Álmodási kisérletek

  Hát nem kell mindenben egyet érteni. Ami az egyik oldalról rossz, az a másik oldalról tekintve még lehet, hogy jó dolog. 
Agressziónak meg nem tekinteném, ha direkt két, vagy több fél ugyan abból a célból engedélyt ad a betekintésre, bár amit itt próbálgattunk, az egyáltalán nem erről szólt.

Én ezt inkább játéknak fogtam fel mint kísérletnek. Amúgy is rendszeresen foglalkozom az álmaimmal és ha bármi hasonlóságot vélek felfedezni más gondolataival vagy akár teljes egyezést akkor örülök neki. Azt nem tudom hogy ez tényleges szellemi kapcsolódást jelent-e, de azért a lehetőség megvan. A telepátia tény, és aki hisz a szinkronicitásban az ezt sem tagadhatja, hiszen annak elemi része.

Na mindegy, Fortis, csak megpróbáltam megmagyarázni, miért nem veszek részt.

Kísérletnek kísérlet, de teljes joggal mondható, hogy annak játékos kivitelében. 
Részemről legalábbis minden hasonlót játékként tekintek, de attól még az alapjai lehetnek komoly dolgok.

efi írta:Na mindegy, Fortis, csak megpróbáltam megmagyarázni, miért nem veszek részt.

Elfogadtam Efikém, és megértem a hozzá fűzött gondolataidat. 
Ez a leg jobb dolog az egészben szerintem, hogy az ember elmondja a véleményét, a másik elfogadja, még ha nem is értenek egyet, mert tulajdonképpen nem is az a legfontosabb.

Médea írta:A telepátia tény, és aki hisz a szinkronicitásban az ezt sem tagadhatja, hiszen annak elemi része.

A telepátia azon a szinten történik, amin a résztvevő felek vannak, a szinkronicitást egy magasabb szinten levő hozza létre a felek között, én így látom a különbséget.
Felőlem játszhattok (régebben én is próbálkoztam hasonlókkal), nem is ragoznám annyit, ha Fortis nem próbálna meg időnként bevonni.

efi írta:

Médea írta:A telepátia tény, és aki hisz a szinkronicitásban az ezt sem tagadhatja, hiszen annak elemi része.

A telepátia azon a szinten történik, amin a résztvevő felek vannak, a szinkronicitást egy magasabb szinten levő hozza létre a felek között, én így látom a különbséget.
Felőlem játszhattok (régebben én is próbálkoztam hasonlókkal), nem is ragoznám annyit, ha Fortis nem próbálna meg időnként bevonni.

A szinkronicitásban pont annyira fontos a nyitott elme, mint telepátia kapcsán. A zárt elme egészen biztos nem képes semmit adni és fogadni sem.

A szinkronicitás teológiai magyarázatán nevetnem kell...

fortis írta:

efi írta:De megértettem, Áprilia, csak nem osztom a véleményedet, hogy Fortis báránybőrbe bújt farkas lenne, vagy azzá változna. Még ha tapasztalatokra hivatkozol, akkor se.

Nos eléggé szeleburdi vagyok és szétszórt is egyben, de a mágiával nem szórakozom . Meg tudom különböztetni a helyes dolgokat a helytelentől. Pláne, ha megtapasztalom azokat.

Nem is az a probléma, hogy egymást szerető embereknél működik a dolog, hanem aki nincs szeretetben, és manipulálni tudja a másikat, annál is működik, hogy elérje a saját célját a másik hátrányára. Sajnos ezt nem mindenki veszi észre, és működik ez a verzió is, a káros befolyásolás. Fekete mágia.

Egyébként nemrég olvastam, hogy soha senki nem ismerheti meg magát teljesen, és így másokat sem. Bármit is gondol magáról. Mindig maradni fog valami rejtély, titok.

Blueeye írta:


Egyébként nemrég olvastam, hogy soha senki nem ismerheti meg magát teljesen, és így másokat sem. Bármit is gondol magáról. Mindig maradni fog valami rejtély, titok.

Gondolom igen, hisz nem állhatunk a létra csúcsán . lenézni magunkra igazán és látni magunkat csak onnan tudhatjuk. Ellenben ha felérnénk mégis csak oda, akkor már nem emberként tekintenénk vissza.

Már egy ideje semmilyen konkrét célom nincs az álmodással kapcsolatban. Szeretnék valamilyen kísérletet végrehajtani ami egyfelől szórakoztat, kihívást jelent és tanulni is lehetne belőle. Nem igazán vannak ötleteim. Anno ott volt a tükör, kártya, érmenézés, tengerpartra utazás (azóta többször is sikerült), stb. Abból kellene kiindulni hogy a tapasztalataim során legtöbbször az otthonomban és környékén vagyok jelen, tehát nem a szokványos álomkörnyezet, még az sem kizárt hogy valamilyen valós projekcióban vagyok. Ma is volt egy álmom, de azon kívül hogy fel s alá bolyongtam a házban meg a tárgyakat néztem, nem csináltam semmit. Szóval ha vannak ötleteitek hogy mi legyen a feladat, szívesen várom, akár többen is részt vehetünk benne.

Szerintem ez nagyon jó dolog, hogy a tudatos álmaid az otthonodban, vagy közvetlen környezetében ébrednek.  Pont azért jó, mert sokkal több lehetőséget kínálnak szerintem, mintha különböző helyszíneken ébrednél tudatodra, mint ahogyan pl én szoktam. Én egyáltalán nem örülök ennek. 
Nézd én a helyedben biztosan kipróbálgatnék olyan lehetőségeket, hogy ha elhagyod az otthonod, el kellene jutnod helyileg olyan területekre, ahol vagy nem jártál még, vagy csak nagyon ritkán, és megpróbálnék felfedezni olyan dolgokat ezeken a helyeken, amikről mondjuk nem tudhattál előtte.  Ezek azért lennének jó feladatok, mert utána a valóságban is oda mehetsz leellenőrizni azt, amit álmodban észleltél és sikerült megjegyezned.

Ha már szóba hoztad a tükröt fortis, ha van kedved csinálhatunk egy álmodós játékot. Van a szobámban egy tükör, elég nagy ez is, feltűnő helyen van, az ablakhoz közel. Mondjuk ráírok filccel egy szót, a feladat az lenne, hogy megpróbáld megálmodni mi ez a szó. Mit írt Médea a tükörre? De ez csak egy ötlet nem akarlak a céljaidban befolyásolni.

Oké, ez jó ötlet. Nem ígérem, hogy azonnal sikerül, de amint, majd jelezni fogom. Ha lehet írd oda már most.

Médea ha javasolhatom, inkább csak egy nagy nyomtatott betűt írjál.

fortis írta:Médea ha javasolhatom, inkább csak egy nagy nyomtatott betűt írjál.

Felírtam, elég feltűnő, messziről is látni. Azt viszont nem tudom hogy olyan messziről is mint te?
Amúgy ha én is javasolhatok valamit, akkor egy tudatos álomban próbálkozz vele, kérd hangos szóval hogy látni szeretnéd mi van a tükrömön. Ezt csak azért mondom, mert én akárhányszor kértem valamit így álmomban, mindig történt valami.

OKÉ Ma biztos megpróbálom.

Nos megpróbáltam, de nem értem el odáig.  A tapasztalatot nem is tudnám igazán minek nevezzem, mert nem olyan volt az állaga, mint egy álom.  Most ez megint egy olyan tapasztalat volt, mint amilyenről egyszer már írtam, hogy nem annak voltam tudatában, hogy álmodom, hanem annak voltam tudatában, hogy nem vagyok ébren.  Nem tudom mi a csuda lehet ez, mert ha nem vagyok ébren, akkor álmodnom kellene, viszont azt is tudtam, hogy tudatomnál vagyok, de ez nem olyan, mint egy tudatos álom. 
- Végül is megpróbáltam elérni a megbeszélteket,  és egy álom képből kifordulva, ( ez is elég fura, mintha az álom kép akár egy kabát lett volna) hirtelen ott termettem egy ablak előtt.  Próbáltam benézni az ablakon, de nem láttam be rajta, mintha a belső helység ködbe borult volna.  Arra tisztán emlékszem, hogy valamiért Médea ablakát mondogattam magamban, mert úgy véltem ha már ott vagyok, akkor tovább is haladhatnék be a szobába. Igen, kifejezetten nem a tükörre koncentráltam, mert nem a tükröt akartam látni, hanem megtapasztalni azt, ahogy rátalálok a tükörre, és így elvégezni a feladatot. 
Aztán ahogy arra gondoltam, hogy be akarok jutni, hirtelen az előszobában találtam magamat.  Tulajdonképpen nem is előszobának nevezném, hanem egy szögletesen elkanyarodó folyosónak.  Itt is ködös volt a légkör, de azért jól láttam azt a fehér elsuhanó árnyat, ami talán a kijárat felé suhant.  Ez marha jó, gondoltam magamban, lehet van itt valaki rajtam kívül is?  Igen , ez nem egy álom alaknak tűnő jelenség volt, hanem inkább mint egy szellemi alak. Rólam mindenesetre nem vett tudomást, szerintem nem egy közegben voltunk, vagy valami ehhez hasonló magyarázat jutott az eszembe. 
Aztán arra gondoltam, majd megkérdezem Médeát, hogy mintás e a fal ezen a folyosón náluk, de nem tudtam eldönteni, hogy ez amit látok tapéta lehetett e, vagy valami festett minta? Mindenesetre függőleges csíkokhoz volt hasonló, mármint amit ebből a ködös közegből láthattam. Az viszont eszembe jutott, hogy ez milyen jól magasítja a helységet, és az is eszembe jutott, hogy kicsit olyan szállodai folyosó jelleget kölcsönöz a látványnak. 

Amúgy tegnap próbáltam rákoncentrálni délután, és mintha egy pipa jelet láttam volna a jobb alsó sarokban.  Ez egy szekrényre ragasztott tükör volna?

Szerintem elég ha a tükörre összpontosítasz. Még ha fel is tételezzük hogy valamiképp bejutsz a házba asztrálisan vagy akárhogy, nehéz lenne benne tájékozódnod. Összesen 17 helyiség van, és szinte mindegyikben van tükör. Amit tapasztaltál, az nekem hipnagóg állapotnak tűnik, ilyen félálomszerű állapot, nem tartom ezeket annyira megbízhatónak. Viszont írtál olyanokat is ami elgondolkoztató, majd ezeket ha már nem akarod csinálni vagy sikerrel jársz, összegzem és levonhatjuk a megfeleő következtetéseket, de addig semmi konkrétumot nem mondok. Kezdetnek nem rossz!

Oké, akkor folytassuk tovább, hmm elvileg nem voltam elégedett, mert nem voltak annyira tiszták amiket láthattam. A köd igen képlékennyé, megfoghatatlanná, illúziószerűvé tette a látványt.

Szóval álmodtam valamit, legalábbis egy álom helyszínen voltam. Éppen azon gondolkodtam, hogy nem is olyan egyszerű eljutni  Médea tükréhez, meg azon, hogy az első jel amit láttam egy 8-as volt. De ugye megbeszéltük, hogy betűk lesznek, ezért arra gondoltam, a 8-as lehet, hogy egy B betű. Ezt a nyolcast láttam, de ez csak egy felvillanó kép volt, valószínűleg a fantáziám terméke csupán.  Aztán ahogy tovább gondolkodtam, az jutott eszembe, hogy ha már Médea, akkor lehet egy nagy M betű lesz ott, de elhessegettem aztán a gondolatokat, mert ugye mindez csak spekuláció, és nem egy tényleges  látás. 
Amíg ezek jártak a fejemben, megjelent mellettem valahonnét egy alak, és elkapta a kezemet, és húzni kezdett  maga után. 
Hirtelen egy másik álom térben találtam magamat, az alak még ott volt egy pillanatra, de miután elengedte a kezemet, eltűnt. 
Na ez jó, gondoltam magamban, álmot váltottam, de úgy, hogy ez a figura hozott magával.  Azt tudom, hogy kint voltam a szabadban, távolabb mintha hegyek lettek volna, de aztán semmi másra nem emlékszem sajnos. 

Megjegyzés: 
- Elég nagy káosz van mostanában a fejemben, főleg a munkahely motoszkál. Ez marha sok energiát elvon tőlem, és eltereli a figyelmemet.  Csütörtökön pedig elutazunk, ha lesz valami csak szombat délután, vagy vasárnap fogom tudni beírni, szóval nem tűntem el.

Nincs időkorlát, addig csinálod amíg kedvet érzel hozzá. Legalább van egy álmodási célod ami önmagában is érdekes tapasztalatokat eredményez, függetlenül attól hogy meglátod-e végül a betűt.

Igen, álmodási célnak egész jó.

Egy nagy A betű. Ha reagálsz majd írok valamit. ja igen, és írhatnál pár szót, volt e valami észrevétel azok közül, amiket eddig beírtam.

fortis írta:Aztán arra gondoltam, majd megkérdezem Médeát, hogy mintás e a fal ezen a folyosón náluk, de nem tudtam eldönteni, hogy ez amit látok tapéta lehetett e, vagy valami festett minta? Mindenesetre függőleges csíkokhoz volt hasonló, mármint amit ebből a ködös közegből láthattam.

Van egy vízszintes tapétacsík a lábazat magasságában.

fortis írta:Amúgy tegnap próbáltam rákoncentrálni délután, és mintha egy pipa jelet láttam volna a jobb alsó sarokban.  Ez egy szekrényre ragasztott tükör volna?

Nem akarok részleteket mondani a tükörről és a közvetlen környezetéről, se arról hogy melyik részén van a betű, milyen színű stb. Még ha a betűt nem is találod el, de más fontos részleteket igen, akkor az segít hitelesíteni a tapasztalatot.

fortis írta:Ezt a nyolcast láttam, de ez csak egy felvillanó kép volt, valószínűleg a fantáziám terméke csupán.  Aztán ahogy tovább gondolkodtam, az jutott eszembe, hogy ha már Médea, akkor lehet egy nagy M betű lesz ott, de elhessegettem aztán a gondolatokat, mert ugye mindez csak spekuláció, és nem egy tényleges  látás.

40 betű van az ABC-ben, és tegyük fel, 40 tapasztalat során látsz 40 különböző betűt. Nyilván az egyik során eltalálod, de mint te is írtad, attól az még nem lesz valódi látás. Csak akkor számít igaznak, ha többször is ugyanazt a betűt látod vagy ha alá tudod támasztani más fontos részletekkel.

Nos igen, az a baj, hogy sok a befolyásoló tényező.  Most nem a fix és eredeti dolgokra gondolok, hanem arra, amik a fejemben megfordultak. 
Láttam egyszer egy B-t , vagy egy 8-ast, ami meggától valamiért abban, hogy mást is láthassak.  Tehát ha látnék is valamit, feltehetően ez valamiért befolyásolja azt, és így hiába nem az a betű van rajta, valamiért az tolódik elém, vagy egyszerűen ezzé alakul át.  Aztán volt egy játék  ha emlékszel, ahová betettünk saját kézírást. Ez is befolyásol sajnos, mert az írásod egy nagy A-t sugall. Nem szeretném, hogy a tükrödet ezzel a betűvel csúfítsd amíg egyszer nekem be nem jön valamiért. 
Most pláne elég vacak időszakon megyek keresztül, nem tudom meddig kellene megváratni, ha sikerülne egyáltalán.

Talán a dolog jobban működne ha olyasvalaki lenne a társad ebben a kísérletben, akit jól ismersz. Ha emlékszel csináltunk egy álmodós játékot még tavaly, Mayra is részt vett benne. Egy támadó medve képét sugalltuk neked és sikeresen meg is álmodtad. Ha ő nem lett volna benne, lehet nem sikerült volna. Viszont lehet olvasni olyan telepátia kísérletekről is, ahol egymást nem ismerő emberek voltak képesek információt átadni a másiknak. Esetleg segítene ha mindketten azonos feltételekkel vennénk részt a játékban, ezáltal kétoldalúvá téve a kapcsolatot. Szóval ha szeretnéd akkor rajzolj te is egy betűt a tükrödre és megpróbálhatom meglátni.

Mandula jó nagyot vágna a sodrófával a derekamra, ha meglátná, hogy betűt rajzolok a tükörre.  Á itt ilyet sajnos nem lehet. 
De pillanatnyilag nem is tudnék koncentrálni a feladatra, mert eléggé húzósak idegileg a napjaim.  Ez most egy nagyon  vacak időszak, de majd visszatérünk a témára. Addig is erősítsük a tudatos álmainkat, ( neked biztosan, nekem meg ha véletlenül sikerül)

fortis írta: De pillanatnyilag nem is tudnék koncentrálni a feladatra, mert eléggé húzósak idegileg a napjaim.  Ez most egy nagyon  vacak időszak, de majd visszatérünk a témára. Addig is erősítsük a tudatos álmainkat, ( neked biztosan, nekem meg ha véletlenül sikerül)

Bármennyire szeretném rendszeresebbé tenni a tudatos álmokat, én sem tudom mindig kiiktatni a zavaró körülményeket. A fáradság sokszor legyűr és nem tudok semmilyen technikára koncentrálni, vagy mások zavarnak meg. Sajnos a szomszédságom se ideális, nem egyszer kora reggel bőgetik már a gépeiket és képtelenség tőlük rendesen aludni. A legjobb lenne elvonulni a hegyekbe vagy egy távoli helyre ahol csak magam lehetnék, de az ember nem rázhatja csak úgy le magáról a kötelezettségeit.

Igen , tökéletesen megértelek, azt gondolnám e téren a legtöbben hasonló cipőben járunk.
Ha még Castanedáékat nézem, úgy könnyű volt, hogy elvonulhattak a sivatagba,  ráadásul volt mesterük is.

A harmadik út (2018.09.08.)

Már egy ideje nem foglalkoztam tudatos álmodással, de épp ezért némi bűntudatom volt a dolog miatt. Nem kellene elpocsékolni a drága időt, különösen úgy nem hogy szeretem is csinálni. Eltökélten feküdtem hát le, hogy most sikerrel járok. A legegyszerűbb és legbiztosabb technikát választottam: a mozdulatlanságot. Nem könnyű úgy elaludni hogy minden porcikád tiltakozik a kissé kényelmetlen fekvés miatt. Pedig még a kisujjadat sem mozdíthatod meg és ügyelned kell rá hogy úgy lazítsd el a testedet hogy közben megőrzöd az éberséged. Csak figyelni kell, egyenletesen lélegezni és várni a nagy pillanatra. De pontosan mire is..?Itt most két megközelítése is van a dolognak. Az egyik hogy simán elalszol, a másik hogy simán kilépsz a testedből. És van egy harmadik is, mikor a projekció és az álomvilág úgy keveredik hogy magad sem tudod biztosan mi történik. Erről fog szólni a tapasztalat.

Látszólag közönséges álomban vagyok, az események kaotikusan követik egymást. Van azonban egy visszatérő elem, mely bár más settinggel (körülmények és díszletek) de mindig ismétlődik: álmosan egy székben ücsörgök, a fejem folyton folyvást a mellemre hanyatlik. El akarok aludni, nagyon álmos vagyok, érzem hogy bármikor beszippanthat az öntudatlanság örvénye. De az utolsó pillanatban mindig felélénkülök. Ezek az élénkülések hozzák el a tudatosságot, azaz egy időre rácsodálkozok az álomra, tudom hogy álmodom és figyelem mi történik körülöttem. De aztán hamar el is veszítem és belefolyok a történésekbe. Mint mondtam a setting változik, hol az iskolapadban ülök, hol egy orvosi rendelőben, hol máshol.. De nem is ez a legfontosabb hanem az a szándék mely öntudatlanul vezérel mikor az álomban el akarok aludni: ugyanis arra gondolok hogy lehetőleg mozdulatlan maradjak a székben és figyeljem meg amint elalszom hogy átélhessem a testből való kilépés érzését. Ez a gondolat nyílván onnan származik, mikor a valóságban elaludtam. Bár nem voltam folyamatosan tudatos az álombéli elalváspróbálkozások közben, de a fizikai világból származó motiváció élénken élt bennem.

Az orvosi rendelős eset kicsit más volt mint a többi. Egy ismerős orvos volt a helyiségben meg egy nővér. Épp műtöttek valakit. Én kicsit odébb egy karosszékben ültem. A soromra vártam hogy velem is foglalkozzanak. Álmosan kókadt le a fejem, már majdnem elaludtam mikor hirtelen észhez tértem és tudatossá váltam. Nem igen törődtem az álomalakokkal, inkább arra koncentráltam hogy véghez vigyem a teljes kilépést. Újra mozdulatlanságba merevedtem és a testemre fókuszáltam. Azonban felfigyeltem egy különös, búgó hangra mely a műtét felől jött. Nem igazán tudtam hova tenni, talán egy gép hangja lehet amit az orvos használ. A hangban azonban erő rejlett, vibrált, betöltötte a hallójárataimat és ellazította a testemet. Kellemes volt és észrevettem hogy segít a koncentrációban. A gurulós székemmel közelebb löktem magam a műtéthez hogy jobban halljam és közben véletlenül a szék támlájával meglöktem az orvos hátát. Nem reagált. A hang a binaurális hangokra emlékeztetett melyeket régebben hallgattam. Szinte szomjúzva ittam magamba a vibrációt. Éreztem hogy egyre könnyebbé válok és hogy valami elkezdett bennem különválni, illetve én magam voltam az aki elkülönült. Éterikusan áttetsző pirosas szellemtestben lebegtem az ülő énem fölött és valami szál kötött össze vele. A rendelő egyszer csak eltűnt és én otthon találtam magam a felső kertben.

Teljesen tudatos voltam. Na végre, gondoltam, mert némi türelmetlenséget éreztem amiatt hogy ennyi időt vett igénybe a tudatosság elérése, hogy annyi értelmetlen álomeseményen kellett átvergődnöm mire idáig értem. Öröm és várakozó izgalom öntött el. Szabadnak éreztem magam. Valahol elképesztett a gondolat hogy esetleg tényleg a testemen kívül vagyok.. Elindultam lefelé a ház felé. Kora hajnal volt, kicsit hűvöskés, nyirkos. Az égre feltekintve sötét fellegeket vettem észre. De nem borítottak mindent, inkább laza gomolyagok voltak. Gyönyörű látvány volt ahogy a kelő nap első fényei sárgásra festették a széleiket. Igyekeztem egyenletesen haladni és pislogva szemlélődtem. Nem láttam semmi kirívót, kivéve egyet ami valahol megerősítette a feltételezést hogy ez egy projekció. Szóval ismét láttam a régi, már lebontott garázsunkat. Ezt már máskor is tapasztaltam mikor hasonló helyzetbe kerültem. Már omladozott, zöld farostlemezzel borított oldala alul felhólyagosodott a víztől és fekete foltok borították. Feltűnő volt viszont és meg is jegyeztem hogy gyerekkori firkákat nem látok rajta. Mint lehet olvasni itt-ott az asztrálvilág tele van a múlt torz emlékeivel, azok a dolgok amik évtizedeken keresztül álltak egy helyen, még a fizikai világban való lebontásukat követően is megőrzik fantomképmásukat. Akárhogy is, inkább azt próbáltam kitalálni hogy mit csináljak.

Eszembe jutott hogy ismét megnézhetném az érmét amit a terasz egyik oszlopának repedésébe helyeztem el még a valóságban. Vajon ott találom-e ebben a fantomvilágban is..? Mivel az érme kicsit magasabban van a normál szintnél, ezért repülve indultam meg felé. Már majdnem ott voltam, épp érte nyúltam, mikor az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Nem találtam ugyanis elég érdekesnek a feladatot, mivel már számtalanszor megcsináltam és nem vezetett lényeges eredményre. Igen, az érme minden alkalommal ott volt, de a dátuma sosem egyezett a valódival. Nem akartam tehát erre vesztegetni az időmet. Helyette leszálltam a földre és más dolog után néztem. Megláttam a zöld öntözőkannát és jobb ötlet híján belerúgtam. Felborult. Ebből legalább azt állapíthattam meg hogy képes vagyok interaktálni a tárgyakkal. Más ötletem támadt: mi lenne ha telekinézissel próbálnám mozgatni a dolgokat? Tehát csak a gondolat által. Volt itt az ablakpárkányon egy műanyag, sárga kancsó is. Erre koncentráltam erősen, arra hogy felborítsam. Meg se moccant. Megpróbáltam újból de megint eredménytelenül. Na jó, inkább abbahagytam az erőlködést. Most mást próbáltam. Az ablak tele volt kaktuszokkal. Rájuk néztem és gondolatban erősen azt sugalltam feléjük hogy boruljanak virágba. Nos, pont az ellenkezője történt, mert ahogy bámultam az egyik kaktuszt az elkezdett fonnyadni, száradni, a töve sárgássá vált. Hát ez borzasztóan megy, ezt is abbahagytam.
 
Az ablakon, a középső elválasztón függött egy tükör. Zárójelben jegyzem meg hogy ez sem lehet véletlen, ugyanis régen valóban függött ott egy olyan kis kaktuszház aminek a hátsó része tükör volt. Tehát ismét egy eltorzult emlékmaradvány. A tükör téglalap alakú volt a valóságban, itt viszont kör. Lényegtelen, belenéztem és elsőre nem láttam benne magam, amit épp furcsálni kezdtem volna mikor a tükör ha későn reagálva is de megjelenítette az arcomat. Ebből rögtön azt a következtetést vontam le hogy a tükör funkció csak az elvárásomnak engedve lépett életbe, amíg bele nem néztem csupán az álom egy díszlete volt. Felismertem benne magam, de a hajam hosszabb volt, mint régen is, csaknem vállig ért.
Hogy őszinte legyek tanácstalan voltam a folytatást illetően, kicsit sétálgattam az udvaron, nem nézve semmit hosszan. Az álom fenntartása nem volt különösebben nehéz, csak a figyelmemet kellett mozgásban tartanom. Többször is végignéztem a testemen, de az teljesen hétköznapinak tűnt. Valami buggyos, szürke nadrág volt rajtam, meg talán tornacipő. A nadrág szára félig eltakarta, csak fehér vége tűnt elő.

Jobb ötlet híján a repülés jutott eszembe. A levegőbe ugrottam és Superman pozícióba helyezkedve, a karomat előretartva repülni kezdtem vissza fel a kertbe. Aggódtam hogy az álom esetleg széthull, mert most először bizonytalannak éreztem az álomteret, a felhők az égen megvonaglottak, a látvány elkezdett szétcsúszni. Hirtelen azt találtam ki hogy a repülés élményét mintegy kontextusba helyezem a jellegzetes pozícióval. Úgy értem elkezdtem felidézni és dúdolni a Superman zenéjét. Hamarosan felcsendült az a fokozódó, fülbemászó, lelkesítő dallam, és jó kis aláfestése lett a repülésemnek. Szórakoztató volt ahogy belehelyeztem magam ebbe a szerepbe, minta tényleg én lennék Superman. A zenei aláfestés eleinte működött is, az álom újra stabilabbá vált, de nem tartott sokáig mert hamarosan felébredtem. Azaz először hamis ébredésbe kerültem, épp az álomnaplómért nyúltam hogy lejegyezzem az álmot, mikor másodszorra is felébredtem, de ezúttal a valóságban.