Álommal kapcsolatos tapasztalatok

Áprilia írta:

fortis írta:Az valóban jó volna . De az még jobb lenne , ha a kettő egyesítéséből egy kiterjedt tudatosságú élet részeseivé  válna az ember , és akkor képessé válna olyan cselekedetekre amiket mondjuk Shai baba mutat be néha , amikről ugye utólag kiderült , hogy csalás .

Önellentmondásba kerültél.

Attól függ , hogy gondolod . Mert Shai Baba esetlegesen csalt az ilyen dolgokkal , az még nem zárja ki , hogy a művelet ne lenne valóban végrehajtható . Én speciel arról írtam , hogy jó lenne , ha ez valóban elérhető lenne a számunkra amiben valahol hinni is mernék , hogy lehetséges volna . Ettől függetlenül még imitálhatják a valóságot egyes bűvészek vagy csalók .

fortis írta:

efi írta:Még soha az életemben nem jutott eszembe, ha ott voltam valahol, hogy azt gondoljam, hogy nem vagyok ott, csak álmodom. Én tudni szoktam, hogy ébren vagyok, még sose kevertem össze a valóságot az álommal.  Nem is értem, hogyan lehet.

Nem erről lenne szó Efi , ez csak egy mondás . Tudod , amikor az egyik ember azt mondja a másiknak , hogy csípj meg , ugye nem álmodom ?  Közben meg persze , hogy tudja az ember , hogy nem álmodik , ez csak olyan hogy is mondjam vicces  valóság tesztelés , és valójában nem arról szól , amire irányulnia kellene .  Ébren még én magam sem gondoltam volna arra soha , hogy esetleg álmodhatok , de a tudatos álmodás érdekében teszek olyan célzásokat , hogy esetleg mégis . Szóval nem kell , hogy azt hidd , hanem elég , ha szokásból kimondod . Ez ha szokásává válik valakinek , akkor álmában is előfordulhat , hogy eszébe jut . Nos akkor ezek szerint neked nem szokásod , akkor  az előző kommentem érvényét veszíti és ez valahol némi tudatosságra mutathatna az álmodban , bár magam is voltam már olyan helyzetben álmomban , hogy valóság teszteltem és mégsem jöttem rá , hogy álmodom .
 Ellenben amúgy hallottam már olyasmiről , hogy a németeknél valaki az autópályán azért karambolozott , mert azt hitte egy számítógépes  játékkal játszik éppen és vezet a játékban .

Jéééé nekem egy harmadik variáció szokott történni, az micsoda lehet?

Én nem szoktam kérni, hogy tudatosan álmodjak, ahogy meséltem kialakult, hogy ott tudatára ébredek annak, hogy álmodom.

Egyszercsak kialakult évek során, még gyerekkoromban.

Tehát maga a gyakorlat, amit írtál, hogy ébren gyakoroljunk vagy elalvás előtt elmondjam, hogy mit szeretnék kezdeni álmomban, mondjuk pl, hogy tudatosan keressek meg valamit álomban vagy mit is szoktak ilyenkor. Szóval nekem fordítva van, annyira hozzászoktam, hogy tudom ,hogy álmodom, hogy ezért írtam egyszer Ápriliának, hogy néha nem is tudom, hogy magát a jéééé álmodok érzést is , nem-e álmodom.

A megfigyelő - megfigyelt is eléggé szétcsúszik, mert álmomban is azt keresem, hogy épp az ego-val érzékelek vagy a bensővel vagy mivel (ki minek nevezi, én eltévedtem, hogy lélek tudattal vagy szellem tudattal)

Még mindig nem fogatam meg az értelmüket és a jelentésüket, nem érzem át a szellem és lélek jelentésének, hoppá jól elkanyarodok.

Nefer a kérdés az , hogy kezdesz e valamit az álmaiddal vagy sem ? Az hogy valaki tudatában van annak , hogy álmodik , az még kevés . Szükség lenne az álommunkára , vagy legalább a teremtés gyakorlására . E nélkül nem sokban különbözik egy tudatos álom az egyszerű álmoktól .

fortis írta:Nefer a kérdés az , hogy kezdesz e valamit az álmaiddal  vagy sem ?  Az hogy valaki tudatában van annak , hogy álmodik , az még kevés . Szükség  lenne az álommunkára , vagy legalább a teremtés gyakorlására .  E nélkül nem sokban különbözik egy tudatos álom az egyszerű álmoktól .

Húúúú ez jó kérdés.

Jelenleg azt mondhatnám ugyanarra, mint nem álom állapotban.
Ami aggaszt vagy, amitől félek meg stb... abban a helyzetben megszűnik az aggodalom és a félelem és nem blokkol, tudok tenni bármit, viszont

ez a bármi az az, hogy csak vagyok benne és nem izgat, meg nem tudnak mondjuk fájdalmat okozni, pl egy dino megharap, nem izgat, mert már nem fáj annyira, mintha nem tudnám, hogy álomodok
vagy
pl energiát bocsátok ki a kezemből és az megtisztítja, ami pl meg akar ölni, onnantól nem akar megölni, szellem nem akar után feldobni a plafonra meg belém szállni...
Vagy olyat teszek, hogy mikor tudatosul, hogy álmodó vagyok, akkor egyszerűen átteleportálom magam bárhová, igaz ez rossz szó, mert kijavítottak, hogy az azt jelenti, hogy atomjaimra bomlok és valahol másutt összeraknak, tehát úgy mondanám, hogy vagyok valahol és én a gondolatom erejével megjelenek teljesen máshol.

ez volt kiskoromban a cél, az megvalósult.

Azóta inkább az történik, hogy észlelem, hogy álmodok, de nem érdekel, húúú dejó ez csak álom és már nem is fáj, ha meglőnek mondjuk attól a ponttól érdekes mostanában már le se akarnak lőni. Szóval ilyenek.
Ezen felül nem jutott még eszembe, hogy teremtsek.
Egy kérdés ezzel kapcsolatban:
Mit gondolsz/gondoltok, ha eljutna valaki az álomban való teremtéshez, az miként épül be az ébrenléti hétköznapokba?

Én azért nem kezdtem el teremtgetni, mert valóságban is és álomban is Isten a célom, a közte és köztem "általam" keletkezett távolságot alkotó dolgok tisztítása, hogy letegyem az akarásom, hogy szenvedéseim forrása megszűnjön.
NEM A KÜLVILÁGOT AKAROM MEGVÁLTOZTATNI, MEG MÁSHOVÁ MENNI, hanem jöjjön bármi ott szilárd talajon állva élni benne, akármilyen zűrzavar is és brutalitás történik velem, azt megélni másként, mint most, nem a szenvedés forrásából táplálkozva, vagy pl vágyakat gerjesztve.

Olvastam efi antropozófiával kapcsolatos egyik hsz-át, amiben azt írja az ember is társteremtő eredetileg vagy hogy is fejezte ki magát... ha rosszul írom javíts ki, de az a teremtő, én mondanám eredetileg teremtő mivolt az én tanulmányaimban egész másként szerepel.
Természettel egyensúlyban élve, ha ott teremtés a feladat, akkor az (de ez annyira bonyolult, így hangsúlyozom, természettel vagy az adott világgal egyensúlyban, és nem az én úgy gondolom ez így helyes, hanem ami és ott feladat, de ettől hol vagyunk még teremt.

Ez tudom, hogy még hót messzi dolog, de nekem ez a célom, és ha álmodás művészetébe is kezdenék, kizárólag ezzel a céllal.

Viszont most megint agyonütöm, amit írok, mert ehhez a végső célhoz pont CÉLTALANNÁ válás vezet.

Röviden a teremtés Isten dolga, ha vannak "al teremtők", akkor az is inkább közelálló "minőség" Istenhez és nem olyan, mint az ember.

A teremtés már annyira nem izgat. Ahhoz előbb pl megújult tudattal kéne rendelkezzek.
Ez az üzemmód, amiben még vagyok az nagy részben egos, az is tud teremteni, de én úgy még rátéve egyet tudatosan nem szeretnék. Ha viszont már megújult tudatom lenne is. Csak akkor tenném, ha az a feladatom lenne. (ezt hívom Isten akaratának, azaz akkor ha ISTEN akarata).

Hogy mi is a feladatom és miért is ne lenne a teremtés. Na ez a kérdés, ami szerintem még olyan fényévekre van tőlem, hogy ezen pl nem gondolkoznék.

Mintha csecsemő kezébe adnál egy ütvefúrót, vagy inkább légkalapácsot, ami kábé akkora, mint saját teste.

Előbb a törvényeket szeretném megismerni...
A hogyanok és miértek és a tisztulás útján járni... aztán majd ráérek ezzel foglalkozni.

Ne vesszetek el a rengeteg sor között ide kiemelem a kósza kérdésem:

Egy kérdés ezzel kapcsolatban:
1. Mit gondolsz/gondoltok, ha eljutna valaki az álomban való teremtéshez, az miként épül be az ébrenléti hétköznapokba? Tudom már írtátok az érzékelés tágulását de még jobban kifejtve?
2. Miért akartok megtanulni teremteni álomban? Mi azzal a cél?

nofertiti írta:
Én azért nem kezdtem el teremtgetni, mert valóságban is és álomban is Isten a célom, a közte és köztem "általam" keletkezett távolságot alkotó dolgok tisztítása, hogy letegyem az akarásom, hogy szenvedéseim forrása megszűnjön.
NEM A KÜLVILÁGOT AKAROM MEGVÁLTOZTATNI, MEG MÁSHOVÁ MENNI, hanem jöjjön bármi ott szilárd talajon állva élni benne, akármilyen zűrzavar is és brutalitás történik velem, azt megélni másként, mint most, nem a szenvedés forrásából táplálkozva, vagy pl vágyakat gerjesztve.

Ami engem illet, egyetértek azzal, amit itt írsz. Részemről, én sem akarok megtanulni teremtgetni. Az "álmodásnak" nem a tudatos álomban levés a végcélja (sokan megállnak itt és teremtgetnek össze-vissza), hanem "dobbantani" onnan más világokba és azokat érzékelni. Ennek persze megvan a maga módja, nem könnyű, és don Juan tanításai épp arról szólnak, hogyan lehet ezt megvalósítani.

Áprilia írta:Ami engem illet, egyetértek azzal, amit itt írsz. Részemről, én sem akarok megtanulni teremtgetni. Az "álmodásnak" nem a tudatos álomban levés a végcélja (sokan megállnak itt és teremtgetnek össze-vissza), hanem "dobbantani" onnan más világokba és azokat érzékelni. Ennek persze megvan a maga módja, nem könnyű, és don Juan tanításai épp arról szólnak, hogyan lehet ezt megvalósítani.

És ezzel mi a célod? Más világokba és azokat érzékelni?

Ennek mi a szerepe?

nofertiti írta:Olvastam efi antropozófiával kapcsolatos egyik hsz-át, amiben azt írja az ember is társteremtő eredetileg vagy hogy is fejezte ki magát

Nem. Nem "eredetileg", hanem "majd" azzá kell válnia. (És nem társteremtővé, mert az egyenrangú kapcsolatot feltételez.) Pontosan úgy szól erről a tanítás, hogy tovább kell vinnie a teremtést, ha majd arra képessé tette magát. Hogy milyen irányba, az is ismert: a Kozmoszt, amiben él, a szeretet és a szabadság kozmoszává kell tennie.
Ez az emberi lét értelme, ezért lettünk teremtve.

Hogy mi is a feladatom és miért is ne lenne a teremtés. Na ez a kérdés, ami szerintem még olyan fényévekre van tőlem, hogy ezen pl nem gondolkoznék.

Ez így van, valóban fényévekre vagyunk ettől. Az emberi fejlődés még épp csak a középső szakasz után jár egy kicsivel. Szinte még ugyanennyi van hátra, és a múltba az atlantiszi és lemúriai időket is beleértem, amikor még az ember nem olyan volt, mint a mai formájában.

Mintha csecsemő kezébe adnál egy ütvefúrót, vagy inkább légkalapácsot, ami kábé akkora, mint saját teste.

Előbb a törvényeket szeretném megismerni...
A hogyanok és miértek és a tisztulás útján járni... aztán majd ráérek ezzel foglalkozni.

 

nofertiti írta:

Áprilia írta:Ami engem illet, egyetértek azzal, amit itt írsz. Részemről, én sem akarok megtanulni teremtgetni. Az "álmodásnak" nem a tudatos álomban levés a végcélja (sokan megállnak itt és teremtgetnek össze-vissza), hanem "dobbantani" onnan más világokba és azokat érzékelni. Ennek persze megvan a maga módja, nem könnyű, és don Juan tanításai épp arról szólnak, hogyan lehet ezt megvalósítani.

És ezzel mi a célod? Más világokba és azokat érzékelni?

Ennek mi a szerepe?

Ez is az érzékelés határainak kiterjesztése.

Ez kihat az ébrenléti állapotra is? Ott is tágítja az érzékelést?

nofertiti írta:Ez kihat az ébrenléti állapotra is? Ott is tágítja az érzékelést?

Igen. (De én még abszolút kezdő vagyok.)  

Áprilia írta:

nofertiti írta:Ez kihat az ébrenléti állapotra is? Ott is tágítja az érzékelést?

Igen. (De én még abszolút kezdő vagyok.)  

én is észleltem párhuzamot, ha az álomban tudatára ébredtem, hogy álmodok, ébren is épp ilyen állapotban voltam, mondjuk úgy olyankor minden helyén van, olyan tudatosabb... még ha az maga a zűrzavar is, ahogy mondják a zseni átlát a káoszon, húúúú ez de naaaagy kijelentés, de ilyen érzés,
vagy
nem is érdekel olyankor, hogy átlássam, hanem jipiii kit érdekel, hogy nem értem, ez nálam azért durván ritka, hogy nem akarok valamit megérteni

pfff

ez nálam azért durván ritka, hogy nem akarok valamit megérteni

 

nofertiti írta:

Egy kérdés ezzel kapcsolatban:
1. Mit gondolsz/gondoltok, ha eljutna valaki az álomban való teremtéshez, az miként épül be az ébrenléti hétköznapokba? Tudom már írtátok az érzékelés tágulását de még jobban kifejtve?
2. Miért akartok megtanulni teremteni álomban? Mi azzal a cél?

1 / Úgy vélném , hogy a fizikai világunk , valahol bizonyos szellemi teremtés materializálódott eredménye . Ha tudatos álmodban megfelelő teremtő energiával rendelkezel , akkor úgy vélném lehetőség nyílhatna a teremtés által hatni a fizikai világunkra oly módon , hogy pl képessé válnál meggyógyítani a fizikai világban zajló eseményeket . Pl önmagadat . Azt hiszem az erkölcsiség és a felelősség megnyilvánul abban a térben is , és hatni oly módon vagy képes hatni , ha az nem olyasmit érint ami esetleg visszaüt a számodra . Erre mondanék is egy példát . Volt egy - két kolléga akikkel sosem voltam valami jó kapcsolatban és egy tudatos álom alkalmával eszembe jutott , hogy esetleg békét kellene kötni velük , hátha ez hathatna a fizikai síkra . Lás csodát , egy jó ideig a fizikai síkunkon is megszűnt a feszültség és igen jóban voltunk . Lehet csak véletlen ? talán igen , de ha már az ember tesz érte , nem lennék már benne annyira biztos . Szóval hathatunk véleményem szerint és lehetünk pozitívak . Talán negatívan is lehetséges , de nem hiszek abban , hogy az eredményre vezetne , az ilyen dolgok elég dúrván visszahathatnak akár csak az átkok .
Az érzékelés tágulásáról : ha tudatos álomban élsz , az azt jelenti , hogy figyelsz , jobban ott vagy , mintha csak hagyod úszni magadat az árral . A figyelem egy elég fontos dolog , hisz többet látsz , több mindenre figyelsz fel . Ez áttevődhet a fizikai síkunkra is és jobban észre veheted a pillanatokat amiket érdemes megállítani amikre esetleg normál hétköznapi állapotainkban nem figyelnénk fel .

2 / Azt hiszem erre valamelyest megválaszoltam az első pontban , esetleg ezeken felül még arra térnék ki , hogy egy tudatos álomban lvő teremtéshez nagyobb figyelemre és álmodási energiára van szükség és összetartó erőre . Tehát maga a teremtés is tanít fenntartani az állapotot és segíthet a tovább lépéshez . A kérdésedre hogy egyszerűbbnek tűnjön a válasz , kérdezhetném , Miért kell az iskolában leckét írni , amikor a tanár már amúgy is mindent megtanított ? Hát azért , mert az anyag így rögzül még jobban a fejekben . Gyakorlat teszi a mestert .

efi írta:

nofertiti írta:Olvastam efi antropozófiával kapcsolatos egyik hsz-át, amiben azt írja az ember is társteremtő eredetileg vagy hogy is fejezte ki magát

Nem. Nem "eredetileg", hanem "majd" azzá kell válnia. (És nem társteremtővé, mert az egyenrangú kapcsolatot feltételez.) Pontosan úgy szól erről a tanítás, hogy tovább kell vinnie a teremtést, ha majd arra képessé tette magát. Hogy milyen irányba, az is ismert: a Kozmoszt, amiben él, a szeretet és a szabadság kozmoszává kell tennie.
Ez az emberi lét értelme, ezért lettünk teremtve.

Szerintetek ki teremti ma a föld bolygónk arculatát ha nem az ember ?

fortis írta:

nofertiti írta:

Egy kérdés ezzel kapcsolatban:
1. Mit gondolsz/gondoltok, ha eljutna valaki az álomban való teremtéshez, az miként épül be az ébrenléti hétköznapokba? Tudom már írtátok az érzékelés tágulását de még jobban kifejtve?
2. Miért akartok megtanulni teremteni álomban? Mi azzal a cél?

1 / Úgy vélném , hogy a fizikai világunk , valahol bizonyos szellemi teremtés materializálódott eredménye . Ha tudatos álmodban megfelelő teremtő energiával rendelkezel , akkor úgy vélném lehetőség nyílhatna a teremtés által hatni a fizikai világunkra oly módon , hogy pl képessé válnál meggyógyítani a fizikai világban zajló eseményeket . Pl önmagadat . Azt hiszem az erkölcsiség és a felelősség megnyilvánul abban a térben is , és hatni oly módon vagy képes hatni , ha az nem olyasmit érint ami esetleg visszaüt a számodra . Erre mondanék is egy példát . Volt egy - két kolléga akikkel sosem voltam valami jó kapcsolatban és egy tudatos álom alkalmával eszembe jutott , hogy esetleg békét kellene kötni velük , hátha ez hathatna a fizikai síkra . Lás csodát , egy jó ideig a fizikai síkunkon is megszűnt a feszültség és igen jóban voltunk . Lehet csak véletlen ? talán igen , de ha már az ember tesz érte , nem lennék már benne annyira biztos . Szóval hathatunk véleményem szerint és lehetünk pozitívak . Talán negatívan is lehetséges , de nem hiszek abban , hogy az eredményre vezetne , az ilyen dolgok elég dúrván visszahathatnak akár csak az átkok .
Az érzékelés tágulásáról : ha tudatos álomban élsz , az azt jelenti , hogy figyelsz , jobban ott vagy , mintha csak hagyod úszni magadat az árral . A figyelem egy elég fontos dolog , hisz többet látsz , több mindenre figyelsz fel . Ez áttevődhet a fizikai síkunkra is és jobban észre veheted a pillanatokat amiket érdemes megállítani amikre esetleg normál hétköznapi állapotainkban nem figyelnénk fel .


2 / Azt hiszem erre valamelyest megválaszoltam az első pontban , esetleg ezeken felül még arra térnék ki , hogy egy tudatos álomban lvő teremtéshez nagyobb figyelemre és álmodási energiára van szükség és összetartó erőre . Tehát maga a teremtés is tanít fenntartani az állapotot és segíthet a tovább lépéshez . A kérdésedre hogy egyszerűbbnek tűnjön a válasz , kérdezhetném , Miért kell az iskolában leckét írni , amikor a tanár már amúgy is mindent megtanított ? Hát azért , mert az anyag így rögzül még jobban a fejekben . Gyakorlat teszi a mestert .

Az iskolában először megtanítják és a tanuló megtanulja a leckét és azután ülteti át a gyakorlatba.
Ezért írtam előbb a törvények megtanulása vagy ki minek nevezi és utána a gyakorlat.


Amiket felsoroltal az érzékelés tágításával azt a fizikai életben is lehet gyakorolni nem kell ahhoz egy plusz álmodást már szinte ki akarni. Számtalan esetet hoz az élet, ahol vidáman lehet ezt gyakorolni.

A fizikai világban erre vannak gyakorlatok és terápiák

Mint pl a Jálics felé lelkigyakorlat
A satsang
Családállítás
Pszichodráma
Rádzsa joga elvonulások

Hogy sok népcsoport csoport gyakorlatait említsem,

Mindegyik érinti a csend meditációt

Persze ez lehet az álmodás is.

nofertiti írta:A fizikai világban erre vannak gyakorlatok és terápiák

Mint pl a Jálics felé lelkigyakorlat
A satsang
Családállítás
Pszichodráma
Rádzsa joga elvonulások

Hogy sok népcsoport csoport gyakorlatait említsem,

Mindegyik érinti a csend meditációt

Persze ez lehet az álmodás is.

Azt hiszem maradnék az álmodásnál . Lehet nem a legegyszerűbb folyamat , de a számomra a legismerősebb , a többi olyan idegennek hat a számomra .

A múlt héten újra találkoztam azzal a szervetlen lénnyel,akiről már egyszer tettem említést. Szervetlen lénynek nevezem,mert egyelőre nem tudok jobb szót használni rá. A múltkor csapatosan láttam őket,most azonban csak egyetlen egyet,de azt nagyon részletesen. Az alakja olyan volt,mint egy élére állított mélytányér vagy inkább egy diszkosz. Fekete,szürkés árnyalatú,enyhén éteri szerkezetű volt.

De a történet még ébren vette kezdetét! Délután kimentem a kertbe,mikor tőlem jobbra hirtelen valami nagyon gyors sebességgel beugrott a bokorba. Pontosabban szökkent,elnyújtottan,ívelt alakban. Először megrémültem,azt gondolva,lehet hogy egy patkány (farok nélkül?),de mikor odanéztem,nem láttam már ott semmit. Talán a levelek alatt lapul? Volt a közelben egy bot,de nem mertem vele megmozgatni. Végül irtózva ott hagytam a helyet.

Este aztán álmomban szemtől szembe álltam vele. Olyan volt,mint fentebb leírtam,de most kicsit nagyobb,kb. alkar nagyságú. Mozdulatlanul állt/feküdt és hagyta,hogy minden oldalról megvizsgáljam. A felszíne kitinpáncélra emlékeztetett,volt rajta néhány mélyebb vonal,melyek látszólag részekre osztották. A fejénél volt két golyó alakú kitüremkedés,talán a szemei lehettek. Mattan fénylettek.
Fontosabb azonban a külsejénél,hogy mit éreztem vele kapcsolatban,azaz mit nem inkább. Üresség,üresség,üresség...Ez a lény teljesen idegen volt számomra,olyan volt mint egy héj,tartalom nélkül. Hidegen meredt rám,teljesen moccanatlanul. Nem tudtam mit kezdeni vele. Bementem a házba,később újra kijöttem,még mindig ott volt - ezen meglepődtem,miért nem tűnt el,kérdezem magamtól és mintha csak a gondolataimra felelne,hamarosan tényleg köddé vált.

Ahogy kiveszem az írásodból , első alkalommal ébren állapotban láttad a szökellőt , a további alkalmakkor , amikor pontosabban megfigyelhetted , és kétszer is kimentél , hogy megnézd , akkor álmodásban .
Tehát ébrenlétben és álmodásban is ugyan úgy képes voltál látni . Ebből arra következtetek , hogy nálad a jobb és a bal oldal már egyesítve van .

Etoile-sama írta: Mozdulatlanul állt/feküdt és hagyta,hogy minden oldalról megvizsgáljam. A felszíne kitinpáncélra emlékeztetett,volt rajta néhány mélyebb vonal,melyek látszólag részekre osztották. A fejénél volt két golyó alakú kitüremkedés,talán a szemei lehettek. Mattan fénylettek.
Fontosabb azonban a külsejénél,hogy mit éreztem vele kapcsolatban,azaz mit nem inkább. Üresség,üresség,üresség...Ez a lény teljesen idegen volt számomra,olyan volt mint egy héj,tartalom nélkül. Hidegen meredt rám,teljesen moccanatlanul.

Én is láttam már álmomban olyat, ami erre emlékeztet. Én vasrovarnak neveztem. Az, amit én láttam, élősködő volt, valaki épp megszabadult tőle, és a földhöz lapulva várta, hogy valaki másra rátapadhasson. Mintha nem is lett volna önálló léte, csak ha rá tud tapadni valakire.

fortis írta:Ebből arra következtetek , hogy nálad a jobb és a bal oldal már egyesítve van .

Úgy tudom, hogy a jobb és baloldali tudat egyesítése Castanedáéknak és általában egy harcosnak, varázslónak is több évtizedes kemény munkájába kerül. Ettől persze még lehet, hogy Etoile-nál fennáll ez, semmiképp nem akarom degradálni a tapasztalatát.

Higgyjétek el engem is nagyon meglepett a dolog. Nem szoktam ilyeneket látni ébren és álmodásban is ritkán. Mikor történt,a szokottnál felfokozottabb állapotban voltam,a szívem hevesen vert,a gondolataim száguldoztak. Úgy hiszem,bármi is volt a kertben,a hirtelen felbukkanásommal megleptem,nem számíthatott a jöttömre. Talán ez a valami volt óvatlan. A dologban még érdekes,hogy ahol láttam eltűnni az csak pár méterre van attól a fától,ahol korábban nyüzsögtek.

Azt pedig persze nem gondolom és nem is tapasztaltam,hogy a jobb és bal oldali tudatosságom összhangban lenne. Ugyan,messze vagyok még ettől! Hasonló lehet a helyzetem mint azoknál,akik UFO-t láttak vagy bármi szokatlan jelenséget. Átlagos emberek,nincsenek különleges képességeik,a dolog csak úgy megtörténik velük.

A szökellők a "flyerek". A flyerek nagyok, úgy értem, elég nagy a kiterjedésük ahhoz, hogy beborítsanak minket, mint valami árnyék.

De a felderítőkkel összefér az az üresség, amit Étoile érzett?

Én úgy értetem, hogy Etoile nem önmagában érezte az ürességet, hanem a lényben. Az a lénynek volt a lényegi tulajdonsága.

Azért gondolod, hogy nem tudhatjuk, mit éreznek, mert már eleve abból indulsz ki, hogy a lény egy felderítő volt. Nem mondom, hogy az kizárt, de szerintem nyitottabbnak kell maradnunk más lehetőségekre is, különben nem vesszük észre, ha valami különlegessel találkozzunk. Esetleg egy olyan lénnyel, ami nincs a könyvekben.
Továbbá ha valóban úgy van, ahogy én értetem Étoile-t, és a lényben érezte az ürességet, akkor nem mondhatjuk azt, hogy az nem lehet.

Ezen a héten több tudatos és féltudatos álmom is volt. A következőket figyeltem meg:

Ha ráösszpontosítok egy tárgyra,az "megszilárdul", vagyis képes vagyok a látványát bármeddig fenntartani és alaposan megfigyelni (mint a szervetlen lény/felderítős esetnél is). Az eddigiekkel ellentétben most a tekintetem rögzítése nem ébresztett fel,és az adott tárgy sem homályosult el vagy változott meg,hanem megerősítette az álmodás szövedékét.  

Mikor megtaláltam a kezemet,azt tisztán meg tudtam figyelni,nem volt rajta semmi elváltozás és ahelyett hogy felébredtem volna,mintegy behúzott egy másik tudatállapotba és felismertem,hogy álmodom.

Ha el akartam tüntetni egy tárgyat,mert ráuntam,mindössze akarnom kellett. Ez nem okoz erőfeszítést,csak egy apró gondolat és a világ máris változni kezd.

A képek annyira élesebbé váltak,hogy el tudtam olvasni különböző feliratokat is,sőt olvastam egy könyvet is,mely az életemről szólt,de aztán beleuntam és félretettem - végig tudatos voltam,mely enyhe csalódással párosult,amiért egy korábban lehetetlennek tartott dolog ilyen egyszerűen megy,ennél nagyobb kihívásra számítottam.

Két bizarrabb és inkább álomszerűbb tapasztalatom is volt:

Egyikben ott álltam egy belülről elégő férfivarázsló mellett. Összeesett és a teste ropogósra sült. Sok ember vette körül. Ágyékkötős vadaknak tűntek. Sziszegve biztattak,hogy egyek a húsából, mert általa varázserőt nyerhetek. Megtettem,az íze pompás volt,de undort is éreztem, amiért részt veszek egy ilyen kannibállakomában.

A másikban lencseszerű idegen lényekkel harcoltam. Ezek vagy képesek emberi alakot ölteni vagy megszállják az embereket,nem emlékszem pontosan. Felszólítottak,hogy lépjek közéjük,egy romos házban voltak,de én nem kértem belőlük és néhány társammal összefogva megtaláltam a módját,hogyan pusztítsam el őket (egy edénybe téve fekete masszává olvasztottam,majd a tűzbe hajítottam őket).