Álommal kapcsolatos tapasztalatok

Csak rövid ideig tartott, de nagyon élveztem. Egy magaslatról szemléltem a tájat: csaknem a teljes látómezőt egy szelíden hullámzó tenger foglalta el. A távolban erdő sötétlett. A napszak talán hajnali lehetett. Mereven néztem a vizet és kíváncsi lettem, milyen lenne a táj nélküle. Egy gondolattal eltüntettem és ettől felismertem hogy álmodom. A pikkelyesre száradt vízmederben kezdtem el sétálni egy lassan csordogáló erecske mellett. A víz kristálytiszta volt és viszonylag sebes sodrású. Eltelve a siker jóleső érzésével, merészen a kis folyócska gyorsan változó hullámaira összpontosítottam, mert eszembe jutott Castaneda víznéző gyakorlata és reméltem hogy megláthatok valami furcsát. Sajnos a figyelmem túlzott összpontosítása felébresztett.

Etoile írta:Csak rövid ideig tartott, de nagyon élveztem. Egy magaslatról szemléltem a tájat: csaknem a teljes látómezőt egy szelíden hullámzó tenger foglalta el. A távolban erdő sötétlett. A napszak talán hajnali lehetett. Mereven néztem a vizet és kíváncsi lettem, milyen lenne a táj nélküle. Egy gondolattal eltüntettem és ettől felismertem hogy álmodom. A pikkelyesre száradt vízmederben kezdtem el sétálni egy lassan csordogáló erecske mellett. A víz kristálytiszta volt és viszonylag sebes sodrású. Eltelve a siker jóleső érzésével, merészen a kis folyócska gyorsan változó hullámaira összpontosítottam, mert eszembe jutott Castaneda víznéző gyakorlata és reméltem hogy megláthatok valami furcsát. Sajnos a figyelmem túlzott összpontosítása felébresztett.

De kár , mindenesetre  klassz kis tapasztalat  lehetett !
Amúgy milyen volt az éghajlat ?

Áprilia írta:Melyik gyakorlat ez, Etoile? Gondolom, nem az, amikor don Juannal szövetségest akartak "fogni", mert ahhoz tükröt is használtak.

De a tükrösről van szó, Belülről izzó tűz:

Először elmondom neked azt, amit a régi látók gondoltak. Szerintük a vízbe mártott fényes tárgy tükröző felülete megnöveli a víz erejét. Ők víztesteket bámultak meredten, s a tükröző felületet csak segédeszközként használták, amellyel felgyorsították a folyamatot. A régi látók azt hitték, hogy az ismeretlenbe való belépés kulcsa a szem, s amikor meredten nézték a vizet, hagyták, hogy a szemük nyisson nekik utat az ismeretlenbe.
A régi látók megfigyelték – mondta don Juan –, hogy a víz nedvessége csak átnedvesíteni vagy eláztatni képes a dolgokat, a sodrás, a fluiditás viszont mozog. Úgy gondolták, hogy a víz folyása kutatva járja át az alattunk lévő szinteket. Hitük szerint a vizet nemcsak az élet kedvéért kaptuk; a víz a lenti szintekre vezető út, amely összekapcsol minket a többi világgal.

Believe írta:Amúgy milyen volt az éghajlat ?

Az elején mikor még ott volt a tenger, harmatos, páradús idő volt. Később a kiszáradt vízmederben inkább forró mint egy sivatagban.

  Csuda tudja miért , nekem az is dereng , hogy a vízzel utazni lehet , de nem csak  a más világokba , hanem a saját világunkon belül is  . ( Nem csónakra gondoltam )

Believe írta:  Csuda tudja miért , nekem az is dereng , hogy a vízzel utazni lehet , de nem csak  a más világokba , hanem a saját világunkon belül is  . ( Nem csónakra gondoltam )

Vízibiciklire ?

Sokkoló

Ez igencsak kellemetlen tapasztalat volt, csak röviden:

Túszul ejtettek minket. A vezetőjüknél sokkoló volt. A földre lapultam és apránként megközelítettem. Az volt a tervem hogy valahogy lefegyverzem, de sajnos észrevett és mikor rávetettem magam a sokkoló belém mart. Miközben hátulról próbáltam leszorítva tartani, az egész testem rázkódott a szörnyű áramütéstől, ami átterjedt a támadómra is. Ő elernyedt, én pedig alig bírtam talpon maradni. A bal karom félig lebénult és egészen megfeketedett, az ujjaimat begörbítettem, fájdalmas szikrák pattogtak belőle. Egy pillanatra azt hittem meghalok, a testemet már csak egy merev fekete tömbként érzékeltem, aztán hirtelen újra visszatért minden a régi kerékvágásba és energikusabb voltam mint valaha.

Ébredés után nem vettél magadon észre semmi olyan jelet ami erre a kellemetlen tapasztalatra utalt volna ? 
Eléggé egy megrázó élmény lehetett  .
Nem tudom talán görcs is fejthet ki ilyen jellegű álmot . 
Egy kellemetlen élmény után az ember sokkal jobban érzi magát , mert van mihez viszonyítania .
Amúgy nincs elképzelésem mit akarhatott hozni neked ez mint tapasztalat .

Believe írta:Ébredés után nem vettél magadon észre semmi olyan jelet ami erre a kellemetlen tapasztalatra utalt volna ?

Ha egészségügyi problémára gondolsz akkor nem, teljesen jól vagyok, nem szoktak görcseim lenni, gyógyszert sem szedek. Nekem csak annyit hozott ez az álom, hogy a fájdalmat is milyen intenzíven élhetjük át odaát, és tudod valamilyen szinten még élveztem is, úgy értem bármikor eltaszíthattam volna magamtól, de helyette csak jobban szorítottam, le akartam győzni a kínokat, magamba szívni, uralni.

Áprilia írta:

Médea írta:
...energikusabb voltam mint valaha.

Lehet, hogy energia csere volt.
(Az álmodás művészete ír ilyesfajta elektromosságszerű energia cseréről szervetlen lényekkel.)

Nem tudom, mindenesetre ahogy Believe is frappánsan mondta, megrázó élmény volt.

Áprilia írta:

Médea írta:
...energikusabb voltam mint valaha.

Lehet, hogy energia csere volt.
(Az álmodás művészete ír ilyesfajta elektromosságszerű energia cseréről szervetlen lényekkel.)

Nahát , tényleg !

Tópart

Nagyon egyszerű kis álom, élénkségénél fogva számomra mégis érdekes. Meleg nyári nap, szikrázó napsütés, páradús levegő. Egy sással benőtt tószerű folyókanyarulat, békalencsével és rovarokkal. Két kidöntött korhadt fatörzs köti össze a partot egy zsombékos, füves kis szigettel. A "híd" alatt, a köveken békák hűsítik magukat az árnyékban. A víz csendes sodrásán megtörő fény játékos táncba kezd az apró hullámokkal. Odaát a szigeten egyszerű fakunyhó áll, nincs ajtaja, így látni a hátsó fal mellett álló régi boroshordókat. Óvatosan egyensúlyozva átkelek az ingatag fatörzseken és belépek a düledező, régi házba. Kellemes árnyék fogad, a levegő sem olyan forró. A hordókat összekötő rozsdamarta vaspántok épp csak szétesni nem hagyják a korhadt léceket. Ezekben ugyan nincs már bor. Akkor minek is jöttem ide..? Ébredés.

Azt hiszem minél jobban figyelünk a részletekre, annál valóságosabbá tehetjük az álmot (Ez az életre is igaz...?)

Szép álom volt és szerintem igen .

Le akartam kapcsolni a villanyt, de nem tudtam. Pedig sötétben is ismertem a visszafelé vezető utat, ezért kicsit bosszús voltam. Miért nem működik a kapcsoló? Miért nem az történt amit elvártam? Igaz nem voltam tudatos, de ettől függetlenül a dolgoknak a maguk rendje módja szerint kellene viselkedniük. Vagy nem?

Médea írta:Le akartam kapcsolni a villanyt, de nem tudtam. Pedig sötétben is ismertem a visszafelé vezető utat, ezért kicsit bosszús voltam. Miért nem működik a kapcsoló? Miért nem az történt amit elvártam? Igaz nem voltam tudatos, de ettől függetlenül a dolgoknak a maguk rendje módja szerint kellene viselkedniük. Vagy nem?

Ha nem tudtad a kapcsolót megérinteni sem ,  akkor nagy valószínűséggel TKÉ-d lehetett .
Ha meg tudtad érinteni a kapcsolót , csak az nem működött akkor meg az a jól begyakorolható módszerek egyikével találkoztál , amiből kikövetkeztethető , hogy álmodol . Ez is egy valóság tesztes  módszer lenne voltaképpen . Szóval nem álltál messze tőle .
Ja és igen , nem feltétlenül kell , hogy a dolgok a megszokott módon viselkedjenek .  Épp az ilyen események utalhatnak az álom jellegére .

Believe írta:Ja és igen , nem feltétlenül kell , hogy a dolgok a megszokott módon viselkedjenek .  Épp az ilyen események utalhatnak az álom jellegére .

Értem, köszi! A kapcsolót meg tudtam érinteni, még csapkodtam is mérgemben, tehát álom volt.

Médea írta:

Believe írta:Ja és igen , nem feltétlenül kell , hogy a dolgok a megszokott módon viselkedjenek .  Épp az ilyen események utalhatnak az álom jellegére .

Értem, köszi! A kapcsolót meg tudtam érinteni, még csapkodtam is mérgemben, tehát álom volt.

Igen , ez esetben nagy valószínűséggel álom lehetett .  A villanykapcsolás jó módszernek tűnik ahhoz , hogy rájöjj ébren vagy e vagy álmodol .

Elgondolkodtató .
Írtam egy gondolatot , de aztán csak kitöröltem . Ez olyan téma amin érdemes jobban eltöprengeni .

Én sem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, amikor nem tudom, hogy amit átélek, az álom-e vagy valóság, de szerencsére ez a veszély nem is fenyeget, mert nem végzek álmodási gyakorlatokat.
Én ha ébren vagyok, tudom, hogy ébren vagyok, ha pedig álomban jelen van a tudatom, akkor tudom, hogy álmodom. És ez jól is van így!
(Ha meg nincs jelen a tudatom álomban, akkor nem foglalkoztat a kérdés, hogy ez álom-e vagy nem.)

Áprilia írta:Az első gondolattal kapcsolatban - azazhogy profi tudatos álmodók egy bizonyos szinten túl már nem tudják eldönteni, hogy álomban, vagy valóságban vannak-e - lenne az a felvetésem, hogy szerintetek ez az eset miben különbözik attól, ha pl. egy közönséges földi halandó a normál álmában nem veszi észre, hogy az álom?  

Úgy tudom, hogy a tudatos álmoknál, ha újra és újra elaludsz (mármint egy-egy álmon belül - ez persze már a tudatos ámodás magasiskolája), akkor, ahol ébredsz, az egyre inkább a megtévesztésig hasonló lesz az itteni világhoz, ezért a végén már nem lehet tudni, hogy csak álomvilág, vagy az igazi. Míg egy "normál" álomban egyáltalán nincs is tudatában az ember, hogy álmodik, tehát ez a kérdés fel sem merül. Ez lenne a különbség? "Normál" álomban fel sem teszem a kérdést, hogy álom-e, vagy valóság, míg a másik esetben felteszem, de mivel a két világ a megtévesztésig hasonlít egymáshoz - a profizmusból fakadó többszöri álmon belüli elalvások-felkelések kapcsán -, nem áll a rendelkezésemre olyan eszköz, amivel lecsekkolhatnám (?)
Csak mégis elgondolkodtam ezen a paradoxonon, hogy ugyebár a tudatos álom alapvető jellegzetessége az, hogy tudom, hogy épp álmodom. Ugyanakkor egyugyanazon tudatos álmon belül pedig a sokadiknál (?) már nem tudom, hogy álom, vagy valóság (ld. az Eredetben.) De akkor az mitől tudatos álom?  
(Az Eredetben a főhős felesége, aki profi tudatos álmodó volt, épp azért halt meg, mert azt hitte, hogy csak álmodik és kiugrott az ablakon - pedig nem csak egy álom volt, hanem a valóság, így meghalt.)


efiÉn sem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, amikor nem tudom, hogy amit átélek, az álom-e vagy valóság, de szerencsére ez a veszély nem is fenyeget, mert nem végzek álmodási gyakorlatokat.
Én ha ébren vagyok, tudom, hogy ébren vagyok, ha pedig álomban jelen van a tudatom, akkor tudom, hogy álmodom. És ez jól is van így!
(Ha meg nincs jelen a tudatom álomban, akkor nem foglalkoztat a kérdés, hogy ez álom-e vagy nem.)

Ha az ember tudata a helyén van , akkor az ember tudja ha ébren van , de lehetnek átmeneti állapotok . Pl mikor még félálomban van valaki , tehát a tudata még nem került egészében a helyére .  De ezek csak átmeneti pillanatok rend szerint .
Az álmoknál ez nem így működik . Ha valaki olyan szinten van , hogy az álmokat semmi sem különbözteti meg a valóságtól , akkor néha megzavarodhat , elkezdhet kételkedni abban , hogy valóban álmodik e , hiszen minden annyira valóságos  , hogy már nem tud különbséget tenni . Ez az állapot vagy helyzet pedig pont azért , és csak is abban a helyzetben fordulhat elő , ha az ember az álmában tudatos .
A nem tudatos álomban nem kételkedik az ember , mert nincs meg hozzá a kellő tudati energiája , jelenléte , hogy a kérdés egyszerűen felmerülhessen benne .

Az eredet című filmre visszatérve volt egy eszköz ami segíthetett a döntésben és ez a pörgettyű volt .  Véleményem szerint ez egy kulcs parancs volt , amit az álmodók oly módon rögzíthettek még ébrenléti állapotukban az elméjükbe  , hogy álmodás esetén a pörgettyű nem állhat meg !  Tehát akár milyen helyzetben is voltak , ez mindig képes volt megmutatni , hol is tartanak .
Azt hiszem ez olyan lehet mint a villanykapcsoló .  A lényege viszont a rögzítés , hogy ha helyzet van akkor jelezze  amit kell . Ez egy parancs külcs az álmodókhoz .  Lehet nekünk sem ártana begyakorolni tanulni valami hasonlót .

Ebben az álomban az volt az érdekes (és szokatlan), hogy az álombeli tárgyi világ a lelki helyzetnek megfelelően változott.

Konkrétan: Egy boltban, ahol az eladóra várakoztam, odajött hozzám egy másik eladó, elővett egy papírlapot, amit ki akart tölteni, és kért tőlem valami számot. Én meg nem értettem, hogy miféle számot kér, aztán rájöttem, hogy bizonyára azt hiszi, hogy áfás számlára várok. És hogy a tévedését eloszlassam, elkezdtem magyarázni neki, hogy nem kell áfás számla. És ahogy tisztáztam a helyzetet, a papírlap szépen átlátszóvá vált. Értettem az álomban, hogy a papír átlátszósága a helyzet átlátszóvá (tisztázottá) válásával van szinkronban.

  Azt hiszem ez azt tükrözheti , hogy bár nem álmodsz tudatosan , de a tudat alattid mégis tudatos magyarázatokkal képes szolgálni a számodra .
Ez klafa , mert tudatos énre utal .

Mondjuk nekem nem ez volt az érdekes, hanem az anyag és a lélek szinkronja.
Ami egyébiránt azt bizonyítja, hogy az álombeli anyagi világot én hoztam létre.

efi írta:Mondjuk nekem nem ez volt az érdekes, hanem az anyag és a lélek szinkronja.
Ami egyébiránt azt bizonyítja, hogy az álombeli anyagi világot én hoztam létre.

 Létre hoztad