Én és a világ

A Vádló!
-
Nyargal! - Vad ló, fut négy patája veri
rögökkel hasa alját!
S fut annál inkább, izgalma már tajték!
-
Isten látja erejét, s befogja - minden tettét!
Szilaj voltál, párád szállt!
A Teremtő - hozzád járt! Kért és
becézett, tenyerébe vett, étetett, s
nem tett rád - kötőfékeket!
-
Lásd - lásd meg!
Erényed!
Hagyd, befonják sörényed!
Megkennek, patáid lesznek feketék,
leszel te magad - "A" MINDENÉ!
Vihetel vitézt, vihetel katonát, s 
futhatsz a nagy rónán át! Vihetsz...
Széllel kürt szót! -  IGAZSÁG ZÁSZLAJÁT!

Azt hiszem az , ha az  egyik ember nem látja a másikat tisztán , az nem az egyéniség része , hanem egy állapot . Az elvakultság állapota . 
Ha valaki elvakult , akkor csak is az elvakultságából indulhat ki és ez általában torz képet mutat .

Csak nem férsz a bőrödbe!

Nem férsz a bőrödbe!
Degeszke, vesznek kezekbe, s
a fűszert, viszik hozzád,
rakják alomba, füstre és talomba,
lógsz és aszalódsz - aztán laposba
sajtolnak - DEGESZKE!
-
Férj a bőrödbe degeszke, 
kipukkansz egyszerre!
Drága Degeszke!

(   ))

Az a helyzet, h jól beszélsz és tényleg jól látod!
Nem ez a baj!
A baj, h ellenállásba vonúl a bűn, s aztán támadásba, h aztán megint újra ellen - állásában erőt gyűjtsön, s vádoljon!
-
Végtére is - a "bocsánat"  a belátás, a  megbocsátás jelei tűnhetnének fel!
Jelek?
A bebukott elfogadás már nem képes erővé lenni, így hát a "sarkát" "mardossa" - annak akit maga előtt lát!
Engem!
-
Eddig nem ismerte fel valaki?
Mit jelent egy év vége és év kezdete?
-
Most bámúlhat ki a fejéből...

Elek írta:Csak nem férsz a bőrödbe!

Nem férsz a bőrödbe!
Degeszke, vesznek kezekbe, s
a fűszert, viszik hozzád,
rakják alomba, füstre és talomba,
lógsz és aszalódsz - aztán laposba
sajtolnak - DEGESZKE!
-
Férj a bőrödbe degeszke, 
kipukkansz egyszerre!
Drága Degeszke!

(   ))

Haiku Ãprilia módra

Elekecske - NE
Bűnösözzél degeszre
Mert magad esel

Vesztedre bele
- ha nem vigyázol jobban -
Majd a verembe.

Blueeye írta:

Tőled kaptam ihletet!

Ujjá születtél - ez a gyümölcsös tálad!
-
Ujjá születtem!
Ez az én gyümölcsös tálam!
-
Van kettő szép gyümölcsös tálunk!
Van közösség!
Ez is egy tál és lett három szép tál az inneten!
-
Kinek van tálja még?
Én annyit látok, h rövid az asztal és nem fér el mindenkié!
Nos, azt gondolom!
Csak annyit tartsunk meg ami feltétlen kell!
 A többi szétosztható a koldúsok között vagy egyáltalán annak - aki megkívánja...


 -ság!
Nagy Királyság!

Keresés és kíváncsiság egy tőről fakadnak. Aki nem keres, nem kíváncsi, nem akar tudni, az szerintem nem jut sehova.

A figyelem kérdése is érdekes. Ha valamire maximálisan odafigyelek, akkor az teljesen magába szippant, minden másról megfeledkezem, magamról is. A figyelem a maximális átadottság állapota.
Akkor tudok újra magamról, amikor visszavonom a figyelmemet arról, amibe belefeledkeztem. Ilyenkor önmagam vagyok a figyelem tárgya, a figyelmem önmagam felé áramlik.
Tehát ha önmagamra figyelek, akkor nem tudok másra odafigyelni.
Általában azért vagyunk tudatában önmagunknak akkor is, mikor úgy gondoljuk, figyelünk valami másra, mert a figyelmünk gyors ciklusokban váltogatja az irányát önmagunk és a tárgy között.

efi írta:
1. Ha valamire maximálisan odafigyelek, akkor az teljesen magába szippant, minden másról megfeledkezem, magamról is. A figyelem a maximális átadottság állapota.
Akkor tudok újra magamról, amikor visszavonom a figyelmemet arról, amibe belefeledkeztem. Ilyenkor önmagam vagyok a figyelem tárgya, a figyelmem önmagam felé áramlik.
2. Tehát ha önmagamra figyelek, akkor nem tudok másra odafigyelni.
3. Általában azért vagyunk tudatában önmagunknak akkor is, mikor úgy gondoljuk, figyelünk valami másra, mert a figyelmünk gyors ciklusokban váltogatja az irányát önmagunk és a tárgy között.

1. Igen.
2. Állítólag létezik olyan állapot, amikor tudunk, de az egy "magasabb" szint.
3. Te lehet, hogy ezt tapasztalod magaddal kapcsolatban. Én pl. nem ezt, hanem azt tapasztalom magammal kapcsolatban, hogy amikor valami másra figyelek, akkor általában nem vagyok tudatában önmagamnak. Ez a gyors ciklusos valami számomra ismeretlen. De jó, ha neked van ilyen.

Jaj, a gyors ciklus az a hétköznapi szituációkban van, amikor egy kicsit figyelek valamire, aztán kicsit magamra, aztán újra a valamire, stb. Így az a benyomásom támad, hogy egyszerre figyelek is, meg magamról is tudomásom van. Erre gondoltam, nem valami emelkedett állapotra.

efi írta:Keresés és kíváncsiság egy tőről fakadnak. Aki nem keres, nem kíváncsi, nem akar tudni, az szerintem nem jut sehova.

A figyelem kérdése is érdekes. Ha valamire maximálisan odafigyelek, akkor az teljesen magába szippant, minden másról megfeledkezem, magamról is. A figyelem a maximális átadottság állapota.
Akkor tudok újra magamról, amikor visszavonom a figyelmemet arról, amibe belefeledkeztem. Ilyenkor önmagam vagyok a figyelem tárgya, a figyelmem önmagam felé áramlik.
Tehát ha önmagamra figyelek, akkor nem tudok másra odafigyelni.
Általában azért vagyunk tudatában önmagunknak akkor is, mikor úgy gondoljuk, figyelünk valami másra, mert a figyelmünk gyors ciklusokban váltogatja az irányát önmagunk és a tárgy között.

Ez totál így lehet . Számtalanszor megtörtént már , hogy haza felé bandukolva egyszer csak arra lettem figyelmes , hogy már haza is értem . Mintha a lábaim maguktól hoztak volna haza . Tehát ez esetben az önmagamra  való figyelem egy időre fel volt függesztve  . Hogy miért képes az ember akkor is haladni és hazatérni , ha önmagára egyáltalán nem is figyel ? Talán a testi tudatosság miatt , vagy mindentől függetlenül a figyelem egy apró de mégis csak jelenlévő kis hányada önmagunkra figyel . Ha ez így működik , akkor viszont elmondható , hogy sosem hagyjuk magunkra magunkat . 

efi írta:Jaj, a gyors ciklus az a hétköznapi szituációkban van, amikor egy kicsit figyelek valamire, aztán kicsit magamra, aztán újra a valamire, stb. Így az a benyomásom támad, hogy egyszerre figyelek is, meg magamról is tudomásom van. Erre gondoltam, nem valami emelkedett állapotra.

Igen tudom, de nálam ez a gyors ciklus sincs. Vagy magamra figyelek ezerrel, vagy másra.
Egyébként amikor "kicsit magadra" figyelsz, olyankor is rendszerint valszeg nem önmagad létezésének vagy a tudatában, hanem olyankor is annak, amit éppen csinálsz, azaz olyankor is éppen beszippant valami. Vagy nem?

Fortis, olyankor az automatizmusok működtetnek. A szabad figyelem egy része ilyen automatizmusokban megkötődik. Foglyul esik. Szokásokká válik. Ez az automatizmus működik, hazavisz, de megismerésre alkalmatlanná vált, éppen mert rögzülve van. Elveszítette a rugalmasságát, azt hogy átadja magát a megfigyelés tárgyának. Már csak önmaga tud lenni, illetve az a szokás, amivé rögzült.
Ilyenek azok is, amiket Áprilia belénk sulykolt ideáknak nevezett.

efi írta:Fortis, olyankor az automatizmusok működtetnek. A szabad figyelem egy része ilyen automatizmusokban megkötődik. Foglyul esik. Szokásokká válik. Ez az automatizmus működik, hazavisz, de megismerésre alkalmatlanná vált, éppen mert rögzülve van. Elveszítette a rugalmasságát, azt hogy átadja magát a megfigyelés tárgyának. Már csak önmaga tud lenni, illetve az a szokás, amivé rögzült.
Ilyenek azok is, amiket Áprilia belénk sulykolt ideáknak nevezett.

Nagyon érted a dörgést.

Az automatizmusoktól való megszabadulás ezért megfigyelőerőket szabadít fel.
Vannak emberek, akiket szinte teljesen csak ilyen automatizmusok működtetnek.
Tényleg el kellene olvasnom ezt a Gurdijjefet.
Vagy izé ... Ouspenskyt.

Amikor önmagamat sikerul figyelni pár másodpercig, percig, az elég megfeszítő feladat. Magyarán, nem élvezem valami nagyon. Ezt már jó ideje csinálom. Az utobbi időben bevezettem,  hogy törekszem rá, hogy minden órában legalább 5-10 percet csináljam. Szóval erofeszitest igényel, nem kellemes, mert minduntalan el akarok kalandozni. De rajtakapom magam es olyankor folytatom. Ami miatt leírom mindezt, az az, hogy ha nem is kellemes, egyszer azonban átestem egy határon: kellemessé vált, és a helyzet megfordult. Nem voltak gondolataim, hanem csak ültem és szemlélődtem. Fantasztikus volt. És ez a nem-általános, nem-normál állapot tűnt kellemesnek, míg az általános, normál, gondolkodós allapot erőfeszítőnek.
A masik, amit tapasztaltam még, hogy eme gyakorlás hatására, ha nem is akkor azonnal, de időről-időre váratlanul rálátok magamra, a magam gyengeségeire, és a bennem lakozó különféle személyiségekre. Ennek köszönhetően szuletett pl. a két cserkészős topik...

De hogy figyeled önmagad? Befelé, a testedre figyelsz?

Áprilia írta:"Egyébként amikor "kicsit magadra" figyelsz, olyankor is rendszerint valszeg nem önmagad létezésének vagy a tudatában, hanem olyankor is annak, amit éppen csinálsz, azaz olyankor is éppen beszippant valami. Vagy nem?"

Dede. Olyankor az szippant be, amit hétköznap önmagamnak hiszek, vagyis az ego. Önmagamat nem tudom megfigyelni, mert a megfigyeléshez rá kell látni arra, amit megfigyelek, vagyis távolság kell. Ezért , hogy valamiféle önmagam-szerűt megfigyelhessek, kell rólam egy képmás, amire ráláthatok. Hogy megfigyelhessem, és tudomásom legyen magamról. Erre jó az ego.

efi írta:De hogy figyeled önmagad? Befelé, a testedre figyelsz?

Ez egy lényeges kerdés. Az egésznek ez a veleje. Úgy figyelem magam, hogy a tudatom igen, fogja át, hogy létezem, és mondjuk most éppen irok. Vagy éppen ülök. Vagy éppen futok, és a talpam hozzáérnek a talajhoz. A test figyelése fontos kulcs, mivel igen, a testünkben vagyunk. Érezni kell, hogy a testünkben vagyunk. Tehat nem elsősorban a cselekvésre kell koncentrálni, hogy mit csinálunk, hanem arra, hogy mi csináljuk éppen azt. Ki is szoktam közben ( magamban) mondani - mert ez is segít abban, hogy ne kalandozzak el -, hogy "én most itt ülök." Vagy "én most éppen irok".
Ezért nagyon találó kifejezes rá az "önemlékezés." Mert ennek során nem elsősorban azt kell figyelned, amit csinálsz, hanem tudatában kell lenned annak, hogy te csinálod.
Sokan nem értik ezt egyébként. Az "önemlékezés" ízére, jelentésére vagy ráharap valaki, vagy ha nem.
Én huszonévesen találkoztam ezzel először. Akkor még nem értettem, mit akar tolem Gurdjieff es Ouspenky. El kellett telnie majdnem 20 évnek, hogy bekattanjon az "önemlékezés" jelentése, mivolta.
És brutálisan hatásos önmagunk feltérképezesében - ha az ember tenyleg csinálja.

Értem az önemlékezést.
Én Kühlewindtől olvastam ugyanerről. Én is nagyon sokára emésztettem meg az általa leírtakat. Az értés valójában egy érési folyamat, azért olyan lassú.

Van egy vadhajtása ennek az önfigyelésnek. Pl. ha fényképeznek/filmeznek cselekvés közben, akkor nem adom át magam a cselekvésnek, hanem figyelem magam, hogy vajon hogy nézek ki, és akkor hamis lesz, amit csinálok. A rossz színészekkel is ez történik, vagy aki rosszul szaval (énekelve vagy pózolva). Azt gondolom, önmagamnak is lehet pózolni, nem csak külső közönségnek, szóval ez az önmegfigyelés is tartogat csapdát.

efi írta:Van egy vadhajtása ennek az önfigyelésnek. Pl. ha fényképeznek/filmeznek cselekvés közben, akkor nem adom át magam a cselekvésnek, hanem figyelem magam, hogy vajon hogy nézek ki, és akkor hamis lesz, amit csinálok. A rossz színészekkel is ez történik, vagy aki rosszul szaval (énekelve vagy pózolva). Azt gondolom, önmagamnak is lehet pózolni, nem csak külső közönségnek, szóval ez az önmegfigyelés is tartogat csapdát.

Nem mindegy, mi az önmegfigyelés motivációja. Ehhez fel kell nőni (mint amit az előző oldalon írtál, egy érési folyamat.) Aki komolyan önmagára akar rálátni, önmagát megismerni, az előbb-utóbb az ilyen alkalmakkor, amiket itt említesz, épp azt fogja észrevenni magán, hogy mekkora seggfej.
(Persze tenni ekkor még nem fog tudni ellene, az majd egy következő lépés, amiről nincs tapasztalatom. )

Azt hiszem az önmegfigyelést illetően nem tettetek említést a gondolataink megfigyeléséről , pedig szerintem ez is ebbe a körbe tartozik . Ami azt illeti , ha teszek némi erőfeszítést, az leginkább erre korlátozódik .

fortis írta:Azt hiszem az önmegfigyelést illetően nem tettetek említést a gondolataink megfigyelésére , pedig szerintem ez is ebbe a körbe tartozik . Ami azt illeti , ha teszek némi erőfeszítést az leginkább erre korlátozódik .

Ami önmegfigyelésről én beszéltem, az történetesen fülön csípi a gondolatokat - hiszen pont az az (egyik) funkciója, hogy amikor épp elkalandoznál az önmagad létezésének megfigyelésétől, akkor azt észrevedd - és jó esetben le is állítja.