Álmodási kisérletek

És naív is vagy, meg könnyelmű, szórakozol dolgokkal akkor is, ha azt sem tudod, az miféle.

efi írta:És naív is vagy, meg könnyelmű, szórakozol dolgokkal akkor is, ha azt sem tudod, mi az.

Nos azért nem mindent veszek félvállról . Sok minden tűnhet szórakozásnak ami nem az . De lehet nálam a kettő nem is zárja ki egymást, úgy hogy félig meddig igazad is van .

Tessék, az éjjeli tapasztalatok részletesen és kevésbé részletesen:

Az emberek között kezdett elterjedni egy új technológia, méghozzá a párhuzamos síkok hétköznapi használata. Az erre szakosodott cég egy mély aknát fúrt a házon belül és egy lifttel szerelte fel. Ebbe a liftbe egy sima ajtó vezetett, kinézetre mint bármelyik szobaajtó.  A lifttel az elmúlt valóságok között lehetett közlekedni, alapesetben két szintet lehetett elérni. Az ember beszállt a liftbe ami visszavitte a múlt két kiválasztott szegmensébe. De ezt nem időutazásként kell elképzelni, mert az adott pillanat olyan volt mintha jégbe fagyott volna, itt megállt az idő, halott világ volt ez, elhagyatott, lét nélküli. És mégis megszokottá vált hogy az emberek valamelyik szinten rendezkedjenek be. Mondjuk úgy hogy bizonyos fokig a múlt fogságában éltek. 

Külsőre a helyszín majdnem teljesen a jelent idézte, de az idő törvényének megfelelően voltak benne hiányosságok és többletek a "mosthoz" képest. A lift kb. 100 méterrel vitt le a föld alá. Meglepett hogy nem szédülök, a liftek általában összezavarnak. Éreztem hogy egyre mélyebbre kerülök, narancsos fények villóztak. Aztán a lift megállt és megérkeztem a második, legalsó szintre. A helyben a szobámat ismertem fel. Nagyon hideg volt, a falak nyirkosak, valahol nyitva lehetett egy ablak is, mert átjárta a huzat. A bútorokat sűrű borostyán nőtte be. Okkal jöttem ide, de nem tudom hogy mi volt az, kerestem valamit ami elveszett. A helyet baljóslatúnak éreztem de kíváncsi is voltam. Aggódva mertem csak körülnézni, nehezen viselném el ha valahonnan egy kígyó vagy patkány ugrana elő. 

Úgy döntöttem repülve "járom körül"  a helyiséget, könnyedén a levegőbe szökkentem, ez valahogy természetesnek tűnt akkor. Az íróasztal fölé lebegtem és szememmel kerestem azt a valamit amit meg akartam itt találni. Aztán azt éreztem hogy figyel valami, a félelem kezdett eluralkodni rajtam és gyorsan visszarepültem a liftbe. Fellélegeztem, megkönnyebbültem hogy elhagytam azt a nyomasztó helyet. A jelenbe visszaérve, egy gondolat fészkelte be magát belém. Lehetséges lenne-e elhozni valamit az egyik szintről? Ha például magammal hoznék egy könyvet amiről tudom hogy az adott pillanatban is létezett és most is megvan akkor két példányom lenne belőle a jelenben? Vagy az egyik eltűnne, mert ugyanazon dolog nem létezhet egyazon idősíkon? 

Agyalni kezdtem a lehetőségeken. Eszembe jutott hogy régen nagy mennyiségű pénzt tartottam a fiókomban, ha visszamennék és elhoznám ide, akkor anyagilag igencsak jól járnék. Örülni kezdtem a trükkös gazdagság lehetőségének, de hamar el is szállt a kedvem mikor arra gondoltam hogy újra vissza kéne mennem az alsó szintre. Hogy mégis próbát tegyek az elmélettel leutaztam az első szintre. Ez a hely már jóval barátságosabb kinézetű volt, élhetőbb, de itt is érezni lehetett a levegőben hogy nincs már benne igazi élet. A szobámban sötét volt, a zsaluk csukva és apám állt középen. Kizavartam és haragudtam rá amiért így besötétített. Kinyitottam az ablaktáblákat, odakint már pirkadt. 

Később kimentem a kertbe. Milyen érdekes! Kívülről a ház egyáltalán nem volt ismerős, ha ez egy párhuzamos valóság, akkor itt másként alakulhattak a dolgok. Leginkább nemesi kúriának látszott, oroszlános szobordíszekkel. A világ kissé szürkés volt, fakó, mintha egy régi filmet néznék. De csak az én világom volt, a sajátom és büszkén sétálgattam a rövidre nyírt pázsiton. A kerítéshez érve átnéztem a szomszédba. Egy vastag szárítókötélen nagy kabátok száradtak. Milyen ósdiak, állapítottam meg, ki vesz fel manapság ilyeneket? Egy öregasszony lakott ott. Megjelentek a kutyáink és körülöttem futkároztak, a füvet szimatolták. A  lift más, új vendéget is hozott, apám érkezett megint. Bosszantott hogy megzavarja magányomat. Érzékeltem a szándékát, úgy értem tudtam hogy szeretné helyrehozni a kapcsolatunkat, de én nem biztos hogy kérek belőle.


Egyéb álmok, kulcsszavakban:

ketrecbe zárt kicsi, fekete elefánt, nagy szemekkel és földig érő húsos ormánnyal

kard a kezemben, mellyel rovarszerű szörnyeket kaszabolok

vizes csatorna, alvilág, halálos csapdák

Ifjú pár szűk családi körben ebédel egy étteremben, kívülről figyelem őket, látok egy alacsony férfit is, ő is leskelődik, ingerült leszek és pisztolyt fogok rá, hogy tűnjön innen, mire ő is előkapja a hozzá képest nagy revolverét, á szóval meg tudja védeni magát tőlem a kicsike?!

A kocsiban ülök és a kezemet bámulom. Álmodom? - kérdem magamtól. A kezem valósághű, a kocsi szintén, úgyhogy legyintek a dologra.

oroboros (farkába harapó kígyó)

Nagyon klassz álom volt, de a kísérlet érdekében csak hétfőn nyilatkozom , miután a vasárnap esti álmaidat is leírtad már.

Váá, lenyűgöző az álmod, a játéktól függetlenül!

Áprilia írta:

efi írta:

Mayra1 írta: Nyilván csakis az alany beleegyezése után, hiszen engedély nélkül tényleg "etikátlan"

Na, ez az, pont ezt akartam mondani. Hogy nem az a helyes gondolkodás, hogy ha nem akarok ártani, akkor szabad. Nem szabad mások privát szféráját megsérteni akkor sem, ha nincs bennünk ártó szándék, mint ahogy nem lesünk be mások hálószobájának ablakán, vagy nem olvasunk bele más naplójába, leveleibe, stb. , ugyanígy nem mászunk bele a másik gondolataiba és nem keressük fel álom közben.
Kivéve, ha a másik beleegyezik.

Azt nem gondolnám, hogy aki ebben a játékban részt vesz, annak bármi bántódása esne. Sem most, sem később.

Akkor nem értettétek meg, miről beszéltem.
Én a báránybőrbe bújt farkasról beszéltem.
Ha valaki engedélyt ad az elméjébe valo behatolásra egy báránynak, az bejutva, ennek sikerén felbuzdulva, hirtelen farkassá változik, akkor is, ha eredetileg nem volt az. De akkor már késő. Ki van épülve a csatorna, és onnantól a farkas ki-bejár, szabadon manipulálva az áldozatot. Azt az ajtót csak kínkeserves szenvedések árán lehet majd becsukni - ha be lehet egyáltalán. Kivételes szerencse kell majd hozzá, hogy legyen, aki segít bezárni, és nincs rá garancia, hogy ez a segítség megadatik.

Mivel az engedélye csak és kizárólag erre az eseményre szól, még fortis sem tudná ezt átkomponalni. Nincs ki-be járkalás. A csatorna pedig addig él, amít ez lezajlik. Amit fentebb írtál csakis a racionális elme szüleménye. Senmi, mondom senki nem járhat a másik elméjében "csak úgy".

Nem vagyok benne biztos, hogy az, hogy a csatorna csak addig létezik, amíg az engedély szól, kevésbé volna a racionális elme szüleménye, sőt.

efi írta:Nem vagyok benne biztos, hogy az, hogy a csatorna csak addig létezik, amíg az engedély szól, kevésbé volna a racionális elme szüleménye, sőt.

Az ilyen és ehhez hasonló kísérletek nem arról szólnak, hogy onnantól az elme védtelen. 
Annyit beszéltünk már a védelem létéről, hogy a könyökünkön jön ki. Épeszű ember (fortist kivéve)  NEM vág bele semmilyen kísérletezésbe védelem nélkül. Gondolom Médea tudja ezt jól.
A racionális elme az ego uralma alatt keresi a kibúvókat, meg a csapdákat. Lélekszinten ez már érvénytelen.
Egyébiránt semmivel sem tartom veszélyesebbnek, mint egy valós hírt használni az írói "kreativitás" előhozására. Ugyanis az általad megírt mese lehet, hogy egy párhuzamos világban kicsit más végkifejlettel történik....akkor meg már nem is olyan poénos mások nyomorán szórakozni, gyerekek eltűnésével.

Na, témánál vagyunk. Ostobaság, amin rugózol már megint.

efi írta:Na, témánál vagyunk. Ostobaság, amin rugózol már megint.

Szerinted

Itt most nem közlök teljes álmot, de ahol szükségét látom bővebben is leírom:

Dadogás. Kétszer, két külön álomban is beszéltem egy álomalakhoz, mindkét esetben kérdeztem valamit, de valamiért a beszéd nehezen ment. A nyelvem összeakadt, alig tudtam kinyögni a szavakat. 

Egy fekete kocka, elfér a tenyérben, valójában egy miniatűr kamera, egyik oldalán lencse, másikon be és kikapcsoló gomb, piros és zöld ledekkel.

Fura álomalakokkal kerülök kapcsolatba, mások mint általában. A szemük nagy és fénylő, nem az az ostoba fajták akik csak úgy bóklásznak, mert ezek kezdeményeznek felém, megszólítanak, közelítenek. Érzem őket, belül üresek, hidegek, idegenek. Megrémítenek.

Hazafelé tartok és egy város utcáján sétálok. Egy négyes kereszteződéshez érek, mindenfelől autók jönnek. Nem tudom hogyan lehetséges, de tudom hogy mindennek én vagyok a közepe. Amíg figyelek és összpontosítok, amíg jelen vagyok a szituációban, addig uralom a helyzetet. Úgy értem ennek a közlekedési káosznak én vagyok az egyetlen biztos pontja, ha akarom az adott jármű lelassul és elengedi a másikat. Tetszés szerint variálom az időt és sebességet. A célom hogy átjussak a túloldalra, lehetőleg anélkül hogy elütnének. Aztán egy biciklis, rajta egy idősebb nővel, finoman megérinti a vállamat és rám köszön: "Szia!" Én elnézést kérek és elengedem magam mellett, mert elálltam az útját. A nő hátulról érkezett és nem láthattam. Ekkor rájövök hogy ennek a találkozásnak tanító célzata volt, az hogy mikor az ember azt hiszi hogy mindent kézben tart, történik valami váratlan, valami előre nem látható. Mégsem vagyok mindennek a közepe.

Egy különös lépcső: a tetején állok, de a felső fokok hiányoznak, szabályosan le kell ugranom hogy lejjebb juthassak.

Jégkockákból padlót rakunk és linóleummal borítjuk.

Egy fokossal fát aprítok.

Egy sárga, húgyszerű folyadékban meglátok egy százlábút. Nem tud kimászni a pohárból. Egy recés szélű kést merítek bele, hogy másszon fel rá. Sikerül, a százlábú a késen egyensúlyoz, az ablakhoz viszem, kinyitom és kiteszem a hóba, remélem nem fagy meg.

Öregebb vagyok mint most, egy farönkön üldögélek és azon merengek hogy vajon a világ tudja-e milyen fenyegetést jelent Csernobil?

Egy tál narancs és egy tölcsér fagyi.

Valaki piros viaszba van ragadva, az egész alsótestét befedi és hozzátapasztja a talajhoz. Az én segítségemet kéri. Meleg vizet engedek rá, mert egy mosdóban vagyunk és így sikerül kiszabadítanom.

Nagyon poros számítógép, hú a fenébe is, hiszen nemrég takarítottam!

Egy emberkét valamivel nagyon feldühítünk, fegyvert vesz elő és lelő minket egy barátommal együtt. A földre esek és elvesztem az eszméletemet. Mikor magamhoz térek, kiderül hogy vaktöltény volt a pisztolyban, de azért a rendőrség elvitte gyilkossági kísérletért...

A Napot nézem az égen. Elég fura mert bár fényesen ragyog, de a felszíne csupa kő. Mintha valaki ökölnyi méretű kődarabokkal rakta volna ki. A kövek szabálytalanok, az árnyékos foltok rajtuk koponyákhoz teszik hasonlatossá őket.

Ez  is  klassz álom, akár az előző . 
Pillanatnyilag nem kommentelem, megvárom még a holnapit is,  amit ma fogsz álmodni.

Amúgy egyáltalán nem bánom, hogy belevágtunk ebbe a feladatba, mert közben ugye valóban nagyon érdekes gondolatok, érvek és ellen érvek jöttek a felszínre, amikről érdemes volt tőletek olvasni .

Médea  a kísérlet szempontjából a holnapi napom elég elfoglalt, csak a késő esti órákban leszek jelen.  Tehát a vasárnap esti álmodat lehet csak hétfő este fogom tudni kielemezni, így a kísérlet folytatása kicsit elhúzódik. 
Mindenesetre ha Mayrának van lehetősége írja le a véleményét, lát e az adott motívumhoz valami kapcsolódó jelet és én is megteszem majd amint időm adódik rá. 

A következő lépésben pedig meg kellene beszélnetek Mayrával egy olyan motívumot, amit a folytatásban viszont énnekem küldenétek majd. 
Mondjuk ezt privátban írva  tudnátok megtenni szerintem, hacsak nem léptek egymással telefonos kapcsolatba.  Ha megvan az elem amit sugároznátok, akkor ezt továbbítani kellene Efinek, mert ő a bíra aki eldönti a kísérlet sikerességét vagy sikertelenségét. 
Ha mindez megtörtént, csak akkor  beszéljük meg, hogy mikortól kezditek a sugárzást és próbálok akkor ráhangolódni a feladatra. Ez fontos, mert csak ettől a pillanattól próbálom részletesen feljegyezni az álmaim elemeit és motívumait .
Szóval a következő lépés csak rajtatok múlik majd, hogy mikor és milyen hamar tudjátok megbeszélni, hogy mit akartok majd.

Mondjuk szerintem Mayra és Médea maga is el tudja majd dönteni, mennyire sikerült megálmodnod az általuk kitalált motívumot, csak téged tartalak elfogultnak ezen a téren.
Szóval nem hiszem, hogy szükség lesz bíróra.

efi írta:Mondjuk szerintem Mayra és Médea maga is el tudja majd dönteni, mennyire sikerült megálmodnod az általuk kitalált motívumot, csak téged tartalak elfogultnak ezen a téren.
Szóval nem hiszem, hogy szükség lesz bíróra.

Ahogy gondoljátok Efikém .

fortis írta:Médea  a kísérlet szempontjából a holnapi napom elég elfoglalt, csak a késő esti órákban leszek jelen.  Tehát a vasárnap esti álmodat lehet csak hétfő este fogom tudni kielemezni, így a kísérlet folytatása kicsit elhúzódik. 
Mindenesetre ha Mayrának van lehetősége írja le a véleményét, lát e az adott motívumhoz valami kapcsolódó jelet és én is megteszem majd amint időm adódik rá. 

A következő lépésben pedig meg kellene beszélnetek Mayrával egy olyan motívumot, amit a folytatásban viszont énnekem küldenétek majd. 
Mondjuk ezt privátban írva  tudnátok megtenni szerintem, hacsak nem léptek egymással telefonos kapcsolatba.  Ha megvan az elem amit sugároznátok, akkor ezt továbbítani kellene Efinek, mert ő a bíra aki eldönti a kísérlet sikerességét vagy sikertelenségét. 
Ha mindez megtörtént, csak akkor  beszéljük meg, hogy mikortól kezditek a sugárzást és próbálok akkor ráhangolódni a feladatra. Ez fontos, mert csak ettől a pillanattól próbálom részletesen feljegyezni az álmaim elemeit és motívumait .
Szóval a következő lépés csak rajtatok múlik majd, hogy mikor és milyen hamar tudjátok megbeszélni, hogy mit akartok majd.

Fortis koma.....nem kell utalni rá, hogy mely motivummal kapcsolatban van írni valóm...le fogom írni.

Ma sajnos nem tudtam rendesen aludni, külső körülmények megzavartak, azért pár dolgot le tudok jegyezni:

Vízművesség. A vízből gondolati úton szobrokat mintázok, két kis sárkányszobrot, aztán megfagyasztom őket hogy megfoghatók legyenek. Egy sivatagban vándorlok társammal, nem tulajdonítok nagy jelentőséget ennek a művészetnek, de társam értékeli; mosolyogva leguggol az egyikért és a kezébe veszi.

Van egy közösség, látszatra hétköznapi emberek, és az életük is hétköznapi, azonban mikor eljön a pillanat, szörnyeteggé változnak. Én megdöbbenve veszem tudomásul a változást, mikor a szemem láttára fordulnak ki az emberek önmagukból és mutatják meg valódi énjüket. Hátrálni kezdek és legszívesebben menekülnék, de körülvesznek és gyanakvóan szaglásznak. Aztán rádöbbenek hogy én is közéjük tartozok. A testem változni kezd, a bőröm szürkéssé válik, szálkás izmaim lesznek, a kezem megnyúlik, vaskos lesz és fekete karmaim nőnek. A lábaim mint egy állaté, az ízületek hátrafelé hajlanak. A fejem megnyúlik és ujjnyi hosszú agyaraim lesznek. Külsőre farkasemberhez válok hasonlatossá. De a változás a belsőmre is hat. Egyszerű félős lányból, fenyegető bestia válik belőlem. Nekimennék bárminek, de ezt nem elemi agresszióként kell elképzelni hanem valahogy a természetem részeként. Az énem nem tűnik el teljesen, úgy érzem felszabadultam és a régi láncaim semmivé lettek. Ez az elállatiasodás furcsa mód józansággal tölt el.

Egy gyilkossági ügyben nyomozok, valaki csúnya vérfürdőt csinált, sok a hulla. Felfedezem hogy a testeket úgy rendezték el mintha babák lennének. Vajon mit akar ezzel üzenni a gyilkos?

díszes szökőkút

Könyvtár, ahol filmeket is tartanak. Egy erősen pornográf filmet kölcsönzök ki és lejátszom a többieknek.

Maszkás gyerekek járják az utcát. Becsengetnek a házakba, de nem kapnak, hanem hoznak ajándékot. A maszkjuk démoni, az alapja fehér, a szem körül fekete, alakra kutyaszerű, állati.

Most van pár percem, úgy hogy gyorsan beírom amit akartam. 




1 / álom
" Az emberek között kezdett elterjedni egy új technológia, méghozzá a párhuzamos síkok hétköznapi használata. Az erre szakosodott cég egy mély aknát fúrt a házon belül és egy lifttel szerelte fel. Ebbe a liftbe egy sima ajtó vezetett, kinézetre mint bármelyik szobaajtó.  A lifttel az elmúlt valóságok között lehetett közlekedni, alapesetben két szintet lehetett elérni. Az ember beszállt a liftbe ami visszavitte a múlt két kiválasztott szegmensébe. De ezt nem időutazásként kell elképzelni, mert az adott pillanat olyan volt mintha jégbe fagyott volna, itt megállt az idő, halott világ volt ez, elhagyatott, lét nélküli. És mégis megszokottá vált hogy az emberek valamelyik szinten rendezkedjenek be. Mondjuk úgy hogy bizonyos fokig a múlt fogságában éltek. 
 "
Nahát ez elég érdekesen hangzik és elgondolkodtató is . Vegyük alapul, hogy az álom a te életedről szól, jelenedről, múltadról és ahonnan kiindul, az esetleg a jövőd . Ez a jövő mintha azt akarná mutatni, hogy eljöhet még olyan idő, amikor utazhatsz saját múltadban, de azt hiszem azt is jól mutatja, hogy ez inkább csak betekintés lehet mint cselekvő valóság . 
A felmerülő gondolatok is jól jöhettek, hiszen valóban elgondolkodtató. Áthozni valamit a múltunkból?  Szóval egyenlőre fogalmam sincs, hogy ez lehetséges volna, na de hát miért is ne?  Szóval meg kell ezt próbálni.  Amúgy ha a múlt az múlt és a jelen az jelen, akkor nem biztos, hogy sikerülhet. Ennek a lefagyasztott jellege az ami akadályként léphet fel. De ha a múlt egy ugyan olyan világ lenne mint a jelen, csak másik síkon zajlik a miénkkel egy időben, akkor jobban el tudnám képzelni a teleportációt.  Nos ezzel azt akartam csak mondani, hogy a betekintés az más, mint a cselekvő valóságban való járkálás. Egyik olyan, mintha egy fényképbe lépnél be, a másik meg olyan, mintha egy másik valóságba. 

"
Egyéb álmok, kulcsszavakban:
-ketrecbe zárt kicsi, fekete elefánt, nagy szemekkel és földig érő húsos ormánnyal
-kard a kezemben, mellyel rovarszerű szörnyeket kaszabolok
-vizes csatorna, alvilág, halálos csapdák
-Ifjú pár szűk családi körben ebédel egy étteremben, kívülről figyelem őket, látok egy alacsony férfit is, ő is leskelődik, ingerült leszek és pisztolyt fogok rá, hogy tűnjön innen, mire ő is előkapja a hozzá képest nagy revolverét, á szóval meg tudja védeni magát tőlem a kicsike?!
-A kocsiban ülök és a kezemet bámulom. Álmodom? - kérdem magamtól. A kezem valósághű, a kocsi szintén, úgyhogy legyintek a dologra.
-oroboros (farkába harapó kígyó)  "

Nos furcsaságként  elmondom neked, jogy a sugárzott motívum egy vonat lett  volna. Azért vonat, mert vonattal sosem szoktál álmodni, feltehetően nincs is a környéken vasút amerre lakhatsz. Tehát a vonat egy olyan jelenség lett volna, ami biztosan nem kerülte volna el a figyelmedet, tehát  úgy vélem eléggé feltűnő lett volna
Nos és akkor nézzük az előzményeket, amikor Mayrával megbeszéltem telefonon, hogy vegyen részt a feladatban. 
Mayra kicsit pipa volt, hogy nélküle döntöttem el a motívumot, de hát bevallottam neki, hogy igazság szerint először eszembe jutott  hogy esetleg egy elefántot kellene küldeni a számodra. Aztán az elefántot elhessegettem , mondván a vonat mégis csak  reálisabb volna. 
Nos sugározva így a vonat maradt, amit a következőképpen kellett volna lereagálnod az álmodban.  Lehetett volna, vasút, villamos, metró, hév, szóval láthattad volna, vagy utazhattál volna rajta, vagy valaki említhette volna, hogy vonattal utazik majd, minden ami vasúttal vagy vonatos dologgal kapcsolatos lett volna, már némi siker érzetet hozhatott volna. 
Aztán jött a ketrecbe zárt kicsi fekete elefánt az álmodban. 
Efinek privátban megjegyeztem, hogy természetesen a vonat volt a cél, de hogy kerülhetett oda az elefánt?   Az első gondolat ugyan is egy elefánt volt, de ez nem került sugárzásra. Sugárzásra a vonat került, így érthetetlen hogyan kerülhetett oda az elefánt.  Megkérdeztem tőle, hogy talán azok a dolgok, amiknek nem adunk erőt a sugárzáshoz, elképzelhető, hogy esetleg jobban működnek, mint amikbe erőt fektetünk?
Beszélgetésünkből kifolyólag megállapítottam, hogy az elefánt nem bizonyító erejű és csupán csak puszta véletlen, hiszen nem az lett volna a feladat. 
Mindenesetre furák az ilyen és ehhez hasonló véletlenek. 
Mayra azt mondja a liftre, de talán saját szavaival is leírja majd, hogy tulajdonképpen a lift is ugyan azt a szerepet töltheti be akár csak a vonat.  Én ezzel nem igazán értek egyet a forma miatt, de ha az indoklását figyelembe veszem , a vonat is egy elszeparált közlekedési eszköz, akár csak a lift. Mindkettőben el vagy szeparálva a külvilágtól és egy zárt helyen vagy. Mindkettővel utazol. 
Tetszett a hasonlata, de ha volna benne valami igazság, nekem nagyon hiányozna a forma. Ennyi erővel az autóra is ráfoghatnánk az utazás tényét, vagy az elszeparáltságot . 
Szóval nem vagyok túl elégedett, de még van két másik alkalom. Mindenesetre véleményem szerint akár mi is alakulhat ki ebből a kísérletből, rendkívül izgalmas és tanulságos. 
Mind az álmaid miatt és mind az által amit az álmaiddal teszünk. 
És akkor nézzük meg a következő részt. 

2 / álom
" Hazafelé tartok és egy város utcáján sétálok. Egy négyes kereszteződéshez érek, mindenfelől autók jönnek. Nem tudom hogyan lehetséges, de tudom hogy mindennek én vagyok a közepe. Amíg figyelek és összpontosítok, amíg jelen vagyok a szituációban, addig uralom a helyzetet. Úgy értem ennek a közlekedési káosznak én vagyok az egyetlen biztos pontja, ha akarom az adott jármű lelassul és elengedi a másikat. Tetszés szerint variálom az időt és sebességet. A célom hogy átjussak a túloldalra, lehetőleg anélkül hogy elütnének. Aztán egy biciklis, rajta egy idősebb nővel, finoman megérinti a vállamat és rám köszön: "Szia!" Én elnézést kérek és elengedem magam mellett, mert elálltam az útját. A nő hátulról érkezett és nem láthattam. Ekkor rájövök hogy ennek a találkozásnak tanító célzata volt, az hogy mikor az ember azt hiszi hogy mindent kézben tart, történik valami váratlan, valami előre nem látható. Mégsem vagyok mindennek a közepe. "

Jó ez a tudatosság, mindent te irányítasz. Ellenben amint látható volt, ez mégsem teljesen így működik. Bizony számtalan tudatos álmomban jelentkezett már olyan esemény amire nem számíthattam. Ami furán alakult és amin elcsodálkozhattam . A biciklis is ilyen motívum lehetett az álmodban .  Szóval a világ egyszerűen túl nagy és különös ahhoz, hogy mindent átláthassunk, akár ébren vagyunk, akár álmunkban. 

" Fura álomalakokkal kerülök kapcsolatba, mások mint általában. A szemük nagy és fénylő, nem az az ostoba fajták akik csak úgy bóklásznak, mert ezek kezdeményeznek felém, megszólítanak, közelítenek. Érzem őket, belül üresek, hidegek, idegenek. Megrémítenek. "

Amit most írni fogok, lehet semmi köze nincs az álmodhoz, de ki tudja én már semmire sem mernék megesküdni ezzel kapcsolatosan. 
Éjszaka elkezdtem sugározni lefekvéskor a vonat motívumát.  Különös dolog történt ekkor.  Egy külső behatás energiaként próbálta elsöpörni a hozzád való kapcsolódásom.  Ez a külső behatás egy energiában megnyilvánuló akarat volt. Áprilia volt az .  nem tehettem mást, egy pajzsot kellett az energiája útjába állítanom, hogy a gondolataimat feléd irányíthassam.  A pajzs akár csak az eredeti forma, de ez is energiából volt.  Én nagyon sajnálom, hogy Áprilia feketén látja ezt a kísérletet, mert nagyon szerettem volna, ha részt vállalna ő is belőle, hiszen remek álmodó. Ha az álmodás nem érvényesül nála akkor viszont remek cserkésző. Jól tud manipulálni, ebben egészen biztos vagyok, még ha tiltakozna is ellene. Na de hát a cserkelők a Castanedai oldalon mind kitűnő manipulátorok. Kár , hogy pont ő néz engem annak, pedig én csak egy egyszerű álmodó vagyok és semmi esetre sem cserkésző, na de mindegy. 
Szóval lehet semmi köze az álmodhoz, lehet csak a topikban leírtak hatása képeződhetett le bennem félálomban amint ellazultan sugározni akartam és tenni a dolgomat, de ez így történt. Leírtam, mert talán kapcsolódik a kísérletünkhöz, ha nem lenne jelen, azt hiszem hiányolnám. 

Szóval ebben az esetben sem volt sikeres a küldés, de nézzük talán majd a vasárnap esti álmodnál, megpróbálok ismét többet belevinni a gyakorlatba, azt majd meglátjuk. 

3/ álom
" ízművesség. A vízből gondolati úton szobrokat mintázok, két kis sárkányszobrot, aztán megfagyasztom őket hogy megfoghatók legyenek. Egy sivatagban vándorlok társammal, nem tulajdonítok nagy jelentőséget ennek a művészetnek, de társam értékeli; mosolyogva leguggol az egyikért és a kezébe veszi. "
Ez megint nem nyert , de megint érdekes dolog történt, akár csak az elefántnál az első álomnál. Már belekezdtem a sugallat gyakorlásába amikor sárkányok jutottak az eszembe, hogy ezt is küldhettük volna. he he, persze aztán gyorsan el is hessegettem és visszatértem a vonathoz. Na de azért mégis csak kiakasztó, hogy sárkány téma merült föl az álmodban, és persze nem lehet elfogadni, mert nem ez volt a téma. 

"  Külsőre farkasemberhez válok hasonlatossá. De a változás a belsőmre is hat. Egyszerű félős lányból, fenyegető bestia válik belőlem. Nekimennék bárminek, de ezt nem elemi agresszióként kell elképzelni hanem valahogy a természetem részeként.  "
Még emlékszem ám ám azokra az álmokra, ahol ketősség volt benned jelen. Egy szerény lány és egy másik akinek meg kellett védenie a szerényebbik formádat.  Nos úgy tűnik itt is felmerül ez a kettősség, a szelid és a vadállat.  Ráadásul még meg is jegyzed, hogy a természeted részeként.

" Van egy közösség, látszatra hétköznapi emberek, és az életük is hétköznapi, azonban mikor eljön a pillanat, szörnyeteggé változnak. Én megdöbbenve veszem tudomásul a változást, mikor a szemem láttára fordulnak ki az emberek önmagukból és mutatják meg valódi énjüket. Hátrálni kezdek és legszívesebben menekülnék, de körülvesznek és gyanakvóan szaglásznak. Aztán rádöbbenek hogy én is közéjük tartozok. "
Te itt nem mirólunk van szó ? 

Szóval megismételném, hogy a kísérlet nagyon jó és tanulságos volt a véleményem szerint, de sajnos eddig még nem hozta azt ami bizonyítana is valamit.

Bocsi Mayra, hogy leírtam a véleményedről egy két dolgot, de ezt már korábban  lejegyzeteltem magamnak és nem sok időm akadna átfogalmazni az egészet.
Ápriliától is bocs, amit írtam nem kifejezetten rá vonatkozik, azaz a személyéhez, lehet csak a véleménye fogalmazódhatott meg bennem ezen a furán megélt módon és végül is kapcsolódik az egész kísérletünk véghezviteléhez.

Bár nem vonat, de tegnap volt egy buszos álmom, nem tartottam lényegesnek megemlíteni mert nagyon személyes vonatkozásai voltak. Annyit azért elmondhatok hogy nem szálltam fel rá, pedig a története szerint jó lett volna. Innen a buszmegállóból figyeltem a kővel kirakott Napot. A sárkány és az elefánt megléte azért elgondolkodtató.

Hát köszönöm Médea, hogy részt vettél ebben a programban, talán lesz még valakinek véleménye nem tudom. 
Ha sikerül esetleg egyeztetnetek, és folytatni szeretnétek, akkor írjátok le és akkor én is felkészülök a továbbiakra.

Tegnap este még mindig azon méláztam miért kell egy "élettelen" tátárgya(vonatot) belekomponálni az álmodba. Akkor utazz autóbusszal. 
A kísérlet eléggé érdekes, legalább is számomra. A liftről elmeséltem fortisnak azt is, hogy a vonattal utaztatnánk vízszintesen, holott a függőleges sokkal tágabb aspektusokat nyújt. 
Valóban egy vonatszerelvény kabinjához hasonlítottam, de a lényeg a függőleges "utazás".
Köszönöm Médea, hogy megengedted, ezt a kalandot nekünk.

Fortis esetében mindenképpen figyelmedbe ajánlom a pofozkodást (ragaszkodom hozzá, de nem ilyen ímmel-ámmal pofonokat ám....), mert nemcsak kíváncsi, de pletykás is. A többit megbeszélhetnénk privátilag, ha van kedved.

Írd meg Mayra hogy mit szeretnél sugározni fortisnak a pofonokon kívül, te jobban ismered nekem nincs ötletem.

Nahát nem is vagyok pletykás !  Egy csomó titkom van már rólatok. 

Amúgy ha folytatnánk a kísérleteket, akkor azt is lehetne csinálni, hogy hol az egyik, hol a másik játékos találja ki a  beépülő motívumot. 

Amúgy Efikém nem gondoltad meg még magad ? - Látod nem olyan veszélyes dolog ez, jó lenne  ha többen is lennénk ebben a programban.
Ha te részt vennél, talán Áprilia is meggondolná magát, és rájönne nem a világ végi okkultizmus az amivel foglalkozunk.

Médea írta:Írd meg Mayra hogy mit szeretnél sugározni fortisnak a pofonokon kívül, te jobban ismered nekem nincs ötletem.

Ha nincs mit hozzá tenni már az eddigiekhez, akkor szóljatok és indíthatjuk a következőt, csak tudjak róla.

Mostantól légy készenlétben, hamarosan üzeneted érkezik álombéli postafiókodra!

Médea írta:Mostantól légy készenlétben, hamarosan üzeneted érkezik álombéli postafiókodra!

Óké akkor mától  figyelek , innentől kezdve 3 éjszakán.

Eléggé összefüggéstelen álmaim voltak az elmúlt időszakban, ez volt a jellemző rám most is valamiért. Szóval álmokat így nem igazán írok most le, inkább momentumokat pillanatokat amikre emlékszem, hiszen lényegében ezek töltötték ki az álmokat.. 
- Harckocsik haladtak az úton, én biciklivel mentem közöttük, némelyik gumikerekes volt, némelyik lánctalpakon haladt.
- Volt ott két kisebb méretű sárkány, de ezek valahogy nem illettek be a történetekbe, nem tudom őket miért láthattam.
- Aztán volt egy medve, aki be akart törni a házba amiben tartózkodtam, végül is a bezárt ajtó nem jelentett neki túl nagy akadályt, egyszerűen beszakította. 
Miután bent volt a házban kiderült, hogy nem akar bántani, csak azt akarhatta megmutatni, hogy felesleges elbarikádoznom magamat.
- Ebben az álomban egy bolygó neve merült fel valahonnan, és az is, hogy onnan származhatom. Fura mód az is felmerült, hogy nem csak én, hanem Mayra, Opos és Greywolf is szintén, bár nem tudtunk egymásról. De ami a legnagyobb poén  az az volt, hogy az is felmerült, hogy Atlantisz nem a földön volt, hanem ezen a távoli bolygón van. 
-Ebben az álomban Mayránál vendégeskedtem. Kint voltunk vagy a kertjénél, vagy a háza előtt nem tudom, de a lényeg az, hogy az árok mentén mogyorófák nőttek. Nos én sorban rázogattam meg a mogyorófákat és szedegettem fel a fűből eleinte a két nagy oldalzsebembe, majd egy kosárba. Később egy ismeretlen család tagjai is jöttek szedegetni, eleinte  irigy voltam, hogy nekik ehhez van e egyáltalán joguk, de aztán nem haragudtam és úgy voltam vele, hogy van elég, hiszen mindenkinek jut.
Még ehhez az álomhoz tartozott az a rész is, hogy Mayra elküldött a boltba kenyérért. El is mentem és vettem egy finom ízleteset, aztán ő is utánam jött a boltba, ott még beszélgettünk egy kicsit majd felébredtem.

fortis írta:

Amúgy Efikém nem gondoltad meg még magad ? - Látod nem olyan veszélyes dolog ez...

Nem, sőt.
Én nem félelemből maradok ki belőle. Ezt a irányt kudarcnak látom a fórum szempontjából. Zsákutcának. Visszatérésnek egy hazug vonalhoz, amikor emberek úgy tesznek, mintha volnának mágikus képességeik, pedig nincsenek, és a nyilvánvaló kudarcokat nagyszerű sikereknek aposztrofálják.