyan a világ, amilyennek látod, azonnal másmilyen is lesz, olyan, amilyennek gondolod.

Erről eszembe jutott egy régebbi tudatos álmom .
Egy fennsíkon álltam és semmi sem volt körülöttem csak a gyér fűvel benőtt mező . Elsétáltam a fennsík széléig , ahol a nagy kékes színű ködös semmi tárult csak elém , alattam meg a sötét mélység . És ekkor kijelentettem , hogy látni szeretném , mi van a távolban ezen a kékes ködösségen túl .
Lassan a köd erre feloszlott előttem és kúpos alakú sziklahegyek végtelenje tárult a szemeim elé .

megjegyzés : Ha Efi mondanivalójára gondolok , lehet teremhetett volna ott egy zöld erdő is , ha úgy kívánom , hisz tudatos álomban voltam . A teremtés meg valóban működik , de érdekesebb néha amikor az ember nem határozza meg , hogy mi vegye körül , volnának ettől fontosabb feladatok is egy tudatos álomban .

Egy másik tudatos álomban szintén egy zöld mezőn álltam és körülöttem a végtelen pusztaság semmi más nem volt csak ez . Arra gondoltam , de jó lenne itt egy ....../ már meg is teremtődött mielőtt á kigondoltam volna , tiszta hihetetlen / szóval egy épület .
Megjelent a hátam mögött egy üvegből készült épület , a leg furcsább építmény , amit valaha el tudtam volna képzelni .

Egy erdőben voltam, ahol a fák tetejét pallókkal meg kötelekkel kötötték össze és fából ácsolt kunyhóféleségek voltak rajtuk. Az itt lakók a fák tetején éltek. Én az egyik épület előtt várakoztam. Alattam hegyes karók meredeztek, előttem pedig ingatag hídféleség feszült. A túloldalon (kissé balra) egy csapat idegen alak várakozott. Biztattak, hogy menjek közéjük. Először megrémültem, de aztán hűvös nyugalom áradt szét bennem. Valamiért pókállásban kellett ereszkednem és így haladni tovább. Alattam a híd fenyegetően hullámzott, de arra gondoltam, hogy ez a félelem értelmetlen a don Juani tanítások fényében és magabiztosságom majd célba fog vinni. Odaát egy vékony férfi várakozott. Haja szürkés, vállhosszig érő volt. Különös, díszes ruhát viselt, de ami a legjobban megragadott és szinte fogva tartott, az szemének még különösebb izzása volt. Narancsos, vöröses színek kavarogtak a mélyén. Annyira megigézett, annyira erősen bámultam, hogy mielőtt átérhettem volna hozzá, felébredtem.

Etoile-sama írta:Egy erdőben voltam, ahol a fák tetejét pallókkal meg kötelekkel kötötték össze és fából ácsolt kunyhóféleségek voltak rajtuk. Az itt lakók a fák tetején éltek. Én az egyik épület előtt várakoztam. Alattam hegyes karók meredeztek, előttem pedig ingatag hídféleség feszült. A túloldalon (kissé balra) egy csapat idegen alak várakozott. Biztattak, hogy menjek közéjük. Először megrémültem, de aztán hűvös nyugalom áradt szét bennem. Valamiért pókállásban kellett ereszkednem és így haladni tovább. Alattam a híd fenyegetően hullámzott, de arra gondoltam, hogy ez a félelem értelmetlen a don Juani tanítások fényében és magabiztosságom majd célba fog vinni. Odaát egy vékony férfi várakozott. Haja szürkés, vállhosszig érő volt. Különös, díszes ruhát viselt, de ami a legjobban megragadott és szinte fogva tartott, az szemének még különösebb izzása volt. Narancsos, vöröses színek kavarogtak a mélyén. Annyira megigézett, annyira erősen bámultam, hogy mielőtt átérhettem volna hozzá, felébredtem.

Csak egy képet hoztam , amúgy tetszett az álom . Nekem az tetszett , hogy eszedbe jutnak a Don Juani tanítások álom közben . Ez jó jel .

És ahol én jártam álmomban

Üdv újra itthon!    Köszi a képeket, az első hasonlít leginkább.

Egy házban vagyok egy népes társasággal. Van egy szabály, hogy nem szabad semmit sem elmozdítani a helyéről, mert különben beindul egy "védelmi rendszer" és kiszabadulnak a ház bal szárnyában foglyul ejtett "szellemek". Kíváncsi leszek rájuk. Otthagyom a többieket és óvatosan bekukkantok a szomszéd helyiségbe. Egy fekete, amorf alakzat lebeg egy üvegfalú ketrecben. Engem bámul. Nincs benne érzelem, csak várakozás. Elbizonytalanodok. Egy ragadozó - gondolom. Félelmem végül legyőz, az egyik nő az ujjára húz egy gyűrűt, ezáltal megszegi a szabályt és a lények kiszabadulnak. Már csak a menekülés létezik. Valahogy kijutok a házból, de kis lelkifurdalásom van a többiek miatt, így próbálok segítséget találni.
A szomszédba megyek. A szomszéd fiú még azelőtt észrevesz, hogy szólhatnék, itt vagyok, ez először meglep, de aztán eszembe jut, hogy nem kell feltétlenül kimondani mit szeretnék, elég ha rágondolok. Homályos sejtéseim vannak róla, hogy álmodom, de nem válik bizonyossággá. Odajön a fiú anyja is, nem tetszik neki a jelenlétem. Mindketten csak sajnálkoznak, hiába mondom, hogy hívni kéne a rendőröket vagy valakit. Végül otthagyom őket. A ház még mindig fenyegető. Mi van ha az egyik szörny utánam jön? A gondolatom valósággá válik és egy fehér kutya képében üldözőbe vesz. Felmászok egy fára, a kutya folyamatosan ugat és felfelé ugrál. Egyszerre találom félelmetesnek és rendkívül humorosnak a helyzetet. Tudom, hogy a félelmem vonzza, és hogy nem több egy energiaalakzatnál, melyet magam teremtettem, de annyira beleélem magam a furcsa helyzetbe, hogy végül felébredek.