Én és a világ

Milyen érdekes , hogy amikor az ember azt mutatja miután kifejezi , hogy ÉN , ENGEM , vagy ENYÉM , nem a homlokára ,és nem is a hasa közepére , hanem a szívére mutat .

Tudod, hogy nem is igazán?
-
A rekeszizom- hoz....az "elválasztó" -hoz..... 

fortis írta:Milyen érdekes , hogy amikor az ember azt mutatja miután kifejezi , hogy ÉN , ENGEM , vagy ENYÉM , nem a homlokára ,és nem is a hasa közepére , hanem a szívére mutat .

Mert az esik "kézre".

Állítólag az ázsiaiak a hasukra mutatnak. De lehet, hogy csak a japánok. Vagy a kínaiak, már nem emlékszem.

efi írta:Állítólag az ázsiaiak a hasukra mutatnak. De lehet, hogy csak a japánok. Vagy a kínaiak, már nem emlékszem.

Ebben lehet valami , mert olvastam olyasmiről , hogy az ember energetikai központja valahol a has tájékán lehet valahol  az emberi test mértani középpontjában .
A nőknél ez a méh ha jól tudom .

Az én-telenség megtapasztalása
/ van felírat is /

-

Ezt nagyon köszi, fortis!   
Megy a honlapomra is.

Méhecske írta:

fortis írta:Az én-telenség megtapasztalása
/ van felírat is  /

Az én-telenség megtapasztalása nem más, mint szellemi nihilizmus, vagy szellemi halál.
Ha szellemem nem él, akkor bár élek, de halott vagyok.

Én azt tapasztaltam amit Adyashanti elmond a videóiban. Az én - telenséget, és az nem a szellemi halál, hanem az ÉLET. Ez indított el, sok évvel ezelőtt.

Valóban ahogy mondja, elég egy pillanat, és örökre megváltozik minden.

Adyashanti az első ember, aki úgy megfogalmazta a tapasztalatomat, hogy általa feismertem, mi történt. Neki jó, mert ebben az állapotban éli az életét.

Valójában az történik, hogy az embernek eltűnik az egoja, az én-je.

Az én = ego, azt mondja, "én" vagyok.

Az ÉN, aki ego nélküli, azt éli meg: VAGYOK.

Jézus azt  mondta, Vagyok aki Vagyok. Neki nincs én-je, egoja...

Adyashanti is erről beszél, ezt tanítja. Mondjuk egos gondolkodással felfoghatatlan miről van szó. Láthatjátok, mi folyik a világban. Az emberek elméjét egyre jobban befedi az anyagi por. A Bhagavad gita is említi, hogy az egos ember, nem különb a kutyánál vagy a macskánál. De sokszor még rosszabb is, az őt ért behatásoktól. Embertársai ellenségévé válik, mert azt hiszi, elkülönült.

A VAGYOK -ban csak egység van. Semmi nincs benne, és minden benne van.

Ego nélkül az ember egy csodálatos isteni lény.   


Mindenki az.

-

No lám, Méhecske, hasonló gondolatokkal ébredtünk.   

-

Méhecske írta:Lehet, hogy fogalmakban nem egyezünk.

Mindenesetre Jézus nem csak azt mondta, hogy "vagyok", azaz élek, hanem azt is mindig hozzátette, hogy ÉN vagyok ...

Az óembernek valóban meg kell halni, ha azt egonak nevezzük, akkor igen, de az ÉN nem halhat meg, mert Isten által áthatva élheti meg az ember a neki rendelt legteljesebb önazonosságát, ami valódi örömbe és boldogságba emeli.

Az óemberről van szó, az óemberről beszél Adyashanti is.  

Érdekes a topik neve.

Én és a világ. Lehetne fordítva is. A világ és én.   

Csakhogy se ez, se az nem az igazi.

A világ is, és én is benne vagyok az egészben. Együtt vagyunk. 

-

Méhecske írta:Igen, az nem mindegy, hogy szeretetben lévő szívvel haladok végig a világon, vagy anélkül, mert szerető szív mindent jóra fordít, a szeretet nélküli pedig szenvedtet, ugyanabban a helyzetben, és szenvedésből továbbhaladni, az már nem ugyanaz, mint szeretetben, mert vagy gyűjtök, vagy szétszórók; nagyon nem mindegy.

  

Csak szeretném elmesélni , hogy amikor a roskadozó gyümölcsöktől teli fákról és bokrokról eszegetem a gyümölcsöt olykor olykor , mennyire jól esik hálát mondani az Úrnak , hogy ilyen bő és terített asztallal kínált .

A gyümölcsfa = áldás.
Tavasszal nagyon gondosan metszegetem és igazítgatom az ágakat.
Most a kicsiket épp egy ismerősöm szeme láttára igazítottam vissza, mikor is kétmaréknyi meggyet szedtem le róla.
Megkérdezte - mért teszem...?
Mondom; jön a meleg a vadhajtások gyötrik, s elveszik a nedvességet, gyakorlatilag hiába fejlődnek. De, nem tavasszal?
A gyümölcsfát "nemtilos" a gyümölcs leszedésekor "szellőssé" tenni, formálni sőt, a szőlő fürtjei előtt a leveleket kifejezetten le kell csípni, a napfény érintése végett!
Stb...stb...( autódidakta kertész vagyok nem szaki )))

– Hogyan keressük az egységet Istennel?
– Minél jobban keresed, annál nagyobb lesz a távolság közte és közted.
– Hát akkor mit tegyünk a távolsággal?
– Értsd meg, hogy az nincs ott.
– Ez azt jelenti, hogy Isten és én egy és ugyanaz?
– Nem egy, de nem is kettő.
– Hogyan lehetséges ez?
– A nap és a fénye, az óceán és a hullám, az énekes és a hangja: nem egy. Nem is kettő.

Vajon az egő , vagy a valódi énünk alapján működünk e ? 

Próbáljátok megválaszolni ezt az öt egyszerű kérdést .

1 - Gyakran megsértődsz ?
2 - Mindenről van véleményed ?
3 - Sok címkét ragasztól magadra ?
4 - Sokat foglalkoztat , hogy mások mit gondolnak rólad ?
5 -  Hajlamos vagy az emberekből karaktereket csinálni ?

Öt darab nem, részemről.

efi írta:Öt darab nem, részemről.

  Még páran írnak és hozom az értelmezést .

Öt igen

3,5 nem 1,5 igen
a fél válaszom: részben a hajlamos vagyok-e karaktereket csinálni az emberekből. avagy attól függ...

Hú ha , de érdekesen alakul ! Várok még , hátha lesz még valaki aki kedvet kap , este beírom a megoldást , ha túl fáradt leszek estére akkor csak holnap . 

Efi   - 5 nem 
Etoil - 5 igen 
Nilka  -3,5 nem 1,5 igen
fortis -  3 igen  2 nem   / Még én sem ismerem a válaszokat /

Túl sok titok nincs az értékelésben. Elég egyértelmű.

Nos be akartam másolni , de meggondoltam magamat , mert úgy tűnik ez egy védett oldal , nem akarok szabályt sérteni , inkább beteszem a linket ha van kedvetek olvassátok el az egész oldalt , nem hosszú , ha nincs kedvetek , elég a lap második  felétől a pontokhoz írt szöveget elolvasni . 

Nos akkor itt lenne :
http://boldognapot.hu/blog/az-ego-alarca-mennyire-kapcsolodsz-ossze-onmagaddal/

Jó.
Bár nem tudom, van-e valami haszna. Jól lerántják rólunk a leplet - azzal ki vagyunk segítve? Hát, talán az önismeret legeslegelső lépéseinél igen.

Én éppen azonos vagyok Nilkával.
A napokban beszéltünk erről a párommal. Festenek nálunk és az egyik fiatalember igazi karakter, mondjuk, nem gyártottuk a karakterét, inkább észrevettük, és arról beszéltünk, hogy milyen jó az, amikor valakinek van karaktere, annyira kedvesen szerethető.
Ha karaktert magunkra veszünk, azzal sokszor megkötjük önmagunkat, de ha kiviláglik belőle a jószándékú igyekezet, akkor az olyan szerethetően kedvessé válik.

Az írás lényege számomra, hogy berögzítjük-e magunkat önmagunk megítélésébe, vágyaiba, vagy pedig felülemelkedünk-e és engedjük-e magunkat olyannak lenni, ami valójában lehetnénk a Lélek szerint.
A Lélek sosem kötöz meg, hanem a vanság állapotában tart, amiben az ego nem is lényeges, és itt már talán nem is egoról beszélünk; hanem önmagam megtapasztalásának magasabb állapotáról, amiben az én szolgálatra bírható a fensőbb akaratra, és itt már nem is beszélünk egoról, hanem énről.

Szükséges erről beszélni, mert a megrögzült hamis énkép alattomosan megbúvik, és szüntelen kibújni készül.
Bármennyire azt mondom a kérdésekre, hogy nem-nem-nem, mégis egyre árnyaltabb, érzékenyebb tapasztalásban is olykor-olykor fülöncsíphető, és mivel az én hamisságáról van szó, ezért egyszerűen, alig észrevehetően beül a helyes énérzékelés helyére.