Álmodási kisérletek

Most jött velem szembe a Facebookon (Szinkronicitás? Egy csoportbeli nő posztolta, aki nem tudhatta, hogy ez a kísérletünk, tehát nem a Google dobta fel), hogy a szfinx 800.000 éves (nem csak 6000 ahogy a tudósok mondják), a Pleisztocén korszakból való. Ebből a korszakból való gleccserek (tehát víz) okozta erózió van a tetején. (Eddig azt hitték, hogy csak a homok erózió koptatta). Ukrán tudósok jöttek rá.

Veszna álmodási feladata

Íme az álmom (a tudatos álmaimhoz is beírtam)

A dédapám házába érkeztem a férjemmel, a hátsó kertben levő kisházban cuccoltunk le (valójában nincs ilyen része a birtoknak. Csak a nagy ház van. Gazdasági épületek is voltak régebben, de már nincsenek.)
Jókedvünk volt. Arra készültünk, hogy egy boldog hétvégét töltünk itt el, kertészkedéssel. Kiszaladtam a kisházból a kertbe, hogy átsétàljak a nagyházhoz. A növényzet gyönyörű zöld volt. Hatalmasra megnőtt a fű (pedig a valóságban rendszeresen nyírom, apukám halálával ez a feladat is, mint minden más, az én nyakamba szakadt), a fák is vadregényesen hajladoztak, ahogy fújt egy kicsit a szél, gyönyörűen zöldelltek, mintha egy erdőben lettem volna (a valóságban nincs olyan sok fa a birtokon, hogy erdőt alkosson). Meseszerűen szép volt a természet, a zöld tökéletesen élènk, mint a nagykönyvben. Mintha a Hófehérke mesébe csöppentem volna.
Ahogy sétáltam át a kisháztól a nagyba, letekintettem a lábam elé és láttam, hogy tocsogott a lábam a vizes fűben, esett az eső. Hogy fogok így gazolni, ha esik az eső? Hiszen ezért jöttünk. (A valóságban holnap erre készülök és ez nagyon beszivárgott az álomba, mert már nagyon várom). Aztán gyorsan eszembe jutott, hogy csak másnap lesz a gazolás, addig eláll az eső és mekkora szerencsém van, hogy most esik, mert felázik a föld, így könnyűszerrel ki tudom majd gyökerestől húzgálni a gazt.
Hátrafordultam a férjemhez, biztos voltam benne, hogy jön utánam, de nem volt ott. El kezdtem kiabálni neki, hogy “Apa, apa!” De nem jött, így visszafordultam a kisház felé, hogy bevárjam. Ahogy visszafelé mentem a nagyra nőtt fűben kitaposott ösvényen, halványan előtűnt egy hosszú fekete hajú lány, hófehér ruhában. Tudtam, hogy egy szellem és ahogy közeledtem hozzá, láttam, hogy addigra már hiányzott a feje. Mindez azért történt, hogy megijedjek. De megmakacsoltam magam, hogy csakazértse fogok fèlni és határozottan a lány felè tartottam, mire odaértem, annyira szellemszerűvè, áttetszővé vált, hogy átsétáltam rajta, semmilyen ellenállásba nem ütköztem, sőt ő közben összehanyatlott.
Balra néztem, mert már ott kellett, hogy legyen a kisház. De nem volt semmi, csak nagyméretű kövek, amelyek úgy voltak összerakva, mint a piramisok fala, mintha valaki direkt egy épületnek szánta volna őket, de csak egy fal volt az egész. De hisz ez nem is a kisház, pedig itt kellene lennie, az előbb még itt volt. Netán álmodom? Nem, az nem lehet, hiszen a férjem is itt volt, és azért jöttünk, hogy gazoljunk (nagyon erőssé tette ezt az érvet tudatalatt az, hogy másnap a valóságban is erre készültem). De ha nincs itt a ház, akkor mégiscsak álmodom! Végre meggyőztem magam, hogy bár hihetetlen, de álmodom!
De jó, mit is csináljak? Nincs tervem, jaj. Akkor mindent részletesen megfigyelek (mindig ez a vészforgatókönyv, ha nem lenne álmodási tervem). Mégegyszer végigfuttattam a tekintetem a kőfalon. Olyan pontosan illeszkedtek egymáson a kövek, mint a piramisoknàl. Egy pengét se lehetett volna közéjük dugni.
Aztán körülnéztem. Egy fából készült épület állt előttem, aminek a nagy részét eltakarták a fák és csak egy folyosó/átjáró (árkád) volt előttem, mely szintén fából volt és több emeletes volt. Itt-ott fehér ruhás fekete hajú fiatal fiúk mászkáltak benne lenn is, fent is. A ruha a derekukon össze volt kötve egy barna zsinórral (harcművészetes szerelésre emlékeztetett).
Motoszkált bennem, hogy igenis lennie kell egy álmodási feladatomnak, eszembe kell, hogy jusson. De ekkor már kezdtem aggódni, hogy kiesek az álomból. És akkor eszembe villant a Veszna által a kalandorokra beírt álmodási feladat, az egyiptomi mágust, mint archetípust ábrázoló tarot kártya. A feladat az volt, hogy a rajta levő szimbólumok jelentését kellett álomban megtudni. Elrebegtem, hogy “mit jelent a madár?” De éreztem, hogy sajnos ez nem túl pontos és nagyon erőtlen, inkább csak rutin kérdés, de nem mélyítettem el rendesen lefekvés előtt a kép vizualizációja során a feladatot.
Közben előre haladtam a fa átjáróban és már el kezdtem felébredni, elmosódott alakok jelentek meg, próbáltam mélyíteni az álmot, ezért egy-egy pillanatra kiélesedett a kép, és egyre több férfit láttam, valamilyen törzsi felszerelésben voltak, harci eszközök a kezükben (lándzsának néztem), izmos felső testük és lábuk szabadon hagyva ruha nélkül. Egy szoknyaféleség volt rajtuk növényekből és a fejükön színes dísz volt (olyasmi, mint az indiánok fejèn, de szolidabb. A hajuk sem volt hosszú, mint az indiánoké). Sokan voltak, egymással beszélgettek, közöttük haladtam, de nem vettek észre. Egyre többen voltak, épp gyülekeztek. El-elhomályosodott a kép, tudtam, hogy kevés az időm, de erőltettem, hogy lássam őket, az arcukat akartam jobban megfigyelni, sikerült is: az arcukra tetovált minta alapján maori harcosok voltak. Felébredtem. Nem derült ugyan ki, hogy “mit jelent a madár”, de az egyiptomi piramis mintájára összerakott kövek már azt szolgálták, hogy eszembe jusson az álmodási feladat. Szóval sikernek könyvelem el a kísérletet.