tapasztalatok az anyagon túlról

fortis írta:kell egy kis szabadság . hogy megoszthassam kicsapongó gondolatim .

Oszd meg bátran!

Áprilia írta:Őszintén szólva úgy gondoltam nofertiti, hogy az én levelemet nem fogjuk ide belekavarni. Efi idézetével is lehetne indítani. Az önállóan is megállja a helyét. Mivel az is tisztázva lett amott, hogy az én irományomban a "megerősítés" helyett "tiszteletben tartást" kell érteni, azaz Efi és az én véleményem közt semmi különbség nincs.
Magának a levélnek a mondanivalója - "Ki kérdőjelezhetné meg a hit erejét?" - eltér attól, amilyen irányban folyni fog a beszélgetés. Mivel a jelek szerint - amit a másik topikba írtál és még nem hoztál át - nem a benne rejlő szeretet megnyilvánulást testesíti meg számodra (hisz nem is neked szól), hanem csak egy olyasvalamit, ami polemizálás tárgya lehet.
Vagy tudod mit? Maradjon! Mostmár megeszem, amit főztem.

...nem a levélrészleted ihletett meg, de nem akartam a hsz-ból kivenni. hanem, amit írtatok, Jöttem volna folytatni az idézetet, no majd berakom egy hsz-ba és leírom mire gondoltam...

Félreértés elkerülése végett nem a levélben rejlő dolgot kérdőjeleztem meg a biztos? kérdésemmel, sőt mégcsak megkérdőjelezni sem szerettem volna, hanem igen más irány ugrott be róla. Azaz az nem vita tárgya számomra, hogy a levél a szeretet megnyilvánulást testesítheti meg, mármint az nem volt a hsz. írása közben bennem, viszont eltartott vagy két óráig mire a puzle darabok egymásra találtak és megértettem miért is következtettél erre.
de megmutatta magát a kis furfangos  
ö ö ö hát igen nem úgy értem viszont ez egybevág a témával, amiről írni szeretnék   

nofertiti írta:
de megmutatta magát a kis furfangos  

   
(Már előre izgulok, hogy mivel buktam le előtted... )

Áprilia írta:

nofertiti írta:
de megmutatta magát a kis furfangos  

   
(Már előre izgulok, hogy mivel buktam le előtted... )

Hááát szerintem itt nem ilyesmiről volna szó , de hát Nofertiti majd kifejti bővebben mire is gondolt .

fortis írta:

Áprilia írta:

nofertiti írta:
de megmutatta magát a kis furfangos  

   
(Már előre izgulok, hogy mivel buktam le előtted... )

Hááát szerintem itt nem ilyesmiről volna szó.

Végülis, te jobban ismered a gondolkodását... 

Áprilia írta:
(Már előre izgulok, hogy mivel buktam le előtted... )

Nem te buktál le, hanem Nofertiti írásában a félreérthető rész.

efi írta:

Áprilia írta:
(Már előre izgulok, hogy mivel buktam le előtted... )

Nem te buktál le, hanem Nofertiti írásában a félreérthető rész.

ja ja a félreérthető rész

és igen, megvan a topik, na ezt jól lementem

efi írta:„Én úgy gondolom, az igazi nagyok se eltántorítani, se megerősíteni nem akarnak semmiben, hanem hagyják, hogy menj, amerre indíttatást érzel. Nem tukmálják rá a saját meggyőződésüket senkire.”

Ezen a szálon viszem tovább, mert valóban elég ez is.
Amikor olvastam írásotokat és reagáltam, hogy:

én írtam: "Szerintem, amit írtok, az nem ilyen egyszerű. Lásd pl, sok esetben történik az IS, hogy adott szituban pont az alany, aki azt hiszi, hogy eltántorítani vagy megerősíteni akarják, holott ott és akkor arról szó sincs.

Nehéz ezt megállapítani, de azt tudom, hogy a szemünk nem a valóságot látja egyfajta tudatállapotban..."

Az volt bennem, vagyis azt juttatta eszembe, amikor először találkoztam egy bibliai igével, ami számomra rendkívül szigorú volt. Alapvetően úgy éreztem, hogy a Biblia igazságokat hordoz, és, hogy maga ISTEN sugallta, de mégis maga a mondanivaló akkor azt keltette bennem, hogy úúúúúúram atyám, ha nem teszek így, akkkor a pokol kénköves tűzében éghetek, élhetem meg a pokol kínjait addig, míg azt meg nem bírom tenni.

Eléggi fizikai szintről gondoltam a dologra még akkor is, ha akkor már tudtam a pokol más hely, nem fizikai, de attól még megtestesülhet is (ez csak az én elképzelésem leírása), hogy hát ezt most meg kell csinálni, mert nem akarom a saját vagy ki tudja kinek a poklát élni. Elég volt ebből már!!!

Szóval akkor olvastam tovább, ott voltak a hogyanok leírva és én csak pislogtam, hogy hol választás ez, hogy, mint az anya a gyermeknek, mikor azt mondja, ne érintsd meg, mert megéget. De honnan tudhatnám, hogy ő azt tényleg valóságában látja és nem épp megfékezni akar, épp nem lebeszélni az életről.

Szóval nagy dilemma volt bennem és féltem nem láttam, hogy hogy fog az megtörténni, hogy azt mondja vigyázz, mert megéget. Nem azt mondja ne tedd, hanem ha megteszed ez és ez lesz. Rám ez is igen nyomatékosan szokott hatni.
Miféle választás az, ahol az van megfogalmazva, hogy két választásod van, hogy élsz vagy élő halott vagy. Ezt most túl sarkosan ábrázolom, de ez volt bennem.
De mára legalább leesett, hogy attól még ott van a tiszteletbentartás is. Pedig elsőre az intésbe még a ne szócskát is belehallottam, hogy ne tedd meg, mert különben ez meg az lesz. És mára azt is tapasztalom, hogy túl sok az elképzelésünk arról hogy a nagyoknak hogyan kell megszólalniuk, hogyan kell "kinézzenek", túl külsőséges szabályokat alkottunk arról, hogy milyeneknek kell lenniük, így néha elmegyünk mellettük. Olykor meg érzünk valamit, azután megyünk és közben nem is értjük, hogy lehet ez?

Szóval mindenkinek máshol van a határ, és nekem például a Biblia igék anno tele voltak nyomulással és fenyegetéssel. Innen jött a fenti hozzászólásom. Hogy nem minden az, aminek látszik. Mégha adott esetben el is találjuk, hogy valami az, a látás szerintem még nagyon homályos.

Innen eredt a kérdésem, hogy biztos?

Ugyanakkor én is biztos vagyok dolgokban, de ott van az is, hogy én, mint most, ami vagyok tévedhet, nem abban, amit megállapítok, hanem, hogy biztos vagyok benne . Mekkora ellentétes kettősség.

Nofertiti írta:Miféle választás az, ahol az van megfogalmazva, hogy két választásod van, hogy élsz vagy élő halott vagy.

Semmilyen választás. Hanem erőszak. Pedig még az is lehet, hogy igaz, de akkor is erőszak kísérlete ellened, ha az az érv arra, hogy valamit megtegyél vagy ne, csatlakozz vagy ne, hogy különben elkárhozol, agy élőhalott leszel.
Abban van a választásod, hogy elhiszed ezt, vagy nem hiszed el. Máshol mást olvashatsz, hogy mit tanácsos tenned, mit nem. Szabadságodban áll egyikre sem hallgatni, vagy odaadni magad valamelyik eszmének. Szabadságodban áll engedni az erőszaknak is.

Én azt gondolom, hogy ha odaadta magát az ember, akkor nem szabad többé. Feladta a felelősséget, hogy gondolkozzon a dolgok felől. Feladta a "szellemi felnőtté válást".
Annak ellenére mondom, hogy én is találtam olyan szellemi irányzatot, amit élőnek érzek. De ott azt mondják, amit magam is úgy érzek, hogy ne fogadj el semmit, csak azért, mert itt hallasz róla.

Igaz viszont, hogy az ember találkozik olyanokkal (személyekkel, tanokkal, könyvekkel), akiket hitelesnek tart, akikben megbízik. Akiktől könnyebben elfogad ezt-azt. És ha jól választ, akkor egy ideig gyorsabban haladhat. De csak azért, mert még éretlen.

mára legalább leesett, hogy attól még ott van a tiszteletbentartás is

Na ez az, ami nekem még nem esett le, hogy hol van a tiszteletben tartás.

efi írta:

Nofertiti írta:Miféle választás az, ahol az van megfogalmazva, hogy két választásod van, hogy élsz vagy élő halott vagy.

Semmilyen választás. Hanem erőszak. Pedig még az is lehet, hogy igaz, de akkor is erőszak kísérlete ellened, ha az az érv arra, hogy valamit megtegyél vagy ne, csatlakozz vagy ne, hogy különben elkárhozol, agy élőhalott leszel.
Abban van a választásod, hogy elhiszed ezt, vagy nem hiszed el. Máshol mást olvashatsz, hogy mit tanácsos tenned, mit nem. Szabadságodban áll egyikre sem hallgatni, vagy odaadni magad valamelyik eszmének. Szabadságodban áll engedni az erőszaknak is.

Én azt gondolom, hogy ha odaadta magát az ember, akkor nem szabad többé. Feladta a felelősséget, hogy gondolkozzon a dolgok felől. Feladta a "szellemi felnőtté válást".
Annak ellenére mondom, hogy én is találtam olyan szellemi irányzatot, amit élőnek érzek. De ott azt mondják, amit magam is úgy érzek, hogy ne fogadj el semmit, csak azért, mert itt hallasz róla.

Igaz viszont, hogy az ember találkozik olyanokkal (személyekkel, tanokkal, könyvekkel), akiket hitelesnek tart, akikben megbízik. Akiktől könnyebben elfogad ezt-azt. És ha jól választ, akkor egy ideig gyorsabban haladhat. De csak azért, mert még éretlen.

mára legalább leesett, hogy attól még ott van a tiszteletbentartás is

Na ez az, ami nekem még nem esett le, hogy hol van a tiszteletben tartás.

itt nem arról van szó, hogy mit tanácsos tenni, hanem teszel valamit és annak van következménye...

Úgy vélem amúgy sem tud olyat elfogadni az ember, amire nincs kész, amit Isten nem ültetett belénk, hogy elfogadhassuk. Úgy értem, hogy, hiába mondom, hogy valami közel áll hozzám, ha belül ahhoz valami hiányzik méghozzá az a momentum, ami belém ülteti. Pl nálunk és keresztényeknél Jézus Krisztusnak nevezik. De nevezzük megváltó vagy megújító erőnek.

Szóval pont ez változott meg bennem, amit most felvázoltál.

Miért lenne erőszak a karma?

Pl teszek valamit és annak van következménye, amit én a Bibliából a pokol bugyrainak nevezek. Az a gond itt újra, hogy nem tudhatod az én fejemben mit jelent a kénköves pokol legmélyebb bugyra.
Azt tudnám mondani, hogy az emberi vágyak útvesztőjében való bolyongás. Tévelygés.
Azaz, amit a Bibliából erőszaknak olvastam ki rájöttem nem az.

Egyszerűen ráláttam az ok - okozat-ra és ráadásul nem azért döntök mostmár bizonyos dolgokban úgy, hogy azért nem teszem, mert nem akarok szenvedni, hanem tudom, hogy ennek más a módja.

Hogy is mondjam, pont az változott, hogy nem azért választok mást, mert megerőszakolnak, ha nem teszem, akkor szenvedni fogok, mint átok vagy büntetés. Hanem egyszerűen, ha arra megyek, annak vannak következményei, de nem az adja a másik útra lépés lehetőségét, hogy nem akarok többé szenvedni. Hanem, mint tény, ha erre megyek, akkor azon az úton járok, akkor még ok-okozat hat rám, ha másfelé, akkor nem fog, de ennek képessége, hogy a másik útra léphessek, az valahol inkább ajándék, minthogy én választom, akkor amikor csak akarom.

efi írta:Én azt gondolom, hogy ha odaadta magát az ember, akkor nem szabad többé. Feladta a felelősséget, hogy gondolkozzon a dolgok felől. Feladta a "szellemi felnőtté válást".
Annak ellenére mondom, hogy én is találtam olyan szellemi irányzatot, amit élőnek érzek. De ott azt mondják, amit magam is úgy érzek, hogy ne fogadj el semmit, csak azért, mert itt hallasz róla.

én erről meg azt gondolom, hogy épp a rabságát adja fel az ember. Pont, amit emberi szabadságnak neveznek, az emberi és az valójában a vágyak rabsága, és odaadván, átalakulva az igazi szabadsággá válhat, válik.

Pl számomra az az erőszak, amit nem engednek megtenni. Itt semmiféle tilalomról nincs szó, mármint amit én hoztam példának, csak az, hogy leírja mi lehet a következmény.

efi én pont azt értettem meg ebból, hogy az elkárhozás maga micsoda valójában.
És egyet még kiemelnék, nem élő halott leszel, hanem vagy, nem azt jelenti, hogy nem voltál és az leszel, hanem az állapotod marad az, ami volt, nem örökre, nem erről van szó, adott cselekedet adott következménye. És ezalól ment meg az örömhír, Jézus Krisztus, azaz a Krisztus szellem. Mármint ő maga a megváltás, nem fizikai értelemben.

Egészen más Istennek odaadni magad vagy valamiféle szellemiségnek. Én a Bibliát említettem, amit úgy hoztam, hogyha az Isten igéje. Persze tudom, akár lehet, hogy nem az. De én ettől függetlenül mondom, hogy tudom, hogy van, amitől rabságot szenvedünk itt el, és attól van szabadulás. És valóban adott helyzetekben ok-okozatba bele lehet érezni, hogy erőszak, holott szimplán ok-okozat. És van választás, de még csak nem is az, hogy melyiket hiszed el. Hanem az igaz választás, hogy hova tartok, élni vagy csak úgy tenni. ÉS LEHET MINDKETTŐT. Nem erőszak az életet választani.

Azért mert valamiről tudom, hogy lehet következménye attól még nem erőszak, hogy megtegyem-e, egyrészt mivel megtehetem, csak következménye lesz...

efi írta:

Nofertiti írta:Miféle választás az, ahol az van megfogalmazva, hogy két választásod van, hogy élsz vagy élő halott vagy.

Semmilyen választás. Hanem erőszak. Pedig még az is lehet, hogy igaz, de akkor is erőszak kísérlete ellened, ha az az érv arra, hogy valamit megtegyél vagy ne, csatlakozz vagy ne, hogy különben elkárhozol, agy élőhalott leszel.
Abban van a választásod, hogy elhiszed ezt, vagy nem hiszed el. Máshol mást olvashatsz, hogy mit tanácsos tenned, mit nem. Szabadságodban áll egyikre sem hallgatni, vagy odaadni magad valamelyik eszmének. Szabadságodban áll engedni az erőszaknak is.

Én azt gondolom, hogy ha odaadta magát az ember, akkor nem szabad többé. Feladta a felelősséget, hogy gondolkozzon a dolgok felől. Feladta a "szellemi felnőtté válást".
Annak ellenére mondom, hogy én is találtam olyan szellemi irányzatot, amit élőnek érzek. De ott azt mondják, amit magam is úgy érzek, hogy ne fogadj el semmit, csak azért, mert itt hallasz róla.

Igaz viszont, hogy az ember találkozik olyanokkal (személyekkel, tanokkal, könyvekkel), akiket hitelesnek tart, akikben megbízik. Akiktől könnyebben elfogad ezt-azt. És ha jól választ, akkor egy ideig gyorsabban haladhat. De csak azért, mert még éretlen.

mára legalább leesett, hogy attól még ott van a tiszteletbentartás is

Na ez az, ami nekem még nem esett le, hogy hol van a tiszteletben tartás.

tehát nem érv, hanem pusztán tény, ha ezt teszed annak van következménye, és nem amellett érvel, hogy megtedd vagy ne tedd...

Választás mindig van, hogy megteszed vagy sem...

efi írta:

Nofertiti írta:Miféle választás az, ahol az van megfogalmazva, hogy két választásod van, hogy élsz vagy élő halott vagy.

Semmilyen választás. Hanem erőszak. Pedig még az is lehet, hogy igaz, de akkor is erőszak kísérlete ellened, ha az az érv arra, hogy valamit megtegyél vagy ne, csatlakozz vagy ne, hogy különben elkárhozol, agy élőhalott leszel.
Abban van a választásod, hogy elhiszed ezt, vagy nem hiszed el. Máshol mást olvashatsz, hogy mit tanácsos tenned, mit nem. Szabadságodban áll egyikre sem hallgatni, vagy odaadni magad valamelyik eszmének. Szabadságodban áll engedni az erőszaknak is.

Én azt gondolom, hogy ha odaadta magát az ember, akkor nem szabad többé. Feladta a felelősséget, hogy gondolkozzon a dolgok felől. Feladta a "szellemi felnőtté válást".
Annak ellenére mondom, hogy én is találtam olyan szellemi irányzatot, amit élőnek érzek. De ott azt mondják, amit magam is úgy érzek, hogy ne fogadj el semmit, csak azért, mert itt hallasz róla.

Igaz viszont, hogy az ember találkozik olyanokkal (személyekkel, tanokkal, könyvekkel), akiket hitelesnek tart, akikben megbízik. Akiktől könnyebben elfogad ezt-azt. És ha jól választ, akkor egy ideig gyorsabban haladhat. De csak azért, mert még éretlen.

mára legalább leesett, hogy attól még ott van a tiszteletbentartás is

Na ez az, ami nekem még nem esett le, hogy hol van a tiszteletben tartás.

Egyébként pont ezt figyeltem meg fordítva is, hogy sokan azért választanak bizonyos utat, mert ilyenek vagy olyanok akarnak lenni, mondjuk jók. Vagy mondjuk nem a tűzbe nyúló. És közben csak utánzat lesz, elhiszem, hogy nem nyúlok a tűzbe, mert elfogadtam az intést, de nem hagyom mégse, hogy átalakuljon bennem a vágy. Mégis a vágyhoz ragazkodom, de közben azt mondom, de igen én már ezt letettem, alakul, közben csak azt hiszem. És újabb vágyak alakulnak.

tehát azért választanak bizonyos utat, mert azt hiszik attól jobb lesz az életük, hogy változás következzen be, esetleg gyorsabban, mint eddig. Sokan azért csatlakoznak bizonyos csoportokhoz, vagy tartanak be intelmeket, mert azt hiszik attól az intelem be is tartódik. Most sorolhatnám, hogy hol miként van ennek módja megfogalmazva, de az, ha én csak úgy teszek, hogy megfogadom és mondjuk nem nyúlok a tűzbe, attól még nem tűnik el a vágy, hogy belenyúlnék.

annak hogyanja és mibenléte számomra maga Krisztus, hogy nem nyúlok bele. Azaz KRISZTUS a világmindenség ama energiája, és most ezt úgy értem, hogy nem feltétlen kell e néven illetni szerintem, hogy KRISZTUS, ami belém ülteti azt, hogy nem akarok a tűzbe nyúlni.

Magát a vágyat tisztítja. Akár tudásvágy van mögötte, akár akaratosság, akár akármi.... azt a vágyat ő tisztítja, mondjuk úgy, ő maga a tisztulás véghezvivője. Hogy mondjam, maga a tisztulás energiája.

erről jut eszembe, hogy sokszor az, aki nagyon igyekszik lesz az utolsó, és aki nem is tud róla, akár az első... de persze ez nem sémaszerű és törvényszerű

Amit magadról írsz, az nagyon szimpatikus (nem mintha ez bármit is számítana   ), és érzem is rajtad, a hozzászólásaidon, hogy nem csak úgy mondod.

Nem a karma az erőszak. Eredetileg személyekről kezdtünk beszélgetni, tanítókról, arról, hogy akarnak-e maguknak híveket szerezni, vagy engedik, hogy menjenek a maguk által választott úton. Én leragadtam kicsit ott, te meg hoztad a Bibliát.
Nehéz dolog ez a kérdés, magam is sokat vacilláltam a hozzászólásom írása közben. Mégis fenntartom, hogy bizonyos helyzetekben, bizonyos cél esetében, bizonyos tálalással lehet erőszak a tények közlése is.
Ami azt illeti, az Ószövetség, amennyire én látom, eléggé fenyegető. Úgy tudom, az másféle embereknek íródott, akkor még nem az önállóság volt az emberek feladata, hanem a Törvények betartása, mert önállóságot nem lehetett várni tőlük. Az a jövőbeli feladata az emberiségnek. A személyiséggé válás, és a teremtés továbbvitele úgy, hogy abba belevigyék azt, amit csak az ember tud majd belevinni, ami sajátosan emberi, ami az emberlétünk során érlelődik meg és kerülhet bele a világba.

Nofertiti írta:Egyébként pont ezt figyeltem meg fordítva is, hogy sokan azért választanak bizonyos utat, mert ilyenek vagy olyanok akarnak lenni, mondjuk jók. Vagy mondjuk nem a tűzbe nyúló. És közben csak utánzat lesz, elhiszem, hogy nem nyúlok a tűzbe, mert elfogadtam az intést, de nem hagyom mégse, hogy átalakuljon bennem a vágy. Mégis a vágyhoz ragazkodom, de közben azt mondom, de igen én már ezt letettem, alakul, közben csak azt hiszem. És újabb vágyak alakulnak.

Igen-igen!!!!!

annak hogyanja és mibenléte számomra maga Krisztus, hogy nem nyúlok bele. Azaz KRISZTUS a világmindenség ama energiája, és most ezt úgy értem, hogy nem feltétlen kell e néven illetni szerintem, hogy KRISZTUS, ami belém ülteti azt, hogy nem akarok a tűzbe nyúlni.

Azt hiszem, értelek.

efi írta:Amit magadról írsz, az nagyon szimpatikus (nem mintha ez bármit is számítana   ), és érzem is rajtad, a hozzászólásaidon, hogy nem csak úgy mondod.

Nem a karma az erőszak. Eredetileg személyekről kezdtünk beszélgetni, tanítókról, arról, hogy akarnak-e maguknak híveket szerezni, vagy engedik, hogy menjenek a maguk által választott úton. Én leragadtam kicsit ott, te meg hoztad a Bibliát.
Nehéz dolog ez a kérdés, magam is sokat vacilláltam a hozzászólásom írása közben. Mégis fenntartom, hogy bizonyos helyzetekben, bizonyos cél esetében, bizonyos tálalással lehet erőszak a tények közlése is.
Ami azt illeti, az Ószövetség, amennyire én látom, eléggé fenyegető. Úgy tudom, az másféle embereknek íródott, akkor még nem az önállóság volt az emberek feladata, hanem a Törvények betartása, mert önállóságot nem lehetett várni tőlük. Az a jövőbeli feladata az emberiségnek. A személyiséggé válás, és a teremtés továbbvitele úgy, hogy abba belevigyék azt, amit csak az ember tud majd belevinni, ami sajátosan emberi, ami az emberlétünk során érlelődik meg és kerülhet bele a világba.

Nofertiti írta:Egyébként pont ezt figyeltem meg fordítva is, hogy sokan azért választanak bizonyos utat, mert ilyenek vagy olyanok akarnak lenni, mondjuk jók. Vagy mondjuk nem a tűzbe nyúló. És közben csak utánzat lesz, elhiszem, hogy nem nyúlok a tűzbe, mert elfogadtam az intést, de nem hagyom mégse, hogy átalakuljon bennem a vágy. Mégis a vágyhoz ragazkodom, de közben azt mondom, de igen én már ezt letettem, alakul, közben csak azt hiszem. És újabb vágyak alakulnak.

Igen-igen!!!!!

annak hogyanja és mibenléte számomra maga Krisztus, hogy nem nyúlok bele. Azaz KRISZTUS a világmindenség ama energiája, és most ezt úgy értem, hogy nem feltétlen kell e néven illetni szerintem, hogy KRISZTUS, ami belém ülteti azt, hogy nem akarok a tűzbe nyúlni.

Azt hiszem, értelek.

érdekes, mert amit én találtam, az nem az ószöv.-ben volt, de majd megkeresem és azért idehozom.

... igazad van, lehet erőszak is mögötte, az erőszak bújhat bármiféle bőrbe, igen egyoldalúan írtam, viszont, amire én gondolok pont abban rejlik, hogy

attól erőszak vagy sem, hogy milyen energia élteti...
nem a forma a lényeg és a külalak, és ezért nagyon is igaz, hogy az is lehet erőszak, de lehet más is.

Igen mondjuk én onnan vittem tovább, hogy a NAGYOK... és nem az előzményekből, hogy ki lehet tanító vagy sem...

Milyen érdekes , hogy amikor ellazító meditációban van az ember , előfordulhat , hogy olyan helyzetben érzékeli a kezeit mondjuk , amiről tudja , hogy eredetileg nem abban a pozicióban tartja azokat .

10 ELKÉPESZTŐ DOLOG, AMIT GYEREKEK MESÉLTEK ELŐZŐ ÉLETEIKRŐL

Sok kisgyerek tűnik jóval bölcsebbnek a koránál vagy olyan, mintha “idősebb lélek” lenne, ám néhányan közülük olyan dolgokat mondanak, melyektől valóban úgy érezzük: vissza tudnak emlékezni előző életeikre. Azok közül a szülők közül, akik közzétették a történeteiket, sokan azt állítják, hogy a gyermekeik tragikus halállal végződő életekről meséltek, amelyeket aztán most egy boldogabb élet követ. Íme 10 elképesztő dolog, amit ők meséltek előző életeikről:

http://tudnodkell.info/10-elkepeszto-dolog-amit-gyerekek-meseltek-elozo-eleteikrol/

fortis írta:Milyen érdekes , hogy amikor ellazító meditációban van az ember , előfordulhat , hogy olyan helyzetben érzékeli a kezeit mondjuk , amiről tudja , hogy eredetileg nem abban a pozicióban tartja azokat .

Hát mert nem a fizikai kezedet érzed.

fortis írta:10 ELKÉPESZTŐ DOLOG, AMIT GYEREKEK MESÉLTEK ELŐZŐ ÉLETEIKRŐL

http://tudnodkell.info/10-elkepeszto-dolog-amit-gyerekek-meseltek-elozo-eleteikrol/

Elképesztő, néha elég szörnyű.

Áprilia írta:

fortis írta:Milyen érdekes , hogy amikor  ellazító meditációban van az ember ,   előfordulhat , hogy olyan helyzetben érzékeli a kezeit mondjuk , amiről tudja , hogy eredetileg nem abban a pozicióban tartja azokat .

Hát mert nem a fizikai kezedet érzed.

igen így lehet .

Áprilia írta:

fortis írta:10 ELKÉPESZTŐ DOLOG, AMIT GYEREKEK MESÉLTEK ELŐZŐ ÉLETEIKRŐL

http://tudnodkell.info/10-elkepeszto-dolog-amit-gyerekek-meseltek-elozo-eleteikrol/

Elképesztő, néha elég szörnyű.

Hmm Szóval ha ilyen kisgyerekem lenne , akkor most valószínűleg megkérdezném tőle mondjuk társasozás közben , hogy hogy emlékszik , hol volt , mielőtt megszületett ? Aztán ki tudja lehet érdekes válasz születne . Én sajnos már hiába kérdezem , a nagy lókötő már mindent elfelejthetett .

Vagy soha nem is emlékezett rá a nagy lókötő, ahogy az az emberek többségével lenni szokott.

efi írta:Vagy soha nem is emlékezett rá a nagy lókötő, ahogy az az emberek többségével lenni szokott.

Háát még az is lehet .
Mi lenne , ha elgondolkodnánk azon , hogy mi amikpr kisgyerekek voltunk , támadtak e ilyen gondolataink érzéseink ?

Nekem nem. Én nagyon kicsi koromból nagyon sokmindenre emlékszem, így eléggé magabiztosan kijelenthetem.

efi írta:Nekem nem. Én nagyon kicsi koromból nagyon sokmindenre emlékszem, így eléggé magabiztosan kijelenthetem.

Hmm semmi efféle emlék , vagy gondolat ?

Nekem mindig olyan érzésem volt , mintha nem itt születtem volna és csak ide kerültem volna valahonnét . De hogy honnan arról sajnos fogalmam sincs .

De nagyon természet közeli voltam , azt hittem megértik a gondolataimat az állatok épp úgy , akár a fák , a kövek , vagy a víz . Szinte mindennel tudtam beszélgetni és biztos voltam benne , hogy hallanak , csak valamiért nem tudnak válaszolni .

Ez a tapasztalatok topik.

Meg tudja valaki mondani hogy ki az aki tapasztal? Ki a tapasztaló?

  

Blueeye írta:Ez a tapasztalatok topik.

Meg tudja valaki mondani hogy ki az aki tapasztal? Ki a tapasztaló?

  

A topik azért jött létre , hogy bárki beírhasson , akinek nincs ablaka , vagy ha van is nem akarja oda írni ezeket a dolgokat .
Ha más szempontból kérded , akkor meg az a tapasztaló , aki megéli a dolgokat nemdebár ?

Blueeye írta:Ez a tapasztalatok topik.

Meg tudja valaki mondani hogy ki az aki tapasztal? Ki a tapasztaló?

A szellem tapasztal. Vagyis az a részünk, ami örökké létezik.

Az egyéni lélek tapasztal. Vagyis a képzelt  "én", az egó, aminek el kell tűnnie előbb utóbb.

Az örökké létező nem tapasztal. Csak létezik, van.

" NE MEDITÁLJ -  LEGYÉL!

NE GONDOLD HOGY VAGY - LEGYÉL!

NE GONDOLKOZZ A LÉTRŐL - VAGY!"

Sri Ramana Maharsi

Talán kell lennie   valaminek  , ami örökké létező és talán ebből kifolyólag változatlan és ez talán maga a lélek  /gubó /. / edény , fazék , mindegy hogyan nevezzük /
Ennek a Lélek gubónak viszont hogy értelme legyen , fel lett töltve úgynevezett esszenciával  , amit hívhatunk úgy , hogy szellem .  
A szellem egy olyan rész lehet ami megnyilvánulási formákat alkot a környezet érzékelésének és az abban való  önazonosításának jegyében , amit úgy nevezhetnénk , hogy egó .
Nos a szellem  a tapasztaló által  fejlődik , ami nem más , mint az egó megtapasztalásain keresztül születendő információk .
Ha az egót vesszük alapul , ez a részünk az első sorban lévő folyton változó .  Változó , mert élete során folyamatosan más információkat közvetít magáról , épp azt és olyat amivel a pillanatban , a mostban azonosítja magát .  Így a gyermekkorunk egója sem gondolkodásmódjában , sem érzéseiben nem lehet azonos azzal amik leszünk , vagy amik pillanatnyilag vagyunk .  Ennek nagyobb léptékű testvére , de ami ugyan erről szól , maga a reinkarnáció .
Hétköznapjaink ugyan olyanok egyik napról megszületve a másikra , mint nagyobb mércével nézve egyik életből a másikba ahogyan fémjelezi ezt a reinkarnáció .
Tehát az egó megszületik , de nem mondanám , hogy meghal , csak átalakul mint újabb információ .
A szellem szintén folyamatos változásban van , hisz az információk álltal alakul amiket az egói produkálnak a számára .
A lélek pedig az a rész ami magába foglalja ezt az egész  személyes körforgást .
Tehát olyan ez , mintha multidimenzionális lények lennénk , ami számtalan önmagunkat foglalja magába és ami azt a részünket építi amit szellemnek hívunk .
Talán ha nem lenne lelkünk , azaz lélek gubónk , akkor  talán olyanná válnánk , mint a víz ami felforr  és tapasztalataink elgőzölögnének a végtelen univerzumában
.