Re: Álommal kapcsolatos tapasztalatok

fortis Hétf. 25 Aug. - 12:03

Etoile írta:Furcsa dolog ez a hamis ébredés. Komolyan azt hiszed hogy felébredtél és minden körülötted olyan normálisnak tűnik, eszedbe se jutna megkérdőjelezni a dolgok valódiságát. Mikor ébren vagyunk, tudjuk hogy ébren vagyunk és hiába végzünk valóságtesztet, az csak rutin, mert őszintén hisszük hogy nem álmodunk. Esti álmom:

Felébredtem. Mit is álmodtam? Nem volt semmi különös. Kicsit csalódott voltam. Aztán kimentem az udvarra. A Nap erősen sütött. Minden nagyon fényes volt. Aztán felugrok a levegőbe (automatikus valóságteszt?) és egy helyben lebegek. Nem, nem gondolom hogy álmodnék, elhiszem hogy tudok repülni, mindig is éreztem magamban a képességet. Tudatos vagyok, azaz tudok önmagamról, világosan gondolkozok, beszélek és cselekszem. És repülök, és ezt igaznak vélem! Ha már így alakult, nem tudva hogy mennyi ideig tudom fenntartani magam, mindenféle pozícióval próbálkozom. Tesztelem, meddig tudok emelkedni és hogy mennyire tudom a lebegésemet irányítani. Hol gyorsítom, hol lassítom a tempót. Alapestben függőleges pozícióban vagyok és a bal lábamat enyhén felhúzom. Eszembe jut a klasszikus "szupermen féle" vízszintes, kinyújtott kezű repülés, hát ezt is kipróbálom. Közben kuncogok. Na persze, én mint szuperhős...Közben-közben folyton előjön bennem, mekkora képtelenség is ez, de egyszerűen kénytelen vagyok meghajolni a tények előtt.

Megjelenik anyám. Szól hogy jó lenne ha abbahagynám és láthatóan nem tetszik neki a bohóckodásom. Mit gondolnak majd az emberek? Meglep mennyire sötét a tekintete, nincs szemfehérje, csak néhány fénylő pont van fekete szemén. Erre csökken az összpontosítóképességem és majdnem leér a lábam. Nagy lélegzeteket veszek és koncentrálok. Bizsergés indul meg a lábaimba a hasam tájékáról. Ó, igen, az akarat központja, innen irányítom a dolgot. Sikerül stabilizálnom a helyzetet. Most a nővérem érkezik. Nagyon lelkes: "hű, te tényleg repülsz!" Mondom neki hozza a kamerát. Előveszi a telefonját és filmezni kezd, én meg arcoskodva pózolok és ide-oda szálldosok. Nemsokára felébredtem aztán.

Most vagyok csak igazán csalódott. Megint hagytam hogy elragadjon a szenvedélyem és minden energiámat értelmetlen repkedésre fecséreltem. Pedig micsoda lehetőség lett volna hatékony álommunkára fordítani ezt az energiát!

Igen , na de hát az embert elragadja a hév ugye és repülnöd kellett mindenáron . Ettől függetlenül nagyon jó kis tapasztalat , tartod a szintet legalább . Amúgy láthattad az előző beírt tapasztalatomat , ahol tulajdonképpen a hamis ébredés tudatos álommá változhat vissza .

Elgondolkodtató ám amúgy ennek a tapasztalatnak is a jelentősége , mert felveti a kérdést az álmodással kapcsolatosan , hogy a tudatosság szintjén melyik rész hová tartozhat ugyan . na ez most akkor egy munka , hogy rájöjjünk mit hova soroljunk a ranglétrán .
Szóval nézzük először a hamis ébredéses állapotot .

-Hamis ébredésben vagyunk és nem jövünk rá erre , azt hisszük ébren vagyunk , hisz minden történés hétköznapi
-Hamis ébredésben vagyunk , és nem jövünk rá erre , noha a dolgok körülöttünk már nem mondhatni , hogy hétköznapi .
- Hamis ébredésben vagyunk , és rá is jövünk erre , ezért felébredünk
-Hamis ébredésben vagyunk , és erre rá is jövünk , ezért a tapasztalat átvált tudatos álomba .

Nos akkor a tudatosság szintjén mit hová helyezzünk ?

Vendég Hétf. 25 Aug. - 12:32

fortis írta:Nos akkor a tudatosság szintjén mit hová helyezzünk ?

Nem igazán tudom, de a hamis ébredésekben nagy lehetőséget látok. Itt eleve pont úgy gondolkodsz a világról mint egyébként, magadnál vagy, gondolkodsz, tudatosan vagy jelen. Ez az éberség nagyban segíthet, hogy könnyebben észrevedd az ellentmondásokat és válthatsz át tudatos álmodásba. Viszont egy ilyen álomban sokkal kevesebb a kirívó helyzet, tényleg minden valódinak tűnik és ha látsz is valami furcsát, átsiklik felette a tekinteted. Azt hiszem a legjobb módja az éberség fejlesztésének, ha ébren sem veszünk semmit készpénznek és szorgalmasan csináljuk a valóságteszteket.

fortis Hétf. 25 Aug. - 12:41

Etoile írta:
fortis írta:Nos akkor a tudatosság szintjén mit hová helyezzünk ?

Nem igazán tudom, de a hamis ébredésekben nagy lehetőséget látok. Itt eleve pont úgy gondolkodsz a világról mint egyébként, magadnál vagy, gondolkodsz, tudatosan vagy jelen. Ez az éberség nagyban segíthet, hogy könnyebben észrevedd az ellentmondásokat és válthatsz át tudatos álmodásba. Viszont egy ilyen álomban sokkal kevesebb a kirívó helyzet, tényleg minden valódinak tűnik és ha látsz is valami furcsát, átsiklik felette a tekinteted. Azt hiszem a legjobb módja az éberség fejlesztésének, ha ébren sem veszünk semmit készpénznek és szorgalmasan csináljuk a valóságteszteket.

Én is nagy lehetőségeket látnék benne , és ez a következő lenne .
Nos legalább két tudatunk van , egy hétköznapi és egy álmodó tudat .
A hétköznapi a tonal része , ami azt jelenti , hogy amióta megszülettünk annak fogjuk fel a világot , amit a szüleink , a környezetünk az állam és a törvényesség belénk nevelt .
Az álmodó tudatot viszont nem nevelte senki sem , ezért nincsenek meg azok az akadályok , amik a hétköznapi tudatunkat korlátozná . Ezért képesek vagyunk repülni , vagy átmenni a falon , vagy éppenséggel látni az energiát .
Na most tételezzük fel , hogy egy hamis ébredésben vagyunk , ami jóformán megegyezik az igazi valósággal , pontosabban a tonallal annak illúziórikus tükörmásával . De itt közbe jön egy kis plusz , mert képessé válsz ebben a valóság tükörképében olyan dolgokra is , mint amire a tonalban nem .
Én azt szeretném tudni és kideríteni , hogy az itt , vagyis a hamis ébredésben , azaz a tonal tükörképében mennyire van jelen az a valóság , ami magában a tonalban ? Mert ha ellátogatsz valamelyikőnkhöz , és elolvasod mi van a névtáblámra írva , akkor ez egy olyan bizonyítást adna , hogy a hamis ébredésben levés is maga a valóság azaz annak valóban a tükörképe lehet .
Talán ilyen lehetne az álomban ébren levés , azaz a valóságban járás egy nagy rakás plusszal megspékelve mint pl a repülés tudománya .

Vendég Hétf. 25 Aug. - 13:54

Azt álmodtam , hogy felébredtem , a párom elmélyülten olvasott a kanapén , a gyerek a tévét bámulta . Óvatosan felültem az ágy szélére és kitaláltam , hogy majd jól rájuk ijesztek és arra gondoltam , hogy majd olyasféle múmiás hangokat adok majd ki magamból . Elkezdtem morogni , és a kezeimet kinyújtani feléjük , de hirtelen valami történt és átalakultam egy gyolcsokkal vagy mikkel körbe tekert valódi múmiává . Na ez meglepett , és jöttem rá a hamis ébredésemben , hogy nem is vagyok ébren , hanem még mindig álmodom .

Álommal kapcsolatos tapasztalatok - Page 9 Canstock7111130

fortis Hétf. 25 Aug. - 22:48

Etoile írta:
Azt álmodtam , hogy felébredtem , a párom elmélyülten olvasott a kanapén , a gyerek a tévét bámulta . Óvatosan felültem az ágy szélére és kitaláltam , hogy majd jól rájuk ijesztek és arra gondoltam , hogy majd olyasféle múmiás hangokat adok majd ki magamból . Elkezdtem morogni , és a kezeimet kinyújtani feléjük , de hirtelen valami történt és átalakultam egy gyolcsokkal vagy mikkel körbe tekert valódi múmiává . Na ez meglepett , és jöttem rá a hamis ébredésemben , hogy nem is vagyok ébren , hanem még mindig álmodom .

A poén az , hogy ha ól emlékszem miután felébredtem , a nejem ott ült a kanapén olvasott , a gyerek meg bambult a tévére . Very Happy

Tehát a hamis ébredés lehetne valóban ennek a világnak a tükörképe .

Vendég Szomb. 30 Aug. - 10:11

Csak futottam és futottam... "Mi lenne ha elhagynám a testem?" - jutott hirtelen az eszembe. A "hogyanra" már nincs idő, mert mikor a bal vállam fölött hátranéztem, ott láttam magamat pár méterre lemaradva loholni önmagamtól. Tehát ketten vagyok, rendben. Bólintok. Sikerült. Csak egy pillanatra érzek lelkesedést, aztán elmélkedni kezdek: "Melyikünk az igazi? Lehet én vagyok a másolat? Ki vagyok én?" A tudatom felváltva ingadozik a két test között, hol üldöző, hol üldözött vagyok. Felismerem, hogy nem a test, hanem a tudatosság számít. Ahol a tudatom, ott létezem.

Áprilia Szomb. 30 Aug. - 12:17

fortis Szomb. 30 Aug. - 12:41

Etoile írta:Csak futottam és futottam... "Mi lenne ha elhagynám a testem?" - jutott hirtelen az eszembe. A "hogyanra" már nincs idő, mert mikor a bal vállam fölött hátranéztem, ott láttam magamat pár méterre lemaradva loholni önmagamtól. Tehát ketten vagyok, rendben. Bólintok. Sikerült. Csak egy pillanatra érzek lelkesedést, aztán elmélkedni kezdek: "Melyikünk az igazi? Lehet én vagyok a másolat? Ki vagyok én?" A tudatom felváltva ingadozik a két test között, hol üldöző, hol üldözött vagyok. Felismerem, hogy nem a test, hanem a tudatosság számít. Ahol a tudatom, ott létezem.

Ez olyan , lehetett mint az a tükrös gyakorlatom , ahol sikerült egyszer elérnem , hogy nem az ágyról figyeltem magamat a tükörben , hanem a tükörből az ágyon lévő önmagamat . Mondjuk a különbség az volt , hogy a tied egy álom volt , míg az enyém a fizikai valóságban történt . De ettől eltekintve szerintem nincs sok különbség . Szerintem nem a test számít első sorban , hanem ahogy írod a tudatosságod , hisz akár még testfoglalók is lehetnénk , amint a fantasztikus filmekben . Régebben olvastam is ilyen történetről , nagyon izgalmas volt . Ott az illető amíg a másik tudatossága bitorolta önmagáról semmit sem tudott , hogy az idő alatt mi történhetett vele . Szóval azért elég fura ez az egész . ja igen , ilyesmi volt már nekem is álmomban , hogy mások testét foglaltam el . A fura ebben még az , hogy amikor egy nőbe szálltam bele , nem éreztem magamat nőnek még testileg sem , egyszerűen csak olyan volt a test akár egy kabát , amibe bele bújik az ember .

fortis Szer. 3 Szept. - 7:32

Kéz nézés tudatos álom és ikerhelyzet .

Ezt az álmot sikerült oly módon elérnem , hogy elalváskor végig fönn tudtam tartani a tudatosságomat . Mondjuk elég sokáig tartott , ráment a fél éjszakám . Az alvás és ébrenlét közötti szakaszban mindenféle víziónális ábrák tűntek fel , mint pl fehér ló , zebraféleségek , épületek és minden egyéb , de ezekről tudtam , hogy valahonnan a tudat alattiból előkerülő képzelgések és ráadásul eléggé képlékenyek is voltak .
Aztán egyszer csak szinte észrevétlenül megváltozott valami és álmodni kezdtem . Az előttem felbukkanó látvány kitisztult , nagyon részletessé és élessé vált , még eszembe is jutott egy olyan hasonlat , hogy ez az egész olyan , mint amikor az ember bámul egy képet a falon , ami hirtelen 3 -D be változik át . Szinte érezni lehetett a távolságot és a mélységet , örültem ennek a változásnak . Nos mit láttam álmomban ? Szóval majdnem mondhatni , hogy a valóságot . Az ágyon feküdtem , hason , előttem a tabletom , a bal kezem a tablet mellett hosszan kinyújtva , teljesen ugyan abban a pozicióban álmodtam meg mindent , ahogy az a valóságban is lehetett , ugyan az a testhelyzet és hasonlók . Ami a különbség volt és erre felfigyeltem , hogy a tablett nagyobb volt mint a valóságban , és tudtam , hogy eredetileg ki van kapcsolva , tehát sötét a monitor része , ennek itt álmomban meg valami kép futott a hátterében , néha megjelent valami szöveg amibe még bele is olvastam , bár jelentőségét nem találtam , inkább csak különálló szavak voltak , így eszembe sem jutott , hogy meg kellene jegyeznem azokat .
Nos a másik amit lényegesnek tartanék a tapasztalatban , hogy eszembe jutott , hogy meg kellene néznem a kezemet . Rápillantottam a tablet mellett kinyújtott karomra és fel akartam emelni magam elé , ami sikerült is , de valahogy nem stimmeltek a dolgok , a karom valahogy sokkal hosszabbnak tűnt mint a valóságban , és fehéren fénylett . A másik ami nem stimmelt az az volt , hogy a tenyeremet magam felé akartam fordítani , de a kezem nem engedelmeskedett , hanem az ujjaim integető mozgást kezdtek el végezni , ami újabb kérdést vetett fel bennem , hogy miért mozognak azok az ujjak , amikor én nem mozgatom azokat . Olyan volt , mintha valami más akarat is jelen lett volna és nem pusztán csak az enyém parancsolt volna a testemnek , bár ami azt illeti , a karom az enyém volt és a nagyobb mozdulatoknak engedelmeskedett is .
Aztán kizökkentem , a tapasztalatból , talán elaludhattam , de aztán ismét ugyan abban a tapasztalatban találtam magamat , még mindig minden ugyan olyan volt . Megint ránéztem a karomra és felemeltem , még mindig ugyan úgy fehéren fénylett és elgondolkodtam azon , hogy miért nincs az a természetes színe , amilyennek lennie kellene , de ezek a gondolatok a tényen nem változtattak .
Aztán az egész megismétlődött harmadszor is . Kizökkenhettem és vissza kerültem az álomba . megint ránéztem a karomra még mindig ugyan olyan volt , ismét megemeltem , majd vissza . Hirtelen megfordult a fejemben , hogy talán az energia testemet láthatom , és erre utalhatott a fehérsége is , meg az is , hogy valahogy nem ugyan olyan volt , de aztán most az jutott eszembe már így utólag , hogy a karom formájának az eltérése a megszokottól , lehet csak a nézőpont miatt volt , de ebben nem vagyok biztos . valahogy mégis másnak , más méretűnek tűnt , mint a valódi .

Áprilia Szer. 3 Szept. - 9:40

Vendég Szer. 3 Szept. - 10:58

fortis írta:...tablet nagyobb volt mint a valóságban , és tudtam , hogy eredetileg ki van kapcsolva , tehát sötét a monitor része , ennek itt álmomban meg valami kép futott a hátterében , néha megjelent valami szöveg amibe még bele is olvastam , bár jelentőségét nem találtam , inkább csak különálló szavak voltak , így eszembe sem jutott , hogy meg kellene jegyeznem azokat .

A tablet az elvárásaidnak megfelelően viselkedett. Ez egy olyan eszköz, ami képeket, szövegeket jelenít meg, így mikor ránéztél, elvártad hogy megjelenjen rajta valami (tudat alatti kívánság). Természetesen a felszíni tudatod csodálkozott, hisz emlékezeted szerint kikapcsoltad.

fortis írta:...a tenyeremet magam felé akartam fordítani , de a kezem nem engedelmeskedett , hanem az ujjaim integető mozgást kezdtek el végezni , ami újabb kérdést vetett fel bennem , hogy miért mozognak azok az ujjak , amikor én nem mozgatom azokat . Olyan volt , mintha valami más akarat is jelen lett volna és nem pusztán csak az enyém parancsolt volna a testemnek , bár ami azt illeti , a karom az enyém volt és a nagyobb mozdulatoknak engedelmeskedett is .

Nincsen tenyér ujjak nélkül, a kéz lényege az ujjak. Állandóan mozgásban vannak, nagyon érzékenyen reagálnak a gondolatainkra, érzéseinkre. Aki izgul valami miatt a ruháját gyűrögeti, aki mérges, ökölbe szorítja azokat, zenére automatikusan ütik a ritmust, stb. Mikor felvetődött benned a kérdés, vagyis a mozgásra fókuszáltad az akaratod, azok csak még jobban mozogtak.

fortis írta:...ránéztem a karomra és felemeltem , még mindig ugyan úgy fehéren fénylett és elgondolkodtam azon , hogy miért nincs az a természetes színe , amilyennek lennie kellene , de ezek a gondolatok a tényen nem változtattak

Átlátszó volt vagy tömör? Társult hozzá lebegésérzet? kávé

fortis Szer. 3 Szept. - 14:08

- Szóval igen , a kéz látványa nagyon jól kivehető volt , csak kicsit mintha eltért volna a valóstól és fehér színben világított . Olyan részletes volt , hogy kerestem rajta a szőrt , de nem láttam vagy a fehérsége miatt , vagy azért , mert nem is volt . öröm

- Nos igen a tablet . Szóval meglepődtem , hogy működött , annál is inkább , mert ha nem nyúlok hozzá elvileg automatikusan kikapcsol . Szóval valószínű , hogy az elvárásaim miatt működhetett , vagy legalábbis a tudat alattim miatt , de igazából az lett volna a normális , ha azt is kikapcsolva látom , ha már annyira egyeztek a körülmények , egyezhetett volna az is a valósággal , de amúgy a feltételezést elfogadom . Mondjuk fura , hogy miért lehetett nagyobb a valósnál , ezt mondjuk nem tudom .

- A kéz és az ujjak . Nos igen , az ujjak mozgatása is megmagyarázható lenne a tudat alatti munkájával , de ha ezt vesszük figyelembe , akkor az azt jelentené , hogy a tudat alattim erősebb lehetett , mint a jelen lévő tudatom . Nos ezt azért mondom , mert én egészen mást szerettem volna , mint ami történt . magam felé akartam fordítani a kezem , hogy bele bámulhassak a tenyerembe , de ez helyett csak az ujjaim mozogtak . Az , hogy megemeljem a kezem , mondjuk simán ment , de nem értem , hogy a tenyeremre miért nem tudtam ránézni , hisz ez egy önmagamnak adott parancs volt .

- A kezem tömörnek , tehát szilárdnak tűnt , annyi eltéréssel , hogy kicsit nyúlánkabbnak láttam . Ezen felül fehéres fényt bocsájtott ki magából és ez az egész kezemnek fehér színt kölcsönzött , ezért láttam olyannak .
Ami azt illeti , és ez nagyon jó , hogy megemlítetted , mert magamtól nem jutott volna eszembe , hogy mondjam , a kezem súlytalan volt . A gondolatom erejével mozgattam , de nem éreztem semmi erőkifejtést ahhoz , hogy megemeljem . Szóval nem volt súlya .

- Amit még megjegyeznék , hogy ugyan abban a pozicióban álmodtam magam , mint ahogyan eredetileg is feküdtem , ebben biztos voltam talán emlékezetből , vagy nem tudom miért , de ezt tudtam . Szóval háromszor álmodtam ugyan azt és próbálgattam a dolgokat , és ebből kétszer is kizökkenhettem , azaz elaludhattam , mégsem történt semmi , vagyis nem éreztem semmi különbséget a között , amikor elkezdtem álmodni , és a között , amikor álmomban elaludhattam és aztán az álomra azaz ugyan arra az előzményre riadtam .
Én úgy vélném , hogy ez egy klasszikus ikerhelyzet lehetett , mégsem történt semmi csoda .

Vendég Szer. 3 Szept. - 14:59

Nem akartál felkelni? Ha már úgyis tudatos voltál, jó lett volna ha körüljárod a szobát és csinálsz pár valóságtesztet.

fortis Szer. 3 Szept. - 15:38

Etoile írta:Nem akartál felkelni? Ha már úgyis tudatos voltál, jó lett volna ha körüljárod a szobát és csinálsz pár valóságtesztet.

Háát a kezemmel voltam elfoglalva , de a nagyobb gond inkább az volt , hogy szóval mindig elaludtam . Tehát ha végezni is akartam volna teszteket , talán addig már nem jutottam volna el . Bár ki tudja , ha felkeltem volna talán nem alszom el álmomban .

Vendég Pént. 5 Szept. - 10:54

Az alvási pozíciókról

Megfigyeltem, hogy ha makacsul tartok egy alvási pozíciót, akkor az beszivárog az álmomba. Ezt a pózt szokásosan hozzárendelem a tudatosság eléréséhez. Nem könnyű egész éjszaka mozdulatlannak maradni, a test tiltakozik ellene. Jelentkezhet kellemetlen bizsergés, fázás és/vagy hőhullám, az izmok merevsége. Normál esetben testünk forgolódik, mindig a legkényelmesebb helyzetet felvéve. Ez sokkal mélyebb alvást eredményez.
Mikor azonban ülve vagy félig fekve alszom el, az álmaim sokkal élénkebbek, jobban emlékszem rájuk és a megfigyelőképességem, illetve a kritikai éberségem nagyobb. Ilyenkor jellemzően furcsálkodom, csodálkozom, kérdezgetem magamat, ez meg ez miért van. Az álom maga szilárdabb, nem olyan csapongó, mivel a figyelmemet az álom egyes elemeire összpontosítom. A koncentráció vagy tudatossághoz vagy felébredéshez vezet.

Részlet ma esti álmomból:
"Egy iskolai előadásra kísértem el az unokaöcsémet. Sok ember volt, alig fértünk be a terembe. Hátul egy széken ücsörögtem (a valóságban is félig ültem) és próbáltam elfojtani az ásítozásomat. Az előadás nagyon unalmas volt, és szörnyen álmos voltam. A szemeim folyton lecsukódtak és enyhén szédültem. Mikor behunytam a szemem feketeség fogadott, amibe elszórtan fénypontok vegyültek.
Szerencsétlenségemre az igazgató asszony pont velem szemben állt és rosszallóan nézett rám. Igyekeztem érdeklődést mutatni és "élvezni" a gyerekek műsorát. Még mosolyogtam is. De az álmosság csak nem akart elhagyni. Hogy eltereljem a figyelmem a prospektust kezdtem nézegetni, melyen gyerekrajzok mutatták be a programot. Emlékszem az elsősök valami körtáncot jártak és hozzá énekeltek. Aha, értettem meg ekkor a rajzot, mert azon sárga fénytojások gyűrűje látszott. Ekkor viszont nem értettem miért nem emberformájúak, mik ezek az ellipszisek?" - itt gondolom a castanedai tanítás öltött alakot. Smile

Áprilia Pént. 5 Szept. - 11:05

Áprilia Pént. 5 Szept. - 13:30

fortis Pént. 5 Szept. - 15:16

Az alvási pozició alapos megfigyelése . Nos igen . ha erre koncentrál az ember és nem a fejében özönlő gondolatokra , akkor van esélye az ikerhelyzeteknek .

Vendég Szomb. 6 Szept. - 10:50

Áprilia írta:Jut eszembe, Etoile, olvastad-e már valaha Ouspenksy műveit a tudatról?

Még nem, de épp kapóra jön, mert a végén járok az aktuális könyvemnek.

fortis írta:Az alvási pozició alapos megfigyelése . Nos igen . ha erre koncentrál az ember és nem a fejében özönlő gondolatokra , akkor van esélye az ikerhelyzeteknek.

Úgy néz ki működik a dolog. Éjjel sikerült háromszor is abba a pózba álmodni magamat, amiben elaludtam:

Először egy városban találtam magam egy kőpadszerűségen és ugyanúgy mint az iskolainál itt is az álmosság ellen küzdtem. Csak nagyokat pislogtam és a fejem folyton a mellemre bukott. Közben a járókelők furcsa pillantásokat vetettek felém, nem értve, miért bóbiskol ez itt. A látvány kissé homályos volt, mintha a könnyeimen keresztül néztem volna.

Fogorvosi szék, heves tiltakozás a foghúzás ellen, érzéstelenítő injekció, és az orvos Zámbó Krisztián!

Hosszadalmas repkedés ülő helyzetben dombra fel és le. Itt még annyi érdekesség történt, hogy mikor megpróbáltam rájönni hogy is működik az egész, majdnem leestem és csak úgy tudtam a levegőben maradni, hogy kikapcsoltam a gondolkodást, bár ez keserű szájízt hagyott bennem. Vágyom a megértésre.

Áprilia Vas. 7 Szept. - 8:20

Az éber állapotban történő önmegfigyelésről, mint a tudatosság növelésének eszközéről, Ouspenskyt megkérdezték, hogy tudna-e javasolni valamilyen módszert, amelynek segítségével több erőfeszítést tehetünk a megfigyelésre. Válasz:
"Ha nehezítenek az adott helyzetükön, például felvesznek egy szokatlan pózt, akkor abba sem tudják majd hagyni. Azért nem figyeljük meg magunkat, mert az élet túl könnyű. Ha éheznénk, fáradtan vonszolnánk magunkat, fáznánk, akkor nem okozna gondot. De a civilizáció következtében eltűntek az erős fizikai érzetek. Mindent megkönnyítünk, még mielőtt elérhetné azt a szintet, ahol már megfigyelésre késztetne bennünket."

Vendég Vas. 7 Szept. - 11:01

Már várom Ouspensky könyvét öröm

fortis Vas. 7 Szept. - 19:11

Etoile írta:
Áprilia írta:Jut eszembe, Etoile, olvastad-e már valaha Ouspenksy műveit a tudatról?

Még nem, de épp kapóra jön, mert a végén járok az aktuális könyvemnek.

fortis írta:Az alvási pozició alapos megfigyelése . Nos igen . ha erre koncentrál az ember és nem a fejében özönlő gondolatokra , akkor van esélye az ikerhelyzeteknek.

Úgy néz ki működik a dolog. Éjjel sikerült háromszor is abba a pózba álmodni magamat, amiben elaludtam:

Először egy városban találtam magam egy kőpadszerűségen és ugyanúgy mint az iskolainál itt is az álmosság ellen küzdtem. Csak nagyokat pislogtam és a fejem folyton a mellemre bukott. Közben a járókelők furcsa pillantásokat vetettek felém, nem értve, miért bóbiskol ez itt. A látvány kissé homályos volt, mintha a könnyeimen keresztül néztem volna.

Fogorvosi szék, heves tiltakozás a foghúzás ellen, érzéstelenítő injekció, és az orvos Zámbó Krisztián!

Hosszadalmas repkedés ülő helyzetben dombra fel és le. Itt még annyi érdekesség történt, hogy mikor megpróbáltam rájönni hogy is működik az egész, majdnem leestem és csak úgy tudtam a levegőben maradni, hogy kikapcsoltam a gondolkodást, bár ez keserű szájízt hagyott bennem. Vágyom a megértésre.

Nekem az a fura , hogy amikor az ember álmodik , képes álmos lenni és elaludni az álomban . Szóval velem is ilyesmik előfordultak már , csak én amikor ott elaludtam , akkor általában itt meg felébredtem . Most a legutóbbi álmomnál , az ikerhelyzetesnél ez nem így történt , de nem is ez lenne a lényeg , hanem maga az álombéli álmosság . Hogy a csudába tud álmos lenni az ember amikor alszik és álmodik , hacsak nem az energia hiánya ily módon jelentkezne az álmodónál ?

Vendég Hétf. 8 Szept. - 10:41

Tudatos voltam, az előzményekre nem emlékszem, de nem is számítanak. A lényeg a különbségen van. Az álombéli énem erősebb, nagyobb tudású és magabiztosabb volt mint a mostani. Én ébren vagyok, mégis alszom, ő alszik mégis éberebb. Azt hiszem a tudatosságnak többfajta szintje létezik és ennek megfelelően több énünk is van. Az álom lényege az volt, hogy meg kellett érintenem valamit a kezemmel, amiről azonban tudtam milyen érzést fog kiváltani, ezért semmi kedvem nem volt hozzá. "Álmodok, úgy is az lesz amit elvárok, nincs tőlem független létező." Mégis megtettem és pontosan azt kaptam, amire számítottam. Csalódott voltam és a számat húzogattam miatta. "Ébren is tudok fantáziálni, mi értelme akkor az álmoknak? Igen, nagyon érzékletes tud lenni, tényleg mintha valóság lenne, de mégiscsak én teremtem meg!" Ez a kedvetlenség felébresztett.

Ez az énem nem értékelte a szándékomat és az álmokkal kapcsolatos céljaimat. Számára semmi különös nincs az álmokban és nem okoz neki gondot a benne való létezés. Erősebb, okosabb, de híján van az engem emésztő kalandvágynak. Jó lenne valahogy kiegyezni vele/önmagammal, én adnám a vágyat, és én adnám a tudást.

Áprilia Hétf. 8 Szept. - 10:51

Vendég Hétf. 8 Szept. - 13:33

Áprilia írta:Valahol olvastam, hogy a tudatos álombeli énünk kb. 9-szer tudatosabb, mint amilyenek itt vagyunk.
Érdekes és elgondolkodtató megállapításokat tettél: ő alszik (?), valaminthogy annyi énünk van (?), ahány tudatállapotunk.

A különböző tudatállapotok olyanok lehetnek mint a szivárvány színei. Külön-külön mind egy világ, de együtt ragyognak csak az igazán.

Áprilia Hétf. 8 Szept. - 18:35

fortis Hétf. 8 Szept. - 19:17

Eléggé bonyolult ez az egész . Ha arra gondolnék , hogy én ugyan az vagyok akinek megszülettem , de hozzá mostanra már semmi közöm sincs , hisz totál mások a gondolataim , az érzéseim , a világhoz való viszonyulásom , a tudásom , az emlékeim , szóval egy egészen más lény vagyok mint akkoriban voltam , ha csak ezt veszem alapul , akkor megérthetem , hogy mennyire más lehetek amikor álmodom , annak ellenére , hogy az álmodott épp úgy , amint az álmodó is én magam vagyok .

Vendég Kedd 9 Szept. - 9:47

Autópálya, a kocsim lerobban vagy csak megállok valamiért, ez nem világos, de élénk gesztusokkal magyarázok valamit egy másik autósnak. Jön egy rendőr, elküldi az autóst, majd szembefordul velem és megkérdi mit akarok? Nem igazán tudok, kicsit félek is tőle, így az autóm felé mutatok és azt mondom jó lenne odébbállni vele, mert keresztbe áll az úton és nem szeretném ha nekimennének. Ami meglep, hogy a kocsim kombi, nem is ilyenünk van és egyáltalán én nem is tudok vezetni! Mielőtt nagyon belemerülhetnék a zavarodottságomba, a rendőr bólint, majd odabilincseli a bal kezemet az út menti korláthoz:

- Hé, ez most miért kellett? - kérdem felháborodva
- Csak hogy meg ne szökj nekem. - feleli, aztán elindul a kocsim felé, hogy félreálljon

Én a kezemre nézek. Fehéren világít, úgy értem szinte vakító aura veszi körül. Ez a ragyogás átterjed az egész alkaromra és elkápráztat milyen szép is a kezem. Finoman rángatni kezdem, talán kihúzhatnám valahogy a bilincsből... (a kéznézés az álomfeladat megjelenése lehet)

A helyszín megváltozik, de a rendőr személye megmarad. Külsejében viszont más lesz, alacsony, fiatal, shaolin szerzetesre emlékeztet. Egy falak nélküli helyen vagyunk, ahol mindent fehér fény ölel körül. Még a talajt sem látom magam alatt. Csak egy asztal van és egy szék amin a szerzetes ül. Egy jegyzettömbe írogat. Türelmesen várja a beszámolómat. Hosszadalmas beszélgetésbe bonyolódunk, melyből az derül ki, hogy az ő feladata, hogy engem és még sokan másokat megtanítson az álmodásra. A füzetére mutat, amiben más álmodókról is részletes feljegyzés készül. Valójában két tanár van, ő az elméleti oktató, aki megválaszolja a kérdéseimet, és van egy nő, aki különféle gyakorlatokkal mutatja be mint működik az álmodó testünk. Rengeteg kérdést teszek fel és alapos válaszokat is kapok. Emlékeztet, hogy kérdezzek bátran, neki kötelessége válaszolni. Sajnos nem emlékszem mindenre, de arra igen, hogy sok mindent sikerült megértenem.
Szóval a beszámoló:

Egy gyakorlati óráról tértem vissza, aminek tárgya az álomtest sebezhetősége volt. A testem tele van szúrásokkal és golyónyomokkal, némelyiknek véres szegélye van. A szerzetes szerint fejlődök, mert egyre kevesebb sebet szerzek. Megérteti velem, hogy a sebeim nem valódiak, csak a fizikai világban edzett elmém hiteti el velem őket. Mosolyogva a sebek belsejére mutat: hitetlenkedve látom, hogy a felszín alól sárga energia sugárzik. Felismerem, hogy a külsőm is csak illúzió, mint a sebek, valójában az energiatestemben vagyok!

- Ezek szerint, meg sem halhatok? - kérdem csodálkozva
- Korántsem, a kérdés mennyire vagy tudatos a támadás pillanatában. Komolyan megsérülhetsz. - válaszolja

Nem értem a dolgot, akkor mi valóság, mi álom? Annyira erősen kezdek gondolkozni a hallottakon, hogy végül felébredek.

Áprilia Kedd 9 Szept. - 9:59

fortis Kedd 9 Szept. - 10:03

Nagyon jó kis álom volt ! Arra nem mernék megesküdni , hogy az illetők kik lehettek , bár az sem kizárt , hogy mind ugyan az volt , hisz a formának nincs jelentősége . Nő , vagy férfi , vagy éppen egy állat , néha teljesen mindegy . Viszont ez a rész , hogy minden kérdésedre válaszolnak és valószínűleg nem is csaphatnak be ez a szervetlen lényekre jellemző leginkább , esetleg az álmodási megbízottra . Mint tudjuk az álmodási megbízott viszont semmi újat nem mond a számodra amit valahol magad is ne tudnál . Ezt most könnyen átgondolhatod , hogy kaphattál e olyan információt amit esetleg eddig nem tudtál ?
Hmm egyszer nekem is volt egy álmom , ahol azt mondták , nem kell félnem , ez a test sosem kopik el . De én hallottam már olyasmiről , hogy ha elvonják az ember energiáját , bár nem hal meg , mert a lélek az halhatatlan , ellenben képes lehet olyan állapotba kerülni mint amilyen nálunk a kóma . Ebből az állapotból magától nem fog tudni felépülni , csak segítséggel . Ez így eléggé rémisztő lehet .

Ajánlott tartalom