Re: Az álom "elmélete(i)"

Áprilia Szer. 22 Jún. - 21:45

Médea írta: Én most Várkonyi Nándor Elveszett Paradicsomát olvasom:
http://terebess.hu/keletkultinfo/varkonyi/start.html

Meg is találtam benne a Jungra (tudattalan, álmok, archetípusok, kollektív tudás) való utalást:

"De Carl Gustav Jung kutatásai jelentik a mai tudomány utolsó szavát. Csak a tudattalanról szóló megállapításait idézzük. Abból a tényből indul ki, hogy az emberi psziché nem egynemű, zárt szervezet. Tudattalanunk is két részre tagozódik: a személyes és a kollektív rétegre. Az utóbbi azonban már egységes, egyformájú és az egész emberi nemmel közös. Tartalmát maga az emberfajta gyűjtötte össze élete során, kezdettől fogva. Mintegy alapanyagot alkot, történeti hátteret nyújt, s belőle fejlődik minden egyéni szellemiség. Neki köszönhető, hogy az ember "minden elmúlt korszak" örököse. Az évezeredek alatt átélt szellemi folyamatok lecsapódásaiból gyűlt össze humusszá, amelybe a psziché gyökereit bocsátja. "Ősrégi emberiségnek és évtízezredes múltnak minden emberben bennrejlő, azonos maradványa, vagyis mindennemű, fejlődés által örökbehagyott közvagyon, amelyet minden ember ajándékba kap, mint a napfényt és a levegőt." Az összes tapasztalat, amit az ember az alsóbb életformákból kiemelkedve fölszedett, hátrahagyta nyomát a pszichében. Ahogyan a sejteket örököljük őseinktől a nemzedékek végtelen során át, örököljük a milliónyi tapasztalat beléjük ivódott nyomait is. Ezek aztán olyan pszichikai tünetek és reakciók alakjában jelentkeznek, aminőket másképp magyarázni nem tudunk, s a legerőteljesebbben, legtisztábban az álmokban nyilatkoznak meg. "Mindnyájan magunkban hordjuk a szauruszfarkat", – mondja Jung.

Az ősember – szerinte – érthetetlennek, misztikusnak érezte a világ jelenségeit, és szellemek, erők, istenek démonok, sárkányok fogalmait alkotta meg belőlük. Ezek a képzetek és képek sűrűitek össze aztán agyában Nap-, Hold- és egyéb természeti mítoszokká, regékké az istenek haláláról és újjászületéséről, az Égből hozott tűzről, és mind a többi ősmesévé, amit a világ összes népénél megtalálunk. Jung ezeket a szellemi üledékeket ősképeknek vagy archetípusoknak nevezi. Tipikusak, azaz jellemzők a módra, ahogyan az ember mindegyre ismétlődő tapasztalatait felfogta és formába öntötte. A modern ember a tudomány eszközeivel tapasztalja ki a természet törvényeit, s ezért nincs szüksége mítoszokra. (Jung mítosz-magyarázatát persze nem fogadhatjuk el, de most az altudat szerepéről van szó.) A múlt képei azonban továbbélnek tudata alatt, megjelennek álmaiban, és állandó hatással vannak életére. Mert noha akaratmunkával semmit sem lehet a kollektív tudatalattiból a tudat felszínére hozni, tartalma mégis mindig feltörekszik, s olykor igen váratlan módon jelenik meg. Az ilyen tünetek kivizsgálása a Jung-féle elemző lélektan (nem a Freud-féle lélekelemzés!) egyik fő feladata. S minthogy a tudattalan a múltat tartalmazza, magában kell hordoznia a jövő csíráit is. Azaz magába foglalja mindazt, ami az egyén alkatát és kifejlődését meghatározza. A művész, a költő, a szónok, a tudós ihlete mind a kollektív tudattalanból származik, ez pedig semmit sem felejtett el, amióta az ember a Földön él. – Igen tanulságos, ahogyan Jung és iskolája az álom- és mítoszképződés lélektani azonosságát kimutatta, de ez nagy tanulmány, itt nem foglalkozhatunk vele, meg kell elégednünk e néhány sorral."

Áprilia Szer. 22 Jún. - 22:06

Ezt pedig arról találtam benne szintén, amit Jung is mond, hogy a "régi ember" hermafrodita volt, harmadik szemmel:

"A tibeti ezotéria titokzatos szent irata, a Dzyan-könyv "Dangma Nyitott Szemének" nevezi a harmadik szemet. Dangma megtisztult lelket jelent, olyan emberét, aki elérte a legfőbb beavatást, azaz Dzsivanmukta lett. "Nyitott szeme" szellemi szem, a belső látás képessége, mely által közvetlen ismeret és biztos tudás szerezhető; ennek szervi szimbóluma a homlokszem. Ugyancsak a Dzyan-könyv szerint valamikor az egész emberi nem közös tulajdona volt, az úgynevezett harmadik és negyedik fajtáé...– A szakasz magyarázata az úgynevezett őskommentárban így hangzik: "Négykarú emberi lények voltak a hím-nőstények [hermafroditák] ama régi napjaiban; egyfejűek, de háromszeműek. Előre tudtak nézni és hátrafelé. Egy Kalpával [világkorszakkal] utóbb, minthogy az emberek belehulltak az anyagba, szellemi látásuk elhomályosult, s evvel egyrendben a Harmadik Szem veszteni kezdte erejét... Amikor a Harmadik [fajta] elérte középkorát, a Belső Látást fel kellett ébreszteni, és csak mesterséges erősítőkkel lehetett megszerezni, melyek alkalmazása ismeretes volt a régi Bölcsek előtt. (...) Hasonlóképp a Harmadik Szem, lassanként megkövesedvén, nemsokára eltűnt. A kétarcú egyarcúvá lett, és a szem mélyen lehúzódott a fejbe, és most el van temetve a haj alá. A Belső Ember tevékenysége [belső szemlélődés, révület] alatt a szem megduzzad és kiterjed. Az Arhat [beavatott] látja és érzi ezt, és kellőleg szabályozza működését. (...) A feddhetetlen Lenu [tanítvány] nem kell, hogy veszélytől féljen; aki nem tartja tisztán [szűzen] magát, nem fog segítséget kapni a Déva-Szemtől [isteni szemtől].
A négykarú hermafrodita erősen emlékeztet Platón androgünjére, azaz itt is feltűnik az egykori kétneműség hagyománya, éspedig párosulva a legrendkívülibb csökevénnyel, a homlokszemmel."

Bowie, mint androgün karakter a harmadik szemet szimbolizálva. Tudott valamit a pasas:

Az álom "elmélete(i)" - Page 6 2v9qhpc

Vendég Szer. 29 Jún. - 20:27

Vendég Szomb. 2 Júl. - 9:21

A már fentebb írt megkínzatás élménye ismétlődött meg álmomban. Itt egy vallási csoport része voltam, azaz pontosabban egy néphez tartoztam, akiknek megvoltak a maguk ciklikusan ismétlődő rítusai. Érdekes párhuzam és a korábbi álmomnál ezt nem említettem hogy itt is a kiválasztás állt a háttérben. Több jelölt volt és mindannyiunknak ugyanazt a próbát kellett kiállnia hogy végül kiválasztásra kerüljön a legjobb. Tízen voltunk. A testünket hosszú, kb. 1 méteres és kisujjnyi vastag tűkkel szúrkálták át, tetőtől talpig. A tűk csak a bőrünket lyukasztották ki, de véres nyílásokat hagytak maguk után. A fájdalom itt erősebb volt, különösen mikor a papok átlyuggadtak. Le kellett feküdnünk a földre egy előre meghatározott minta szerint, külön figyeltek rá hogy mindenki a helyén legyen, végül egy nagy kőlapot helyeztek a testünkre.

Áprilia Szomb. 2 Júl. - 9:57

Vendég Szomb. 2 Júl. - 10:59

Nagyon kedvedre lehet a Jungi álomértelmezés és úgy látom érted is.

fortis Szomb. 2 Júl. - 12:31

Egy 10-es skálán hová helyeznéd a megélt fájdalmakat ?
Ébredés után volt esetleg még utóhatása zöngéje a fájdalmaknak ?
Jó az avatar , inspiráló lehet , hogy ezt választottad .

Vendég Szomb. 2 Júl. - 12:41

fortis írta:Egy 10-es skálán hová helyeznéd a megélt fájdalmakat ?
Ébredés után volt esetleg még utóhatása zöngéje a fájdalmaknak ?

Nincs utóhatása ez csak álombéli fájdalom. Olyasmi érzés volt mint mikor a körmöddel megbököd a karodat, kis kellemetlenség de semmi különös. Igazából azt kell mondjam hogy bár nem volt épp felemelő tapasztalat ez meg a korábbi sem, mégis valahol élveztem, mert része voltam valaminek ami tulajdonképpen a javamat szolgálja. Ami nem öl meg az erősebbé tesz alapon.

fortis Szomb. 2 Júl. - 13:28

Igen , azért kérdeztem , mert eszembe jutott , hogy esetleg lehetett e valami köze a tapasztaláshoz valami külső ráhatásnak ? Tudod , mint szúrós pokróc és egyebek . öröm

De gondolni merném , hogy erről nincs szó , csak felvetődött bennem mint lehetőség .

Áprilia Vas. 3 Júl. - 8:53

Áthozat az Üzenetekből:

efi írta:
Áprilia írta:Az "önmagamon erőszaktevés" kevésbé frusztrál, mint amikor témákat dobok fel (Jungot is, amit tudom, hogy ismersz) és látom, hogy be vagy jelentkezve, de mégsem szólsz hozzá.
Abban, ahogy belevetetted magad Jung írásaiba, és megpróbálod az álmokat elemezve alkalmazni őket, a régi önmagamat látom. Ugyanezt csináltam én is.
Ma úgy gondolom, Jung nem a végső válasz, viszont azt is gondolom, hogy egy fontos állomás. Néha meg lehet vele magyarázni az álmokat, néha nem. Azért nem szóltam bele, mert nem akartam, hogy befolyásoljon a véleményem, véletlenül sem akarok beleavatkozni abba az útba, amit jársz. Na meg sok mindent el is felejtettem már Jungból. Lehet, hogy ez a fő ok, nem az, amit fentebb olyan szépen kifejtettem.

Csínján bánok pedig Junggal, mert tudom, hogy nálam hiányzik meg egy ( vagy több) nagyon fontos láncszem, ami nálad megvan, és amikre vonatkozoan szorgalmasan összegyűjtöttem magamnak, amiket korábban írtál, Efi, ami támpont lehet...az a bizonyos képesség, amit fejleszteni lehetne....:

"Mert az álmokhoz nem a megszokott logikával kell hozzáállni, nem úgy, hogy módszeresen felépítjük egyik kockát a másik után.
Ha előre elhatározza az ember, hogy milyen jelentést keres, akkor elszalasztja az üzenetet. Ha olyan épületet keres, ami az energiával van kapcsolatban, akkor pont ezt teszi. Mert az álomban a dolgoknak szimbolikus értelmük van. Nem azok, amiknek látszanak. Nem futhatunk a látszat után, ha meg akarjuk érteni őket.
Nemigen tudom elmagyarázni. Valahogy válogatás nélkül ki kell teríteni mindent, egyszerre kell ránézni az egészre, és hagyni, hogy egyetlen egésszé álljon össze.

Ebben az a baj, hogy részenként fűzöd össze. Egyik láncszemet a másik után, az éber tudat logikája szerint. Az álom az ún. képi tudat nyelvén szól, vagyis egyetlen kép az egész, és a részekben van összesűrítve a jelentés. Összesűrítve: ez azt jelenti, hogy egyetlen dolog (rész) több különféle dolog (téma) is lehet egyszerre. Ezek együtt. Tehát egyetlen dolog (rész) több aspektusát is mutatja ugyanannak a témának. És az összes aspektus ebben az egy dologban (részben) van benne. És ráadásul így van a többi álomrészlettel is.

Ha képességet akarsz kifejleszteni, akkor a képességet kell próbálgatni, gyakorolgatni. Listák írogatása és bebiflázása nem ilyen tevékenység.
Eléggé paradox, mert azt kell csinálni, amit pont nem tudsz csinálni, sőt, azt se tudod, hogyan kellene csinálni, és mégis ez az útja-módja. Én se tudom megmondani, mitől alakult bennem. Talán az akarat, és a kitartás, és a lankadatlan érdeklődés.

Megpróbálok beszélni arról, hogyan próbálkoztam a grafológiával, hátha az is hozzátesz valamit. Először könyveket olvastam arról, melyik jegy mit jelent, sőt tanfolyamra is jártam. Ott is afféle szótárat kaptunk, bár azt mondták, nem lehet "szótárazva" írást elemezni, mert mindig figyelni kell az összképet. De mégse beszéltünk másról, mint hogy melyik jegy mit jelent.
Ez szerintem nem nagyon vitt előbbre.
Vettem egy könyvet, amiben híres emberek kézírásai voltak, és a róluk készült elemzések. De semmi indoklás, hogy mi miből látható. Néztem az egyes kézírásokat, megpróbáltam beleélni magam a ritmusukba. És megpróbáltam belőle ráérezni az emberre. Ezzel a módszerrel lehetett alakítani az érzékenységemet. A profi elemzésre sem volt ehhez szükség, mert ha már ráéreztél valamire, tudtad, hogy úgy van. Ha meg nem éreztél rá, hiába olvastad el, az nem segített. Arra jó volt a leírás, hogy néha sikerélményem legyen.

Az ilyesfajta fejlesztésekre nem úgy kell gondolni, mint valaminek a megtanulására, hanem mint egy érzékszerv tökéletesítésére. Mint ahogyan a tapintását fejleszti az, aki mondjuk elveszíti a látását. Annak se lehet megmondani, hogyan ismerje fel a fogásáról a pénznemet például, hanem sokat kell tapogatnia és odafigyelnie, megpróbálni beleélnie magát abba, mi is van a kezében.
Azt hiszem, valahogy így".

Szóval figyelek ám... yes

Visszatérve Jungra, raadasul szerinte fontos az is, hogy ismerjük az álmodo személyes életét, valamint az álomértelmezésben még jelentosege van az ő saját, az álmához fűzött asszociációinak is. Ezeket a momentumokat sosem írjuk le az álmainkhoz, hiányoznak, pedig fontos részét képeznék az álom értelmezésnek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy írjuk le ezeket is az álmainkhoz, hanem hogy ezek ismerete nélkül nem lehet teljes egy álom értelmezés.

Áprilia Szer. 6 Júl. - 22:49

Az Eredetről:

Médea írta:Tényleg nagyon jó film volt. Inspiráló és új ötleteket is adott, például a személyes totem valóságtesztelésre szerintem egy jó módszer lehet, és felhívta a figyelmet egy komoly veszélyre, hogy ha profivá válsz elveszítheted a valósággal való kapcsolatodat, az álombéli életedet hiheted igazinak és ezt álomnak. Ez már nekem is eszembe jutott de nem az álmokkal hanem a virtuális terekkel kapcsolatban. Egyelőre ezek még nagyon kezdetlegesek, de eljöhet az az idő hogy az emberek szívesebben töltik az idejüket a korlátlan lehetőségek világában, ahol istenek lehetnek, és itteni valós fizikai létüket elhanyagolják.

Áprilia írta:Nilka egyszer írt egy nagyon jó elemzést az Eredetről ide valahova. Megkeresem és idehozom, nagyon jó.

Itt van. Persze, hogy a Játszótéren találtam meg, a "Ki milyen filmes karakter lenne" c. játékban:

Nilka írta:
Áprilia írta:
De jó, hogy ezt leírtad, Nilka! Sosem értettem, hogy a végén az a pörgettyű lassul, vagy nem lassul. Szóval szerinted nem lassult és a pasas még mindig álmodott? Ó, szegény....
Azt írod, hogy "a feleségének volt igaza, Cobb még mindig csak álmodik." Ettől miért a feleségének volt igaza? A felesége is csak azon a síkon létezett, vagyis csak a pasi álmában? Tulajdonképpen MINDENT csak álmodott a pasi? Nem is volt egyetlen olyan jelenet sem, amit nem álmodott? Eredetileg azt hittem, hogy a felesége volt az, aki össze volt zavarodva és az itteni valóságról hitte azt, hogy álom, azért vetette le magát az ablakból és halt meg. De az is csak álomban történt? Ezt erősíti az utolsó mondatod is ("innen is elpályázna"). Akkor nem is halt meg?

Szal, az Eredet álmodó-világ alapszabályai gyűjtemény Nilka zanza módra...
1. mindenkinek speciális technikája van annak ellenőrzésére, hogy ez most itten álom-e vagy valóság. a pörgettyű a Cobb házaspáré...
2. az álmoknak szintjei vannak: álom-az álomban, amiben újra álmodsz, és így tovább... a szintek között időeltolódás van, azaz ami a legalsó álomszinten egy teljes emberöltő, az a való világban lehet, hogy néhány másodperc.
3. minél mélyebben vagy, annál nagyobb a teremtő erő, annál varázslatosabb világban, fantasyban, nagy hatalmú varázslókkal megpakolt világban találod magad
4. az egyes szintek között a váltás a halálon keresztül történik, ami lehet öregségben, végelgyengülésben bekövetkező, de akár erőszakos halál is.
(a lista nem teljes)

és akkor most Cobb feleségéről:
szerintem a fimben megjelenő világ az utolsó kocka fényében egy a való világhoz már nagyon közel eső álom-világ, egy majdnem ez a valóság. a valóság akár ennek fényében simán lehet a mi megszokott, unalmas, szürke hétköznapi világunk is, nettel, ezóval, vallásokkal, hívőkkel megspékelve... a Cobb házaspár közös álomba kezdett, ahol álomjáróként lement a legalsó álomszintre, ahol felépítettek egy full világot maguknak, és együtt leéltek egy teljes életet. vagy akár többet is, hiszen erre is volt utalás a filmben. ám ezek után felismerték, hogy ez csak egy illúzió, önáltatás, önbecsapás, és talán nem álmodni kéne az életet, hanem élni. ezt követően azért, hogy váltsanak az egyes álomszintek között, el kezdték keresni a halált, vagyis közösen öngyilkosságokat követtek el, hogy így kerüljenek egy-egy magasabb, valósághoz közelebbi álomszintre... és itt nyalt vissza a fagyi, avagy honnan tudod, hogy mi az álom és mi a valóság?
mikor elérkeztek abba a világba, ahonnan a film indult, Cobb megállt, közölte, hogy ez a valóság, végre felébredtek, hurrá! asszony vele maradt, szült neki gyerekeket, ám idővel asszonyt kétségek kezdték gyötörni, hogy mégsem ébredtek fel, bár már nagyon közel járnak a valódi ébredéshez... azaz Cobb és vele együtt asszony is hamis ébredés áldozatai. ezen meggyőződésének hangot adva Cobb neje elkezdte kedves férjeurát közös öngyilkosságra csábítani, hogy a halál sokkja miatt immár valóban felébredjenek, amit asszony végül megtett, Cobb meg nem.

értékelés:
verzió 1. Cobb neje őrült, elvesztette a realitását a számtalan illúzió valóság között, és sajnos immár a valóságot is csak egy álomnak érzékelte. (innen indulunk a film elején.)
verzió 2. Cobb neje még férje uránál is tehetségesebb álomjáró, felismerte, hogy még mindig csak egy illúzió világ szívatja őket, ám sajnos férjeurát átverte a "mátrix", így most először az utazás kezdete óta szétváltak, mert férje sajnos ezúttal nem követte őt. (ez meg az utolsó kocka fényében való értelmezés.)
az utolsó filmkocka fényében az egész filmben felvonultatott szereplő gárdából Cobb neje volt Cobbon kívül az egyetlen valós személy, mindenki más csupán álomszereplőnek számít.
na, erre varjunk gombot.

barátnőkkel láttam anno a filmet, egyetlen egyszer. eszméletlenül tetszett, hogy végre az álmodókról is csináltak egy normális, összefüggő, logikus felépítésű filmet. még az álomvalóság szintek között váltóként működő halálnak is van értelme (hajaj, de még mennyi!)
De:
ennek fényében a moziból való kilépésem óta azon töröm a fejem, hogy mennyire kell szeretni valakit ahhoz, hogy vele együtt képes legyél meghalni? mert amíg mélyen járnak, és "csak" játék az egész, ok, hogy működik a közös halál-élmény is, nade ahogyan közeledünk a való világhoz... mekkora egymásba vetett bizalomnak kell ehhez lennie? vajon Cobb árulta el a nejét, vagy a nő hagyta végül cserben a férjét?
a nő a halálba hívó, a halálba csábító szirén. Cobbnak dalol végig...

viszont a spirituális, transzcendens tapasztalatok alapján ez a valóság szint, az, amit mi életnek hívunk, is csak egy álom, amit a felső Én álmodik. Azaz Cobb neje innen is tovább lépne.
ergo tényleg kattant a csaj? vagy ezt csak a mátrix hiteti el velünk?

na, ezért nem szabad álomvilágban hazudni, vagy megtagadni önmagunkat. Akár álom, akár valóság, én mindig, mindenhol önmagam vagyok, és nem kezdek el extrém más módon viselkedni.
így nem áll fenn annak a veszélye, hogy jobbik esetben egyszer ébren csinálok magamból hülyét alvajárásom miatt, rosszabbik esetben saját ostobaságom miatt értelmetlen halálom lesz, mert úgy járok, mint a Cobb házaspár.
vagyis EZ a tudatos álmodás valódi veszélye. AZ, hogy elveszíted a valóságok közötti realitás-érzékedet, és többé már nem tudod, mikor álmodsz, és mikor vagy ébren.

Vendég Csüt. 7 Júl. - 0:00

Nilka írta:verzió 1. Cobb neje őrült, elvesztette a realitását a számtalan illúzió valóság között, és sajnos immár a valóságot is csak egy álomnak érzékelte

Ezt valószínűbbnek tartom. De tegyük hozzá hogy a férje tette ezt a nővel, ő ültette el benne ezt a gondolatot, mivel a nő csapdába került a közösen felépített álomvilágban, elfeledkezett itteni életéről, az álmot hitte valódinak és a férj hogy kiszabadítsa onnan, hogy mindketten felébredjenek, elkezdte neki magyarázni hogy a világuk nem valódi. Sajnos azonban ez a gondolat annyira beépült a nőbe hogy miután végre felébredtek, már nem tudott többé hinni a valóság valóságosságában és öngyilkos lett.

Áprilia Csüt. 7 Júl. - 9:05

Vendég Csüt. 7 Júl. - 9:14

Áprilia írta: "mi lesz, ha nem tudok majd felébredni?"

A könyvekben gyakran kitérnek erre a kérdésre, és azt mondják ettől nem kell félni. Kell egy biztonsági megszakító, egy jel ami felébreszt. A filmben ez a zuhanás volt. Tulajdonképpen ugyanez a módszer segít a tudatosság elérésében is. Gondolok itt az álomjelekre elsősorban vagy a kéz megtalálására. Különben gondoltam rá a film kapcsán hogy én is készíthetnék valami totemfélét, egy személyes tárgyat ami csak hozzám kapcsolódik és a viselkedése biztosan jelzi számomra hogy álmodom-e? Nektek van ilyen tárgyatok?

Áprilia Csüt. 7 Júl. - 9:25

fortis Csüt. 7 Júl. - 11:57

Azt hiszem nyugodtan elmondhatom , hogy ilyen jellegű félelem belőlem is hiányzik .
A totem szempontjából nem vagyok benne biztos , hogy nem ver át . Pontosabban , hogy nem csapod e be általa magadat . A valóság tesztek miatt gondolom így , hiszen volt amikor hiába teszteltem becsapott a teszt . Ébren voltam és a teszt arra utalt , hogy álmodom . Persze vannak olyan tesztek amik félreérthetetlenek és ilyen a repülés . A totemben nem bízom .

Áprilia Csüt. 7 Júl. - 21:43

Szerintetek van-e általánosan elfogadott jelentése az álmokban a liftnek?
Jungnál mit jelenthet?
Találtam egy cikket (nem Jung), ez stimmelhet?
Vannak liftes álmaim, ezért érdekel.

"Eltévedt liftek nyomában

Régóta visszatérő, megfejthetetlen álmaid vannak? Nem szabadulsz egy bizonyos rémálmodtól? Nem tudsz túllépni egy problémán, és a tudatalattid üzen? Kérdezd álomfejtő tanácsadónkat az alábbi e-mail címen! Az álomelemzés áráról e-mailben vagy telefonon kaphatsz tájékoztatást.

Az álmok segítenek megismerni önmagunkat, ezzel együtt pedig felismerni saját felelősségünket az életünk alakulásában.

Liftfóbia
A liftes álmok igen tipikusnak tekinthetőek. A magyarázatukhoz induljunk ki először a nappali életünkben használt liftek működéséből, mozgásából. A lift vertikális, függőleges mozgású. Gyakran az alagsorba is lemegy, felfelé mozogva olykor még tetőteraszra is felvisz, de mindenképpen összeköti az alsóbb és a felsőbb szinteket.

Amikor a liftben utazunk, akkor egy szűk csatornában mozgunk úgy, hogy nagy - általunk nem is annyira ismert, idegen, tudati kontroll alatt nem tartható - erők munkálnak a háttérben, nekünk magunknak alig kell erőkifejtést tennünk, csak beszállunk, benyomjuk a megfelelő gombokat, majd kiszállunk.

A liftes álmoknál azt az álomelemzési módot kell alkalmazni, mely szerint minden álomalak maga az álmodó, tehát ő maga az alagsor, a pince, a különböző szintek, a tetőtér, az utazó és a lift is. A pince az álmodó tudatalatti, rejtett, a nappali tudat elől elzárt lélekterülete, a különböző szintek a nappali tudat világa, míg a felső szintek, a padlás, a tetőtér a lelkének a spirituálisabb, szellemibb tartományai.

Eszerint nyilvánvalóvá válik, hogy a liftes álmok esetében arról van szó, hogy hogyan utazik az álmodó a maga lélekszintjein belül, tehát hogy hogyan képes irányítani a személyisége belső erőit, mennyire tartja kézben őket, illetve, hogy a szintjei mennyire átjárhatóak.

A liftálmok egy bizonyos belső érettségi szint elérése előtt, illetve olykor még néha ezután is, labilisabb életszakaszokba érvén, rémálomként jelentkeznek, tehát a lift mintegy önálló életre kel, irányíthatatlanná válik, félő, hogy zuhanva becsapódik a földszintbe, pincébe, esetleg felfelé haladva túlrepül a felső szinten.

Sok álmodó számolt be olyan szorongásról, hogy attól félt, hogy a lift nem áll meg a felső szinten, hanem mint egy rakéta kilövődik az űrbe. A liftből kirepülni, valójában szellemi ejakuláció, melynek során a testet mintegy extázisban, orgazmus-jelenséggel kísérve, kilövellve elhagyja a lélek, de ettől az alsóbb, állatiasabb jellegű részeink megrettennek, hiszen ez az ő halálukat jelentené, és ebből fakad a szorongás.

Olykor nincs a liftnek oldala, teteje, szabadon leng a semmi fölött. Ez utóbbi mutatja, hogy mennyire érzi magát biztonságban az álmodó, miközben az egyik személyiség -és /vagy tudatszintjéről a másikba lép át.

Az alsóbb szintekre lezuhanás esetleg egy szellemi törekvésünk kudarcát jelenti, azaz hiába törekedtünk magasabb tudati-spirituális szintek elérésére, visszahúztak tudattalan félelmeink, szorongásaink, mélyebb erőink.

Olykor azonban azért kell önmagunk mély tárnáiba, alsó régióiba utaznunk, hogy szembesüljünk olyan rejtett, bennünk zajló folyamatokkal, amelyekkel a nappali tudatunk nem tud, vagy nem akar szembesülni. Például feltoluló vizek, azaz nem tudatosított érzelmek vannak a pincéinkben, amely érzelmek alámoshatják egész személyiségünket (az épületet), így nem árt lecsapolni őket. A lecsapolás azonnal elindul, ahogy a tudat szembesül a lelki tényekkel, ekkor mintegy a tudat erejével, a nap fényével felszívja magába a vizeket.

Olykor azért kell mélyre ereszkednünk önmagunkba, hogy szemrevételezhessük belső értékeinket, kincseinket.

Kevésbé félelmetes, inkább csak bosszantó álomban azzal a ténnyel szembesülni, hogy a lift nem azon a szinten áll meg, mint ahol az álmodó szeretné. Itt fontossá válhat a szint száma, és érdemes számmisztikai irányba kutakodni, illetve megnézni, hogy a személyes életben mit jelent az a szám, esetleg korábbi - későbbi évek eseményeire való utalás is lehet.

Ha az álmodó bent ragad a liftben, akkor még nem érett arra, hogy könnyedén elérjen önmagán belül szinteket, azaz mintegy beszorul egy szülőcsatornába.
A személyiség erejének összeszedésére utal az, amikor egy álmodó mégiscsak megkockáztatja, hogy felmegy egészen a tetőtérig, és ott meglepetésére semmi borzalom nem történt vele, mégcsak a világűrbe sem lökődött ki, hanem kellemes dolgokat tapasztalt.

Egy adott személyiségérettség szinten a lift mozgása már uralt. Nincs szorongás, a lift ott áll meg, ahol az utazó akarja, szinte rásimul, rásiklik a megfelelő emeletre. Puhán, simán, szelíden történik minden, ahogy általában az álmodó életében is, leszámítva a kisebb bosszúságokat."

Vendég Csüt. 7 Júl. - 22:25

Nagyon szép, összeszedett írás, tetszett. Nekem nincsenek liftes álmaim, így nem tudok hozzáfűzni semmit. Viszont Jung valami olyasmit írt hogy vigyázni kell az általánosítással, mert minden álom és álmodó ember különböző. Ugyanaz a szimbólum más embernél más jelentéssel bírhat, ezenkívül az értelmező sem mentes saját elképzeléseitől. Az álom csakis az azt álmodónak szól és csakis ő képes megfejteni a jelentését.

Vendég Csüt. 7 Júl. - 22:44

Azt nem mondanám, hogy csakis az álmodó képes megfejteni az álmot. Csak azt, hogy van az álomértelmezésnek olyan hagymahéja, amihez kell tudni, az álmodónak mi mit szimbolizál, és mivel az összes ilyen dolgot csak ő tudja, valószínűleg csak ő tudja az álomjelentésnek ezt a rétegét megérteni. Már ha képes rá. Az álomértelmezéshez elsősorban az álom "nyelvét", logikáját kell érteni, nem lehet a szimbólumokból összerakni.
De én is hasonlót gondoltam a szövegről: hogy így, elméletre redukálva nem tudom megmondani, hogy igaz-e vagy nem, mert ha értem is (tegyük fel) a liftes szimbólumot, azt csak egy konkrét álomba ágyazva tudom megérteni. Csak azt, hogy ott éppen mit jelent.
Ettől függetlenül lehet, hogy a szerző sokkal többet tud nálam, és annyi liftes álmot értett már meg, hogy azokból tud általánosítani. Akár igaz is lehet, amit ír, nem hangzik hülyeségnek.

fortis Pént. 8 Júl. - 10:45

Én a lehetséges megoldások egyik vonalának tekinteném ezt az írást . Tehát létezhetnek más megfelelő magyarázatok is , de egynek mindenképpen megfelel .
Szerintem a lift jelképezheti akár a testi tüneteket is , mint vérnyomás , vagy a szellemit , mint az asztrális testünk mozgását .
Én amúgy utálom a lifteket , szívesebben közlekedem a lépcsőn , és bezártsági érzetem is van tőlük , na de hát ez nem csoda , hiszen én már szakadtam le lifttel . 2 emeletnyi zuhanás nekem bőven elég volt ahhoz , hogy rendesen megutáljam ezt a szállítóeszközt . Mindezek ellenére álmomban ez nem jelentkezik . nem félek álmomban a liftektől és a pincétől a közbenső állomásokon át a tető teraszra is felvitt már .
De amúgy tetszett az összefoglaló írás , jó volt ilyesmiről is olvasni .

Áprilia Hétf. 25 Júl. - 22:29

Nahát, minden szál Gurdjieff-hez vezet. taps

Egy könyv Castanedarol. Ez azt írja, hogy Gurdjieff "Negyedik útja" volt Castaneda elsődleges forrása.

William Patrick Patterson: Carlos Castaneda tanításai
http://www.gurdjiefflegacy.org/30books/fourth.php

(sajna angolul van és külföldről lehet megrendelni.)

fortis Hétf. 25 Júl. - 23:12

Akkor nosza , majd mesélsz belőle .

fortis Vas. 20 Nov. - 19:55

Az álmodás kapcsán felmerült az akarat kérdése.
Nos valahol olvastam egy értelmezésben, hogy " az akarat, az maga a tudatos szándék " .
Ez azt jelentené tehát, hogy két féle szándékunk létezik.
1 / egy tudatlan szándék, ami csak van, de nem tudatos.
2 / egy olyan szándék, amit tudatosan irányítunk, ez lehet maga az akarat.
Legalábbis én így értelmezném.

fortis Hétf. 21 Nov. - 10:17

Mit gondolnátok arról, ha mondjuk azt feltételezném, hogy a valóságnak hitt világunk sem maga a valóság ? Ha azt mondanám ez is csak egy álom, esetleg szerkezeti felépítésében különbözik attól amit éjjelente átélünk, de alapjaiban mégis csak valami hasonló helyről és indokkal keletkezne, mint az éjjeli álmaink?

Veszna Hétf. 21 Nov. - 11:15

Igazán naív lennék,ha azt gondolnám,hogy a világunk úgy valóság,ahogy elképzeljük. Számtalanszor álmodtam a "megfigyelőkkel",akik időnként beleavatkoznak a sorsunkba....egyszer pedig "hallottam"is őket. De ez vajon mit jelent...nem tudom megmondani még...nem vagyunk egyedül,ez biztos.

Veszna Hétf. 21 Nov. - 11:40

A mai elméleti fizika egyik hipotézise szerint egy magasabban lévő dimenzió hologramja vagyunk. Very Happy

A hologram minden pontjában tartalmazza a kép adatait,tökéletes másolat....tulajdonképpen az Istenek álmai vagyunk. Wink

Veszna Hétf. 21 Nov. - 11:45

Mindenkinek ajánlom az idő rövid történetét....1x érdemes elolvasni....igazán meglepő dolgok vannak benne. Vagy ott van Michio Kaku könyve -amit még Mayra ajánlott azt hiszem...-

Áprilia Hétf. 21 Nov. - 13:56

Veszna írta:Mindenkinek ajánlom az idő rövid történetét....1x érdemes elolvasni....igazán meglepő dolgok vannak benne. Vagy ott van Michio Kaku könyve -amit még Mayra ajánlott azt hiszem...-

Kakut olvastam többet is régebben (minden könyve megvan, mert nálunk mások is szeretik a családban), majd megint előveszem, ha lesz időm. Ha jól emlekszem, ő már a hetedik (?) dimenziónál tart....
Az Idő rövid története is rég be van tervezve nekem (ez Hawking).
Emlékszem Vega egy régebbi - azóta megszűnt - kalandorok forumon arra a tapasztalatodra, hogy amikor el kezdted Hawking-nak ezt a könyvét olvasni, nem tudtad letenni, és egyszer csak érezted, hogy annyira kitágult a tudatosságod, mintha "csúcsszerűen" hosszúkás fejed lenne. Óvatosan kilépkedtél a fürdőszobába a tükörhöz, hogy megnézd így magad, és a fejed normálisnak tűnt ugyan, de a tekinteted olyan volt, mintha valahonnan nagyon messziről/mélyről néznél...
Azóta akarom elolvasni ezt a könyvet, de még nem jött össze.

Veszna Hétf. 21 Nov. - 14:29

:)igen,emlékszem!
Akkoriban nagyon sokat segített,hogy minden este naplót vezettem a spirituális tapasztalataimról....ez a testelhagyásos tapasztalataimban is nagyon sokat segített.
Vissza kéne szoknom rá smile

Vendég Vas. 18 Dec. - 13:10

fortis írta:Mindenkinek ajánlanám ezt a videót megnézni, azoknak is akik tudják mi fán terem a tudatos álmodás és gyakorolják is , és azoknak is, akiknek fogalmuk sincs róla, itt és most meg fogják tudni érteni, miről is volna szó.

https://www.youtube.com/watch?v=BeiyGeBmH6I

Ki tudja, talán tényleg egy új világ küszöbén állunk és a "fázis" lesz ennek a mozgatórugója.

Ajánlott tartalom