Az álom "elmélete(i)"

Médea írta:

fortis írta:Mindenkinek ajánlanám ezt a videót megnézni, azoknak is akik tudják mi fán terem a tudatos álmodás és gyakorolják is , és azoknak is, akiknek fogalmuk sincs róla, itt és most meg fogják tudni érteni, miről is volna szó.

https://www.youtube.com/watch?v=BeiyGeBmH6I

Ki tudja, talán tényleg egy új világ küszöbén állunk és a "fázis" lesz ennek a mozgatórugója.

Szerintem ez már a szellemi evoluciónk részét képezi.
Remélem Efi is megnézi, és szerintem Ápriliának is sokat segíthet, hisz nekem is több megértést adott ahhoz, ami foglalkoztat.

fortis írta:
Szerintem ez már a szellemi evoluciónk részét képezi.

Nem tudom hogy ez a tudatos álmodás pillanatnyi divathullám-e vagy tényleges jele egy szellemi evolúciónak. Minden esetre az ezzel foglalkozók nagy része fiatal (16-30 év). De ennek az is lehet az oka hogy csak nemrég került bele a köztudatba és a fiatalok természetesebbnek veszik. Az idősebbek már nehezebben változtatnak a kialakult szokásaikon vagy fogadnak el új látásmódokat a világról.

---

Én nem nézek filmeket a neten, sokszor mondtam már. Nem futja rá a 3 gigás havi keretből.

De amúgy időm sincs filmeket nézegetni.
Na meg nem is hiszem el, ami a filmekben van.

efi írta:

---

Én nem nézek filmeket a neten, sokszor mondtam már. Nem futja rá a 3 gigás havi keretből.

De amúgy időm sincs filmeket nézegetni.
Na meg nem is hiszem el, ami a filmekben van.

Nézd Efi, ez egy ismeretterjesztő film. 221 MB,  nagyjából 50 perces. 
Ha mégis úgy döntenél, hogy szánnál rá némi időt, akkor elküldöm neked pendriv-on postán. 
Nos az, hogy elhiszed e vagy sem, azt meg szerintem akkor lenne érdemes kijelentened, ha már megnézted és tudod miről volna szó. 
Szóval szívesen járok közbe ez ügyben, ha mégis úgy döntenél, na meg a kedved is megjönne esetleg hozzá.

Médea írta:

fortis írta:
Szerintem ez már a szellemi evoluciónk részét képezi.

Nem tudom hogy ez a tudatos álmodás pillanatnyi divathullám-e vagy tényleges jele egy szellemi evolúciónak. 

Szerintem annyira nem újdonság, már a 60-70-es években is eléggé elterjedt lehetett ezoterikus körökben. Aztán jött egy időszak, amikor kevésbé lehetett témában és most az elmúlt 10 évben ismét virág korát élheti. Azt hiszem rá lehetne fogni, hogy divatba jött. Ami pedig a fiatalságot illeti, annyira nem csodálkozom, hiszen sokkal több energiával ( ezzel arányosan álmodási energiával is ) rendelkeznek, mint az idősebb korosztály.

Nem kell, köszi.

efi írta:Nem kell, köszi.

Oké rendben .

Érdekes definícióra bukkantam Castanédánál az "álmodás" fogalmát illetően (sokszor találgattuk, mit kell nála "álmodás" alatt érteni):

"Az álmodás a gyűjtőpont MEGTARTÁSA azon a helyen, ahová az álom során eltolódik. "

És azt tudjuk egyáltalán - mármint gyakorlati tapasztalat alapján -, hogy álom közben mi lehet a gyűjtőpont megtartása?

Amikor nem engeded szétesni az álmod.

fortis írta:Amikor nem engeded szétesni az álmod.

Körbefordulsz a tengelyed körül, pislogásba kezdesz, összedörzsölöd a kezeid, ezek bevált technikák az álom fenntartására. Persze csak akkor ha van időd cselekedni, sokszor egyszerűen csak széthull minden körülötted.

Médea írta:

fortis írta:Amikor nem engeded szétesni az álmod.

Körbefordulsz a tengelyed körül, pislogásba kezdesz, összedörzsölöd a kezeid, ezek bevált technikák az álom fenntartására. Persze csak akkor ha van időd cselekedni, sokszor egyszerűen csak széthull minden körülötted.

Igen Médea, a te álmaidban olvasni erről jó néhány példát.

Tehát akkor szerintetek az álombeli "gyűjtőpont megtartása" kifejezés 1. tudatos álmot feltételez és 2. ezen belül azt jelenti, hogy nem engedjük szétesni az álomképet.
Eldöntött tény, hogy a castanedai álmodás csakis tudatos álom lehet?
Ha pl. valaki anélkül észlel energiát az álmában, hogy az tudatos alom lenne, akkor ez esetben nem beszélhetünk castanedai értelemben vett álmodásról?

Véleményem szerint nem kifejezetten kell, hogy tudatos álom legyen az, hogy a gyűjtőpontot lehorgonyozni lehessen, mert ez igaz lehet a TKÉ élményekre is, és más hasonló tapasztalatokra.  ( Véleményem szerint vannak még más lehetőségek is ha tapasztalatokról beszélünk)
Ellenben az, hogy az ember  a gyűjtőpontjának a sajátságos helyét fenntarthassa, ahhoz szerintem szüksége volna a tudatosságára. E nélkül hogy érvényesíthetné az akaratát  ahhoz, hogy fenntarthassa a pillanatnyi állapotot? 
Ez volt az akarat és a tudatosság oldaláról nézve. 
Ellenben talán létezik más lehetőség is, azaz a szándék, amit még a gyűjtőpont elmozdulása előtt érvényesíthetünk magunkban.  Ezt úgy kell elképzelni, hogy az embernek van egy erős szándéka abba az irányba, hogy a gyűjtőpontja fennmaradjon egy bizonyos álom vagy más környezetben , és ez a szándék maga az ami ezt generálva létre is hozza.  Legalábbis fenn képes tartani, amíg tart az ehhez szükséges energia. De ha az energia szempontjából nézzük, akkor talán az az első megállapításnál is igaz.

Áprilia írta:
Eldöntött tény, hogy a castanedai álmodás csakis tudatos álom lehet?

Nem hinném, ő már egy másik műfaj. Hozzá képest az átlag csak játszadozik. Castaneda tárta fel az álmodás mélységeit és olyan lehetőségeit amik már túlmutatnak az emberen.

Az érzékelés folyamatosságához rögzítve kell tartanunk a gyűjtőpontot, a legcsekélyebb elmozdulás is változásokat idéz elő. Tudatos álmodás során ugyanazt tesszük mint az ébrenlét világában, azzal a különbséggel hogy a gyűjtőpont mozgékonyabb, nem hatnak annyira a társadalmi megkötések és a személyes elvárások. A tudatosság az a képesség amit születésünk óta tanulunk, hogy az érzékelési adatok feldolgozásával egy olyan világot építsünk fel amiben létezni tudunk. Ennek alapfeltétele hogy a bejövő információkat konszenzusra hozzuk a más tudatok által már leírt valósággal. Mondhatjuk úgy is hogy születésünkkor már egy kész makettet kapunk a valóság természetéről, nekünk csak annyi a feladatunk hogy berendezkedjünk benne, alkalmazkodjunk hozzá, ezzel tovább erősítve és még inkább helyhez kötve a gyűjtőpontot és a világ leírását.
Az energia érzékelése, vagyis a látás, nem kötődik kizárólag az álmodáshoz, viszont könnyebb szándékolni álom során, mert érzékenyebbek vagyunk. Mint minden más, ez is a gyűjtőpont egy speciális helyzete, az, hogy ítélkezés nélkül, a maguk valódiságában lássuk a dolgokat. Valódiságon itt azt kell érteni hogy fénylények vagyunk, energialétrehozó elemek. Az emberi forma és a fizikai világ nem olyan állandó mint hisszük. Castaneda a "nem szokványos valóság" állapotának hívta azokat az alkalmakat mikor don Juan elmozdította a gyűjtőpontját és olyasmiket érzékelt amit normál körülmények között nem. Mindennapi életünk az érzékelhető világ egy nagyon szűk tartományában zajlik, ezt hívják tonálnak, azonban a naguál, a körülöttünk lévő még megismerésre váró világ olyan hatalmas hogy rendre megmutatkozhat bárki számára, csak sajnos hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni vagy hallucinációnak elkönyvelni a tapasztalást. Mesterei vagyunk önmagunk becsapásának és képességeink kordában tartásának.

Médea írta:

Áprilia írta:
Eldöntött tény, hogy a castanedai álmodás csakis tudatos álom lehet?

Nem hinném, ő már egy másik műfaj. Hozzá képest az átlag csak játszadozik. Castaneda tárta fel az álmodás mélységeit és olyan lehetőségeit amik már túlmutatnak az emberen.

Véleményem szerint a tudatos álmodás azonos a castanedai álmodás első kapujával. És itt meg is reked, mert a következő kapu már a szervetlen lényekkel való munka lenne:

– Már megértetted, hogy az álmodás kapui különleges akadályok – mondta –, de még nem értetted meg, hogy
bármilyen feladatot kapsz a kapu eléréséhez és az azon való áthaladáshoz, valójában egy kapunak nem ez a
lényege.
– Ez egyáltalán nem világos számomra, Don Juan.
– Ezt úgy értem, hogy nem igaz, ha például azt mondjuk, hogy a második kaput akkor érjük el és akkor haladunk
át rajta, amikor az álmodó megtanult egy másik álomban felébredni, vagy amikor az álmodó megtanult álmot
váltani anélkül, hogy felébredne a hétköznapi világban.
– Ez miért nem igaz, Don Juan?
– Mert az álmodás második kapuját akkor érjük el és akkor haladunk át rajta, amikor az álmodó megtanult
elkülöníteni és követni egy idegen energia felderítőt.
– Akkor egyáltalán miért adják az álmok váltásának feladatát?
– Egy másik álomban felébredni, vagy álmot váltani egy gyakorlat, amit a régi varázslók találtak ki, és ezzel az
álmodó azon képességét gyakorolja, hogy elkülönít és követ egy felderítőt.
Don Juan állította, hogy egy felderítőt követni nagy teljesítmény, és amikor az álmodók képesek ezt
végrehajtani, a második kapu hirtelen kitárul és a mögötte létező univerzum elérhetővé válik számukra. Azt
állította, hogy ez az univerzum mindig ott van, de nem vagyunk képesek odamenni, mert energetikailag nem
rendelkezünk bátorsággal, és lényegében az álmodás második kapuja az ajtó a szervetlen lények világába, és az
álmodás a kulcs, mely nyitja azt az ajtót.
– Képes egy álmodó közvetlenül elkülöníteni egy felderítőt anélkül, hogy keresztülesne az álmok váltásának
gyakorlatán? – kérdeztem.
– Nem, egyáltalán nem – mondta. – A gyakorlat nélkülözhetetlen.

Nemrég olvastam újra az Álmodás művészetét, abban don Juan hét kaput említ, de a könyvben csak négyről tudunk meg konkrétumokat. Nem tudom elírás-e vagy vannak még további kapuk. A harmadiknál az a feladat hogy egybeolvasszuk az álombéli valóságot a hétköznapival, az energiatest teljessé tételéről szól. A negyedik egyik aspektusa pedig az együtt álmodás, mikor valaki más álmát álmodod.

Köszönöm, ezek nagyon izgalmas és félelmetes lehetőségek!

36 ezerért is meg lehet tanulni egy hétvége alatt a tudatos álmodást...

http://www.suprame.hu/index.php/tanfolyam/tudatos-almodas

Áprilia írta:36 ezerért is meg lehet tanulni egy hétvége alatt a tudatos álmodást...  

http://www.suprame.hu/index.php/tanfolyam/tudatos-almodas

Szerintem nem azon múlik, hogy az ember megtanulja a tudatos álmodást, hanem elérni azt az állapotot volna a lényeg. 
Tudod, hogy mondhatni profi módon mindent tudunk már róla amit csak tudni lehet, mégis rengeteg az akadályozó tényező. Pl az eszetlen rohanás a hétköznapjainkban.  Erre rá kellene hangolódni és lehetőség kell hozzá. 
Itt van ez a két napos tanfolyam, egész nap a témánál vannak, erről beszélgetnek, ráhangolódnak, elképzelhető, hogy már az első éjjel történhet valami. na de mi lesz egy hónap múlva, amikor visszazuhannak a hétköznapok rohanásába?

fortis írta:
Tudod, hogy mondhatni profi módon mindent tudunk már róla amit csak tudni lehet...

Szerintem az embernek nem szabadna elszállnia magától, hogy "már mindent tud, amit csak tudni lehet", mert akkor végleg tanīthatatlanná válik.

Gurdjieff azt szokta mondani tanítványainak, hogy „Minden este, amikor lefekszetek aludni, épp amikor már az álom küszöbén vagytok, amikor az álom függönye rátok hullik, amikor egy kicsit még emlékeztek magatokra, amikor még nem nyelt el teljesen benneteket az álom sötétje és még van bennetek egy kis tudatosság, de már jön az álom… ezek a pillanatok, ezek az átmeneti szakaszok az ébrenlét és az álom között – mondta Gurdjieff- nagyon fontosak. Tegyél fel egy kérdést, egy egyszerű kérdést, éppen amikor álomba merülsz: Ez a valóság? Ez a valóság? Ismételd magadban ezt a kérdést elalvás közben… hogy aztán egyszer, egy napon átkerüljön az álmodba is, és ott is feltehesd ezt a kérdést: ez valóság? Az a nap nagy áldás lesz számodra.

 
Osho Gurdjieffről: A Gurdjieffhez kötött gyakorlatot a szúfik már régóta használják, de a nyugatiak számára talán ő volt az első aki kipróbálta több tanítványán is ezt a metódust. 
A lényege a következő, az embernek nem kell gondolnia semmit sem a világról, viszont mindig is emlékeztetnie kell az elméjét, hogy ő az aki létezik. Gyakorlatilag ez is egy emlékezésről szóló metódus, mint az előző, de annyiban különböző, hogy a saját magunk tudatosságára kell egyedül koncentrálni, ezt kell fenntartani a nappali cselekvéseink és elmetevékenységünk során.
Bármit is csinálunk, emlékezzünk magunkra arra, hogy létezünk - ÉN LÉTEZEM, ÉN VAGYOK - ez is egy nagyon hatékony módszer, elég csak kipróbálni és látható, hogy elsőre talán egy két percig sem fog menni a folyamatos emlékezés(persze a buddháknak problémamentes).
Ez az emlékezés bele fog folyni az éjszakai álmainkba és egyszercsak "felébredünk" az álomban, tudatossá válunk a létezésünkre, a "vagyságunkra".

Egy lapon említve Gurdjieff, Jung és az ébren álmodás (Castaneda) :

http://crescendo.hu/2006/03/02/tobbszintu-ebredes

Azt Steiner is hasznosnak tartotta, ha figyelünk az elalvás és az ébredés pillanatára, de ott, ahol ezt megemlítette, nem volt nekem világos, miért.

Olvadó kezek

Amikor az asztráltestet kivetítjük, közel a valós (fizikai) világhoz, testünk, mint olyan, nincs. De, mivel a tudatos elme ezt nem tudná feldolgozni, így létrehoz nekünk egyet, az éteri (fizikai) test gondolati formáját. Ha elkezdjük egy testrészünket, pl. a kezünket figyelni, észrevesszük hogy nagyon gyorsan "elolvad". Sápadtnak és különösnek tőnik, és néhány másodperc múlva az ujjak elkezdenek "olvadni", mint a hó egy eldobott fáklya alatt. Sápadt kinövésekké fogynak, majd a karok is olvadásnak indulnak. Ez az olvadási hatás általában csak akkor mutatkozik, ha elszántan, szándékosan figyelünk egy testrészt, vagy létrehozunk valamit.
A testrészek ily módon történı figyelmes vizsgálata a tudatos elmét használja, ami, mivel gyenge a létrehozó képessége, nem tudja túl sokáig egyben tartani az összetett formákat. Ez okozza az olvadási hatást. Ha az AP során mégis, átmenetileg a testünkre terelődne a figyelmünk, ez az olvadási hatás nem jelentkezik.

(Robert Bruce, Asztrálutazás)

Ugye ez elég ismerős a tapasztalatainkból? Az író elsősorban testen kívüli élményekkel foglalkozik, de ő is hangsúlyozza ezen tapasztalatok szoros kapcsolatát az álmokkal. Az asztrális szinten születnek az álmok. Nincs értelme különválasztani őket, ugyanazon jelenség kétfajta megéléséről van szó. Az asztráltest minden alváskor elkülönül a fizikai testtől. Ha az elválás pillanatában sikerül megőriznünk a tudatunkat, akkor asztrál projekcióról beszélünk, ha elveszítjük akkor sima álomba kerülünk, vagy ha szerencsénk van és később tudatra ébredünk, akkor tiszta álomról van szó. De minden esetben az asztrális szinten mozgunk, mely rendkívül érzékenyen reagál a gondolatokra. Ha az asztráltestünk szokatlanul sok finom-fizikai, azaz éteri energiát vesz fel, akkor valós idejű projekció történik a fizikai valóságba.

Remélem jól értelmeztem, bővebben a könyvben.

Igen ezek valóban valós tapasztalatok, amik az álmodókról elmondhatók, hogy valóban megélhettek. 
Ellenben van itt valami amit nem értek.
-  Mi különbség van az elalvás pillanatában fenntartott tudatosság, és a már alvás közben előugró tudatosság között? 
Az, hogy minden esetben az asztrális szinten mozgunk az oké, de miért mondjuk azt, hogy az egyik asztrális projekció, míg a másik tiszta álom volna?  A tudatosság itt is ott is ugyan úgy jelen van. Tehát miért nem nevezzük mindkettőt asztrális projekciónak, vagy éppen tiszta álomnak?

- Van még egy olyan gondolatom, hogy a szétolvadó alkat nem pusztán a saját testünk képmásával történik meg, hanem előfordul álomalakokkal is olykor . A magyarázat velük kapcsolatban is ugyan az volna?