Az álom "elmélete(i)"

Nem közvetlenül a témához tartozik , de egy kicsit azért mégis , hogy azt olvastam azok a varázslók , akiknek nem sikerül haláluk után a harmadik figyelembe kerülniük , azok a második figyelemben lévő egy felépített világba érkeznek .  Ezt Don Juan a varázslók temetőjének hívta , de lényegében mintha azt is írta volna , hogy innen még lehetséges a továbbjutás .

A halál témakörében Torres könyvében van bővebben szó, ez csak egy részlet:

Bár Carlos gyakran időzött a halál témájánál, sosem beszélt arról, mi történik a halál után. Egy alkalommal azonban esély nyílt, hogy megtudakoljam a véleményét erről a kérdésről is.
– Carlos, mi történik velünk, amikor meghalunk?

– Az attól függ. A halál mindannyiunkat érint, de nem ugyanabban a formában. Minden az energiaszint függvénye. Egy átlagember esetében a halál az út befejezését jelenti, azt a pillanatot, amikor vissza kell térnie a Sashoz, s vissza kell szolgáltatnia mindazt a tudatosságot, melyet élete során birtokolt. Ha nem tudsz felajánlani mást, mint az életerődet, akkor vége. Ez a fajta halál eltöröl mindenféle egyéniség-érzést.

Megkérdeztem Carlostól, hogy ez a személyes véleménye, vagy a látók tudásának részét képezi.
– Ez nem egy vélemény. Ott voltam a másik oldalon és láttam, amit láttam. Láttam gyermekeket és felnőtteket kóborolni odaát, s figyeltem, miként próbálnak visszaemlékezni önmagukra. Azoknak, akik szétszórták az energiájukat, a halál olyan, mint egy illanó álom, amelyet előbb halványuló emlékek buborékjai töltenek ki, majd végül a semmi.

– Úgy érted, amikor álmodunk, majdnem elérjük a halál állapotát?

– Nemcsak majdnem. Teljesen ott vagyunk! De mivel testünk elevensége érintetlen marad, visszatérhetünk. A halál szó szerint egy álom. Tudod, amikor egy közönséges ember álmodik, nem képes a figyelmét semmire sem összpontosítani. Nincs egyebe, mint sok-sok emléktöredék, melyeket élete során felhalmozott tapasztalatai táplálnak. Ha a személy meghal, a különbség csupán annyi, hogy az álom kitolódik, és ő nem ébred fel újra. Ez a halál álma.
A halál utazása a jelenségek látszatvilágába visz, ahol szemlélhetjük, miként öltenek alakot a mennyről és személyes pokolról szóló hiteink, de ennyi. Azonban ezek a víziók is elhalványulnak idővel, ahogy kimerülnek az őket tápláló emlékezeti impulzusok.

– És mi történik azoknak a lelkével, akik meghaltak?

– A lélek nem létezik, csak az energia. Amikor a fizikai test eltűnik, egyetlen dolog marad vissza: egy energiaentitás, melyet emlékek táplálnak.
Egyesek teljesen elfelejtik saját magukat, s anélkül lépnek át a halálba, hogy tudatában lennének ennek. Az amnéziás betegekhez hasonlóan a gyűjtőpontjuk blokkolva van, így többé nem képesek összehangolni az emlékeiket. Megszűnik számukra minden folytonosságérzet, s örökké a feledés partvidékén kóborolnak. Haláluk után ezek a személyek hullanak részeikre a leghamarabb – életük lendülete elfogy alig néhány év alatt.

Azt hiszem az eddig elért tapasztalatokból lehetne arra következtetni , hogy a gyűjtőpont elmozdulásának két módja lehet . 
Egyszer amikor csúszik , ezeknél az eseteknél a váltás a bevonzásokon alapul . A másik mód az ugrás vagy szökellés . Ezeket tudat szünet kíséri , ami akár még olyan érzettel is járhat , mint az ájulás .

efi írta:Viszont ha humbug az egész, akkor pont ettől csapdává válik.

Egyetértek. Újraolvasva a könyveit egyre jobban gondolom azt hogy az egész csupán Castaneda fejéből pattant ki. Még az első könyveiben érezhető hogy néprajzi gyűjtés eredményei, addig a későbbiek tisztán regény jellegűek. Mintha az író elszállt volna és minden áron meg akart volna felelni az olvasók elvárásainak. Vagy a sajátjainak, hogy létrehozzon egy elemeiben nem új, de frissnek ható ezoterikus világképet. A varázslók magyarázatát. Szórakoztató és elgondolkoztató az kétségtelen, de hogy igaz volna a maga teljességében azt erősen kétlem. Irodalmilag többet érnek ezek a könyvek mint tartalmilag, Castaneda nagyon jól forgatja a tollat, élvezet olvasni. De óvakodni kell hogy bármit acceptálj belőle anélkül hogy tényleges tapasztalatot szereznél róla. Engem csak a tudatos álmokkal foglalkozó részek érdekelnek jobban, kezdetben hasznos segítség volt, de megmondom őszintén Charlie Morley könyvéből többet tanultam a dologról mint tőle.

Az álmodás művészetét szeretem, mert ott Castaneda elég tisztán és gyakorlatiasan írja le a tapasztalásait, ahogy azok egymásra épülnek. Olyan mint egy TÁ kézikönyv, csak személyesebb és mélyebb tartalmú mint más írások. Ezzel nincs is bajom és persze nem várható el hogy mindenki ugyanúgy élje meg vagy ugyanazokat a következtetéseket vonja le a saját élményeiből. Amivel kapcsolatban kétségeim vannak az az eszmerendszer ami mögötte van. A nagualizmus mint titkos indián bölcsesség vajon tényleg létezett Castaneda előtt is? Vagy ő alkotta meg saját tanulmányaiból? Mert ha igen akkor mi okom volna hinni benne, mi okom volna aszerint élni? Nem volt egy szent ember. De akár igaz akár nem, nekem elég a tudatos álmodás is, ehhez pedig nem kell se harcosként élni se varázslói célokat kitűzni magunk elé.

Ezt találtam, el kezdtem olvasni, szerintem nagyon jó:

http://documents.tips/documents/bevezetes-a-tudatos-almodasba1.html

Sosem árt átismételni az alapokat én is el fogom olvasni

Médea írta:Sosem árt átismételni az alapokat én is el fogom olvasni

Mintha hiányos lenne, de lehet, hogy rosszul látom.

Ez szerintem valami kivonatos írás , talán egy könyvből, de nem láttam utalást hogy honnan származik. Jól ismert dolgokat közöl, de elég felszínes és nem hiszem hogy bárkinek is túl nagy segítség lenne. A lefekvés előtti programozás viszont tetszett:

„Azért fekszem le, hogy tudatosan álmodjak. Tudom, hogy álmodom, és hagyom, hogy éber logikám is velem jöjjön az álomba. Tudatosan, akarattal fogok álmodni tökéletesen tiszta tudatállapotban, annak teljes tudatában, hogy ez az én kívánságom, az én szándékom, az akaratom.”„Olyan leszek, mint amilyen most vagyok a Valós Fizikai Világban: teljes birtokában leszek mentális képességeimnek, melyekkel megfigyelhetem és megjegyezhetem ezt az élményt, csak most a tudatos álomban fogom őket használni."

Én nem hiszem , hogy mindennek az alapja az lenne amit a tudomány hirdet és amit mérési eredményekkel igazolni lehet , mert elképzelhetőnek tartanám , hogy az igazságnak csak a töredékei lehetnek .  Gondolom  léteznek nem bemérhető dolgok , amik  nem igazán számíthatnak alapnak , hiszen ha nem mérhető valami  ,akkor azt  igazolni sem nagyon lehet . 
A mérhető tudomány pedig bizonyságokat hozhat , hisz mérhető igazolásokat mutatnak be , de a tudomány is fejlődik és időnként rácáfol önmagára . Ez pedig azt igazolná , hogy a törvényszerűségek magyarázatát csak felszínesen érdemes kezelni és elfogadni , hisz nem tudhatni , hogy a jövő felismerései voltaképpen hová is vezethetnek . 
Nos akkor hoztam egy cikket a HVG.hu-ról , az álmok kutatásának és magyarázatainak tekintetében . Érdemes elolvasgatni , bár sok támponttal nem hiszem , hogy szolgálna , de  azért megéri ezt a pár percet :

" Öt tévhit dőlt meg az álmokról

Az agykutatás legújabb eredményei korábban tényként kezelt megállapításokat cáfolnak, például van, aki egyáltalán nem álmodik.

A hatvanas-hetvenes években az álmok laboratóriumi kutatásának módszertani nehézségei egy időre eltántorították az agy információfeldolgozással kapcsolatos folyamatait kutató tudósokat. A kognitív pszichológusok a figyelmüket inkább a laboratóriumi körülmények közt kontrolláltabban vizsgálható jelenségekre irányították, mint például az észlelésre vagy az emlékezetre. A korábban népszerű kutatási témának tekintett álmodás fokozatosan kiszorult a tudományos kutatások „elit” társaságából, és kényszerű száműzetése az ókori álomelméleteket és távol-keleti filozófiákat a piaci igények szerint lebutított formában tolmácsoló álmoskönyvek és ezoterikus spekulációk birodalmába vezetett. Mindez számos tévhit elterjedését okozta. Az utóbbi két évtizedben azonban, az agykutatás fejlődésével nem várt lendületet kapott az álmok tudományos vizsgálata. Ennek köszönhetően számos korábban elterjedt tévhit cáfolata is lehetővé vált.

1. tévhit: Minden ember álmodik

Az álmokra emlékezés vagy éppen az álmok elfelejtése az álomkutatás egyik legizgalmasabb témája. Az álomfelidézés tekintetében megfigyelhető néhány általános tendencia: a nők gyakrabban számolnak be álomemlékekről, vagy időskorban csökken az álmok felidézésének mértéke. Ugyanakkor a szubjektív beszámolók alapján jelentős egyéni különbségek mutatkoznak. Van, aki minden reggel emlékszik az álmaira, míg mások évente is alig tudnak felidézni egy-két homályos álomképet. Az emlékezés kudarca nem feltétlenül az álmodás hiányát bizonyítja. Erre utalnak azok a laboratóriumi vizsgálatok az 1980-as évekből, amelyek igazolták, hogy ha a személyeket az alvás megfelelő szakaszából ébresztik fel, akkor még a magukat „álomtalan alvóknak” vallók is nagy valószínűséggel be tudnak számolni az álmaikról. A későbbi, az ezredforduló utáni kutatások arra utalnak azonban, hogy még így is akadnak olyan személyek, akik semmilyen körülmények között nem tudnak beszámolni álomélményekről. Vannak köztük súlyosabb agysérülést szenvedettek is, de ami talán még meglepőbb, hogy az álmodás hiánya ritka esetekben teljesen egészséges személyek körében is előfordulhat. Gyanítható, hogy az álmaikra nem emlékezők alvás közben kevésbé monitorozzák a környezetet, ritkábbak náluk a rövid, pár másodperces, éjszakai felébredések, valamint esetükben az álmok generálásában szerepet játszó agyterületek is alacsonyabb aktivitást mutatnak.

2. tévhit: Kizárólag REM-fázisban álmodunk

Eugene Aserinsky és Nathaniel Klietman 1953-ban a rangos Science című folyóirat hasábjain mutatta be az alvás úgynevezett gyors szemmozgásos (REM) szakaszával kapcsolatos felfedezését. Az amerikai kutatópáros írta le elsőként az alvás során 90–120 percenként jelentkező REM-fázis és az élénk álomélmények összefüggését. A REM fázisból ébresztett személyek ugyanis 90–95 százalékban álomélményről számoltak be, míg az alvás mélyebb (NREM) szakaszaiból ébresztettek nem emlékeztek arra, hogy az ébredés előtt álmodtak volna. Ebből az eredményből sokan arra következtettek, hogy az álmodás fiziológiai alapja a REM-fázis, a gyors szemmozgások pedig az álomképek pásztázását tükrözik. Az azóta végzett vizsgálatok egyértelműen kimutatták azonban, hogy a REM-fázis nem szükségszerű feltétele az álmodásnak. Úgy tűnik, a legmélyebb alvásszakaszokra valóban nem jellemzőek az álomélmények, ugyanakkor az egységesnek korántsem tekinthető NREM-fázis sekélyesebb periódusaiban, főként a hajnali órákban, kifejezetten gyakoriak az álmok, csak éppen ezeket nem szoktuk amolyan „igazi” álmoknak tartani. A NREM álmok ugyanis inkább hasonlítanak a realisztikus gondolatokhoz vagy emlékfoszlányokhoz.

3. tévhit: A rémálmok lelki problémákból erednek

Nem támasztják alá kutatások a szakmai körökben is meglehetősen elterjedt vélekedést, miszerint a gyakori rémálmok az ébrenlét során is tetten érhető mentális zavar (például depresszió, szorongás) „éjszakai lenyomatai”. Habár a pszichiátriai betegek körében az egészséges személyekhez képest valóban gyakrabban jelentkeznek rémisztő álomélmények, az összefüggés fordítottja nem igaz, azaz, a gyakori rémálmokat átélő személyek körében nem feltétlenül tapasztalhatunk mentális zavarokat. Például az élénk képzelőerővel megáldott, kreatívabb, az élményekre érzékenyen reagáló egészséges személyek is gyakran látnak ijesztő álmokat. Sőt egyes kutatók szerint a rémálmok valójában a pszichés egyensúly szempontjából fontos folyamatot tükröznek: mint valamiféle szimulációs gyakorlat, felkészítik a személyt a jövőben várható veszélyekre és negatív eseményekre. Más kutatások arra utalnak, hogy a rémálmok inkább enyhe alvászavarnak tekinthetők. Az alváslaboratóriumi vizsgálatok szerint ugyanis a rémálmokat heti vagy annál gyakoribb rendszerességgel „elszenvedő” személyek alvása fiziológiai értelemben éberebb, sekélyesebb, mint a rémálmokat ritkán átélőké.

4. tévhit: A tudatos álmodás különleges képesség

Tudatos álmodáson azt az álombeli élményt értjük, amikor felismerjük, hogy mindaz, amit magunk körül látunk, nem a valóság, hanem álom. Az efféle tudatosság magasabb fokán képesek vagyunk akár irányítani is az álmainkat. Habár a tudatos álmodás viszonylag ritka élmény, az emberek közel 80 százaléka egyszer-egyszer átéli az életében. az ilyen hajlamban tetten érhetők egyéni különbségek: az általában élénkebb álmokról beszámoló és rájuk gyakrabban emlékező személyek körében nagyobb az előfordulás esélye. Ugyanakkor az álombeli tudatosság gyakorlással könnyen fejleszthető. Az önreflexió fokozását elősegítő technikák, valamint a meditáció, növeli a tudatos álmok megjelenésének valószínűségét, sőt úgy tűnik, még az elmélyülés is a szimulációs számítógépes játékokban.

5. tévhit: A tudatos álmodás csak szórakozásra jó

A tudatos álmodásra sokan úgy tekintenek, mint valamiféle legális kábítószerre, hiszen az álmodónak mindenféle kockázat nélkül különleges, hallucinációs élményekben lehet része. A tudatos álmodást azonban nem csak efféle „úri” időtöltésre lehet használni. Az álombeli tudatosság fokozása egyes alvászavarok, például a rémálmok vagy a narkolepsziás betegek körében gyakran tapasztalható alvásparalízis kezelésében is hatékony eszköznek bizonyulhat. Mivel az álmodó a képzelete által megteremtett, ugyanakkor valószerű mentális térben számos viselkedést gyakorolhat és fejleszthet, e technika idővel a sportpszichológia területén vagy akár az idegrendszeri sérüléseket elszenvedett személyek rehabilitációjában is jelentős szerepet kaphat.

Simor Péter alvás- és álomkutató cikke a HVG Extra Pszichológia 2015/1. számában jelent meg.  "

forrás :
http://hvg.hu/brandchannel/brandchannel_extrapszichologia_20150611_Tevhitek

fortis írta:...sőt úgy tűnik, még az elmélyülés is a szimulációs számítógépes játékokban.

Ha így van akkor valószínű hogy a tudatos álmok még gyakoribbakká válnak majd a fiatalok körében, mert terjedőben a VR, a virtuális valóság technológia. Adnak már ki ilyen játékokat, csak egy különleges szemüveg kell hozzá. Ebben nem látsz mást csak a játékteret, bármerre nézel egy másik világban vagy. Képes vagy interakcióba lépni a tárgyakkal is, virtuális kezeidbe venni őket és minden oldalról megvizsgálni, pont mint TÁ-ban. Szerintem elég félelmetes, de gondoltam rá hogy később én is veszek egy ilyet, hátha segítené az álmodást.

Médea írta:

fortis írta:...sőt úgy tűnik, még az elmélyülés is a szimulációs számítógépes játékokban.

Ha így van akkor valószínű hogy a tudatos álmok még gyakoribbakká válnak majd a fiatalok körében, mert terjedőben a VR, a virtuális valóság technológia. Adnak már ki ilyen játékokat, csak egy különleges szemüveg kell hozzá. Ebben nem látsz mást csak a játékteret, bármerre nézel egy másik világban vagy. Képes vagy interakcióba lépni a tárgyakkal is, virtuális kezeidbe venni őket és minden oldalról megvizsgálni, pont mint TÁ-ban. Szerintem elég félelmetes, de gondoltam rá hogy később én is veszek egy ilyet, hátha segítené az álmodást.

Az tuti , hogy segítheti a tudatos álmodást , hiszen majdnem ugyan olyan képzetet eredményezhet . Bár van egy olyan gondolatom is , hogy leginkább azoknál , akik gyúrnak a témára . Előfordulnak majd sűrűbben spontán esetek , de ezek a játékosok nem lesznek arra motiváltak , hogy a tudatukat fejlesszék , hiszen ébren is  megkaphatják ezeket a hasonló élményeket .

Igen, kell egy törekvés. Érdekes módon bár én sokat játszom, mikor először hallottam a VR-ról nem a nagyobb játékélmény szempontjából gondoltam rá hanem hogy mennyire hasonlít a TÁ-ra és hogy hasznos segédeszköz lehet annak aki tudja mit akar. De csak segédeszköz nem helyettesítheti az igazi felfedezést.

Nemrég volt egy riport , ahol iskolásokat szólítottak le az utcán .  Az egyik srác , talán gimnazista , vagy egyetemista lehetett , azt felelte a történelemmel kapcsolatosan , hogy minek azt megtanulni , amikor ott van nála az okos telefonja és bár mikor utána nézhet a kérdésnek a neten . 
Gondolom ugyan így lehet a matekkal is , vagy a helyesírással , hiszen már autómatikus javítás is létezik , nyelvet sem kell tanulni már , hiszen ott vannak a fordítógépek , és talán ez fog történni a tudatos álmokkal is , hiszen minek fejlesztenie az embernek magát , amikor megadják ugyan azt a ( hasonló ) élményt  számukra a játék gépek .
Ezek a dolgok olyanok akár a tájfutás . Nem mindegy , hogy az ember az erdőben szaladgál , vagy a futópadon egy monitor előtt .

Azért nem ilyen rossz a helyzet, a modern technológia innovatív felhasználása nagyban segítheti a tanulást. De ehhez megfelelő tanárok is kellenek és persze megfelelő diákok. Most egy átmeneti korban vagyunk, ezért nehéz a jövőt reálisan megítélni. Az oktatás át fog alakulni, de ez nem jelent feltétlenül szellemi hanyatlást. Az ember mégiscsak ember és a büszkesége nem fogja engedni hogy mindent a gépek oldjanak meg helyette. Reméljük.

Áprilia írta:

Pár hsz-szel korábban beszélgettünk itt arról, hogy a lélek azonos-e a gyűjtőponttal. Abban megegyeztünk az olvasmányaink alapján, hogy a tudat a gyűjtőpont körüli izzás. Tehát a kettő együtt van (mármint az élőknél, de a többivel most ne bonyolítsuk).
Tegnap kotorásztam a fiókomban és egy cetlire az volt nekem felírva, hogy "a tudat a lélek állapota." Amilyen helyre elmozog a gyűjtőpont/amilyen elenrgiaszálakat fog be, az azoknak a helyeknek megfelelő dolgokat észleli a tudat, azaz érzi magát/állapotba kerül a lélek.

Hmm ez nagyon érdekes . 
Tehát minden állapotunk a gyűjtőpont helyzetéből adódik  , és valószínűleg ide tartoznak a kedélyállapotok is . Én arra lennék kíváncsi , hogy a gyűjtőpont hozza e a változást , vagy a változás tolja e ki a gyűjtőpontot ?

Médea, az a Dani gyerek mondott már neked valamit Az álmodás művészetével kapcsolatban? (már ha publikus.)

Nem, mivel nem állunk kapcsolatban. Egyszer kerestem meg akkor is csak könyvajánló végett. De azért figyelem a csatornáját hátha kidob valami témába illőt.

Aki olvasta G. H. Természetfelettijét az tudja mit jelent a sebesült gyógyító. A sámánjelölt kínok között hal meg, testét nyársak, nyilak, lándzsák járják át, majd feldarabolják, hogy aztán új testet és szerveket kapjon, ami alkalmassá teszi hogy hatékonyabb kapcsolatot tartson fenn a szellemvilággal. A világon mindenütt hasonlóan játszódik le ez, és szorosan kapcsolódik a vallásokhoz is. Miért ismétlődik mindenütt ugyanaz a látomás? Valahol az emberi agy mélyén vagy a DNS-ben rejlik a válasz. Akármi is legyen az oka más tudatállapotba kell kerülni hogy előjöjjön ez a kellemetlen tapasztalat. Az álmok nem olyan intenzívek mint az önkívületi látomások, de már az álmok szintjén is képes manifesztálódni a megkinzatás "élménye". 

Az az érdekes hogy álmomban nemcsak képileg, de tartalmilag is a beavatás fent vázolt rítusán mentem keresztül, azt leszámítva hogy fájdalmat egyáltalán nem éreztem. A testemet mindenféle megpróbáltatásnak vetették alá a mesterek, például hosszú tűket szúrkáltak belém, több százat, majd egy ollóval kihuzigálták őket. A fogaimat is kivették fogóval és újakat kaptam. Mindennek azt a magyarázatot adták, hogy csak így válhatok alkalmassá az uralkodó szerepére. Le kell vetkeznem emberi mivoltomat hogy magasabb célokat tűzhessek ki. Ez nem erkölcsi megtisztulást jelent, mert a jóság nem cél, ahogy a gonoszság sem, ezek csupán hangulatok és egyik sem számít jobban a másiknál. Az uralkodó cselekszik és nem ragad le az érzelmeknél.

Nyilván egy álomban eltorzulnak a fogalmak és a tapasztalat üzenete is félremagyarázható. Nekem az jött le az egészből, hogy bármi is álljon a beavatás mögött, az közös emberi tulajdon, amit azonban a személyek közötti különbözőségek miatt másképp nyilvánulhatnak meg.

Amikor az ősvalónktól egyre inkább elkülönül az egó, ez mindig elidegenedés-érzéssel jár. Ezt orvosolják a beavatási szertartások. Mert a halállal való szembenézéssel levisznek arra a szintre, amikor az egó még nem vált le. Majd ebből az állapotból szertartásosan újjászületik az illető. Az ilyen álmok akkor fordulnak elő, amikor valaki egyik életszakaszból egy másikba megy át, mert ilyenkor mindig aktualizálódik az ősvalónk és az egó közti "elszakadási" konfliktus.
A "közös emberi tulajdonnal" is nagyon ráéreztél a lényegre: a szimbolikus halállal az áldozat identitása feldarabolódik, feloldódik a kollektív tudattalanban.
Nagyon szép, szimbolikus álmaid vannak, Jung tapsikolna örömében, ha még élne.

Jung-ot olvasol? Tudnál ajánlani könyveket?

Médea írta:Jung-ot olvasol? Tudnál ajánlani könyveket?

"Az ember és szimbólumai"-t ajánlom Jungtól.
(Úgy bukkantam rá, hogy Paul Tholey tudatos álmodós könyvét kezdtem el olvasni, és ő hivatkozik rá valahol lábjegyzetben.)

Médea írta:
Nyilván egy álomban eltorzulnak a fogalmak

Azért "torzulnak el", mert a fogalmaknak nem csak tudatos, hanem tudattalan jelentésük, un. pszichikai asszociációjuk is van. És az álmok során ez utóbbiak is megnyilvánulnak, míg "tudatos" állapotunkban nem. Erről is hosszasan értekezik a fenti Jung-könyv.

Köszönöm, majd meglátom hogyan boldogulok vele. Én most Várkonyi Nándor Elveszett Paradicsomát olvasom:
http://terebess.hu/keletkultinfo/varkonyi/start.html