tapasztalatok az anyagon túlról

Van most nálunk egy tibeti kiálítás. Végignéztem, szép és különleges szobrok voltak buddhákról, mesterekről, védelmező erőkről, istenekről (illetve nem pontosan istenekről, de a mondandóm szempontjából ez mindegy). Különböző mértékben hatottak rám, bizonyára a lelki alkatomnak megfelelően.
Hanem amit észrevenni véltem, az érdekes. Olyan benyomásom volt, mintha két szobor elevenebb lett volna a többinél. Maritreia Buddha (ha jól emlékszem) volt az egyik, ezt láttam először a kettő közül, de nála még nem vált ez az érzésem tudatossá. De mikor később a Gyógyító Buddhához érkeztem, ott már átütötte nálam a tudatosodási küszöböt az elevenség érzése, és eszembe jutott, hogy ezt tulajdonképpen már egy másik szobor előtt is éreztem. És rögtön azt gondoltam, hogy persze, gyógyulásért bizonyára rengetegen fohászkodtak már ehhez a szoborhoz, és ezáltal "beleszállt"valami, amitől élőbbé vált.

Igen Efi  erről Castaneda könyveiben is írtak valahol . Ha elég sokáig bámul az ember egy tárgyat , valamilyen mértékben ő maga is a tárgy részévé válik bizonyos mértékben . Ilyen módon készítettek az ősi varázslók is  erőtárgyakat .  Most arra gondoltam , talán érzékelhetted  azt az energetikai benyomást , amivel az a sok ember felruházhatta ezt a két tárgyat .
Máskülönben  te is tudod , hogy vannak látók , akik ha a kezükbe vesznek egy eltűnt ember személyes tárgyát , amit sokszor vett a kezébe , vagy viselt , akkor ennek az embernek az energetikai lenyomatai áruló jeleket küldenek a látó felé . Tulajdonképpen ez is valami hasonló jelenség . Kicsit érzékelhettél ebből az érzésvilágból valamit . Érdekes lehetett .

Amúgy eszembe jutott még Mona Lisa , nézd meg ezt a képet .Annyira sokan mondják , hogy mennyire szép ez a nő . Ez a gondolat  már már ideává vált . Így ha valaki ránéz a képre , azt mondja . valóban milyen szép !
Hát lehet érzések és pofonok , de én nem látom benne azt a bizonyos szépséget

Nahát, ez a Castaneda tényleg mindenről irt!

efi írta:Nahát, ez a Castaneda tényleg mindenről irt!

Hát nem egy két év munkája alatt szedte össze a tudását az biztos .Néha mondhatni úgy , haláláig tanul az ember és tán még azon is túl .

efi írta:Van most nálunk egy tibeti kiálítás. Végignéztem, szép és különleges szobrok voltak buddhákról, mesterekről, védelmező erőkről, istenekről (illetve nem pontosan istenekről, de a mondandóm szempontjából ez mindegy). Különböző mértékben hatottak rám, bizonyára a lelki alkatomnak megfelelően.
Hanem amit észrevenni véltem, az érdekes. Olyan benyomásom volt, mintha két szobor elevenebb lett volna a többinél. Maritreia Buddha (ha jól emlékszem) volt az egyik, ezt láttam először a kettő közül, de nála még nem vált ez az érzésem tudatossá. De mikor később a Gyógyító Buddhához érkeztem, ott már átütötte nálam a tudatosodási küszöböt az elevenség érzése, és eszembe jutott, hogy ezt tulajdonképpen már egy másik szobor előtt is éreztem. És rögtön azt gondoltam, hogy persze, gyógyulásért bizonyára rengetegen fohászkodtak már ehhez a szoborhoz, és ezáltal "beleszállt"valami, amitől élőbbé vált.

Castaneda azt írja erről, hogy "...egyes régészeti alkotások önmagukban képesek arra, hogy előidézzék a gyűjtőpont eltolódását, és ha elérjük a teljes csend állapotát, olyan jeleneteket lehet VALÓSÁGOSAN MEGTAPASZTALNI, MELYEK AZ ALKOTÁSOK KÉSZÍTŐINEK ÉLETÉHEZ TARTOZTAK.
Aztán belekezdett a legkülönösebb tárlatvezetésbe, amiben valaha részem volt. Körbement a termen, a nagyméretű alkotások mindegyikénél megdöbbentő részleteket ecsetelve és magyarázva. Don Juan szerint abban a teremben minden régészeti alkotás a régi idők emberei által SZÁNDÉKOSAN HAGYOTT EMLÉK volt, olyan emlék, melyből Don Juan mint varázsló ÚGY OLVASOTT NEKEM, MINT EGY NYITOTT KÖNYVBŐL.
– Itt minden alkotás úgy lett tervezve, hogy eltolja a gyűjtőpontot – folytatta. – Rögzítsd a tekinteted bármelyiken, csendesítsd el az elmédet és figyeld meg, hogy el tudta-e a gyűjtőpontodat tolni vagy sem.
– Honnan fogom tudni, hogy eltolódott vagy sem?
– Onnan, hogy olyan dolgokat fogsz LÁTNI ÉS ÉREZNI, ami a NORMÁL HOZZÁFÉRÉSEDEN TÚL VAN.
Bámultam a szobrokat és olyan dolgokat láttam és hallottam, hogy tanácstalan lennék, ha el kellene magyaráznom őket. Ezeket az alkotásokat eddig mindig az antropológia szemszögéből vizsgáltam, szem előtt tartva e téma tudósainak leírásait. Az ő leírásaik ezeknek az alkotásoknak a funkciójáról a modern ember világszemléletéből gyökeredztek és most először számomra ezek a leírások teljesen elfogultnak tűntek, szinte ostobaságnak. Amit Don Juan mondott azokról az alkotásokról és amit bámulásuk során én magam láttam, a legtávolabb állt attól, amit valaha is olvastam róluk."

Igen , erről lehet szó . Amikor az ember a megszokottól eltérőt kezd tapasztalni , valószínűleg elmozdulhat a gyűjtőpontja .

Na most leesett az állam ettől az idézettől.

efi írta:Na most leesett az állam ettől az idézettől.

Nem is gondolnád Efi mikre vagy képes .

-

 De muris Méhecske ! De amúgy meg igazad van .
Tudod mi jutott még az eszembe ? Legalábbis ezekről a szent tárgyakról .
Mózesnek az lett mondva , hogy Bálványt ne imádj ! Ezek a szent tárgyak előbb vagy utóbb bálványokká válnak . Még Jézus is a keresztfán .Bár ez azt hiszem csak a tudatlan emberekre igaz , mert hiába imádkozik mondjuk valaki a kereszthez , szellemben feltételezni merném , valahol mégis csak máshol jár . És most mindennek ellentmondva arra gondolnék , hogy valamelyest ezeknek a szent tárgyaknak mégis lehet olykor haszna . Pl ha egy képet rengetegen megbámulnak jó érzéssel mint mondjuk a Mona Lisát , akkor annyira feltöltődik ez a kép ezekkel az érzésekkel , hogy ha egy kedvetlen ember jár arra és ránéz a képre , képes lehet befolyással lenni ennek az embernek a hangulatára .
Amúgy figyeljétek csak meg , mi történik , ha beléptek egy nagyon öreg ősi templomba és mi , ha egy teljesen új modernbe , van e különbség ?
Az adott hely mindig hatást gyakorol .

fortis írta:... arra gondolnék , hogy valamelyest ezeknek a szent tárgyaknak mégis lehet olykor haszna . Pl ha egy képet rengetegen megbámulnak jó érzéssel mint mondjuk a Mona Lisát , akkor annyira feltöltődik ez a kép ezekkel az érzésekkel , hogy ha egy kedvetlen ember jár arra és ránéz a képre , képes lehet befolyással lenni ennek az embernek a hangulatára .

Nem, nem, fortis, félreérted. Mi fentebb arról a fajta igazi művészetről beszéltünk, ami képes eltolni a néző gyűjtőpontját, amely által ő képes az alkotóban lejátszódó folyamatokat érzékelni, azaz azt, amit a művel az alkotó ki akart fejezni stb. Te pedig fentebb ennek szinte az ellenkezőjéről beszélsz: amikor nem az alkotó, hanem a nézőknek a műre gyakorolt hatása/lenyomata (?) hat a műre, majd az vissza más nézőkre. Az ilyen néző ha érzi is azt, amit írsz, az minden, de nem a műalkotás igazi lényege, mely az alkotótól ered. Szóval válasszuk külön markánsabban a két értelmezést, mert eléggé össze van mosva.

Jó , igen , igazad van .  Külön is kell a két dolgot választani .  csak véleményem szerint egy tárgyra mindkét hatás valahogyan hat . Persze teljesen igazad van , mikor a mű  lelkületét nézzük , ami az alkotótól származó és más az amit a nézőktől ered . De ha megállsz egy ilyen tárgy előtt hogy választod szét ezt a két hatást ? Ez csak filózgatás , mert ettől valószínű , hogy még meglehet .
Van egy adott tárgy , amit a készítői úgy készítenek el , hogy ha ránézel elmozdítja a gyűjtőpontodat . vajon mindenkire egyformán hathat , vagy csak az erre érzékenyekre ? mert ha mindenkire egyformán hat , akkor a tömeg jelenléte , az általuk való érzések kivetülése talán még meg is sokszorozhatja azt , amit a művész maga el akart volna érni vele .  Itt lenne az összefüggés szerintem .

Teljesen összekutyulod a kettőt. Szerintem ne tedd, mert nagyon megszavarsz másokat. Tudod, ez az a bizonyos káosz, amiről Efi álom topikjában is szó volt. És ott megígérted, hogy nem fogod ezt művelni.

Áprilia írta:Teljesen összekutyulod a kettőt. Szerintem ne tedd, mert nagyon megszavarsz másokat. Tudod, ez az a bizonyos káosz, amiről Efi álom topikjában is szó volt. És ott megígérted, hogy nem fogod ezt művelni.

Jól van nem teszem .

fortis írta:

Áprilia írta:Teljesen összekutyulod a kettőt. Szerintem ne tedd, mert nagyon megszavarsz másokat. Tudod, ez az a bizonyos káosz, amiről Efi álom topikjában is szó volt. És ott megígérted, hogy nem fogod ezt művelni.

Jól van nem teszem .

Vagy ha én látom rosszul, akkor tegyen igazságot köztünk valaki.
Ilyenkor mindig megbánom, hogy kíméletlen voltam.

-

-

-

Nem Fortis kavarta össze a dolgokat. Én írtam a legelső hozzászólásban, hogy úgy gondoltam, a sok hozzá intézett könyörgés adott valamit a szobroknak, amitől élőbbé váltak. Most is így gondolom, mégpedig azért, mert pont a gyógyító volt az egyik, a másik meg A buddha. A többi szobornál nem éreztem ilyesmit, pedig azok is nagyon hasonlóak voltak.
Ettől függetlenül érdeklődve olvastam Castanedát, mi több, hagytam kicsit hatni magamra a gondolatot a gyűjtőpont eltoló hatásról.

efi írta:Nem Fortis kavarta össze a dolgokat. Én írtam a legelső hozzászólásban, hogy úgy gondoltam, a sok hozzá intézett könyörgés adott valamit a szobroknak, amitől élőbbé váltak.

Tényleg írtad. Ez elkerülte a figyelmemet, annyira beleéltem magam a castanédai magyarázatba, amire a saját Mona Lizás tapasztalatom is jól ráerősített, mivel Fortis pont azt a képet tette be! A véletlenek micsoda sorozatos összejátszása!
Épp most végeztem a Tinta című filmmel. Emlékszel Fortis arra a jelenetre, amikor a vak pasas azt mondja, hogy "valaminek meg kell szakítania a folyamatot/láncreakciót"? Hát nekem erre most nagy szükségem volt...

Én nem tudom Áprilia . Attól tartok ha én írtam volna neked azt amit Efi , akkor is csak félremagyarázásnak tűnhetett volna . Látod Méhecske maga sem vette észre , hogy miről is volt szó .
Tehát ha nálad meg kell állítani egy folyamatot , akkor az biztosan  nem az én reszortom . Én ehhez kevés vagyok . Nekem nem olyan erős a személyiségem mint a tiéd , inkább félre vonulok .

Visszavonulót fújok én is. Nem muszáj, hogy a vízcsapból is én folyjak.

Áprilia írta:Visszavonulót fújok én is. Nem muszáj, hogy a vízcsapból is én folyjak.

De igen az jó , ha a vízcsapból is te folysz . Csak nem akarlak megbántani , ennyi az egész .  Az én félre húzódásom meg arról szól , hogy nem akarom összezagyválni a dolgokat a gondolataimmal amik egy - egy hozzászólás kapcsán születnek a fejemben és olykor már nem is arról szólnak ahonnan elindult az egész .

Fortis: " ha nálad meg kell állítani egy folyamatot , akkor az biztosan  nem az én reszortom"

Ha Ápriliánál meg kell állítani egy folyamatot, akkor az Áprilia reszortja. De te a segítségére lehetsz (sőt: a segítségére voltál!) abban, hogy észrevegye, meg kell állnia, (megállni nem a mennyiség terén, hanem a másokat elsöprő lendületben.) Segítségképpen pedig nem kell semmit tenned. Elég, ha ott vagy a szélvihar útjában. Ha nem akad bele semmibe a szél, akkor nem is válik láthatóvá.

Tudod, a közösségek célja az egymáson való csiszolódás. : kacsint:

efi írta:(megállni nem a mennyiség terén, hanem a másokat elsöprő lendületben.)

Ezek szerint mégsem olyan kevés az energiám, mint gondoltam. Ez tulajdonképpen jó hír.  

Igazad van Efi . Végül is nem vagyok levegőből . Ha létem segít csupán csak azzal , hogy ott állok a szélben , ennyit vigyorogva kibírok . De ehhez kell egy kis szabadság . hogy megoszthassam kicsapongó gondolatim . Ha nincs gondolat én sem vagyok .

fortis írta:Igazad van Efi .  Végül is nem vagyok levegőből .  Ha létem segít csupán csak azzal , hogy ott  állok a szélben , ennyit vigyorogva kibírok . De ehhez kell egy kis szabadság . hogy megoszthassam kicsapongó gondolatim . Ha nincs gondolat én sem vagyok .

A te szeledet majd befogjuk mi!  
(Na, ez kétértelműre sikeredett.  )

  tetszett .

Árilia:
„Amikor elolvastam Victor Sanchez: Don Carlos tanításai c. könyvét, felkutattam az elérhetőségét és írtam neki egy emailt, felvázolva a dilemmámat (Isten Igéje kontra don Juan tanításai). Egy nagyon szép levelet válaszolt, amit nem ismertetek itt, de volt benne egy mondat, ami annyira megható volt, és annyira tele volt szeretettel, hogy megdöbbentem, mert nem erre számítottam: "Ki kérdőjelezhetné meg a hit erejét?"
Az igazi "nagyok" nem ócsárolják az Igébe vetett hitet (mint ahogy azt a mindennapi emberek részéről tapasztaltam) hanem elismerik a nagyságát. Nem az a lényeg nekik, hogy aki hisz, azt eltántorítsák, hanem megerősítsék a hitében.”
efi:
„Én úgy gondolom, az igazi nagyok se eltántorítani, se megerősíteni nem akarnak semmiben, hanem hagyják, hogy menj, amerre indíttatást érzel. Nem tukmálják rá a saját meggyőződésüket senkire.”

Ezeket, akkor ide áthoztam, és írok még hozzá, csak most megyek... aztán jövök...