álmok 1

Believe írta:Amúgy nem vagyok benne biztos , de szerintem a tegnap esti  álmom is valahol  mintha kapcsolódna ezekhez az álmokhoz , majd leírom .

Elragadva
Kicsit homályos már , nem minden részletére emlékszem . Hmm ha mondhatnám inkább helyesebb lenne így  , szóval inkább csak részletek azok , amikre még visszaemlékszem .
Kerestem valakit aki eltűnt  . Pontosabban többen is eltűntek már ezen  a vidéken .  Azt hiszem úgy kerülhettem ide , hogy segíteni szerettem volna annak a nőnek ,  aki  egy fapadon előre görnyedve pityergett egy hosszú vaskos faasztal mellett  ezen  a füstös fogadóhoz hasonló helyen  . 
- Elveszett , elveszett hajtogatta folyamatosan rekedtes hangján .
- Előre hajoltam , hogy megérintsem a vállát , majd kimondtam a varázsszót - " Én megtalálom és visszahozom neked ! "
Kimondani nem mondta ki , de tudtam kit kell keresnem . Valószínűleg a lánya lehetett .
Most ott álltam ezen a különös helyen , a réten túl  óriás fák sorakoztak , mégsem lennék benne biztos , hogy azok a hatalmas  harangszerű virágkelyhekhez hasonló  képződmények a fákról lóghattak e , illetve , hogy a fákhoz tartozhattak  e egyáltalán . Méretük akkora volt , hogy harangként eltakart volna négy egymás mellett álló embert .
Ezek a harangok voltak elsősorban az eltűnések hátterében , így döntésem alapján magam is feléjük közeledtem . Miután az egyik harang alá értem egy erős szívó érzést éreztem , és a harang  magába szippantott akár csak  egy pihét , és mire felocsudhattam egy különös világba tévedtem .
itt minden olyan szürkének és ködösnek tűnt , árnyakat és ember szerű lényeket is láttam , de sajnos sehová sem jutottam , mert felébredtem .

Nos szóval az előző álmommal ez a virágkehely , vagy harang szerű forma volt ami felkeltette a figyelmemet , ahogy azoknak a kelyhében eltűntek a bogyók , úgy tűntek el ezeknek a harangjaiban az emberi lények .

Believe írta:- Elveszett , elveszett hajtogatta folyamatosan rekedtes hangján .
- Előre hajoltam , hogy megérintsem a vállát , majd kimondtam a varázsszót - " Én megtalálom és visszahozom neked ! "

Csapdát szimatolok. A nő a sírásával részvétet keltett benned, mert tudta milyen segítőkész lélek vagy. Elindultál hogy kiderítsd az eltűnések okát, ám magad is csapdába estél. Persze nem kell minden mögött rosszindulatot és ármányt sejteni, de azért nem árt az óvatosság. Igen, én is látok kapcsolatot a két álom között.

Hmm igen , az egyik talán a másik előfutára lehetett .

jó hogy csinálsz ilyen rajzokat, segíthet emlékezni

Áprilia írta:
Nem ilyennek írja le a szervetlen lények birodalmát Castaneda?

Hát igaz , hogy a kehely ami magába szippantja az embert hasonlatra lehet olyan akár a szivacs vagy az ementáli  lyukas szerkezete ,  de a belső világot nem érkeztem jobban megfigyelni csak egy pillanatra , így nem igazán mernék semmit sem kijelenteni .

Áprilia írta:A képre céloztam, amit betettél. Vagy nem az álmodhoz készítetted a képet?
De persze ettől még nem lehet biztosan tudni, hogy mi volt az.

De igen az álomhoz . Tulajdonképpen a nagy rét van rajta  és távolabb a fák amiknek az ágai alá kígyószerű lelógó száron lévő tölcséreken át éppen beszippantanak egy embert . ( engem ) 

Castaneda említ harang alakú szervetlen lényeket az Álmodás művészetében.

Etoile írta:Castaneda említ harang alakú szervetlen lényeket az Álmodás művészetében.

- Hmm valóban , azt hiszem az árnyak világában . Eljuthat ilyen helyekre vajon az ember akkor is , ha nem tudatos éppen és nem nyilvánítja ki szándékát ?( Bár említést tettem arról , hogy visszahozom azt a valakit aki eltűnt abban a világban )
- Vagy ami elképzelhetőbbnek tűnik minden más lehetőségnél , hogy maga a lehetőség lehetett az , ami esetleg leképeződve ilyen  módon formát ölthetett az álmomban  ?  Minden esetre úgy vélem ezek az álmok a szobákkal és ezekkel a különös teremtményekkel eléggé  érdekesnek tűnő egy sorozat volt .

Hú hát valóban .

Áprilia írta:Az jutott eszembe, hogy én meg egyszer azt mondtam, hogy "jöjjön, aminek jönnie kell" és már húzott is magával...
Te tartóztattad fel, fortis. A nevemet szólítottad és akkor megváltoztattam a szándékom: hozzád akartam menni. Így menekültem meg.  
(Az Álmodásaimnál a legelsőként beírt álom ez.)

  Igen , emlékeztem , de azért elolvastam újra , hisz annyira jó  tapasztalatok voltak  , érdemes idővel újra és újra elolvasgatni .
Már csak azért is , mert egyre többet tudunk meg a világról és így leülepedve képesek lehetünk más perspektívákból is nézni gondolkodni .
Egy valami bosszant abból a tapasztalatból , méghozzá ez a hang ami megszólalt , idézlek :
-" Aztán egy hang alulról (onnan, amely helyet már elhagytam), rosszindulatúan rám kiabált, hogy "anyádba!"
Nos szóval ez elég vérfagyasztó .  Nem tudom , hogy a szervetlen lények vajon kifejezésre juttatnának e ilyesmiket ? Nem tudom , a törekvéseinket tekintve  szerintem rafináltabbak és nagyobb tudatossággal rendelkeznek , hogy ilyesmibe bele mennének . Ez nem lenne megfelelő magatartás ahhoz , hogy magukhoz édesgessenek , pedig ez nekik céljuk lehetne .
Esetleg ha mégis , akkor az jutott még az eszembe , ( és azt hiszem ez fontos lehet ) hogy tulajdonképpen talán nem is ezt mondhatták ,hanem  csak a gondolataik benned így képeződhetett le , hiszen  ez egy elszalasztott lehetőség volt , hogy magukkal vihessenek .
Azt hiszem ha valóban róluk volna szó , akkor ez egy eléggé  elfogadható magyarázat volna ez esetben .

Áprilia írta:

Believe írta:
...tulajdonképpen talán nem is ezt mondhatták ,hanem  csak a gondolataik benned így képeződhetett le...

Nem hinném, hogy ez lehetséges. Mert akkor sosem értenénk őket. Eléggé elmenne egymás mellett a kommunikáció.
Továbbá nem biztos, hogy azt a káromkodást az a szervetlen lény mondta, aki magával ragadott engem. Lehetett az más lény is, aki éppen ott tartózkodott. Esetleg bosszanthatta, hogy felfelé tartottam, azaz épp elhagytam az alantas régiókat. Az asztrális világban nagyon rosszak a közállapotok.

Hmm szóval igen , ez nekem is eszembe jutott ám , csak nem mertem kimondani , de akkor ezek szerint te is gondoltál ilyesmire -

Áprilia írta:Á, nem érdekes az egész. Régen volt. Azóta más szelek fújnak.

Néha a régi dolgok olyanok , mintha csak ma lettek volna .

Áprilia írta:

Believe írta:

Áprilia írta:Á, nem érdekes az egész. Régen volt. Azóta más szelek fújnak.

Néha a régi dolgok olyanok , mintha csak ma lettek volna .

2013. December. Gyakorlatilag egy éve volt.

Mintha csak tegnap lett volna .

A megoldás kulcsa .
Ez az álom több szálon bonyolódott , vagy ha úgy jobban tetszik , lehetett egy alap álmom , amibe  látomásként  beúsztak más jelenetek is .
- Egy könyvet nyomtak a kezembe megőrzés gyanánt , de arról nem esett szó , hogy mikor kellene visszaadnom .  A könyv maga több száz éves volt , barnás borítója ráncos és megkopott , a lapjainak a széle máladoztak  , egyszóval egy eléggé öreg könyvről lett volna szó .
Kíváncsiságomtól hajtva gondoltam beleolvasgatok ,  és bár magukra a sorokra nem emlékszem , de arra igen , hogy fordított kilenceseket láttam és szó esett  benne a gonoszról. 
- Hamarosan megérkezett hozzám egy pap , aki szerette volna tőlem elkérni a könyvet , de én nem akartam volna kiadni a kezemből . Ellenben felajánlottam , hogy ha annyira szeretné akkor lefényképezhetem a lapjait , és arról elolvashatná , ha úgy megfelel .
- Feltételezem az előző gondolataimból következhetett , hogy ha esetleg szkennelném a könyvet az is megfelelne . Nos egy nagyobbacska monitort bámultam és a benne lévő képet . Mintha egy kicsit hipnogóg lett volna , hisz hullámszerű mozgásokat ködös árnyak , fényhatások   és effélék jelentek meg  benne  , de oly módon , mintha kiemelkedne a képernyőből , mintha csak 3 D-s szemüvegen át néztem volna .  Egy ideig bámultam , aztán a következő jelenethez értem .
Egy felnőtt férfi és egy hozzám hasonló fiatal srác kíséretében haladtunk a sivatagos pusztában  egy autóban ülve . Nem tudom merre haladhattunk és nem tudom a miérteket , de azt igen , hogy még mindig  a könyv lehetett a lényeg , okkal haladtunk  ezen a vidéken .
- Ugrott a kép , és külső szemlélőként , azaz mint egy látomás ( nem voltam jelen ),  a pusztát láttam amint egy fiatal elefánt bolyong , valószínűleg eltévedhetett . Aztán egy nagyon különös szörny formát láttam amint nagy sebesen száguld a pusztában , mintha a lábai emberek lettek volna , a teste meg  egy grinocéroszhoz hasonló valami lett volna , de ördög szarvakkal .  Mondhatnám leírhatatlan volt ahogy kinézett .  Amint az elefánthoz ért szétmarcingolta azt , és még mintha ki is fejezte volna , hogy bocsánat , de ennie kell , mert ő éhes . ( Kicsit morbid volt ez az egész )
- Mi közben elérkeztünk egy tó partjához , mintha egy oázis lett volna . Fák nem igazán voltak , elég szürkének  tűnt  minden , de a tavat vélhetően egy forrás táplálhatta .  Lementünk a partra és a férfi mesélni kezdett nekünk valamit  , vélhetően valami bölcsességre akarhatott rávezetni , mert a kezében lévő  kulccsomót a slusszkulccsal együtt hirtelen a vízbe hajította .
A másik srác váratlanul felkiáltott ,- " Maga megőrült , kulcs nélkül hogy térhetünk vissza (? ) !
A férfi folytatta volna a bölcsességét , de én nem vártam meg , mert egy gyors ugrással a kulcs után vetettem magamat .
- A férfi és a srác már a parton kicsit följebb beszéltek egymással , én meg térdig a vízben állva egy igen különös jelenségre figyeltem fel .  Ahonnan a kulcsot vissza kihalásztam  a víz alatti kövek mintha megváltoztak volna . Néhány kő , mintha könyvek formáját vette volna fel ,  és hol köveknek , hol újra könyveknek láthattam azokat . 
Itt van a megoldás , kiáltottam a többieknek a könyvek felé hadonászva .  A férfi lejött a partra , benyúlt a vízbe és kihúzott egy különös alakú követ , aminek a hatására a vízszint gyorsan apadni kezdett , mintha csak egy kádból valaki a dugót kihúzta volna .
Itt egy kicsit már gyanússá vált minden , nem éreztem magam biztonságban . 
Hová tűnik a víz ( ? ) -filóztam magamban gyorsan , de aztán rájöttem , hogy a környéken volt még pár kiszáradt tómeder , valószínűleg oda folyhat valamilyen föld alatti csatornákon keresztül , így a kérdést magamnak meg is  válaszoltam  .
Kicsit odébb mentem , hogy közelebb kerüljek ahhoz a helyhez , ahol a köveket könyveknek láttam , de nem voltam benne biztos , hogy az illúzió amiben részem lehet , melyik része lehet a csalóka . Vagy a könyvek tűnnek köveknek , vagy a kövek tűnnek könyveknek ? Ez ekkor még nem derült ki a számomra .
A többiek úgy két méterrel fölöttem állhattak , a meredek  sziklapart felett  , mikor észre vettem , hogy átelenben a volt  víz alatti részen egy nyílás tátong a sziklafalban .  Aztán láttam , hogy ez nem csupán egy nyílás , hanem egy kőből kivájt szabályos kapu forma , nem tűnt szélesnek talán 50 centisnek saccolhattam . Ez a kapu  lefoglalta a figyelmemet , de aztán felriadtam , mert mozgást láttam . A nyíláson szürke alakok jöttek elő és igen gyorsan közeledtek a tó két oldala irányából .
Arra gondoltam , mozdulatlan maradok , hátha nem vesznek észre , nem akartam odébb menni , mert akkor a könyveknek tűnő sziklákat talán többé  nem találom meg és voltaképpen még csak meg sem tanulmányoztam .  Felpillantottam a többiekhez mit csinálhatnak , mit vehetnek észre az egészből , de ekkor ért a következő sokk hatás , a férfi a másik srácot mintha csókolgatni kezdte volna .  Végig futott rajtam a hideg és csapdába esett érzésem támadt  , mert ezek szerint segítségre  nem számíthattam . 
A közeledő lényekre pillantottam és próbáltam lehorgasztani a fejemet , mert az arcom fénylett a félhomályban . Ezt kívülről láttam , mert néha külső szemlélőként is megfigyelhettem magamat .
A lények emberi  formák voltak , de nem lehettek magasabbak  egy  méteresnél és a fejük gömbölyű volt .  Volt közöttük egy magasabb is , aki legalább olyan magas volt mint én , hmm talán még valamivel magasabb és amikor egyenesen odaért hozzám , hirtelen megfordult  így nekem háttal maradt . Az alacsony lények megálltak és néztek rám .  Hirtelen átfutott rajtam egy gondolat , hogy ahogyan a sarokban álltam és ez az alak nekem ott háttal , mintha a kicsiktől védelmezett volna .
- Hirtelen hangulat változásom volt és kitört belőlem a gondolat  , hogy " Mi a fene történik itt , mi történik velem , mi ez az egész  ( ? ) !
Amint ezt kimondtam ki is estem az álomból és felébredtem .

1/ Nagyon elbűvölhetett téged az a könyv, hogy a későbbiekben is előbukkant. Ódon és titkokat rejt, még a kezedből sem szívesen adnád ki. Jelképezheti a nehezen megszerzett tudást.

2/ A fentihez kapcsolódik, hogy mikor a víz eltűnt (akadály, mely az utadban áll), láthatóvá vált egy szintén rejtélyes kapu. Törekvéseid kifejeződése lehet, még a vízbe is begázoltál hogy megleld a kulcsot, ami, átvitt értelemben a kaput nyithatja.

3/ Ösztönösen vonzza a tekinteted, talán átkelő egy másik világba, és igen, különös alakok özönlenek rajta át. Az arcod fénylik, próbálod eltakarni, mintha szégyellnéd vagy veszélyt jelentene rád másokkal szemben (ha jól emlékszem ez nem az első eset nálad).

4/ A végén alighanem a kicsiktől való fenyegetettség érzelmileg kiborított és kétségbeesett kérdésedre meg is kaptad a választ: felébredtél - álmodtál.

Köszönöm a válaszokat  !

- Etoile  úgy vélem leginkább a jelképeket kereste az álmomban . 
A kíváncsiságom az határtalan , ezzel összefüggésben lehet a misztikus dolgokhoz való ragaszkodásom is , és minden ami különös ami rabul ejt , mint pl egy kapu a víz alatt .  Ami a kis termetűeket illeti nem igazán félelem volt bennem , mint inkább valamiféle viszolygás .  Nem akartam , hogy tudomást vegyenek rólam , nem akartam velük kapcsolatba lépni .

- Áprilia amit te hoztál , az valóban megdöbbentő , valóban nagy a történetek közötti hasonlóság .  Könyv , vagy pergament ez oldalról nézve talán mindegy , a lényege valószínűleg ugyan az .  Na és akkor még itt jön szóba a környezet is , ami a folytatásban is ugyan az , vagyis a puszta és a sivatag . Szóval köszönöm , hogy észrevetted ezt a hasonlóságot , és akkor hozzá tennék még valamit a történésekhez , ami esetleg még ehhez vonatkozhat . 

- Szóval be kell vallanom , hogy az előző napon meg láttam álmomban egy térképet , de nem tudtam beazonosítani . Nem volt könnyű , nagyon ismeretlennek tűnt a környék .  ( Nem tudom vonatkozhat e , de hát Áprilia  amit említettél , szóval ....semmi sem lehetetlen , de ki tudja . )
A pap nagyon akarta a könyvet és bennem is felmerült egy gondolat , hogy vajon miért akarhatja annyira ?  ( Ez itt fordított , de hát bizonyára jelképes is lehet , a szerzetesi gúnya ) 
Amit még nem értek a gonosz jelenléte .  valahogy köze volt a történethez , bár a látomást kivéve nem jelentkezett álombélinek mondhatóan fizikainak .
A férfi aki velünk volt , úgy éreztem mintha csapdába csalt volna .  Ez is lett a történet vége , mintha pont az történt volna meg , ami előre meg lett valahol írva.

Jó gondolatokat írtatok , ez a Gurdjueffes történet meg valóban kiakasztott . Lehet valóban csak átjöhettek a gondolataitok ?

Azt esetleg még hozzá tenném , hogy a lények akik átjöhettek a kapun , talán pont azért tudtak átjönni , mert a tóból eltűnt a víz .
Ami pedig a gonoszt a vadállatot jelenthette , elképzelhető , hogy talán a pusztulás jelképe volna ? Szétmarcingolta az elefántot  és ha ezt jobban átgondolom , az elsivatagosodás előtt talán még elefántok is élhettek arra .