Tudatos álmok mindenkitől mindenkinek

-Azért ez áttörés Asd, már csak azért is, mert nem otthon a kertedben álmodtál.    Amúgy érdekes lenne tudni, hogy miért nem sikerült keresztűl nyúlnod a falon. Néha előfordul, hogy nem megy, aztán pár próbálkozás után mégis megtörténik. Ez vajon miért van? 

- Te is bátor vagy azzal a ventilátorral Motan. Józanul az embernek nem jutnak az eszébe ilyesmik.   Ja bocs, szóval a hétköznapiságra gondoltam a józanságot illetően.

Nagy ritka TÁimban mindent csinálok ami csak eszembe jut
Amúgy álmodtatok már azzal hogy a telefonotokat nyomkodjátok? Én néha igen.
Erről jut eszembe, tökre ki lehet használni a telefont mint segédeszköz TÁra.
Be is állítok most egy ismétlődő naptárbejegytést, valóságellenőrzésre.
"Ez most álom, vagy valóság? Csekkold le most!"

Dúvad (2018.10.19.)


Egy katonai terepjáróval utazunk pár diáktársammal. Egy nagy kapuhoz érünk ahol meg kell állnunk. Engem ez bosszant és arra gondolok hogy ha tovább akadékoskodnak, akkor áttörök a kapun. Végül bejutunk és egy tornateremben gyűlünk össze. A közös fényképezkedésre várva, leülünk egy padra. Itt kezdek tudatossá válni. Ránézek a kezeimre és ez a jól ismert gyakorlat tudatossá tesz. Álmodom! A kezeimet fürkészem, próbálom nemcsak szemlélni, hanem érezni is őket. Lüktetést és zsibbadást tapasztalok (ami nem csoda mert a valóságban rajtuk feküdtem). Ahogy nézem őket, az ujjak elkezdenek összemenni és a körvonalaik elmosódottá válnak. Némelyik ujjam el is tűnik, mások karmokhoz hasonlóan mintha visszahúzódnának a kézfejbe, alig láthatók. Sárgás és fehéres aura ragyogja be őket.

Abbahagyom a bámulásukat nehogy kizökkentsenek az álomból. Pislogva körülnézek, próbálom egyben tartani a látványt, stabilizálni az álmot. Nemigen megy, csak homályosan látom a termet, félek hogy bármikor felébredhetek. Ám ébredés helyett a helyszín változik meg. Egy buszpályaudvaron találom magam. A jegyárus fülkéje előtt állok. Odabent egy idősebb, szemüveges férfi dolgozik. Szilaj kedvemben vagyok és kedvesen megszólítom: "Hé te bálna!" Rámnéz. "Igen te!"
Tudatában vagyok hogy sértőn viselkedek, de nem érdekel, mivel ez az én álmom és azt csinálok benne amit akarok, ha úgy tartja kedvem bunkó lehetek - következmények nélkül. A fickó várakozva néz rám. Durván leveszem a szemüvegét, és az az ötletem támad, mi lenne ha azon keresztül néznék rá? "Mutasd meg a valódi arcod!" - utasítom, majd a szemüveg lencséjén át újra ránézek. Semmit sem változik, ugyanaz a pasas marad. (Itt egy kis magyarázatot kell beszúrnom, ugyanis az álomban eszembe jutott az az elképzelés hogy egyes álomalakok nem azok amiknek mutatják magukat, egyesek idegen világok felderítői is lehetnek, lásd Castaneda. Nem állítom hogy ebben szilárdan hinnék, de nem is zárkózom el a lehetőség elől, ezért parancsoltam neki hogy mutassa meg az igazi arcát - ha van neki olyan.)

A dolgot tovább folytatom, de ezúttal más álomalakokkal kísérletezve. A szemüveget a kezemben tartva, a lencséjén át az embereket figyelem, mintha csak egy varázsszemüveg lenne ami felfedi a titkokat. Az egyiknél működik. Egy kisfiú áll előttem és csodálkozó kifejezéssel néz rám. A szemüveget használva én is ránézek és láss csodát egy idősebb férfivá változik! Majd elveszem a szemem elől a lencsét és ismét a kisfiút látom. Tehát amikor a szemüvegen át nézem akkor férfinek, ha anélkül, akkor kisfiúnak látom. Ezt párszor elismétlem, de gyanítom csak az elvárásom működik, hiszen eleve számítottam valami változásra.
Hagyom ezt a szemüveges játékot és jobban körülnézek. Próbálok fogódzókat találni, megjegyezni feltűnő dolgokat. Egy öregember megy el mellettem. Kopaszodó, ősz hajú, a szemöldöke rendkívül dús, csaknem a szemére lóg. Ebben még vannak fekete szálak, de nagyon rendezetlen, ápolatlan hatást kelt. Könnyű megjegyezni. Aztán nők után kezdek kutakodni, akarok valami izgalmasabbat csinálni mint nézelődni. Csók, tapizás, szex, bármire vevő lennék, de legnagyobb bánatomra - és csodálkozásomra - egyetlen egyet se látok az egész pályaudvaron. Se szépek, se csúnyák, se fiatalok, se öregek. Ez eléggé elkedvetlenít és felébredek.

Szerintem nagyon jó kis álom volt ez Asd.  El is gondolkodtam néhány részletén, ami voltaképpen mindnyájunkra vonatkozhatna.  Ilyen például az álom helyszínének megváltozása.  Ezek ugye leginkább random jönnek, de valami következetesnek mégis csak kellene , hogy legyen benne.  Szóval abszolút helyzetekbe helyszínekre kerülhetünk, és csak csodálkozunk azon, hogy a fenébe, és miért kerülhettünk bele?  Nos ott van az a buszpályaudvar, miért éppen oda?  Mondjuk lehet a helyszín maga indíttatott azokra a cselekedeteidre amiket elkövettél, de én azon sem csodálkoznék, ha a tudat alattid irányította volna az egészet, és bár számodra úgy tűnhet, hogy akkor és ott fogalmazódhatott meg benned hogyan tovább, és hogy mit fogsz tenni, de mi van ha ezek a gondolatok már előbb megfogalmazódnának, hogy az ember tudna róla, és hogy ezt megtehesd, aktivál számodra egy helyszínt. Mondjuk ennek némileg ellent mondana az, hogy a csajozós  szerephez hiányoztak a megfelelő álom alakok, de az is felmerült bennem, hogy az előzmény miatt mintha ez a rész egyszerűen büntetésből számodra kimaradhatott. 
A csuda tudja egy álomban azt tartják, hogy az ember önmagával találkozik, és ha árt valamelyik álom szereplőnek, akkor tulajdonképpen magának árt vele.  Ennek ellenkezője is így lehet.

A helyszínváltásra ötletem hogy a tornapadon való ücsörgés hasonló a buszra való várakozáshoz. Ami a büntetés részt illeti, lehet benne valami, már a kezdő motívum is egy katonai terepjáró volt, és csak egyre indulatosabb lettem. Az erőszakosságom törhetett felszínre.

asd94 írta:Dúvad (2018.10.19.)

Tudatában vagyok hogy sértőn viselkedek, de nem érdekel, mivel ez az én álmom és azt csinálok benne amit akarok, ha úgy tartja kedvem bunkó lehetek - következmények nélkül. A fickó várakozva néz rám. Durván leveszem a szemüvegét, és az az ötletem támad, mi lenne ha azon keresztül néznék rá? "Mutasd meg a valódi arcod!" - utasítom, majd a szemüveg lencséjén át újra ránézek. Semmit sem változik, ugyanaz a pasas marad. (Itt egy kis magyarázatot kell beszúrnom, ugyanis az álomban eszembe jutott az az elképzelés hogy egyes álomalakok nem azok amiknek mutatják magukat, egyesek idegen világok felderítői is lehetnek, lásd Castaneda. Nem állítom hogy ebben szilárdan hinnék, de nem is zárkózom el a lehetőség elől, ezért parancsoltam neki hogy mutassa meg az igazi arcát - ha van neki olyan.)

De örülök, hogy továbbléptél! Kíváncsian várom a fejleményeket!

Asd adnék egy álmodási feladatot. A célkeresztben a hold lenne.  Próbálj meg eljutni a holdra.

Számos kérdés (2018.11.03.)

Nagyjából vízszintes pózban lebegtem úgy két méterre a levegőben. Fent voltam a kertben, a második diófa alatt. Hirtelen kitisztult a tudatom és mint a villám vágott belém a felismerés hogy álmodom! Egyenesbe kormányoztam magam, tehát függőleges pózba, és megnéztem a kezeimet és a testemet: át lehetett látni rajta, szellemszerű, éteri jelenés voltam csupán. Repülni kezdtem lefelé az udvarba. Közben eszembe jutott Zoli előző esti javaslata, hogy menjek el a Holdra. Semmi kedvem nem volt ezzel próbálkozni, és higgadt, józan hangon szóltam magamhoz: "Nem, azt nem fogom csinálni." Ezután persze rögtön adódott a kérdés hogy akkor mihez kezdjek? Nem akartam mást csak hagyni hogy a dolgok spontán történjenek, megfigyelni ami körülöttem van. Szép, napfényes idő volt. Körülnéztem és mindent olyannak láttam amilyennek lennie kell. Elhaladtam a kerti pad és a garázs mellett. Utóbbi oldalán ott lógott a darts tábla, amivel régen annyit játszottam. Akkor és ott fel se tűnt számomra hogy a régi garázst látom, amit már évekkel korábban elbontottunk.

A ház felé szálltam és egyre azon törtem a fejem hogy mit csináljak? A teraszhoz értem és beugrott hogy megnézhetném az érmét, amit még az ébrenlétben helyeztem el az egyik oszlop repedésében. Tudtam jól és enyhe csalódottságot éreztem amiatt hogy mennyire ötlettelen vagyok, hiszen már számtalanszor megcsináltam ezt a kísérletet és nem vezetett eredményre. Mégis, ez legalább olyan dolog amire mindig számíthatok. Szóval odarepültem az érméhez és megpróbáltam kivenni a helyéről. Elsőre nem ment, az ujjaim egyszerűen áthaladtak rajta. Koncentrálnom kellett hogy fogást tudjak rajta találni. Végül sikerült kivenni az érmét és gyors pislogásokkal szemlélni kezdtem: olyan volt mint a régi alumínium egyforintos. A dátum nehezen állt össze, rendre elmosódott előttem, de végül tisztán ki tudtam venni az 1990-es évszámot. Megkönnyebbültem hogy sikerült, megcsináltam egy álmodási feladatot - még ha a könyökömön jön is ki - és így legalább volt értelme tudatossá válni (utóbb természetesen kiderült hogy a dátum nem egyezett)

Valamivel szabadabban hogy most már akár fel is ébredhetek, repülni kezdtem a ház mellett, új feladatok után kutatva. Nemigen voltak ötleteim. Esetleg megpróbálhatnám benyomni a kezem a falba, de nem találtam elég érdekesnek. Aztán a bejárati ajtóhoz értem. Ez egy olyan ajtó amin olyan üveg van ami kívülről tükör, belülről pedig kilátni rajta. Megörültem a lehetőségnek hogy megnézhetem magam a tükörben. Önmagamat ismertem fel benne. Az egyetlen furcsaság hogy olyan fekete, kötött pulcsit viseltem ami nekem a valóságban nincs. Odabentről a házból hangokat hallottam, mintha egy nagyobb társaság lenne. Nem vágytam rá hogy bemenjek és elrepültem az almafa felé. Közben az álom kezdett bizonytalanná válni, tudtam hogy mozgásban kell maradnom és gyors pislogásokkal sikerült stabilizálnom magam. Átrepültem az udvaron, szándékosan annyira alacsonyan szállva hogy a talpaim a füvet érintették. A fűnek harmatos, selymes tapintása volt és egyben azt is konstatáltam hogy mezítláb vagyok.

Aztán észrevettem a garázs mellett a nővérem kocsiját parkolni, azt amit régen használt és ott ahol mindig lenni szokott. Odamentem és ügybuzgón leolvastam a rendszámtábláját: 1970 és egy "F" betűre emlékeztető talán koreai jelet láttam mellette. A szám azért érdekes mert a valóságban 970, tehát helyes volt amit láttam csak némi álombéli hozadék is vegyült hozzá.
Érdekesnek találtam hogy itt is dátumot láttam mint az érménél és az futott át a fejemen hogy esetleg ez lehet a helyes szám. Hogy mi van akkor ha az érméhez tartozó igazi dátumot a kocsin látom megjelenni.. Mindenesetre meg akartam mindkettőt jegyezni és ismételgetni kezdtem őket magamban. Ismét felmentem a teraszra és az egyik szék alatt egy újságpapírt és mellette egy tollat vettem észre. Leguggoltam, kézbe vettem a tollat és lefirkantottam a papírra mindkét dátumot: 1970, 1990. Itt hozzá kell tennem hogy a kíváncsiság is vezetett, mi van ha felébredve is ott találom a tollat és az újságot és esetleg a számokat..? Egyáltalán lehetséges lenne az álmokon keresztül hatni a fizikai valóságra? Tehát az itt leírt dolgok ott is megjelennek..
Mivel a teraszon voltam és itt volt karnyújtásnyira a hátsó ajtó, gondoltam bemehetnék a házba és megleshetném az alvó testemet.. El is indultam az ajtó felé de aztán hirtelen felébredtem.

Első soron kiemelném ezt az észrevételt.  Azt írod, hogy
" megnéztem a kezeimet és a testemet: át lehetett látni rajta, szellemszerű, éteri jelenés voltam " 
Aztán volt egy rész, amikor a bejárati ajtó tükrös részében megnézted magadat, de a pulóvereden kívül minden más stimmelt. Erre az lenne a kérdésem, hogy a tükörben is azt láthattad e amit amúgy, azaz hogy a testeden át lehetett e látni és szellem vagy éterszerű voltál, vagy pedig azt láthattad, amit amúgy is látnál, a fizikai síkon?  Ha ez utóbbi, akkor vajon mikor állhatott be a változás? 
A másik kérdésem az lenne, hogy mi fog történni, ha esetleg sikerül eltalálnod az érmén lévő számot? Sajnos ennyi próbálkozás után egyre nő annak esélye, hogy ha el is találod véletlen csupán. De tegyük fel valóban eltalálod, akkor kicseréled egy másik érmére, és kezdődik minden elölről? 
- Más. Szóval ez a gondolat engem is igazán foglalkoztat, hogy lehet e hatni a fizikai síkra odaátról?  Szerintem lehet, hiszen a gondolatnak teremtő ereje van. De azt, hogy ezt hogyan lehet létre hozni, ez nagy kérdés. Ha rájösz, akkor légyszi azonnal szólj, mert ez nekem is fontos volna. 

Zoli írta:Asd adnék egy álmodási feladatot. A célkeresztben a hold lenne.  Próbálj meg eljutni a holdra.

Tegnap épp csak elolvastam a bejegyzésedet és így nem volt időm felkészülni rá, de amúgy jó ötlet ha adódik rá alkalom teszek vele egy próbát.
Amúgy a kérdésekre válaszolva, először igen, egy éteri jelenés voltam, ellenben a tükörben már szilárdnak láttam magam. De ez csak egy tükörkép volt és nem tudnám biztosan kijelenteni hogy mennyire tükrözte az álombéli valóságot, mert a gyakorlatban nagyon is éterikus voltam, lásd például mikor eleinte nem tudtam kézbe venni az érmét.
Az érmével csak azért próbálkozok hogy mindig kéznél legyen valami feladat ha nem volna egyéb ötletem, már nincsenek vele szemben nagy elvárásaim.
Hogy lehet-e hatni a fizikai anyagra na ez egy érdekes dolog, korábban már felmerült bennem hogy kitehetnék egy tál homokot, lisztet vagy port egy szélbiztos helyen, esetleg üveglappal letakarva, és akkor álomban meg lehetne próbálni hatni rá, mintákat rajzolni bele..
Szóval lehet próbálkozni mindenfélével, csak mondjuk én elég lusta vagyok és legtöbbször megelégszem azzal hogy szemlélődök és nemigen avatkozok be.

Kérlek ne légy lusta Asd, és próbálkozzál !  Ha netán adódna a hold felderítéséhez kedved, akkor ennek csináltam egy topikot az ablakomban. 
- Ami a homokot illeti egészen jó ötletnek tartom, szerintem nem kell azt letakarni üveglappal, mert az , vagy annak tudata talán bezavarhat.  Ez egy igazán jó kísérleti téma.

2018.11.07.
A testem merevvé vált, majd kellemes vibráció járt át tetőtől talpig. Éreztem hogy valami bennem egyre könnyebbé válik. Ezután felfelé gondoltam magam, hogy kilépjek a testemből, de lassan haladtam ezért inkább megfordítottam az irányt és zuhanni kezdtem. Csak engednem kellett a lefelé húzó erőnek. Eleinte sötétség vett körül, de aztán egy sivatagi tájat pillantottam meg alattam. Mindenfelé gyönyörű, vöröses hegyeket láttam, egy kőpusztaság volt amerre a szem ellátott, növényzet és folyók nélkül. Hogy ösztökéljem magam és tovább növeljem a sebességet, egy fekete helikoptert képzeltem magam elé, olyat ami állandóan a nyomomban van és a gyorsan forgó szárnyai azzal fenyegetnek hogy bedarálnak. Meg is jelent és így zuhantam csak egyre tovább, a helikopterrel a sarkamban ami később sárkányszerűvé változott. Aztán ez is véget ért és egy másik álomba kerültem. Ebben egy ázsiai származású tanárnő voltam aki ma kezdett az új iskolájában és bizonytalan volt hogy mi merre található. Se a tanárok, se a diákok nem voltak segítőkészek és mindenfelé bolyongtam az épületben hogy kiismerjem magam. A tudatosságom kezdetben még megmaradt, így még érdekesebb volt a szituáció, de aztán belemerültem a szerepbe és közönséges álomként folytatódott tovább.

megj: A körülmények ugyanazok mint a Holdas esetnél, tehát egy testen kívüli tapasztalatból léptem álomba. Ez is mutatja hogy a két jelenség összefügg vagy ugyanannak a jelenségnek két fázisáról van szó. Az első lépés hogy alvás közben az asztráltest elhagyja a fizikait, ez akár tudatos vagy közben akár nem, mindig megtörténik; a második ebből következik, azaz hogy az álmodás definíciója a magasabb síkokon való érzékelés lenne. Amikor a tudatunk a fizikai testben összpontosul, azt hívjuk valóságnak, amikor a tudat egy másik síkra helyeződik át, azt pedig álmodásnak. Mivel utóbbiban nincs kellő tapasztalatunk, ezért az érzékelés mindig zavaros és alig emlékszünk rá, viszont mikor tudatossá válunk a világ is összeszedettebbé válik.

Örültem a tapasztalatodnak Asd, és valóban ismét kilépésnek indult, és álomba zuhant.  Nekem jött egy olyan gondolatom, hogy mi van, ha a gyűjtőpont elmozdulásának tudatos érzékelése nem más, mint maga a testen kívüli helyzetek sajátos érzékelési módja?

Zoli írta:...mi van, ha a gyűjtőpont elmozdulásának tudatos érzékelése nem más, mint maga a testen kívüli helyzetek sajátos érzékelési módja?

Nem lehet elmenni a hasonlóságok mellett. Castaneda szerint a gyűjtőpont természetes módon elmozdul alváskor, a teozófia szerint pedig az asztráltest szintén automatikusan hagyja el a fizikai testet. Mindkét esetben egy új érzékelési tartományba helyeződik át a tudat. A tudomást úgy írják le mint a gyűjtőpontot körülvevő izzást, ahová a gyűjtőpont mozdul, oda megy a tudat is. Az asztrális és egyéb síkokra való utazás pedig egyben a tudat utazását is jelenti. Tehát elmondhatjuk hogy más megközelítéssel bár de ugyanarról van szó, alváskor a tudatunk számára új észlelési lehetőségek nyílnak meg. Az már más lapra tartozik hogy ezek mennyire tekinthetők valóságos látomásoknak.

" mennyire tekinthetők valóságos látomásoknak."
Na ez az, ez az amit nem lehet tudni, vagyis kételkedni is, de bízni is épp úgy lehet benne.  A józan ész kételkedik, a szív reménykedik, mi lehet a valóság? 

Őszi reggel (2018.11.11)

Egyre dühösebben szólongattam a kutyákat hogy jöjjenek már le a kertből. Aztán megláttam hogy van velük egy másik kutya. Elég nagydarab volt, erős, zömök fajta, barna bundával. Végre lejöttek és betehettem a kisajtót. Az idegen kutya is velük tartott. Akárhogy kutakodtam a fejemben nem tudtam hova tenni, nem emlékeztem hogy lenne harmadik kutyánk és egyáltalán hogy kerül ide..? Először legyinteni akartam a dologra, de csak nem hagyott nyugodni és addig törtem a fejem amíg végre rájöttem hogy álmodom. Megnéztem a kezeimet, kissé fehéresek voltak de amúgy nem láttam rajtuk semmi különöset. Izgatott öröm töltött el a tudatosság miatt. Felnéztem az égre, szürke felhőréteg borított mindent, a föld is tele volt száraz levelekkel. A csúnya, kedvetlen, őszi idő engem is borús hangulatba hozott. Odaléptem a diófához, megfogtam a mohos törzsét és kétszer is erősen belevertem a fejem. Közben azt gondoltam hogy de ostoba is voltam hogy nem jöttem rá hamarabb az álomra. A fa valójában inkább a közeli góré vasoszlopának tűnt, illetve a kettő kereszteződésének. Gyakori hogy álomban a dolgok összeolvadnak. Először csak méregből ütöttem neki a fejem, másodszor kíváncsiságból. Ugyanis erős fájdalmat tapasztaltam. Szédültem és szó szerint hasogatott a fejem. Szóval álomban tényleg érezhetünk fájdalmat, állapítottam meg és hogy ezt igazoljam újfent belefejeltem. Aztán lecsillapodtam, mondván hogy semmi haszna tovább szadizni magamat.

Elindultam felfelé a kertben. Mindent tisztán láttam körülöttem. Lassan haladtam és gyorsan pislogtam ahogy azt kell. Távolabb aztán észrevettem két fura galambot egy kiszögellésen. Egymásnak hátat fordítottak, úgy hogy a farktolluk összeért. Feketék voltak és valahogy kontúrtalanok, úgy értem nem tudtam részleteket kivenni rajtuk, inkább csak két galamb alakú fekete alakzatnak tűntek. Elindultam feléjük és közben újra megnéztem a kezeimet, melyek olyanok voltak mint legutóbb. Erősen agyaltam rajta hogy mit kellene csinálnom, semmi értelmes nem jutott eszembe és nem szerettem volna elvesztegetni a lehetőséget. Emiatt egy darabig rosszkedvű voltam, aztán szerencsére beugrott hogy ismét megnézhetném az árnyékomat. Lepillantottam a földre és keresni kezdtem. Először magam elé néztem de ott nem láttam semmit, aztán jobbra fordultam és észrevettem. Teljesen szokványosnak tűnt. Ahogy sétáltam, úgy követett. Mivel az árnyékom jobbra volt tőlem, a napnak balra kell lennie, állapítottam meg magamban a tényt. Balra néztem és bár a felhők miatt nem láthattam a napot, de az arcomon éreztem a melegét. Lehunytam a szemem és élveztem a simogatását. Aztán hirtelen éreztem hogy egyre könnyebbé válok, a melegség átjárta az egész testemet és bizsergető vibrálás járt át. Elkezdtem lebegni és tudtam hogy a valóságban az ágyamban fekszem és valószínűleg épp kilépek a testemből.. Ébredés.

- Pedig jó feladat lenne amit nemrég találtál ki, azaz, hogy valamit rajzolj a homokba, és aztán ébren leellenőrzöd  történt e valami itt, az első figyelemben. 
- Ami a fejed fájását illeti, a fizikai valóságunkban nem fejelted le véletlenül a falat ami az ágyad mellett van? Én jártam már úgy, hogy azt álmodtam focizok, és belerúgtam a labdába, de az annyira kemény volt, hogy megfájdult tőle a lábam. Aztán felébredtem, és kiderült nem a labda volt az, hanem a fal. 
- Kicsit irigylem tőled azt, hogy sokat álmodsz a saját környezetedben, mert így dolgokat könnyebben leellenőrizhetsz magad körül. Én többnyire össze vissza kószálok minden felé, és a legkevesebbet vagyok idehaza.

Nem fejeltem le semmit a valóságban, ez csak afféle önbüntetés volt a részemről, mert az álomnak volt egy hosszabb előzménye, sok olyan helyzettel amiben tudatos lehettem volna de mégsem vettem észre az álomhelyzetet amíg az a kutya meg nem jelent. A homokba rajzolás csak egy ötlet volt, lehet később megpróbálom de jobb szeretem a spontán helyzeteket. Az előre tervezett dolgok rendre nem úgy sülnek el mint képzeltem, lásd az érmés feladatot. Meg amúgy nemigen készülök fel semmire, csak lefekszem azzal hogy tudatos akarok lenni, a többit a véletlenre bízom.

- Azért a kutya az elég nagy poén. Segíteni jöhetett, hogy tudatára ébredj az álomnak. Érdekes, hogy miért pont kutya? - Talán mert az ember legjobb barátja? 
- Más részről az érmés megint egészen más természetű gyakorlat, mint a homokba rajzolás.  Az érmésnél talán egyszer bele trafálhatsz, de az lehet a véletlen műve is. Itt viszont ha jelet rajzolsz a homokba, és azt ébren is megtalálhatod, az már eléggé elgondolkodtató, és a véletlen kizárva.  Nekem sajnos itt nem igazán van ilyesmire lehetőségem, de ha ajánlhatnék valamit, akkor ezt a homokos dolgot ne olyan helyen végezd, ahol mindenféle egyéb hatásnak is ki lehet téve. Erre a feladatra jól megfelelne mondjuk egy tálca, amire a homokot teszed, és azt olyan helyre rakod, ahol álmodban is felkeresheted. Na mindegy, pár próbát szerintem megér. Gondolkodom rajta én hogyan oldhatnám meg, sajnos a lakásból nem igazán csinálhatok homokozót, túl kicsi a hely nem tudnám hova tenni.

Zoli írta:
- Kicsit irigylem tőled azt, hogy sokat álmodsz a saját környezetedben, mert így dolgokat könnyebben leellenőrizhetsz magad körül. Én többnyire össze vissza kószálok minden felé, és a legkevesebbet vagyok idehaza.

Hát én úgy képzelem hogy lehet valami alapja annak hogy az asztráltest elhagyja a fizikait és ott kóvályog a közelben ahol az ember alszik. Szóval kétféle tudatos álomról is beszélhetünk, az egyikben tisztán álmodunk, a másikban csak azt hisszük hogy álmodunk, de valójában egy másik érzékelési síkon vagyunk. Hogy melyik-melyik azt nem mindig könnyű eldönteni.

Igen ezzel egyet értek. Az álomnak sok természete van. A te esetedben ha asztrál közegről beszélhetünk, még nagyobb az esélye, hogy hathass a homokra.

Asd nem érezted még úgy sosem, hogy egyedül vagy az álmaiddal, hogy hiányzik belőle valami nagyon fontos dolog?

Zoli írta:Asd nem érezted még úgy sosem, hogy egyedül vagy az álmaiddal, hogy hiányzik belőle valami nagyon fontos dolog?

Nem igazán értem a kérdést. A tudatos álmaim valóban nem hemzsegnek az álomalakoktól - ha erre célzol -, de a sima álmaim nekem is tele vannak szereplőkkel és mindenféle képtelen eseménnyel. Hülyeségeket álmodom egész éjszaka. De mivel ezeket nem írom le, így csak a T. álmok nyújtanak viszonyítási pontot rólam. Ezekben jobb kedvelem az egzakt megfigyeléseket mint a túláradó fantáziát. Ha a fontos dolgon esetleg egy távlati célt értesz, akkor nemigen tudnék semmivel szolgálni. Csinálom mert jó érzés tudatosnak lenni és csinálom mert nem kíván sok erőfeszítést. Inkább laikus módon állok hozzá, mint egy hobbyhoz.

Tudod egy időben arra jöttem rá, hogy hiába vannak álom alakok a T álmaimban, mégis egyedül és magányosnak éreztem magamat benne. Ráadásul eljutottam addig a szintig, hogy már semmi sem volt jelen, nekem kellett magamnak megteremtenem magam körül a teret.  Erre az ürességre gondoltam, és arra a magányra, amit nem tölthet ki mindenféle álomalakok jelenléte. Erre értettem azt, hogy egyedül vagy az álmaiddal, és hogy hiányzik belőle valami nagyon fontos dolog.

Elolvastam, de nem értem az összefüggést a beszélgetésünkkel.

A valóságot nem tudod csak úgy félresöpörni - kivéve ha elmozdítod a gyűjtőpontod - de ha meg is tennéd és nem maradna más csak az üresség, annak mi értelme lenne? Az álmokban ezt megteheted, de magány és kiábrándultság az ára. Az ember a gondolataiban él, csak ott lehet szabad, ha megfosztod magad ezektől semmid sem marad. Az üresség nem valami ideális állapot, az a halál maga szerintem. Valamelyik Mátrix filmben hangzik el hogy az embereknek nincs választása, még ha fel is ébrednek, nincs hová felébredni, a világ megsemmisült, a Mátrixban viszont teljes életük lehet. Az illúzió maga az élet. Talán isten is azért teremtette meg a világot mert EGYETLEN létezőként semmije se volt önmagán kívül, elviselhetetlen volt a magánya, ezért a sokaságban való feledést és feloldódást választotta.

Ez így nagyon érdekes Asd és igaz. Ez az érzés lehet jelen valóban. De néha nem elég illúzióban élned, ha átérzed annak hamisságát. El lehet vele szórakozni egy ideig, de aztán elkezd valami hiányozni benne.  Valami, ami olyan szerepet tölthet be, mint önmagad. Az illúzió csak addig illúzió, amíg egyedül vagy. De ha társad akad akkor már nem teljes  az álca, mert van kivel megosztanod.
Ez az egész most olyan lehet, mint amikor egy csodálatos szigetre kerülsz, ahol valóban nagyon érdekes és élvezetes dolgokkal találkozhatsz.  De mit ér ez az egész, ha nincs kivel megosztanod?

Ha emlékszel rá Castaneda folyton azt kérdezte a mesterétől hogy valóságos-e amit átélt. Don Juan legtöbbször csak nevetett ezen. A közös megegyezésen alapuló világunkkal kapcsolatban nincsenek ilyen kételyeink. Egész életünkben azt tanuljuk hogyan tartsuk lerögzítve a gyűjtőpontunkat az érzékelésnek ebben a tartományában. A varázslók művészete abban rejlik hogy számtalan más helyzeteket is ismernek és így az észlelésük is sokféle lehet. Volt egy eset mikor a sivatagban találkoztak egy csapat fiatal indiánnal és don Juan bemutatót tartott nekik. Különös táncával elmozdulásra késztette a gyűjtőpontjukat, de mindegyikük másként írta le amit tapasztalt. Vagy mikor Julian naguál rászabadított don Juanra egy szövetségest, azt ő először egy emberalakú szörnyetegnek látta, mert az elmozdulás csekély volt és a szokványos megegyezések hatása még erős volt. Később azonban képes volt annak látni ami, energiának. Nem véletlenül éltek együtt csoportokban, a közös munka segített nekik új közös megegyezéseket - gyűjtőpont helyzeteket - létrehozni. Képesek voltak együtt álmodni, azaz közös valóságokba utazni. Ha viszont az ember egyedül van és nem kap visszaigazolást másoktól, mindig marad benne kétely, akármilyen nagyszerű utazásokat is tegyen az ismeretlenbe.

Na ez az Asd jól látod, ez az amiről én is beszélek, csak mondjuk nem így közelítettem meg. De a lényeg ugyan az. Hiába vannak nagyszerű álmaid, valami mindig hiányozni fog belőle,és ez talán pont  a csoport szelleme, ami erősebbé és megbízhatóbbá teszi az egész álmodást.