Álommal kapcsolatos tapasztalatok

Agancsok

Mindent hó borított, kellemesen hűvös volt, lassan szállingóztak a pelyhek. Egy mogyorófa előtt álltam és figyeltem amint a leveleken megül a hó. A barnás ágak vastagok és rücskösek voltak, agancsra emlékeztettek. Ekkor az ágak és levelek elkezdtek összemosódni, sárga és fehér fényt sugároztak, aztán láttam amint fokozatosan egy ágak közé akadt hatalmas agancspár formálódik előttem. Felismerem hogy álmodom, aztán fehér, éteri szellemkezeimmel kinyúlok értük és kihúzom őket az ágak közül. Az agancsokból és a kezeimből is fény árad, néha eltünedeznek, átlátszóvá válnak. Nem érzek késztetést semmire, valahogy nem különösebben érdekel hogy ez egy álom, csak meg akarom élni a pillanatot. Egy ideig még tart a tudatos állapot, aztán önként feladom és elmerülök a további történésekben.

Hú ha , energia állapot látással fűszerezve . 
Jól mennek neked mostanában a dolgok .

Ezmiez?

Álmomban franciául beszéltem valakivel telefonon. Teljesen folyékonyan. Ez annyira megdöbbent hogy átváltok külső szemlélőbe, miközben próbálom értelmezni az elhangzottakat. A szavak összefolynak és nehéz lenne megmagyarázni, de a hangokat valamilyen belső látással, széles fénysávoknak látom, melyek külső felszínén fehéres izzás látható. A fényhangok lazán egybekapcsolódnak. Felismerem közöttük a rendezettséget, igen ez valódi nyelv, akár francia akár más. Nem tudok megbirkózni a helyzettel, felébredek.

Médea írta:Ezmiez?

Álmomban franciául beszéltem valakivel telefonon. Teljesen folyékonyan. Ez annyira megdöbbent hogy átváltok külső szemlélőbe, miközben próbálom értelmezni az elhangzottakat. A szavak összefolynak és nehéz lenne megmagyarázni, de a hangokat valamilyen belső látással, széles fénysávoknak látom, melyek külső felszínén fehéres izzás látható. A fényhangok lazán egybekapcsolódnak. Felismerem közöttük a rendezettséget, igen ez valódi nyelv, akár francia akár más. Nem tudok megbirkózni a helyzettel, felébredek.

A nyelvtudás  feltételezem , hogy magad is sejted , eredhet a kollektív tudatból , vagy  ha a reinkarnációra fognánk előző életedből .  Ilyesmi velem is elő szokott fordulni angol nyelvterületen . Előfordul néha , hogy valami általam ismeretlen nyelven , de ez nagyon ritka .  A kutatók persze azzal is magyarázzák , hogy az ember néz tévét , filmeket és elraktározódik benne a nyelv ami fura módon álmában az embernek felszínre kerülhet és különös módon az ember még érti is még ha nem is beszélné azt a nyelvet . 
Szóval ez egy különös terület , a TV-ben egyszer mutattak egy cseh , vagy szlovák krapekot , aki motorbalesetet szenvedett és utána csak angolul tudott beszélni vagy 2 hónapig a saját nyelvét meg nem . Aztán valami történt és a saját nyelvét beszélte egyik pillanatról a másikra , az angolt meg nem . Szóval elgondolkodtató ami azt illeti minden lehetőséget el kell fogadni mert cáfolni úgysem lehet . 
- A beszéd színekben való látása .  Erről is láttam egy dokumentumfilmet . 
Komoly kísérletek  voltak    pszichedelikus  növények alkalmazásáról , orvosi és kutatói felügyelet mellett . Meg nem mondanám melyik gombának vagy növénynek volt a hatása , de hasonló élményekről számoltak be , mint te . 
Azt hiszem egyszerűen úgy fejezték ki magukat , hogy látták a zenét , mert a zene fény alakjában jelent meg a számukra , de jobban képtelenek voltak leírni amit tapasztaltak . 
Elképzelhető , hogy valami hasonlóban lehetett részed , és ráadásul szerek nélkül .  
Igen komoly tapasztalat , még ha álmodban is láttad , de legalább megtapasztalhattad  , hogy milyen .

Áprilia írta:

Médea írta:Ezmiez?

Jaj de édes, ezt kisbabák szokták mondani, amikor még alig tudnak beszélni.

Nagyon hajaz a francia  Qu'est-ce que c'est? kifejezésre . 

Egyik:

Volt egy kéznézésem, csak sajnos nem kísérte tudatosság. Emlékszem milyen abszurdnak találtam a feltételezést hogy esetleg álmodom. Akárhogy néztem a kezem, teljesen normálisnak találtam. Igaz azt meg kellett állapítani hogy kicsivel kisebbek voltak. Eszembe jutottak a korábbi álmaim melyekben szintén kisebbnek láttam őket, de most azzal a magyarázattal álltam elő, hogy a kezeim igazából is kicsik. Még egy dolog: a szélein és az ujjak között szórt sárga fényt láttam, mely fehér árnyékként vetült rájuk. Ezt a napfénnyel magyaráztam.

Másik:

Finom suhanás a talaj fölött. Enyhe furcsálkodás, de semmi több. Megállapítom hogy a lábaim a tévében látható fehér zajhoz hasonlóan szemcsések, éteriek, sárgásak. A lábaim kicsik mint egy gyereké és a jobb lábfejem merev tartásban a bal felé hajlik és kicsit felette is van. Nem úgy tűnik mintha mozgatnám a lábaim, mégis haladok, ami hol könnyebb, hol nehezebb. A repülés gondolatát hihetetlennek találom és azzal altatom el a figyelmem, hogy valójában hosszúakat ugrok.

Mondhatnám tehát hogy a szokásos énem éber őrként viselkedik, mindenre van magyarázata és nagyon ért hozzá hogyan terelje el a figyelmem.

fortis írta: A kutatók persze azzal is magyarázzák , hogy az ember néz tévét , filmeket és elraktározódik benne a nyelv ami fura módon álmában az embernek felszínre kerülhet és különös módon az ember még érti is még ha nem is beszélné azt a nyelvet .

Ha ez igaz, akkor valahol mélyen perfektül beszélek koreai nyelven. Jó lenne előhoznom éber szinten is ezt a tudást!

Médea írta:

fortis írta: A kutatók persze azzal is magyarázzák , hogy az ember néz tévét , filmeket és elraktározódik benne a nyelv ami fura módon álmában az embernek felszínre kerülhet és különös módon az ember még érti is még ha nem is beszélné azt a nyelvet .

Ha ez igaz, akkor valahol mélyen perfektül beszélek koreai nyelven. Jó lenne előhoznom éber szinten is ezt a tudást!

Igen . Azt mondják a nagyok , hogy tulajdonképpen mindent tudunk , csak nem emlékezünk rá . Így akár még ó egyiptomi nyelven is tudnál , ha a felszínre emelkedhetne .

- Ez az egyik- másik kalandod az energia testedre vonatkoztatható szerintem . 
- A másik meg az , hogy minél tisztább lehet a figyelmed annál nehezebbé válhat megkülönböztetni az álmot a valóságtól  feltehetőleg . 
Egyszer régen úgy kb 6 évvel ezelőtt jártam úgy , hogy valóság teszteltem és be akartam bizonyítani magamnak , hogy nem álmodom , hanem ébren vagyok . A véletlenek úgy hozták , hogy minden bekövetkezett amire gondoltam , tehát nem igazán sikeredett a törekvésem . Aztán jött a repülési teszt és az mindent a helyére rakott . 

A külső illuzórikus mivoltáról

A cím árulkodó. Szóval álmomban át akartam öltözni és ahogy vettem le a ruhadarabokat, komoly nehézségekbe ütköztem. A tagjaim merevvé váltak, a mozdulataim lelassultak, szinte idegkimerültséget éreztem annyira kellett koncentrálnom erre az egyszerű műveletre. Aztán végre lekerültek a ruhák és megláttam az igazi testem: egy szürke, árnyszerű, apró szemcsés hologram, szellemszerű jelenés. Időnként kis hullámok, vibrálások haladnak át rajta. Megértem hogy álmodom és bolondság amit csinálok. Valójában nincsenek ruháim és hasonlóan a külsőmhöz pusztán egy bennem élő kép kivetülése. Értelmetlen dolog úgy kezelni egy képet, mintha valódi lenne, melynek törvényei, funkciói vannak (gombok, csatok, stb.). Ha más formát akarok, mássá kell gondolnom magam és nem ruhákkal pepecselni. Ugyanekkor azt is megértettem hogy a más forma csak más ragaszkodás, amit a fejlődés érdekében le kell vetkezni, mert csak úgy találhatom meg valódi önmagamat. Éreztem még egy figyelő jelenlétet, tanítói szándékkal, azt hiszem felsőbb énem vagy érettebb tudatom lehetett.

Látványos egy tapasztalat lehetett . 
- Szóval igen , egy jó ötletet adtál most , jó cél volna álmunkban levenni a ruháinkat , így  több figyelem  fókuszálódna a megjelenésünkre . 
Amúgy fura , hogy amikor megnézed a kezedet , vagy kirakat előtt állsz a fedetlen részeid normálisnak tűnnek általában , fura , hogy a ruha alatti részek miért nem ?

fortis írta:Amúgy fura , hogy amikor megnézed a kezedet , vagy kirakat előtt állsz a fedetlen részeid normálisnak tűnnek általában , fura , hogy a ruha alatti részek miért nem ?

Azért tűnnek normálisnak mert a szokásos külső megjelenés részei, bizonyos szempontból ruhának tekintendők, a valóságot elfedő képnek. Az a lényeg hogy benned milyen kép él magadról, a külső ehhez igazodik.

Médea írta:

fortis írta:Amúgy fura , hogy amikor megnézed a kezedet , vagy kirakat előtt állsz a fedetlen részeid normálisnak tűnnek általában , fura , hogy a ruha alatti részek miért nem ?

Azért tűnnek normálisnak mert a szokásos külső megjelenés részei, bizonyos szempontból ruhának tekintendők, a valóságot elfedő képnek. Az a lényeg hogy benned milyen kép él magadról, a külső ehhez igazodik.

Hmm ebben igazad lehet . Valóban elgondolkodtató .

Támad az űr!

Ez egy elég hosszú álom volt, ezért csak a végső következtetésemet fejtem ki. Ha látunk valami szokatlant amit nem tudunk besorolni az ismert kategóriák közé, akkor vagy nem veszünk róla tudomást, tehát láthatatlan marad számunkra, vagy az elme átalakítja valami ismertté. Utóbbi esetben megpróbál egy elfogadható magyarázatot, történetet is kreálni mellé.
Szóval álmomban felnéztem az égre, előbb apró, színes fénypontokra figyeltem fel, melyek koncentrikus körökben vibráltak, aztán egyre nagyobbakká lettek és fokozatosan lila medúzaszerű alakzatokká fejlődtek. Csodálkozva néztem ahogy könnyedén úszkálnak a levegőben. Mik lehetnek ezek? Végül arra a következtetésre jutottam hogy földönkívüliek, akik gonosz szándékkal érkeztek. Ezt a feltételezésemet az is megerősítette, hogy aranyszínű, átlátszó, vízszerű gömbformák árasztottak el mindent. A folytatásról csak annyit, hogy módszeresen írtották az embereket, egy részüket gazdatestnek használták, másokat rabszolgasorba vetettek.
Ez az egész persze képtelenség és ebből is látszik hogy az ember ösztönösen hajlamos az ismeretlent ártó szándékkal felruházni.

Hát igen , de ez nem csoda , hiszen  rengeteg film erre utal , ezzel tömik az emberiség  fejét  , hogy az idegenek a vesztünkre tőrnek . 
Mondjuk lehet annak alapja , hogy a kipusztulásunk egyik nagy  lehetőségének oka az űrből érkezik majd , mondjuk meteorit vagy napkitörés formájában ,  de a belső veszedelem is jelen van , az önpusztítás . 
Szóval fura ez , nem tartom kizártnak , hogy a veszélyt képletesen valami idegen fajokra fognák , de csak jelképesen , mert bár mi más is nagyobb eséllyel jöhetne onnan  mint végső csapás . .

Érzékelés

1. Ismét álmodtam a fenyővel, ezúttal azonban közvetlen közelről néztem a lombozatát és a színe is rendre zöld volt. Itt-ott azért voltak fakóbb, már-már sárgásabb részek is. Nem voltam tudatos, mégis tudatában voltam a ténynek, hogy nem szabad hosszan bámulni egy pontot, és mikor kezdett volna szétesni a kép (émelyítően összemosódott előttem), a fa egy másik részére váltottam a tekintetem. Ezt többször elismételtem és azt figyeltem meg, hogy ezzel sikerült a fa látványát állandóvá tenni.

2. A következőhöz már történet is kapcsolódna, ettől megkíméllek benneteket, lényeg a lényeg hogy egy sötét barlang folyosóin repültem, egyre mélyebbre haladva, keresve valami fontosat. Feladatot teljesítettem, valakik megbíztak a felderítéssel. Nem voltam teljesen független, az éntudatom fejletlen, gépies, parancsot teljesítek. Miután célhoz értem, jelentést tettem és ők egy gépezetbe ültettek. Szerették volna ha újra átélem a barlangi utam minden részletét és arra kértek koncentráljak. A gép valami tudati vetítő volt, akik rácsatlakoztak az érzékelőire ugyanazt láthatták, hallhatták, tapinthatták, szagolhatták, akár ízlelhették is amit én. 

Mikor bekapcsolták a gépet mintha hirtelen kirángattak volna a testemből, újra ott voltam a barlang egyik sötét járatában. A testem csak egy szürkés, lebegő árnyalak volt. Nem győztem csodálkozni mennyire valóságosan közvetít minden érzékszervem, sokkal élénkebben voltam jelen, mint korábban. Minden felfokozódott, magasabb intenzitással érzékeltem. Nem csak újraéltem az utat, hanem azt is megértettem hogy öntudatlanul olyan részekre is felfigyelünk, amikről normál esetben nem veszünk tudomást. Például mikor érezni akartam a barlang falát, a szellemujjaim alatt valóságosan tapinthattam annak szilárdságát, igazából hozzá se kellett volna érnem, még a kezekre sem volt szükségem, csak az akarat vezérelte figyelem számított. Amire figyelsz, arról információt kapsz! A fal és az ujjaim egybeolvadtak, sárga és pirosas színeket láttam. 

A továbbiakban a hallásomat próbálgattam, erre alig emlékszem, volt valami visszhangszerű háttérzaj, mely kristályosan áttetsző hullámokban áradt felém. Itt a látás és a hallás összekeveredett. Izgatott a gondolat hogy a többiek mindezt átélik rajtam keresztül. Nem tudtam tovább maradni, ébredés.

1 .    Tudjuk ügyes vagy , ez már megy neked . 

2 . Fura egy álom volt . Nekem az jutott az eszembe , hogy a jövő űrkutatásának  legegyszerűbb módja ilyesmi lehet , amit átéltél . Vagyis nem szondákat küldeni , amik évek évtizedek századok alatt érnek csak célt , hanem parafelderitéssel  kifürkészni amit kell .  Persze  ha közvetíteni kell az átélteket pontosabb az információ egy kivetítéssel , mint elmesélni azokat és abból infókhoz jutni .  Szóval látni vélek  benne némi jövőképet .

Médea írta:Érzékelés

2. A következőhöz már történet is kapcsolódna, ettől megkíméllek benneteket, lényeg a lényeg hogy egy sötét barlang folyosóin repültem, egyre mélyebbre haladva, keresve valami fontosat. Feladatot teljesítettem, valakik megbíztak a felderítéssel. Nem voltam teljesen független, az éntudatom fejletlen, gépies, parancsot teljesítek. Miután célhoz értem, jelentést tettem és ők egy gépezetbe ültettek. Szerették volna ha újra átélem a barlangi utam minden részletét és arra kértek koncentráljak. A gép valami tudati vetítő volt, akik rácsatlakoztak az érzékelőire ugyanazt láthatták, hallhatták, tapinthatták, szagolhatták, akár ízlelhették is amit én. 

Mikor bekapcsolták a gépet mintha hirtelen kirángattak volna a testemből, újra ott voltam a barlang egyik sötét járatában. A testem csak egy szürkés, lebegő árnyalak volt. Nem győztem csodálkozni mennyire valóságosan közvetít minden érzékszervem, sokkal élénkebben voltam jelen, mint korábban. Minden felfokozódott, magasabb intenzitással érzékeltem. Nem csak újraéltem az utat, hanem azt is megértettem hogy öntudatlanul olyan részekre is felfigyelünk, amikről normál esetben nem veszünk tudomást. Például mikor érezni akartam a barlang falát, a szellemujjaim alatt valóságosan tapinthattam annak szilárdságát, igazából hozzá se kellett volna érnem, még a kezekre sem volt szükségem, csak az akarat vezérelte figyelem számított. Amire figyelsz, arról információt kapsz! A fal és az ujjaim egybeolvadtak, sárga és pirosas színeket láttam. 

A továbbiakban a hallásomat próbálgattam, erre alig emlékszem, volt valami visszhangszerű háttérzaj, mely kristályosan áttetsző hullámokban áradt felém. Itt a látás és a hallás összekeveredett. Izgatott a gondolat hogy a többiek mindezt átélik rajtam keresztül. Nem tudtam tovább maradni, ébredés.

https://en.wikipedia.org/wiki/Sprawl_trilogy : Neuromancer (1984), Count Zero (1986), and Mona Lisa Overdrive (1988).

Simstim A portmanteau of simulated stimuli, simstim is a technology whereby a person's brain and nervous system is stimulated to simulate the full sensory experience of another person. Simstim is usually used as a form of entertainment, whereby recordings of simstim stars in soap operas are transmitted, in effect replacing television. However, simstim also has other uses; Case is connected to Molly via simstim during the Panther Modern's attack on Sense/Net. In this way, simstim was used as a sophisticated method of communication although the signal was one-way.

Médea miután a gömböcske elveszíti töltöttségét , mi történik vele ? Eltűnik vagy továbbra is megmarad csak immár töltöttség nélkül ?

fortis írta:Médea miután a gömböcske elveszíti töltöttségét , mi történik vele ? Eltűnik vagy továbbra is megmarad csak immár töltöttség nélkül ?

Felszívódik, magamba olvad. Powell azt írja hogy az asztrális szinten létrehozott gondolatformák mikor visszatérnek alkotójukhoz, kisülnek, mert elektromosan telítettek. Ezek valamifajta elementálok. Még párszor át kell olvasnom hogy megértsem.

"A gondolatformát szemléletesen egy leydeni palackhoz (egy statikus elektromossággal töltött edényhez) szokták hasonlítani, amikor az edény az elementál-eszenciának felel meg, az elektromos töltés pedig a gondolat-érzésnek. Ahogyan a leydeni palack, ha más tárggyal érintjük meg, a tárolt elektromos töltését kisüti ebbe a tárgyba, ugyanígy tesz egy mesterséges elementál is, amikor egy mentális vagy egy asztrális testbe ütközik, a tárolt mentális és asztrális energiát áttölti abba a testbe."

Igen , ezért kérdeztem , hogy nálad hogy történhet , mert az olvasott infó is erre utal . Persze más valamiről olvasni és más megélni is azt . Mosoly .

Az is érdekes , amikor az ember álmában elfárad , vagy elálmosodik . Néha álmunkban még le is fekszünk aludni .  Nem tudom mitől álmosodhat el az ember álmában , de most egy újabb felfedezést tettem 
Az ember álmában képes lehet elveszíteni az egyensúlyát .  Képes lehet ebből kifolyólag megtántorodni . Elesni nem estem el , mert az egyensúly vesztés csak egy pillanatig tartott , de ez most újdonság volt a számomra .
Egy kedves ismerősömmel öleltük át egymást szorosan , és a nagy ölelésben hátra tántorodtam , így veszítettem el az egyensúlyomat . Azt hittem hanyatt vágódunk , de aztán visszanyertük a normál pozicionkat . 

Hát álmunkban bármi megtörténhet velünk, csak a hatások nem olyan véglegesek.

Médea írta:Hát álmunkban bármi megtörténhet velünk, csak a hatások nem olyan véglegesek.

Igen , szóval álmosság , ájulás , szédülés egyensúlyvesztés , éhség , szóval nekem úgy tűnik , hogy minden érzet jelen lehet . 
Mondjuk most az jutott az eszembe , hogy amikor az ember egy más formát vesz föl , mint pl egy gömb , akkor ezek az érzetek mintha elkerülnének .

Médea írta:Hát álmunkban bármi megtörténhet velünk, csak a hatások nem olyan véglegesek.

Újabb adalék ehhez hogy éjjel meghaltam... álomban persze. Most nem lényeges hogy mi vezetett odáig, de a kritikus pillanatban megragadott a felismerés: 

 - "Ó, csak ennyi? Rosszabbra számítottam."

Mikor bekövetkezett a vég minden elsötétült, ilyen szemcsés sötétségre gondolok mint mikor leesik a vérnyomásod. Látni nem láttam semmit csak azt éreztem hogy egy részem elválik egy másiktól és örömmel töltött el az üresség, a semmi megtapasztalása. Aztán átkerültem egy másik álomba.

Ha valakit fejbe lőnek feltételezem már semmit nem fog érezni, ha mégis akkor valszeg álmodja.