Álomnapló

Van egy több szobás régi építésű földszintes házam, ami egy mentőállomás bal oldalához épült. A ház előtt állok, de nem ide készültem, csak épp erre jártam, nincs nálam a kulcsa sem. Ellenőrzöm, hogy zárva van-e az ajtó. Zárva van de a következő pillanatban valahogy mégis bejutok. Bent rend van, de eltervezem, hogy ha legközelebb jövök azért majd takarítok, feltörlöm a port. Ahogy vártam nem járt senki itt. Beljebb megyek, a legbelső szobából rádió hangját hallom, valaki mégiscsak van itt. Óvatosan belopakodom, megtalálom a rádiót. Egy a  mentőállomás felé nyíló közös ablak félig nyitva van talán ott jöttek be. Visszafelé indulok, belefutok egy volt kollégámba, aki az egyik mentős gyermekét vizsgálja. Csodálkozva kérdezem, hogy jöttetek be? Igazából nem válaszolt csak hümmög. Kimegyünk a lakásból az udvarra. Két részletben nagyon nagy telek és veteményeskert tartozik a lakáshoz. Még szinte semmi nincs kikelve, de gazmentes. Ahogy visszafelé sétálunk tervezgetem, hogy hova mit lehetne vetni.

Vonaton utazok a Kedvessel. Szándékosan lebukunk a jegy ellenőrzésen, mert ki akarok tolni egy másik családdal. Úgy intézem, hogy megérkezés előtt, az utolsó pillanatban derüljön ki nekik is, hogy nincs jegyük. Az a terv, hogy ruha nélkül bukjak le, ne legyen idő felöltözni, így kelljen leszállniuk. Megérkezik a vonat a végállomásra. Egy kisebb csoport utassal várakozunk az ajtóban, akik szintén lebuktak. Akkor engednek le minket a vonatról amikor már mindenki más leszállt. Csomagjainkat nem vihetjük magunkkal azokat a kalauzok lefoglalták, beviszik az állomásfőnökhöz, ahol át kell vennünk őket. A többiek nagyon rohannak a csomagokért, hogy még legyen esély elérni a csatlakozást. Mi a Kedvessel nem sietünk mert tudom, hogy mi autóval fogunk tovább menni. Elmegyünk az állomásra a csomagjainkért.  Ott épp eszik a vasutasok. az utasok menzás ebédjének egy részét. Mivel utolsóként érkezünk nekem már nem  jut leves, ami miatt reklamálok. Kedves egy értelmetlen szóviccel próbálja elütni a panaszomat.  Azt mondja, hogy kapszulás leves volt ezért ezért jobb, hogy nem jutott. Pisilnem kell ezért elsétálok a szomszédos  telekhatárra. Útközben a földet nézem, hogy hova lépek. Magas, kiszáradt, oldalra letaposott füvön keresztül sétálok, ami alatt a föld még fagyott, vékony jégkéreg borítja. Visszafelé jövet belefutok egy fehér ökörbe aminek furcsa lapos feje van, felfelé állnak a szemei. A fűben ácsorog. Amikor visszaérek a többiekhez, akik még mindig esznek, a kalauzok kérdezik találkoztam-e az ökörrel. Valamit mesélek róla és a társairól, hogy mit szoktak csinálni.


a furcsa ökör lehetett felderítő

Egy majálison vagyok távoli ismerősökkel, munkahelyem egyéb részlegeinek dolgozóival. Közeli ismerősök hiányában egyedül érzem magam. Nagy a tömeg, főleg asztalok körül ülünk. Kulcsomat a kezemben tartom, nincs nálam táska, hogy eltegyem. Egyik asztaltársam, akit közeli munkatársamnak tartok, lerak egy kormánykerék méretű nagy kulcskarikát, amin külön külön normál kulcskarikán vannak kulcsok. Több száz kulcs van rajta. Az enyémet is  lerakom a nagy köteg kulcs mellé, a többi között biztonságban érzem. Teszek egy rövid sétát. Mikor visszatérek mások vannak az asztalnál, nincs ott a kulcscsomó vagy nem jó asztalhoz értem vissza. Aggódni kezdek, hogy elveszett a kulcsom, pedig szükségem lesz mert kerékpárral jöttem rajta van a lakatkulcs. Sötét van már, nem emlékszem kihez került, tanácstalan vagyok hol keressem a kulcsomat ebbe a tömegben. Nem kérdezgethetek találomra embereket. Egyik ismerősömnél találok egy kisebb kulcscsomót, amik között azt hiszem megtaláltam az enyémet. Jobban megnézve kiderül, hogy a kerékpár lakat kulcs másmilyen. Kimegyek a rendezvényről a szomszéd utcába, ahol a biciklimet hagytam. Még megvan, a járda közepén áll egymagában, egy kis gyerekbiciklihez van láncolva. Visszamegyek a rendezvényre tovább keresem a kulcsomat. Abban reménykedem, hogy hátha valaki rájött, hogy nem az övé és lerakta valahova. Az egyre kisebb tömegben talán könnyebben megtalálom valamelyik asztalon.

ymor írta:Legtöbbször csak azokat az álmokat írtam le ide, amikben gyanítottam, hogy szerepel felderítő. Amikor nagyon bizzar, oda nem illő elem szerepel az álmainkan, akkor az valószínűleg egy felderítő. 
Mostanában már igyekszem minden álmot lejegyezni, mert ha nem akkor kezdek nem emlékezni arra, hogy egyáltalán álmodtam-e.

Megkérdezhetem, mi az, hogy felderítő? 
... Amikor olvastam a szót, eszembe jutott legalább 2 álmom róla...amiket nehezen tudok megmagyarázni...

A "felderítők" Castaneda álmodásról szóló könyveiben szerepelnek. Tanítója ezt mondta neki:

Azt mondta, hogy álmunk elemeinek sokaságában léteznek igazi energetikai beavatkozások, dolgok, melyeket idegen erők helyeztek bele álmainkba. 

– Az álmok, ha nem is ajtók, de nyílások más világokba – kezdte. – És így, az álmok olyanok, mint a kétirányú utcák. A tudomásunk keresztülmegy ezen a nyíláson más világokba, és azok a más világok felderítőket küldenek az álmainkba.
– Mik azok a felderítők?
– Energia töltetek, melyek keverednek a normál álmaink elemeivel. Idegen energia löketek, melyek bejönnek az álmainkba, és ezeket számunkra ismerős, vagy nem ismerős elemekként értelmezzük.

az álmodás nyílás az érzékelés más világaiba. Ezen a nyíláson keresztül beszivárognak ismeretlen energia áramlatok. Aztán az elme, vagy az agy, vagy mindegy micsoda, befogadja ezeket az energia áramlatokat és átalakítja az álmunk részévé.

Azonban időről időre, ahogy Don Juan leírta, egy idegen energia áramlat fecskendeződött be az álmomba, egy felderítő, ahogy ő hívta. Azzal, hogy előre figyelmeztetett, segített nekem szabályoznom az álmodási figyelmemet és ébernek lennem. Amikor először észleltem idegen energiát, azt álmodtam, hogy egy nagyáruházban vásárolok. Polcról polcra mentem, antik tárgyakat keresve. Végül találtam egyet. Annak abszurditása, hogy egy nagyáruházban antik tárgyat keresek, megnevettetett, de mivel találtam egyet, elfelejtkeztem az abszurditásról. A tárgy egy sétapálca fogantyúja volt. Az eladó azt mondta, hogy irídiumból készült, ami az egyik legkeményebb anyag a világon. A fogantyú vésett darab volt: egy majom fejét és vállát ábrázolta. Nekem jade-nak tűnt. Az eladó megsértődött, amikor arra utaltam, hogy ez jade és hogy bebizonyítsa igazát, teljes erejéből a kőpadlóhoz vágta a fogantyút. Az nem tört el, hanem visszapattant, mint egy labda, és pörögve elszállt, mint egy dobókorong. Én követtem. Eltűnt néhány fa mögött. Futva kerestem és megtaláltam beleragadva a földbe. Átváltozott egy különösen gyönyörű fekete és sötétzöld színű hosszú sétapálcává. Vágytam rá. Megfogtam és elkezdtem kihúzni a földből, mielőtt valaki más arra jönne. De bármilyen keményen is próbáltam, meg se moccant. Attól féltem, hogy eltöröm, ha előre-hátra feszítgetem, hogy meglazuljon. Ezért elkezdem körülötte ásni a puszta kezemmel. Ahogy ástam, úgy olvadt el, amíg csak egy zöld víztócsa maradt a helyén. Bámultam a vizet; az úgy tűnt, mindjárt felrobban. Fehér buborékká változott, aztán eltűnt. Az álmom folytatódott, más képekkel és részletekkel, melyek nem voltak érdekesek, bár kristálytiszták voltak.
Amikor elmeséltem Don Juannak az álmot, azt mondta: – Elkülönítettél egy felderítőt. A felderítőkből sokkal több van normál, átlagos álomban. Az (tudatos)álmodók álmai különös módon felderítőmentesek. Amikor megjelennek, arról lehet felismerni őket, hogy furcsaság és abszurditás veszi őket körül.
– Milyen jellegű abszurditás, Don Juan?
– Jelenlétüknek semmi értelme sincs.
– Nagyon kevés dolognak van értelme egy álomban.
– Csak az átlagos álmokban értelmetlenek a dolgok. Azt mondhatom, hogy ez azért van, mert több felderítő van beléjük helyezve, mert az átlagos emberek az ismeretlen nagyobb sortüzének vannak kiszolgáltatva.

Köszönöm 
Nálam beírom az álmom, nem akarok itt nagyon offolni.
... Már csak egy kérdésem van... Miért? Mi szerepük van?

Veszna írta:Köszönöm 
Nálam beírom az álmom, nem akarok itt nagyon offolni.
... Már csak egy kérdésem van... Miért? Mi szerepük van?

Bocs, hogy idepofátlankodok, de hogy lehet az Veszna, hogy te nem olvastad Castaneda könyveit? Szerintem imádnád őket!
(Kérdésedre válaszolva: beléjük kapaszkodva el tudnak vinni az álomból valós világokba. De ez az álmodásnak egy magas szintje).

Áprilia írta:

Veszna írta:Köszönöm 
Nálam beírom az álmom, nem akarok itt nagyon offolni.
... Már csak egy kérdésem van... Miért? Mi szerepük van?

Bocs, hogy idepofátlankodok, de hogy lehet az Veszna, hogy te nem olvastad Castaneda könyveit? Szerintem imádnád őket!
(Kérdésedre válaszolva: beléjük kapaszkodva el tudnak vinni az álomból valós világokba. De ez az álmodásnak egy magas szintje).

Szerintem az volt a gond, hogy egy olyan könyvbe kezdtem bele ami nem az első volt, így össze voltam zavarodva, és abbahagytam.

Gyermekkori házunk hátsó, veteményes kertjében állok, az eget nézem. Melegen süt a nap. Az egyébként tiszta az égen egy koromfekete felhő balról jobbra halad. Bizarr megjelenéséről és abból, hogy egyedül van felmerül bennem, hogy idegen technológia. Ahogy közelebb ér az elülső részén kicsúcsosodik és egy koromfekete csillagromboló formájú űrhajó alakját veszi fel. Magasan a fejen felett átrepülve  egyre kisebb lesz. Amikor már csak autó méretű és formájú visszakanyarodik és alacsonyan szállva bal felé a sínek előtt lezuhan.  Nagy porfelhőt kelt, de hangja nincs. A szomszédos játszótérről vagy telekről gyerekek szaladnak oda.

Korábbi szolgálati lakásunk hosszú, laminált lappal borított folyosója elején állunk. Kedves régi mobiltelefonját egy csavarással kettétöri és a folyosó végén lévő falhoz vágja. Apró darabok szóródnak szét. Nem dühből csinálja inkább olyan, mint ahogy egy rossz gyerek viselkedne. Én  kihúzok valami elektronikus berendezést a konnektorból, a dugasz vége előre ugrik, amin rövid ideig csodálkozom, találgatom mi célt szolgál. Talán védi a dugvillát. Elmegyek a folyosó végére, és összeszedem a mobil kisebb, nagyobb darabjait. Közben mint egy kisdedet korholom a Kedvest, hogy nem szabad ilyet csinálni, mert az apró üvegszilánkok megszúrhatják a kicsi talpát. A nagyon pici darabokat középre söpröm és egy elázott papír zacskó darabbal felszedem a földről.

Fürdőszobában nézem magam a fali tükörben. Nagy legalább fél centis borostám van. Egy csomó gennyes, kifekélyesedett pattanást látok szerte az arcomon, az orrnyílásom körül.. Szeretnék tőlük megszabadulni, kiüríteni őket de itt van a Kedves is mellettem, aki a sminkjét igazítja a tükörben. Elém furakszik, amit szívesen engedek neki, de amíg lát addig nem akarom ápolni az arcom, mert tartok tőle, hogy visszataszítónak találna. Háttérbe húzódok és várom, hogy egyedül maradjak. Azon gondolkodom, hogy addig is megborotválkozhatnék villanyborotvával bár a kelések miatt nem lenne könnyű.

Egy nagyobb járművel utazni készülök két testvéremmel. Otthon vagyunk, gyermekkori családi házunk garázsa mellett áll a furgon az udvaron. Mindhármunknak saját ülése van a műszerfal mögött, ami alatt mindhármunknak saját gázsütő van beépítve. Az enyém bal oldalon van a kormány mögött. Éhesek vagyunk, mindenki magának kell megsüsse a kajáját. Egyszerre rakjuk be tepsiben a sütőnkbe amit kaptunk, 1-1 élő csecsemőt és mellé egy kis adag  szárnyashúst vagy köretet. Érzem, hogy nem helyes, nem süthetjük meg a csecsemőket, pláne nem élve. Kiveszem a tepsimet és megnézem rajta a babát, ami inkább egy csecsemő méretű meztelen csigára hasonlít, már majdnem lemászott a tepsi oldalán. Nélküle a maradék kajával egész biztos nagyon éhesek maradunk. Visszarakom a még csak langyos sütőbe és testvéreimet tovább győzködöm, ezt nem tehetjük. Élő emberi lények ez gyilkosságnak számít. A testvéreim nem értik a morális aggályomat, számukra ez csak élelem. Végül csak engednek nekem nem sütjük meg a csecsemőket.

Azt hiszem.... ezt most nem kellett volna elolvasnom....


Na nem ítélkezés, nekem is volt már olyan álmom, amiben egy meztelen nőtt grilleztek, mint a kebabosnál a bárányt....

Ezeknél az álmoknál erősen eltűnődöm, miből táplálkozhat az elme...

Veszna írta:Ezeknél az álmoknál erősen eltűnődöm, miből táplálkozhat az elme...

Szerintem két dolgot olvasztott egybe az álom. 

Mielőtt lefeküdtem halat vacsoráztam. Miközben a gerincéről szedtem le a húsát elcsodálkoztam a felépítésének a komplexitásán. Eszembe jutott, hogy valamikor egy élőlény volt, éldegélt a vízben, szüleinek a halgyermeke. Valaki megölte én meg automata üzemmódban, anélkül, hogy végig gondolnám mit csinálok megeszem. Muszáj megennem, mert különben nem működik a szervezetem és meghalok. Ez a természet rendje. Az erősebb megeszi a gyengébbet. Valószínűleg mi is a nálunk erősebb táplálékaként végezzük ha nem is fizikailag. Ezen gondolkodtam.

Este néztem egy filmet, amiben egy öt éves kislánynak az volt a képessége, hogy akaratával meg tudta változtatni a körülötte lévő valóságot. Az apjával sétáltak a ház melletti befagyott tó jegén, nézegette a az alattuk úszkáló halakat. Aztán mikor a csecsemő kistesója sírt kiteleportálta szegényt a tóba a jég alá. Sajnáltam szegényt, szerettem volna megmenteni.

Álmomban ez a két dolog egybe olvadt. A baba langyos meleg helyre került, addig alkudoztam míg végül életben is maradhatott.

Így érthető...

Ymor, nem semmi, mennyire meg tudod fejteni az álmaidat! Ez valami képesség?

Inkább csak odafigyelés és emlékezés a napi eseményekre és akkor már csak hasonló elemeket kell keresni.

Egy eladó villaszerű nagy kertes házat nézek meg mint érdeklődő. Utca felől a kerítés vizsgálatával kezdem. Díszes mintázatú, vekony kúszónövény alakú vasbeton elemekből áll. Gondosan, részlet gazdagon kivitelezett munka, de lerontja az összhatást az, hogy szürke színű mint maga natúr beton. Bent az udvarán körkörös, ponyva nélküli sátor vázra emlékeztető szerkezetek állnak. Azon gondolkodom, hogy ha tetőt kell rá építeni akkor le kell bontani tetőgerendákat, mert nem egy szintben vannak egymással. Csatlakozik hozzám egy férfi, aki talán építész vagy kivitelező. Vele körbejárjuk az egyik ilyen szerkezetet. A férfi határozottan állítja, hogy fel lehet használni az eredeti tető gerendákat is, érdekes hullámos megjelenésű tetőt lehet velük kialakítani.

Közelebb kerülve ezekhez az épületekhez feltűnik, hogy nők dolgoznak benne valamit. Közepében nyílt tűz ég, amit a nők táplálnak, de nem derül ki mi célból, talán csak a hulladékot égetik el. Az épület melletti kőhalmok között észreveszek egy fiatal nőt egy csecsemővel, aki bujkál. Nagyon legyengült állapotú éhező, kopott ruházatú. Ahogy közelebb ér néhány, az épületben dolgozó nő észreveszi és megszólítja. Oroszul beszélnek, amit nem értek de érzem, hogy nem ellenséges szándékúak. A csecsemő miatt sajnálják és segíteni próbálnak neki. Az egész hely most már munkatábor benyomását kelti, ahol nőket dolgoztatnak. Valamilyen jelre mindenki abbahagyja a munkát és elindul a központi térre. A nő a csecsemővel csatlakozik hozzájuk, úgy tesz mintha közéjük tartozna. Mindenkit a táborból el akarnak vinni máshová. Több százan várakoznak az udvaron. A csoport eleje elindul kifelé a kapun. Mindenki riadt félnek, hogy valami rossz fog történni velük. Akik a csoport végén haladnak elkezdenek külön külön minden irányba szét szaladni a környező mezőn és épületek között. Nincs konkrét céljuk legtöbben összevissza szaladgálnak. Ápolatlan, szakadt küllemű férfiak jönnek és egyenként próbálják őket elkapni és újra összeterelni. A férfiak, ahogy elkapnak valakit fogva tartják őket de nem tudják ezt követően mihez kezdjenek, csak ácsorog nak a foglyokkal mintha további utasításra várnának.

Egy utcán sétálok, amiről azt gondolom, hogy egy filmforgatás díszlete. Háborús film lesz tudom hogy a folytatásban ezt az utcát le fogják bombázni. Megnézek egy utcatáblát, tudom, hogy ez a hely lesz ahol az egyik bomba be fog csapolni és látom magam előtt, hogy ez a tábla hogy fog kinézni darabokra szakadtan, összegyűrve. Hirtelen élessé válik a helyzet, mintha valóban a háborúban lennénk és bombáznak a várost. Egy bomba nem messze zuhan le tőlem de nem robban fel, hanem a lejtős utcán lassan gurulni kezd. Pánikszerűen menekülünk az útjából, félek, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhat.

Újra régi főnökömnek dolgozok régi munkatársaimmal együtt. A főnök mindenféle adminisztratív feladatokat talál ki. Mindenki erősen lázadozik miatta. Még nem döntöttem el, hogy csatlakozzak e a nyíltan lázadók csoportjához vagy csak valamilyen formában, egyszerűsítve megcsinálom amit kért.
Egy visszatérő betegünk dolgaira koncentrálok. Asztmás, most újra fullad. Kérdezem a beosztottaktól mivel kezelték, megkapott e mindent mert még mindig tünetes. Kinyitom az egyik kézmosó csapot, amiből szürkés piszkos víz folyik. A pohár aljába vékony, szürkés homok réteg ülepedik le. Úgy gondolom a homok szándékosan került a rendszerbe, ezzel segítik a csőrendszer belső tisztítását. Csak ki kell folyatni a csapokat, hogy kiürüljön belőle a homok. Nekünk csak az olcsó  szürke homokra futja, bezzeg külföldön drága speciális anyagot használnak erre.

Japánban az utcán várakozunk egy épület előtt egy fémből készült pad mögött. Egy takarító robot megy el előttem balról jobbra, felszedegeti az eldobált apró pénzeket. Valamiért hirtelen meghibásodik és kiköpi magából a padra és környékére a felszedett pénzérméket. Valakivel aki velem van néhány érmét fel szedünk. Különleges, ismeretlen, ezüstösen fénylő külföldi érmék. Néhányat elteszek nem az értékük, inkább a különlegességük miatt. Az érmék között találunk egy boríték szerűen összehajtogatott papír 500 Ft ost. Ezen elcsodálkozunk, hogy mit keres itt Japánban és jobban megvizsgáljuk. Kiderül, hogy nem is egy hanem két papírpénz, amibe egy régi hivatalos dokumentum van elrejtve. Valahogy bekerülünk az épületbe, ami előtt álltunk. Itt nézegetjük, hogy mit is találtunk. Kiderül, hogy egy régen kivándorolt magyar ember születési anyakönyvi kivonata. Nehezen tudom kiolvasni a számokat de több mint 50 évesnek tűnik a dátumból. Valószínűnek tartom, hogy az illető férfi tudta, hogy valami történni fog vele és így próbált üzenni. Értesíteni kellene az otthoni hozzátartozóit, biztos szeretnének hallani felőle.

A “Munkatábor” c. álmod nagyon jól bemutatja a nők helyzetét. Eredetileg az otthon melegének a tüzét voltak hivatottak őrizni, ám ebből nagyon gyorsan rabszolgasorsra váltott az életünk egy férfiak uralta világban, akik fogolyként-rabszolgaként-elnyomottként kezelik a nőket. Mélységesen átérzem.

A “régi munkahelyes” álmodban olyan jó volt olvasni azt a lehetetlenséget, hogy csoportosan kiállnak magukért a munkavállalók és az a kivétel, ha valaki nem. Bár így lenne a valóságban is.

Háborúban vagyok katona. Éjszaka van ostromoljuk az oroszok védelmi vonalát. Egyedül felderítőként elkúsztam egy fapalánkokból épült barikád tövig. A rések között látom a bujkáló orosz katonákat. Remélem, hogy emiatt a mesterlövész társaim is látják őket. Két célzó lézer vörös pöttye vetül a  palánkokra, keresi a célpontot.

Egy nagyon magas vékony vas csövekből épült rádiótorony szerűség legtetején egy csupasz csőben kapaszkodom. Félek a magasságtól, nem is értem, hogy kerültem fel ide. A magasság iránti félelmen túltesz az, hogy meztelenül vagyok, nagyon fázom a hideg sarki szélben. A fagyhaláltól való félelmem leküzdi a tériszonyomat, valahogy nagyon gyorsan lecsúszok a földszintre a toronyból. Kis csoportban, talán maximum öten tartózkodunk egy távoli északon, elzárt helyen lévő kutatóbázison. Nincs ellátmányunk, plusz ruhát sem tudnak adni a többiek. Kérdezem a többieket hogy minden épületet át tudtunk-e már kutatni. Mutatnak egyet, aminek zárva van az ajtaja. Mérlegelem a lehetőségeket hogyan juthatnánk be valahogy kibontva a falat. Az egyik férfival bemegyek a szomszédos csűrszerű épületbe, amiben sötét van. Az egyik sarokban találok egy nagy birka bőrt. amit magam köré tekerek így már nem fázom annyira. Az épület falain őskori emberek maradványai vannak kiállítva. Latolgatom, hogy tőlük régi bőr ruhákat tudok-e szerezni.

Harry Potter vagyok, nagy tömegben társaimmal vasútállomásra tartok mára bejáratánál vagyunk. Hirtelen szembe találom magam saját magammal egy nálam két évvel idősebb Harry Potterrel. A jövőbeli én megszólít, elmondja hogy a jövőből jött ne essek pánikba. Szájában tart valamit amitől nehezen érthető a beszéde, úgy gondolom ez az időutazáshoz szükséges számára. Elmondja, hogy két év múlva valami nagy csapás fogja érni a világot, készüljek fel rá, hogy veszélyben lesz az életem.
Fel hagyok eddigi terveimmel és változtatok az életemen, hogy túlélő készségeket tanulhassak.
Valamivel később egy iskolának tartott jellegtelen épület előtt várakozom egy társammal az autónk mellett. Már eljött a találkozó időpontja de nem látok senkit érkezni. Felmerült bennem, hogy talán rossz címre jöttünk.
Kijön egy fürdőruhás fiú és mondja hogy bent már nagy a tömeg. Mi is bemegyünk, de mi nem bulizni jöttünk hanem információt szerezni, bármit ami segít a jövőben a túlélésben. Bal kezemben egy négyszögletes kis ólajtót tartok talán pajzsnak használom, amit ráteszek egy gurulós kiskocsira és tolom. Szembejövő fiatal lánytól társam kérdezi merre van a könyvtár. Nem tudja biztosan, 1. vagy 2. emeleten. Bosszant, hogy nem tudja.  Rákérdezek egy nagyon kövér tanárnőre. A folyosó végén van a sarokban. Bemegyünk.
Nagyon kicsi iskolai könyvtár. Számunkra haszontalan mesekönyvek és hasonlók. Végre találok egy gyógynövények felismeréséről készített posztert. Ennek örülök, eldöntöm lenyúljuk. A felső része kizárólag a tárkony jótékony hatásáról szól.

Nyílt területen állok egy idősebb férfi társaságában, aki büszke szivarozási tudományára. Nekem is van egy rövid szivarom, amit nemrég vettem a dohányboltban. Még ki sem bontottam, műanyag fóliába van burkolva az egész. Vihargyújtóval műanyag fóliával együtt meggyújtom a végét anélkül, hogy közben szívnám. Így is parázslani kezd a dohány. Gyorsan letépem a másik végéről a fóliát és beleszívok a szivarba. Rendesen fel parázslik. Kifújom a füstöt, ami várakozásommal ellentétben elég gyengécske, amit be tudok annak, hogy valószínűleg nem kapott még rendesen lángra a dohány. Újra bele szívok, érzem a tömény füstöt a számban.  Véletlenül a  másik férfi harcában sikerül kifújnom a füstöt, amitől kicsit köhécsel, rosszul esik neki, de nem bánom. A füst most is inkább cigaretta füstre emlékezte, nem pedig szivaréra. Jön felénk egy alacsony idősebb nő, aki látom, hogy megtetszik a szivarozó társamnak. Kihúzza magát és flörtölni készül. A nő lelkendezve üdvözöl engem és széttárt karokkal, alacsony nőkre jellemzően kissé hátra hajolva megölelni készül. A másik férfi csalódott képet vág. Közben újra nagyot szívtam a szivarból és hogy ne a szemben álló nő arcába fújjam megint, inkább magasan a feje fölé fújom ki a füstöt. Közben a nőben anyósomra ismerek.  A feje fölé kifújt füst nem is füst hanem apró szemű lebegő hamu ami a széttárt karú nőre hullik. Álmomban elnevetem magam, viccesnek találom, hogy hamu eső hullik a mamára. Még ébredéskor is nevetek.

Új házunk épül. Nagy belső terű egybeépített nappali és konyha lesz. A falak már állnak a padlót éppen burkolják, a lapokat már lerakták még fugázni kell. A szobából kivezető lépcső még nem készült el, erre várnak a burkolók, hogy ott is folytathassák a munkát. Lépcső helyén bemegyek a szobába de nagyon figyelnem kell hova lépek. Az alján megcsúszok és rálépek a frissen lerakott kőre. A burkoló helytelenül sziszeg, amiből sejtem, hogy nem tesz jót a járólapnak. Lent elgondolkodom, hogy miért is jöttem be. A kezemben van egy kis darab kockára vágott járólap darab, de nem tudom miért, nem én végzem a munkát. Megérkeznek a munkások, akik a lépcső betonozását fogják elvégezni. Elküldenek, hogy hozzak vizet a betonhoz. Kint az épület mellett egy meredek magas domb áll, amin elkezdek felkapaszkodni valaki társaságában. Többször visszacsúszok nagyon kell kapaszkodnom a dombot borító növényekben. A dombtetőn közelébe érve már fák között járok, az ott épült kis házikóból hallom a lányomat és az exet valamin vitatkozni.  Amint felérek kinéz az ajtón és kedvesen rám mosolyog.

ymor írta:Harry Potter vagyok, nagy tömegben társaimmal vasútállomásra tartok mára bejáratánál vagyunk. Hirtelen szembe találom magam saját magammal egy nálam két évvel idősebb Harry Potterrel. A jövőbeli én megszólít, elmondja hogy a jövőből jött ne essek pánikba. Szájában tart valamit amitől nehezen érthető a beszéde, úgy gondolom ez az időutazáshoz szükséges számára. Elmondja, hogy két év múlva valami nagy csapás fogja érni a világot, készüljek fel rá, hogy veszélyben lesz az életem.
Fel hagyok eddigi terveimmel és változtatok az életemen, hogy túlélő készségeket tanulhassak.
Valamivel később egy iskolának tartott jellegtelen épület előtt várakozom egy társammal az autónk mellett. Már eljött a találkozó időpontja de nem látok senkit érkezni. Felmerült bennem, hogy talán rossz címre jöttünk.
Kijön egy fürdőruhás fiú és mondja hogy bent már nagy a tömeg. Mi is bemegyünk, de mi nem bulizni jöttünk hanem információt szerezni, bármit ami segít a jövőben a túlélésben. Bal kezemben egy négyszögletes kis ólajtót tartok talán pajzsnak használom, amit ráteszek egy gurulós kiskocsira és tolom. Szembejövő fiatal lánytól társam kérdezi merre van a könyvtár. Nem tudja biztosan, 1. vagy 2. emeleten. Bosszant, hogy nem tudja.  Rákérdezek egy nagyon kövér tanárnőre. A folyosó végén van a sarokban. Bemegyünk.
Nagyon kicsi iskolai könyvtár. Számunkra haszontalan mesekönyvek és hasonlók. Végre találok egy gyógynövények felismeréséről készített posztert. Ennek örülök, eldöntöm lenyúljuk. A felső része kizárólag a tárkony jótékony hatásáról szól.

Hát, ez a szinkronicitás már túl sok mára! Épp most megy a tv-ben a Harry Potternek az a része, amelyben Harry és Hermione visszautaznak a múltba!
A többi szinkronicitást a “fura idézetek” topikba írtam be….Ahogy Efi mondta volt egyszer, tán nem megint a szárnyuk alá vették az angyalok a fórumot? Vagy valami ilyesmi…

Egy több emeletes társasház földszintjén lévő tágas lakásba költözünk be a kedvessel.. Korábban ezt egy egyidős, ismerős házaspár lakta, az utóbbi időben már csak a feleség, mert a férje súlyos beteg volt. Az épületnek nagy üvegfelülete van az utcafronton. Amikor először megyek az épületbe idegen nyelven beszélő hajléktalan családot találok az előtérben. Ágynak használt takarók, matracok a földön. Elég nagy család, több mint tízen lehetnek, többnyire nők és gyermek, csak néhány férfi van köztük. Az előteret műanyag fóliával leválasztották, hogy kevésbé menjen be a hideg. Őszi az idő, csepereg az eső, korán esteledik. Bemegyek a lakásba. Először egy tágas, előkert szerű részbe jutok. Itt is valahonnan csöpög az eső, tócsákat formál a földön, feláztatja a port, amitől foltokban sár lesz az egyébként világos kövön.. Követem a víz  folyását az egyik falhoz, ahol a vas szerkezetben keletkezett rozsda marta lyukon keresztül folyik ki az utcára. Ez télen gondot okozhat, be jöhet a hideg. Valamit majd kezdenünk kell vele gondolom. Egyedül vagyok, kedves valamiért nincs még velem, talán máshol dolgozik, csak pár hét múlva fog hozzám csatlakozni. Az egyik nagy szobában létrára mászok, hogy elérjek valamit. A szoba egyik falát teljesen üvegtáblák borítják, azon keresztül látom, hogy kint sötét van és esik az eső. Egy férfi nagyon magas létra tetején a fák lombja között futó lámpa vezetéket és a lámpákat takarítja. Ezt értelmetlennek találom, erre nekifog az üvegablakok lemosásához. Ebben már látok értelmet, eloszlik a gyanúm. Egy darabig kínlódik a létra mozgatásával, majdnem leesik, a lombokba kapaszkodik. Belátok a rövidnadrágja szárába. Nincs rajta alsónemű. Elfordulok, nem akarom leskelődni. Rajtam is fürdőköpeny van alatta meztelenül vagyok. Szorosabban megkötöm fürdőköpenyt és lemegyek a létráról. Az előkert szobában egy csomó cserepes növény, rengeteg régi cucc maradt itt a régi lakóktól, amit még nem néztünk át. A szobában találok egy fiatal husky kutyát is, ami miatt üzenetet akarok írni a kedvesnek, elküldeni a képét, hogy a házhoz kaptunk egy kutyust is. Lehajolok hozzá, erre a kutya bekapja a kezemet. Morgó hangot hallat hozzá, de nem egyértelmű, hogy támadni akar inkább az a benyomásom, hogy szopogatja a kezemet, fogai nem sértenek. Ujjamat mozgatom a torkában, amire elégedetten morog. Érkezik egy idős nő pórázzal, ezek szerint tőle szökött meg a kutya. Elmondom neki, hogy nemrég költöztünk ide, azt hittem a régi tulaj kutyája szökött vissza. Fel kapcsolja a pórázra és  elsétál vele. Időközben valahogy az utcára kerültünk, elindulok vissza az épületbe. Újra keresztül kell menjek a külföldi hajléktalanokon. Sokáig vacillálok nézegetem a kezemben lévő hosszú lakatot és kulcsot, nem vagyok teljesen tisztában vele hova való. Körém gyűlnek a hajléktalanok. Igyekeznék befelé de, akadályoznak. Az egyik idősebb nő átölel, megkérem, hogy ne tegye. Egy férfi támadólag lép fel követelőzik, hogy áruljam el, hogy hívták a szomszéd férfit mert elszámolni valója van vele. Nem ismerem akiről beszél, nem válaszolok neki. Visszamegyek a lakás előterébe, próbálom a lakattal bezárni az ajtót. Nem vagyok meggyőződve, hogy sikerült jól bezárkóznom, mert korábban valahol máshol kijutottunk az utcára a kutyával. Próbálok visszamenni a lakás belső részébe de még nem ismerem pontosan a járást, nem oda kerülök ahol korábban voltam.